Keresés

Tisztelt bemero49!
Sajnálattal közlöm, hogy a legnagyobb jóakarattal sem tudom az üzenetét közvetíteni. Évek óta Budapesten élek, és az elhunyt Nemcsik Ödön családjáról semmit nem tudok.
Talán valaki, aki e fórumot látogatja és közelebbi kapcsolatban volt az érintettel, továbbítja az Ön szavait.
Minden jót kívánok!

Tisztelt inter05!
Szomorú szívvel olvastam válaszát, Nemcsik Ödön halálhírét.
Kérem, ha Tudja és lehetősége van rá említse meg hozzátartozóinak, hogy volt egy 1972-ben leszerelt sorkatona, aki még a mai napig is rettenetes sok jó emléket őriz magában Nemcsik Ödönről.
Köszönöm a válaszát és estleges segítségét.

Nemcsik Ödön pár éve meghalt. Egy házban laktunk.

Rakéták - Rakétások című film letölthető innen:
INNEN

Köszönet érte!

Üdvözlettel,
Hpasp

Tisztelt Tüzér és Árpapa!
Közel egy hónapja sikerült ezt a honlapot és fórumot megismernem, azóta próbálom az elmúlt évek hátralékát földolgozni, de munka mellett ez igen nehezen fog sikerülni.
Az emlékezések között sikerült még igen sok általam is ismert hivatásos tiszt, tiszthelyettes nevét megtalálni. Többről fényképet is. Ezt igen nagy örömmel láttam és olvastam. Viszont igen nagy szomorúsággal tapasztaltam, hogy jelentős azoknak is a száma akik már sajnos nem lehetnek közöttünk. Olvastam itt valahol, hogy tervbe van véve ezeknek az emlékezéseknek egy szerkesztett könyvben való megjelentetése is.
(A hozzászólások olvasása során gondoltam arra is, hogy talán az alakulat történetének feldolgozása során célszerű lenne a megemlékezéseket a történelemből vett minta szerint több részre bontani mint: őskor, ókor, újkor, legújabb-kor.)
Abban az esetben, ha erre sor kerülne, akkor viszont szerintem fontos lenne a még elérhető hivatásosak és sorállományúakat részletesebb emlékezések megírására biztatni. Szerencsére, ahogy olvasom még jelentős számban élnek Tapolcán.
Az őskorban ott szolgálók visszaemlékezései igen fontosak lennének, mert az Ő munkájuk alapozta meg az alakulat jövőjét és jó hírnevét.
Fölsorolnám (az akkori rendfokozat szerint) az általam ismert és a hozzászólásokban és fényképek között is megtaláltakat: Pesti Albert ezred bemérő főtiszt, 1. század: Hollik András hadnagy, Kovács B. Ferenc hadnagy, Závecz József hadnagy, Andok Ferenc főtörzsőrmester, Nemcsik Ödön főtörzsőrmester (róla sajnos semmilyen információt nem találtam). 2. század: Kovács Gyula főhadnagy, Kökény László törzsőrmester, Dányi József törzsőrmester, 1. zászlóalj törzsszázad: Paréj József főtörzsőrmester, Bolla Ferenc törzsőrmester. Az Anna völgyiek közül is talán elérhető lenne: Polónyi Géza hadnagy (1. század) Ők talán tudnának arról is mesélni, hogy hogyan töltötték 1968 augusztus huszadikát követő napokat Komárom és Esztergom között. Ezen kívűl számtalan olyan emléket tudnának összehordani, ami lényeges lehetne az alakulat történetében. Sajnos az idő kezd sürgetni, mert az idő múlik és már negyven év is elmúlt azóta. Üdvözlettel: Koren István (zsuzsi)

Sziasztok,

Az MN1480 filmet innen le lehet tölteni, ha valaki lemaradt róla:

INNEN

Ezúton is köszönet a szereplőknek.

Üdvözlettel,
Hpasp

    R118 nak üzenem.      Ez a reakció természetes, magam is igy érzek. De szerintem     ezt nem szabad szégyenleni!

Erről Csivi így ír a honlap "Dobkályha" című fórumában:

 

"Mindíg megmaradnak a katonaság emlékei.
Amikor vissza-vissza térek a honlapot böngészni, újra, és újra előjönnek elevenen az emlékek. Ha elidőzök a képeken, szinte megelevenedik a rég elhagyott terület.
Szeretem ezt az érzést.
Gondolatban újra futom a Baglyast kerülő utat, látom hogy az állványok visszatérnek az erdőből, sorban állok az egyedüli telefonnál a látogatószoba falánál, vagy épp a kantin zsibongásában próbálok levelet írni haza. Az alakuló tér hátsó részén megint felsorakoznak a járművek, tettrekészen a vezetési gyakorlatra. Látom ahogy az őrség felvezetése elindul, ismét érzem a telephely szolgálat magányában fogant gondolatokat, fogadkozásokat, hogy majd ha egyszer leszerelek..., majd akkor. Előkúszik egy régi érzés. Mikor érezted hogy az idő összekovácsol egy társaságot, a tudat, hogy számíthatsz vakon egy emberre akit fél éve még nem is ismertél.
Érzem a Bagarol illatát, ami keveredik a Pitralon "egyediségével", és ott ülök a körletben az asztalnál, ami az eltávról visszajövőknek köszönhetően csodákat tár elénk.
Érzem a szülők büszke pillantását, mikor az Eskütételnél ott voltak. Emlékszem a rossz dolgokra is, amik valahogy azóta szebb köntösbe bújtak helyet adva a jótékony feledésnek.
Jó itt járni. "

 

 

Laktanyabejárás:

Sajnálom, hogy nem tudtam résztvenni a bejáráson.

Jövőre mindenképpen elmegyek. Az I/Z bejárat fotója láttán párás lett a szemem .

 

Ti is így vagytok ezzel? Ha igen akkor miért is van ez így?

 

 

A Bauxit romjai másik irányból:

Oké. Most látom, miután feltöltöm a képet, akkor jelenik meg a "Beszúrás"

Köszönöm a segítséget!

Tehát a Bauxit.

Ez a kép 80 kb. Tallózás, kijelölés, "Feltölt", "Mehet" A folyamat ugyanaz, mint bármikor máskor, amikor sikerülni is szokott. Akkor hát lássuk!

A kép 100 kb méretű, és a "Feltölt" pont is használatba került. Alul meg is jelenik a kép, a "Mehet" nyomán csak a szöveg jelent meg.

Néhány képet már feltettem. A folyamat nem változott, akkor hát nem jó a fórumrendszer ezen része.

Na nézzük, hátha feljön a kép

Addig is, amíg megjelennek a képek a Bauxitról, folytatom a tematikus nosztalgiázásomat:

SURRANÓ

Azaz bakancs. Vadonatújat kapott mindenki, aki bevonult (ami csak az első pillanatban volt öröm), egyetlen baka volt, akinek a méretére nem volt új cipellő, ő időlegesen régit kapott, viszont ő járt jól.

A surranót gondosan ápolni kellett: a bőr részét tubusos cipőkrémmel, a talpszegélyt pedig fekete színű olajjal kellett bekenniük a kopaszoknak. Mire a baka megöregedett, a surranója már annyi ápolószert szívott magába, hogy kitartott leszerelésig, csak néha bele kellett dörzsölni a gyakorló nadrág szárába és már fénylett is. Mert a bakancsnak fénylenie kellett, akkor volt szép benne a baka. (A megspórolt cipőkrém más, kreatív felhasználásáról korábban írtam.)

Az alapkiképzéssel kezdetét vette a surranó és a baka lába közötti vetélkedő. A surranó sokkal esélyesebb volt, mind több baka kezdett tornacipőben, feltört lábbal sántikálni. A surranó olyan volt, mint a vadló: be kellett törni.

Az öregek tanácsára érdemes volt odafigyelni: inkább legyen egy számmal nagyobb, mint fél számmal kisebb. A kiképzés végi erőltetett menethez pedig annyi zoknit kellett felhúzni a surranó alá, hogy ne mozogjon benne a láb. Persze, így is feltörte mindenki sarkát, de nem annyira.

A befeketedett, öreg surranó tekintélyt sugárzott, olyan volt szinte, mint egy vállap. :)
Az új, világosbarna surranó mindig a fiatal katonára volt jellemző - kivéve egy alkalommal, amikor behívták a tartalékosokat. Különös, de ugyanolyan esetlenül botladoztak a "betöretlen" surranókban, mint a kopaszok.

Ha most sincs kép, akkor ma nem műxik a feltöltés.

Újabb próba:

A képek nem mentek át. Talán most:

Azt hiszem, az egész csak legenda, nem tudhatjuk, hogy van-e valóságalapja.

Mi úgy hallottuk, hogy egy kocsmáról volt szó (nem étteremről, mint a Bauxit), és hogy a közönség fel lett szólítva, hogy álljon jobbra, mert balra lövök, majd balra, mert jobbra lövök, most meg már mindegy, mert nem tudom, hova lövök.

Szerintem elgondolkodtató, mennyi változata van, ezért kétséges számomra az egész.

Egyébként, ismétlem, egy korrekt és tisztességes emberről beszélünk, akit magam is tisztelek.

A véleményem az, hogy ennek okán zárjuk is le ezt a témát!

A Bauxit már 76-ban sem volt tiltott hely. Egyáltalán, a körletelhagyásiban nem volt tiltott hely bejegyezve (nem úgy, mint Szabadszálláson).

A Bauxit 2008-ban:

Ja,még az is eszembe jutott,hogy "Búvár" volt Aszódi Albert szds.,akkori vvf. írnoka.

Uraim!
Én (mi) a Bauxit csillárjának leterítésének történetét 1970 vagy 1971 év elején hallottuk, mint a múltban, tehát 1963 és 1970 között megtörtént eset. Az lehet, hogy a későbbiekben is történt hasonló, de én szerencsére 1972 júniusában megszakítottam minden kapcsolatot az MN.1480-nal, így a nyolcvanas évek történéseit nem is tudhattam.
Csak ennyit akartam mondani. Üdv

86-ban már nem volt kizáró ok a büntetett előélet.Talán egy-két embernek mond valamit a "Búvár" becenév.Surranótársam volt a vv. szakaszban.Életellenes cselekményért volt büntetve,jó börtöntetkói voltak,jó srác volt,kár,hogy Róla sem tudok semmit.:-(
(Ő talán 4 alkalommal volt otthon a 18 hónap alatt,de abból kétszer is a VÁP hozta vissza.)

Én 86.02-87.08-ig voltam VSF rajpk.(meg írnok) a vegyvédelmi szakaszban.Kárpáti Béláról vannak a legkedvesebb emlékeim Tapolcáról.Mivel a Javító századdal egy szinten voltunk-a folyosó végén volt a körletünk,vele szemben az irodánk-napi kapcsolatban voltunk Vele.Kedvesen "patkányirtók"-nak hívott minket.Én is Róla hallottam a sztorit,ami vagy igaz,vagy nem.
Az viszont tény,hogy a mi időnkben a Bauxit nem volt tiltott hely,jó kaját sokszor ettünk ott.(Sokat jártunk ki,mert nekünk a helyi gyakorlattal ellentétben volt állandó kimenőnk.)

Üdvözlet szkv.
Abban az időben mi sem értettük, hogy a Bauxit miért volt a tilalmi listán, de úgy gondoltuk, hogy így akarták az úri közönség nyugalmát védeni az esetlegesen leittasodó katonák (sorállomány) által okozható zavargásoktól. Gondolok itt arra, hogy esetleg összecsapások lehettek volna a lányokon mivel úgy tudom, hogy az zenés táncos hely volt. Ez a tilalom nem csak a 1480-ra, hanem az egész helyőrségre vonatkozott és akkor bizony volt egy építőszázad is Tapolcán. Ott talán elégé ritka lehetett még a nyolc év alatt elvégzett általános iskolai nyolc osztály. Megjegyzem én nem írtam azt, hogy a csilláros történetnél részeg katonatisztek szórakoztak volna. Ezt nem is hallottam és mivel tilos hely volt, nem is jártam az említett műintézményben. Azért nálunk is voltak a sorkatonák között olyanok, akik végképp nem tudták a mértéket megtartani amikor kimaradáson voltak. Híres történet volt nálunk: eskütétel után mindenki kapott kimaradást. Na volt egy figura az indító szakaszból aki pesti gyerek létére úgy berúgott, hogy élete fő céljának gondolta a Malom-tóban (akkor még volt benne víz és hattyú) mindenképpen meglovagolja a hattyút. Ennek a VÁP vetet véget és behozták. Egy másik talán Ludányhalászi illetőségű bemérőt szintén mert az meg az utcákon tántorgott össze - vissza. A történethez tartozik, hogy az események után még takarodó előtt bejött a századparancsnok (K. Varga őrnagy) és századsorakozót tartott és ott beszélt a lelkünkre, hogy milyen gyalázatot hoztunk a laktanyára és a századra. Kérdőre vonta a vétkeseket. A bemérő gyerek viszont még mindig olyan részeg volt, hogy csak annyit tudott hajtogatni (többször is) hogy: őrnagy elvtárs jelentem, anyád.
A hattyús természetesen már a fogdába érkezett, a bemérő gyerek meg a sorakozó után vonult be a fogdába. A mi bevonulásunkkor még működött az étkezdében lévő kantinban a sör árulása. Volt viszont talán az eskütétel után, egy törzsvezetési gyakorlat, az ehhez való riadó gyakorlások során viszont megtörtént az az eset, hogy egyszerre több sofőr is jelentősen ittas állapotban akart volna beülni a volán mögé. Természetesen a fogda megtelt, másnap ezredsorakozó volt és a Cár kihirdette, hogy szeszes italt a laktanyába sorállományú részére nem lehet árusítani. Ezért volt a részünkre és az utódok részére is a Pepsi.
Üdv.

Hali Kidolg_65!
Az emberi bánásmódról: 1970 júniusában bevonulásunk idejében az 1. századnál egy K. Varga ... nevű őrnagy volt a századparancsnok viszonylag rövid ideig.
Történt, hogy valamiért (már az eskütétel után) a szolgálat vezetőnek az a gondolata támadt, hogy a WC-t és a fürdőszobát okvetlenül csak sósav szétlocsolásával és annak súrolókefével való eldolgozásával lehet tisztítani. Ez meg is történt, ha jól emlékszem akkor a kijelölt személyeknek még gázálarcot is kellett viselni. Az egész emeleten kibírhatatlan szúrós szag terjengett. Ezt valahogy megérezte a századparancsnok is, szétnézett és konstatálta, hogy mi zajlik a századnál és ezután elment. Valahogy, a zászlóalj politikai tisztnek is eljutott a fülébe pár nap múlva a történet. Ezután K. Varga őrnagy elment megismerni a mozi gépek szabályos kezelését és ezután a vele való kapcsolatunk megszakadt. Viszont helyét elfoglalta Szigeti őrnagy úr. Ez egy igen kiválóan sikerült minőségi csere volt. Az Ő megjelenése után mindenféle megalázásnak tűnő szívatás legapróbb jele is eltűnt a század életéből. Szigeti őrnagy is azok közé tartozott (sok más elöljárónkkal együtt) akire csak az őszinte megbecsüléssel tudok gondolni.
Még egyszer Pesti Albert százados úrról: véleményem szerint a százados úrban mondjuk úgy, hogy kétféle én lakozott. Egyik volt a földmérőkben lakozó szabadság és függetlenség szeretet, a másik volt a fegyelmezett katona, aki minden körülmények között igyekezett az alakulatnál szolgáló sorállománynál és a felügyelete alá tartozó hivatásos állománynál is elérni a legkiválóbb bemérői tudást és pontosságot. (Az ismereteim szerint Pesti százados úr a műszaki egyetemen végzett földmérő mérnök volt) Erre a kettősségre volt talán visszavezethető az, hogy minden furmányt megragadott arra, hogy a katonákban a kellő fegyelmet és ébrenlétet (ami a fegyelem része) az Ő szolgálati idejében fenntartsa. A szakmaszeretetét pedig számtalan esetben megtapasztaltuk amikor, például összevot bemérői foglalkozásokat tartottunk (többször több naposat is) a Nyírád és Kab-hegy környéki erdőkben. Én már 3 éves földmérői gyakorlattal kerültem a 1480-hoz, de az ott eltöltött 2 év és az ott szerzett gyakorlat a civil életben is igen jól volt hasznosítható a leszerelés után.
Hát most ennyi, de majd még erről máskor mert most túl hosszú lett az írás.
Üdv.

Szkv írta:

"- Fegyelem, szigor (pl. megkövetelték az alakiságot laktanyán belül, s ez a formaság viselkedésbeli rendet is teremtett, valódi katonaság voltunk, nem valami szánalmas csürhe);"

Ez bizony így volt. Rövid idő alatt rögződött az emberekben.

Az alapkiképzés és az eskü után tanfolyamra vezényeltek Szabadszállásra.

A folyosón kimenőruhában, sapka nélkül (eltávra készülve) mentem a KISZ- klub felé.

Az épületben nem volt kötelező a sapka viselése, csak a szolgálatoknak. Szembe jött egy öreg őrnagy, kajánul sziszegett egy nótát, na, most aztán hogyan fog az újonc sapka nélkül tisztelegni. Persze azonnal működött a reflex, a combjaimhoz szorítottam a kezeimet, és kivágtam egy remekbeszabott fővetést. Az őrnagy arcáról eltűnt vigyor, kelletlenül visszatisztelgett (rajta volt tányérsapka), és abbahagyta a nóta sziszegését.

Az ottani viszonyokra visszagondolva, ég és föld volt a különbség a 1480 és a 7260 között. Ha valaki még nem sejtené, az előbbi javára.

MIBEN KÜLÖNBÖZÖTT A TÖBBITŐL?

Nyilván a fene nagy titokzatosságban, de most nem erre gondolok. Az "ördög" az apró részletekben rejlik, s valóban az egészen kis dolgok voltak azok, amitől elit volt ez az alakulat, s nem volt elit sok-sok más alakulat az országban. Csak példálózok:
- Válogatott legénység (ide nem került büntetett előéletű, zűrös hátterű legény, s ritka volt, akinek nem volt meg legalább az érettségije - az érettségi akkoriban sokkal többet jelentett, mint manapság - );
- Fegyelem, szigor (pl. megkövetelték az alakiságot laktanyán belül, s ez a formaság viselkedésbeli rendet is teremtett, valódi katonaság voltunk, nem valami szánalmas csürhe);
- Környezet (a laktanya olyan helyen volt, amit egy szanatórium is megirigyelhetett volna);
- Ellátás (ha szabad ideje volt valakinek, a bezártságtól nem kellett megbolondulnia - nagyszerű könyvtára volt, de teniszpályája! is, életemben ott teniszeztem először, vagy ha valakinek születésnapja volt, a barátjával együtt a kedvenc ételüket kérhették ebédre, mozi, koncertek a HEMO-ban stb.);
- Nem volt szívatás, megalázás (kisebb összezördülések, fegyelmezések ritkán előfordultak ugyan, de nem hallottam kifejezetten megalázó történetekről, folyamatos terrorról, mint más alakulatoknál)... és folytathatnám a felsorolást.

Őrségben történt:

Felvezetésből történt visszaérkezéskor látom, hogy a másik felvezetés is jön visszafelé. Így kitárazás után telefon az ÜTI nek, hogy: Jelentem a váltás rendben megtörtént, rendkívüli esemény nem történt.

Az ÜTI nevére nem emlékszem. Amit ezután rámzúdított azt nem írhatom le.

Ugyanis a felvezetésem a 6-os őrhely felé történt, így nem tudtam, hogy távollétemben az egyik őr beengedett egy fát szállító traktort a vasút felé eső kapun. Az ottani őr úgy látta, hogy az ÖPK részéről engdélyezve van, pedig csak éppen az ÖPK is felvezetett abba az irányba.

Őrült nagy balhé lett. Gondolhatjátok, egy enyire feszesen fegyelmezett helyen ilyen megtörténhet. Nem lőttek agyon senkit pesze, de helyére tettek néhány embert.

 

Az őrszolgálat nehéz fárasztó szolgálat volt. Nagyon sokszor voltam felállított őr, felvezető és ŐPK. Nem szerettem. Nem lehetett eleget aludni. Mindig fáradt voltam.

Egy alkalommal Szigeti őrnagy volt az ÜTI. Jött reggel ellenőrizni. Akkor  már mint ŐPK. kimentem jelentkezni.

Az egyenruhám alvás,mosdás ill. stb állapotban begomolás nélkül volt. Ebből persze én bambán nem észleltem semmit. Jelentésem után Szigeti őrnagy : Rendben de azért gombolkozzon be. Ő egy normális  ht. volt. Kedveltük. Tiszteltük.

 

Ui:  Akkor 1971-1973 -ben 5 tele tárral őrködtünk. Hány kg is lehett?