Mi Jézus tanításának a lényege?
"És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (Jn 3, 14-18)
A keresztények szerint, János evangéliumának (3,14-18) idézete Jézus tanításának a lényege.
Ha ebből a pár sorból minden érthető, akkor mi szükség van a Biblia többi 1100 oldalára?
De tételezzük fel, hogy nincsen szükség az egész Bibliára, a kíváncsi ember csak ezt a pár mondatot kapja kézhez, ebből kell eljutnia, Istenhez, a benne való igazi hitre.
Ebbe a pár sorban ott van Jézus egész tanításának a lényege: Higgy bennem, és nem halsz meg soha.
A kíváncsi ember elolvassa tízszer, százszor, ezerszer ezt a részt, de nem lesz valódi hite.
Miért nem?
Egy másik példával élek most:
Minden hegymászás lényege, hogy a hegymászó feljusson a csúcsra.
Aki igazi hegymászó, tudja, hogy ez egy katartikus érzés.
De jön a kíváncsi ember, aki egyből a lényegre tör.
Befizet 20 ezer dollárt, és egy helikopterrel felviszik a csúcsra.
Ott fog állni, és várja a katartikus érzést, de csak nem jön.
Nem érzi a lényeget.
Miért nem?
Mert a hegymászás lényege nem a csúcs elérése, hanem az odavezető út.
A tervezéstől kezdve, a rengeteg edzésen át, a hideg tűrésén, a fagyások elszenvedésén át, a visszavonulások, majd az újra nekiindulások izgalmán keresztül, a tűrőképesség határát feszegetve, harcolva az időjárással, és a végkimerüléssel, és végül mégis feljutni a csúcsra.
Ha ez a keserves odavezető út nem lenne, a csúcson állni nem érne semmit., nulla teljesítmény lenne.
Visszatérve Jézus tanításának a lényegéhez.
Mért mondja Jézus , hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” Jn 14,6
Mert ahhoz, hogy megértsük Jézus tanításának a lényegét, előbb végig kell menni azon az úton, amin Jézus.
Aki csak az azonnali vélt hite miatt kerül Isten elé, nem lesz lakodalmi ruhában.
Pontosabban az a piszkos ruha marad rajta, amiben az út elején is volt, amely nem tisztult meg az út során, mert nem járta végig az utat.
Aki végig ment az úton, annak lesz fehér a ruhája, szimbolikus értelemben.
Az úton való küzdelem során tisztult meg a ruha.
„És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.” Mt 22,12
A kérdés tulajdon képen így hangzik: Mi módon jöttél ide, holott nem fáradoztál?
Ezt a menyegzői ruhát csak fáradozás, küzdés árán lehet megszerezni.
Ezt jelenti Jézus követése, ezt jelenti kereszténynek lenni.
A papok olyanok a hívő számára mint a kíváncsi embernek az utazási iroda, ahol befizeti a 20 ezer dollárt és egy helikopterrel felviszik a csúcsra.
A pap rögtön a lényeget kínálja a hívőnek, aki ezt örömmel elfogadja.
Pedig Jézus figyelmezteti az embert: „senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
A pap által becsapott hívő azt hiszi, hogy rögtön ott áll az út végén.
Pedig még el sem indult rajta.
