> Kotešel > Kassai: a kettő egymásból jött, viselője szerint. Ezt ki lehet-e mutatni? Magyarázatod erre nem tér ki.
Pedig hitem szerint válaszoltam: „A felvetetted csehes névforma arra utal, hogy itt is az alliteráció vezérelte a névválasztást.” Azaz a Kassai úgy jött a Kotešelből, hogy hangzásban hasonlított rá, így a névmagyarítás során ezt választották, nem – mondjuk – a Bártfait. (N.B. A Kassainak etimológiailag a Kosicki < Košický felelne meg.)
---
Tischka: A Tiška szláv név németes lejegyzése. nemcsak a németes lejegyzés miatt, hanem a -ka képző miatt is elsősorban nyugati, ill. a nyugati déli szláv. A szókezdő t miatt ezek közül a lengyel kizárva (lengyel formája Ciszka), így marad a cseh-szlovák, szerb-horvát forrásként. Etimológialag a tichý ’csendes’ melléknév (és egyben személynév) -ka kicsinyítő képzős származékáról van szó.
Vanek: Ugyanez, mint a Vanuk, csak egy másik kicsinyítő képzővel. Erre céloztam is a 801-esben. Tehát a szláv Ivan ’Iván, János’ személynév van rövidüléséből -ek kicsinyítő képzővel képzett szláv személy- majd családnév. Az -ek képző elsősorban a nyugati szláv nyelvekre szűkíti le a forrását, vö. cseh Vaněk, szlk. Vanek, lengyel Waniek. A kemény n-es ejtés az eredeti ny helyett arra mutat, hogy a magyarba kerülés előtt németesedésen ment át.
Fojta: Cseh előfordulásai gyakoriak. Ennek alapján az vélhető, hogy a német Vogt ~ Voigt ’várnagy, helytartó; ügyvéd, bírósági tisztviselő; felügyelő’ név Voit, Voyt /fojt/ mellékalakjának csehesedése a csehben gyakori -ta végű nevekhez való adaptációval.
Gótzy: Ez magyar név. Ilyen alakkal vagy -i képzős lakosnév lehet egy Gótz ~ Gócz ~ Góc helynév után, vagy -i < -é képzős apanév egy a fenti helynévvel megegyező hangalakú személynévből. Van adatom Gótz vezetéknévre is, ennek képzőtlenül ugyanilyen kettős eredete lehet. A kérdésben nemigen tudok dönteni, mert Gótz stb. településnek nyomát eddig nem találtam. Személynévként ez vlsz. német és a Götzcel egyezően a Gott- isten tagot tartalmazó személynevek német kicsinyített rövidülése. Viszont a magyar személynévi adatok is gyérek. A távoli forrás tehát bizonyos, de a név pontos kialakulása nem adható meg.
Bencsina: A Benčina vezetéknévnek sok délszláv, elsősorban szlovén adata van jelenleg, de ez még nem jelenti azt, hogy csak e szláv nyelvből eredhet. Alapneve a szláv Benka név, amely elsősorban nyugati szláv területen gyakori. A Benka névhez az -in birtokosmelléknév-képző nőnemű változata járult. A nőnem oka lehet az, hogy az eredetileg megnevezett egy nő volt (tehát anyanévről van szó), vagy egyszerűen a rodina ’család’ szót értetteék utána (Benčina rodina ’Benka családja’). A szláv Benka alapnév a Ben- kezdetű személynevek (Benedikt ’Benedek’, Benjamin) rövidülése –ka kicsinyítő képzővel
Zanizer: Én ezt Zanitzerre javítom, mindkettő kiejtése /canicer/. Így már lehet Zanitz nevű német helynevet találni (pl. az Északi-tenger melletti Wolgast részeként: <http://www.wolgast.de/index.php?module=ContentExpress&func=display&btitle=CE&mid=&ceid=423>, vagy Ausztriában: <http://www.mapquest.com/maps/map.adp?formtype=address&country=AT&city=Zanitz>, <http://www.traveljournals.net/explore/austria/map/m2780699/zanitz_bach.html>,), amelyhez a Zanitzer egy lakosnév.
N.B. Maga a képzőtlen Zanitz vezetéknév is kimutatható.
Az, hogy a Zanitz helynév Ausztriában pataknév is, valószínűsíti, hogy eredetileg víznévvel van dolgunk, amely nevet adhatott a mellette települt városoknak. A név alakilag németesedett szláv, és valószínű, hogy az eredete a Sanica-féle szláv víznevek. Ezek mögött vlsz. a sať ’szív, szopik’ ige állhat, így pl. itatóhelyre utalhat.
Korábban írtam a Zonitzer név kapcsán; azóta kiderült, hogy ez egy anyakönyvi írásbéli eltérésből adódó, generált név és az eredetije Zanizer. Mivel ez a név sem túlságosan elterjedt és rákeresve az olasztól a spanyolon át a németig mindenhol találtam ilyen nevet, ezért azt szeretném kérdezni, bárki tud-e javasolni valami módszert, vagy netán tud-e erről valamit?!
Kempelen Béla: Magyar nemes családok Kmetty Czímerpecsét Pestmegye lt.-ban. (Kősz. 182.)
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Kmetty 1848-as tábornok, Pokorágy szülötte
Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene -Kmetty György vár. tanácsnok, v. hdgy., Szolnok. -Szolnoki Polgári Lövész Egyesület. Az 1931-ben történt megalakulás óta dr. Fuchs Gyula törvényszéki elnök, mint elnök és gr. Kerezsy Jenő várm. árvaszéki ügyész, mint ügyv. elnök és vitéz dr. Kmetty György városi tanácsos mint alelnök irányítják az egyesület életét. Az évenként kétszer rendezett versenyek mindenkor kielégítő sikert eredményeztek.
Az 1848-as tábornok ütközeiteiről vannak még adatok, de azok nem annyira érdekesek!
OFF A Magyarulezen az égvilágon semmi hagyománya: nem tudok róla, hogy lett volna valaha is topiktalálkozó. A Koncz Zsuzsa-topikon, illetve az LGT-topikon volt egy pár. Ezek során lefoglaltunk egy-két asztalt valami vendéglátó-ipari egységben, oszt iszogattunk, beszélgettünk. Ennél többet én se tudok mondani. ON
Én örömmel megszervezem,de fogalmam sincs mi ennek a hagyománya.Ha esetleg Ti addig is megszerveztek magatoknak valami hasonlót ,nagy megtiszteltetésnek venném,ha engem is meghívnátok,mivel engem érdekel kik vagytok. Természetesen én szervezek helyetted.
Hát mivel nem igazán értem a kér(d)ést, nehéz válaszolni rá. De leginkább a tájszótárakat, nyelvatlaszokat tudnám ajánlani, szép számban vannak: a teljes nyelvterületre kiterjedők és regionálisak egyaránt. Számomra egyébként az egyik legmókásabb a Kisnémedi hiányszótár, amely nem azt mutatja be, Kisnémediben milyen szavakat ismernek, hanem azt, hogy melyek azok a szavak, amelyek az értelmező szótárban szerepelnek, de Kisnémediben ismeretlenek.
> Már egszer voltam itt, de nem kaptam magyarázatot a GALI névre.
Nibelung 3209-beli megoldása – „Talán a Gál keresztnévből ered az -i képzővel?” – nem elégít ki?
Már pedig plauzibilisnek tűnik, mert a kicsinyítő képzők általában rövid tőhangzójú névvariánshoz járulnak, vö. Péter > Pét > Peti, sőt Saul > Sál > Sali, Paul > Pál > Pali.
Az -i itt lehet kicsinyítő képző, de valószínűbb, hogy az -é birtokjel alakváltozata. Ez utóbbi esetben apanévről van szó: azaz egy Gál nevű személy leszármazottjáról.
A Gali ilyenformán egyébként eredetileg személynév volt, Galí alakban már az Árpád-korból adatolható.
> A radixon egybeveszi a Gáli-val, nemtudom...a kettőnek van vmi köze egymáshoz?
A Gáli lehet a fenti Gali név újabbkori alakváltozata, de lehet egy Gál településnévhez (pl. Szentgál, Nyárádgálfalva, Vámosgálfalva stb.) képzett lakosnév.
1. Köszönöm javaslatodat lovagi témában. /Őszintén megmondva,jó volt nekem kicsit visszamenni a múltba és lovagokról beszélgetni. :) /
2. Az "ágyá" szó lehet,hogy valójában "ádjál" vagy "ádjá" és a "menj,menjél" helyett van (volt).Sajnos nem tudom hogyan kell írni,csak azt tudom ahogyan hallottam.Hogy hova? Bárhova szólt ez a kifejezés.
3. Köszönöm könyvajánlódat,szerintem abból is sokat megtudhatok.
Már egszer voltam itt, de nem kaptam magyarázatot a GALI névre. A radixon egybeveszi a Gáli-val, nemtudom...a kettőnek van vmi köze egymáshoz? Ja, és a (Nagy)Sárrét környékén nagyon gyakori volt.
> erről megjelent egy írás,amelyben az van leírva,hogy az új lovagokat mostantól a Sir,a dámákat pedig a Lady megszólítás illeti meg a keresztnév előtt
Úgy gondolom, hogy ehhez még a franciáknak is lesz egy-két szavuk: nem hiszem, hogy frankofón környezetben olyan könnyű lenne átverni ezt a Sir Pierre-t, meg Lady Antoinette-t.
[A témától függetlenül szereztél nekem még egy meglepetést? Nők egy egyházi rendben? Azt hiszem, ez a Máltai Lovagrend már semmiben sem lehet a folytatója az eredetinek.]
> Én lovagi minőségében akartam megszólítani,ezért voltam tanácstalan,hisz magyar nevén is akartam megszólítani,de úgy gondolom a "Dr. Milesz Sándor máltai lovag " méltán megfelelő lesz.
Minden látszólagos frappánssága ellenére, ez sem helyeselhető. Két dolog van ugyanis: (1) a címzés, azaz ahogy egy szövegben, vagy a levél címzettjeként harmadik személyben megnevezzük az illetőt; (2) a megszólítás, azaz, ahogy az illetőhöz második személyben fordulunk.
A magyarban a megszólításban a tisztség (cím, rangjelzés) és a név együttes használata kizárja egymást. Nem mondhatod, hogy „Tisztelt Sólyom László Köztársasági Elnök [Úr]!” Emiatt szerintem *megszólításnak* az idrisi javasolta megoldás sem megfelelő (*címzésnek* az lenne).
Kerülő megoldásnak talán a 3596-osban leírtam „Tekintetes Dudás Ödön Úrnak!” fordulat látszik. Ez harmadik személyű, tehát használható együtt a név és a tisztség (cím, rangjelzés), viszont részeshatározói esetbe kell tenni.
Azt is jelezném, hogy a hivatalos, emelkedett megszólításban a megszólítás minden szava nagybetűs (a kötőszavak és a tisztség, cím, rangjelzés részét nem képező melléknevek kivételével),, valamint szerintem nem lehet megspórolni az úr (asszony) szó sem. Így a javaslatom: „Dr. Milesz Sándor Máltai Lovag Úrnak!”
> Érdekes volt hallani a "menj,menjél" kifejezést némely helyeken Zalában: "ágyá" ( csak hallottam,nem biztos,hogy így mondták). Tudnál nekem ajánlani tájszólásról szóló könyvet,amiben egyes kifejezéseket is lehet olvasni különböző régiókból?
Nekem most érdekes tőled hallanom ilyen kontextusban a menj,menjél szavakat, mert ezekben én nem találok semmi nyelvjárásiast. Ismereteim szerint minden magyar igének* – ha egyáltalán használatos a felszólító módja – vagy egyes szám második személyben (röviden E/2.-ben) van egy rövid és egy hosszú alakja. A kettő között pedig nincs lényeges jelentésbeli különbség, bár az aktuális használatban a konnotáció (a kifejezett érzelmi háttér) eltérhet. Pl. a hosszabb alak, éppen a hosszabb hangtesténél fogva nyomatékosabb, hangsúlyosabb felszólítást fejezhet ki. (* Néhány kivétel azért van: pl. az eszik, iszik igéknek nincs határozatlan/alanyi ragozásban rövid alakjuk; de határozott/tárgyasban már van: *egy! ~ egyél : edd! ~ egyed!)
Az ágyá szóról leginkább csak kérdezni valóm van: itt az -á hová? kérdésre utaló rag, tehát ágyá ’ágyba’? Ha ez így van, akkor ez olyan megőrzött régiség, amelyet a forrásaim nem említenek. A szó ugyanakkor emlékeztet az adjál /aggyál/ E/2. felszólító módú alak realizációjára is, csak ismeretem szerint ez éppen Zalára nem jellemző: ott nem á-znak palócosan és a magánhangzóközi mássalhangzók is inkább megnyúlnak, semmint megrövidülnének (bár esetleg az egyél, igyál szavak hasonlító hatásaként megjelenhet; de nincs adatom rá), és arra sincs adatom, hogy a szóvégi -l kiesne (persze ez meg a nem művelt városi köznyelvben is általános; vagy csak nekem tűnik úgy, a hozott nyelvjárás miatt?).
Ami a konkrét kérdést illeti: nekem nem sok magyar nyelvjárással foglalkozó irodalmam van. Ami használni szoktam az az alábbi: Kiss Jenő (szerk.) – Magyar dialektológia (Osiris, 2001). De ez az egész magyar nyelvterületet átfogja, és leginkább az alapokra tanít meg, így a téged érdeklő dogokban szegény. A nyugat-dunántúli nyelvjárásterületről való mintaszemelvény is vasi, nem zalai.
Utalva még leveledre:én is paraszti családból származom,amire én szintén büszke vagyok. :)) Ha már ez szóba került, és mivel minden mindennel összefügg,lenne egy kérésem illetve kérdésem. Zala megyéből származom és gyerekkorom óta foglalkoztatnak a tájszólások. Érdekes volt hallani a "menj,menjél" kifejezést némely helyeken Zalában: "ágyá" ( csak hallottam,nem biztos,hogy így mondták). Tudnál nekem ajánlani tájszólásról szóló könyvet,amiben egyes kifejezéseket is lehet olvasni különböző régiókból?
"Ezt nehezen tudom elképzelni, hogy magyar nyelvi környezetben működne."
Én sem tudom elképzelni,ezért is kértem a tanácsodat. Bevallom,nem úgy néztem utána,ahogyan Te szoktad,de annyit hadd mondjak el,hogy ezt az illetőt nyáron avatta lovaggá a Máltai Lovagrend a gödöllői Grassalkovich-kastély dísztermében,ahol a világ minden tájáról érkeztek lovagok,és erről megjelent egy írás,amelyben az van leírva,hogy az új lovagokat mostantól a Sir,a dámákat pedig a Lady megszólítás illeti meg a keresztnév előtt. Én lovagi minőségében akartam megszólítani,ezért voltam tanácstalan,hisz magyar nevén is akartam megszólítani,de úgy gondolom a "Dr. Milesz Sándor máltai lovag " méltán megfelelő lesz.
Köszönöm amit írtál,ki fogom nyomtatni,mert érdekel. Írásaidból mindig tanulok. :))
> A máltaiaknál a Sir elnevezést használják,ennek utánanéztem
Ezt nehezen tudom elképzelni, hogy magyar nyelvi környezetben működne. Nehezen tudom elképzelni, amikor az egyik máltai lovag így fordul od a másikhoz: Mondja, szőr János...
> Kérdésem az, hogy ha az (-s- nélküli) Gerendorfra is állna az, hogy a "köznémet helyesírás szerint leírt Gerensdorf név bajor-osztrák nyelvjárás szerint ejtett alakjának magyaros lejegyzése" volna Áll.
> akkor vehetem-e ezt úgy, hogy ez a 'bajor-osztrák nyelvjárásból eredő hatás' a vármegyei, avagy egyházi adminisztrációban tevékenykedő személyek iskolai képzésének jellegéből (nyelvéből) származó visszahatás egy közösség életére
Ezt úgy kell venned, hogy jön egy angol telepes, akit Sekszpírnek hívnak, de az angol helyesírás alapján Shakespeare-nek írja a nevét. 1–2 generáció után azonban írásban is nyer az ejtett alak, és Sekszpírnek fogják írni.
A Habsburg Birodalom német felének a beszélt nyelve nem az irodalmi német volt, hanem a bajor-osztrák dialektus. Viszont ezt nem lehetett leírni (nem lett irodalmi nyelv), ezért írni az irodalmi német alapján írtak. (Detto így voltunk mi evangelikus szlovákok: szlovákul beszéltek eleink, de írni a králicei biblia cseh nyelvén a bibličtinán írtak és olvastak.)
A magyar nyelv újkori (de még korábbi is) jövevényszavai mind bajor-osztrák nyelvjárási hatást tükröznek: azt írjuk németül Nockerl, de ez nokedli, úgy van németül, hogy Schemel, de ez sámli, úgy van németül, hogy Wächter, de ez bakter stb. Valamint korábban n. Burger > baj.-osztr purger > m. polgár.
Érdemes összehasonlítani Burgenlandban a hivatalos német és a gradistyei horvát helységneveket. Ilyen párok vannak, mint Kernsdorf ~ Kreništof (Tormafalu), Draßburg ~ Rasporok (Darufalva), Zagersdorf ~ Cagrštof (Zárány), Baumgarten ~ Pajngert (Sopronkertes), Walbersdorf ~ Bujbrštof (Borbolya) stb. Itt nem az történt, hogy a horvátok ennyire kicsavarták a német neveket, hanem az hogy a horvátok a németek hallott formát írták le minimális horvát adaptációval, magul a német írásformák viszont nem tükrözik az ejtett alalkokat: a -sdorf [ʃtoɐf] ejtését, a -burg szóvégi [pʊrk] ejtését, a szókezdő w- [β] ejtését (vö. Wächter > m. bakter) stb.
A hatás, amivel a Gerendorf > Kerndróf vezetéknévnél, ill. a gradistyei horvát településneveknél éppen számolni lehetett, az, hogy az irodalmi német írásos tradíció halványult el. Maga a név változatlan.
> A Rozendovszky kapcsán a jiddist csak felvetettem ("de akár"), mint német szavakat nagymértékben használó nyelv, az alapesetben feltételezett német mellé.
A zsidóknak „rendes” német vezetéknevet kellett felvenni II. József rendeletére, nem pedig jiddist. Egy német név nem azért „tűnik” zsidónak, mert jiddis lenne, hanem azért mert sok zsidó vette fel.
Egyébként a rózsa jiddisül roiz (a hosszú [o:] > [oi] jellegzetes jiddis változás; a falu az dorf, de umlauttal derf-), így a Rozendovszky jiddis megfelelője valami *Roiznderfer lenne.
> Az viszont továbbra is érdeklődésem tárgya, miért bizonyul egy többnyire szlovákok lakta területekről többnyire az Alföldre letelepülő, sokszor visszaköltöző népesség igen jelentős számú szláv eredetű nevet viselő egyéneinek neve inkább cseh, mint szlovák eredetűnek.
Ha csehet mondok, az jelenthet morvát és alkalomadtán nyugat-szlovákot is (mint ahogy az ukrán jelenthet ruszint és keleti-szlovákot is, meg délkelet-lengyelt). Ezek nyelvi jegyek, amelyeknek általában a centrumát nevezzük meg, de szélesebb körben elterjedtek.
Amúgy régen a cseh meg a szlovák kb. olyan volt, mint a magyar meg a székely. Én az ilyen átjárásban semmi csodálatosat nem látok, sőt azt látnám furcsának, ha ilyesminek nem lenne nyoma. Amúgy a csehek szerintem szerfelett mozgékony népesség voltak. kezdve mondjuk a huszita korral, ahol egész Felső-Magyarország az övék volt (vö. Giskra ~ Jiškra), folytatva a lutheri reformációval (Szarvason még az 1910-es években is bibliai cseh nyelven nyomtattak könyveket az ottani evangelikus szlovákságnak), folytatva azzal, hogy a csehek adták a Habsburg Birodalom elit bürokráciájának nagyját (és pl. a birodalmi politika szempontjából Felső-Magyarországra érdemes volt cseheket kinevezni magyarok helyett) stb.
Szerintem az sem véletlen, hogy Toldinak éppen egy cseh vitézzel kellett megverekednie Mo.-n. Egyébként, ha Sienkiewicz történelmi regényeit olvasod, akkor a lengyelek közt is találkozhatsz csehekkel.
> érdeklődésem tárgya ugyanis túl az egyszeri mit is jelenten az, hogy tettenérhető-e (avagy időben térben beszűkíthető-e) egy-egy név változása, nemcsak az írott alak formájában, hanem történetileg, dokumentumokban meghatározható-e egyes ilyen eseteknél, ahol tapasztaljuk a változást.
Itt nincsenek szisztematikus hibák, elírások vannak, a környezethez való fonetikai adaptáció esetei (pl. a szlovákok közé bekerült cseh névből elmarad a ř /rzs/, sima r lesz belőle, a cseh ou kettőshangzó ú-nak adja át a helyét, vö. Dufala alább [bár ez lehet morva hatás is] stb.) a népetimológia jelenségei (önkéntelen magyarosítások, a csehesebb -ka > szlovákosabb -ko-vá változtatása stb.).
De ezek az interetnikus változások nem mutatnak nagyobb variabilitást, mint az egy nyelven belüliek. Egy nyelven belül is szokásban volt a homonim képzők lecserélése másikra, és ebben esetleg a helyi divat is szerepet játszhatott: ez utóbbi nem más, mint az idegen név adaptációjának nyelven belüli mása. Kniezsa ilyen magyar nyelven belüli adatokat hoz: 1620: Bedeök, 1680: Bendekő, 1690: Benko; 1635: Bene, 1657/1700: Bencs, 1770: Benes; 1751: Leocz /lőcs/ 1578: Löch /lőcs/, 1580: Leokoes /lökös/ stb. Szlovákra: 1635: Jakubko, 1680/1690: Jakobei, 1715: Jacobo, 1720: Jakubove, 1773: Jakuboszky; átmeneti magyarosodással (ezt * jelzi): 1571: Duro /gyuro/, 1600: Gyura, 1610: Gyvre* /gyüre/, 1635: Geöre* /györe/, 1671: Gyüre*, 1690: Gyuro, 1700: Gyuren. A magyarosodás és visszaszlovákosodás tehát nem okozott lényegileg nagyobb változatosságot, mint az egyéb esetekben.
Pletyák: Cseh-szlovák, -ák nagyító–személynévképzővel képzett név (Pleťák, Pletiak). Az alapnév legvalószínűbben a cs.-szlk. pleť ’arcbőr, arcszín’, így egy feltűnő bőrszínre utaló ragadványnév lenne. Azonban nem lehet kizárni a pliesť ’köt, fon’ igét sem (vö. szlk. pletiar ’kötő, fonó [munkás]’)
Sulacsik: A cseh-szlovák Šulák (> m. Sulák) névből szlovák -ik kicsinyítő képzővel képzett név. A Šulák a német Schule ’iskola’ szóból -ák nagyító–személynévképzővel állt elő, hasonló név a Šulek, csak abban -ek kicsinyítő képző van. E nevek eredetüket tekintve ragadványnevek, melyek azt fejezhetik ki, hogy az illető a többieknél többet töltött az iskolában akár azért, mert tovább tanult, akár azért, mert ott dologozott.
Muskovics: Alakilag lehet keleti (Мушкович), déli (Mušković, Мушковиђ) szláv, vagy lengyel (Muszkowicz) esetleg szlovák (Muškovič) név. Alakulása: муха ~ muha ~ mucha ’légy’ +-k (-ek, -ak, -ka, -ko) kicsinyítő képző + -ович ~ -ović ~ -owicz ~ ovič apanévképző.
Valovics: Hasonló körből, mint az előbbi (Валович, Valović, Валовиђ, Walowicz, Valovič), csak itt az apanévképző a Val alapnévhez járult, amely az ukr.-szb. Валентин, hv. Valentin, le. Walenty, szlk. Valentín (< lat. Valenti[n]us ’erős, egészséges’); ukr. Валерій, hv. Valerijan, le. Walery, szlk. Valér (< lat. Valeri[an]us római nemzetségnév ’erős, egészséges’), le. Walter (< germ. Waltheri ’uralkodó+hadsereg’) stb. nevek rövidülése.
Godla: Vlsz. a szláv God alapnév és a nyugati szlávra jellemző -la személynévképző kapcsolata. Az alapnév a hasonlóan kezdődő szláv nevek rövidülése, pl. Godislav ’év+dicsőség’. Mivel g hang a csehben és a szlovákban nem maradt meg, így valószínűleg inkább lengyel névről van szó, mivel azonban a mai lengyel névanyagban nem sikerült kimutatnom, csak a csehben és a szlovákban, így vlsz. a három nép határterületén alakult ki, talán góral név.
Zwatt: Alakilag német név, azonban etimológiát nem találtam rá. Talán az alábbiak jöhetnek létre: – a n. zwatzeln ’izeg-mozog, ficánkol, vergődik’ ige lehetséges középnémet töve; – a n. zwahen ’(meg)mos, (meg)fürdet’ ige melléknévi igenévi alakjának változata.
