A hajóutat beárnyékolta - szó szerint is - az időjárás. Végig borongós, nem túl meleg idő kísért minket, a legkellemetlenebb viszont az állandó szél volt. Emiatt a Kajmán-szigeteki tenderes kiszállás lehetetlenné vált, a leginkább várt kikötőt ki kellett hagynunk. A kényszerű továbbhaladás az első tengeri nap után további egy tengeri napot jelentett. Nem volt olyan jó idő, hogy a fedélzeten jól esett volna sokáig maradni, borzasztóan fújt a szél és a nap csak pillanatokra sütött ki. Egyébként többször előfordult, hogy a szél miatt a napozóágyakat ki sem tették a fedélzeten, hanem egymásra tornyozták őket. Nem tudom, más hajókon hogy van, de éjszakánként a szél miatt az erkélyajtók és a fürdőszoba paneljei között a zárnyílásban süvített a szél, ezáltal komoly huzatot okozott a kabinban. A másik rossz élményünk szintén a szélnek volt köszönhető, méghozzá Playa del Carmenben. Kikötés után elhagytuk a hajót, majd kb. fél óra múlva visszavittük a strandtáskánkat, mert úgy nézett ki, ebből mégsem lesz strandolás aznap. Felmentünk a kabinba, majd vissza a kijárathoz, ahol közölték velünk, hogy innentől számítva nagyjából egy, másfél órán át nem lehet kiszállni, mert a hajó pozíciót változtat az oldalról érkező hullámok miatt. Ez övön aluli volt, mert befelé menet senki nem mondta, hogy öt perc múlva nem fogunk tudni kiszállni. Tény, hogy az idő alatt amíg a parton voltunk, többször bemondták a hajón, hogy 11-ig lehet kiszállni, vagy utána 12 után valamikor, de mi pont kimaradtunk ebből és nagyon dühítő volt az eset.
Nagy pozitívum volt viszont az Aurea kabin utasai számára ingyenes - az egyébként emlékem szerint nem olcsó - Spa használat. Udvarias és kedves személyzet, belső és külső jacuzzi, külön napozóterasz, sószoba, gőzkabin, Kneipp szoba, és két szauna állt rendelkezésre. Igen, szégyen szemre a karib-szigeteki hajóutunkon többször mentünk a szaunába átmelegedni a külső jacuzzi használata után....A kabinhoz járt még egy választott masszázs is, ebből volt szerencsém kettőt is kipróbálni, mert a férjem nincs oda érte. Szép és igényes a kezelőhelyiségek részlege, nekem egy nagyon kedves masszőr lány jutott.
A parti kirándulásokról nem írnék bővebben semmit, mert az út még egy nagy tanulsággal zárult számunkra, nevezetesen csak olyannal induljon az ember egy hétre összezárva valakivel hajózni, akit nagyon jól ismer. Mi a partnereinkkel előtte nem voltunk sehol és itt derült ki, hogy mennyire más az érdeklődési körünk és az ízlésünk. Ezért szinte az összes program szervezése hajóút előtt és a hajóúton is szinte kudarcba fulladt, mert nyelvi akadályok miatt viszont össze voltunk kötve.
Visszatérve a hajóhoz és a további negatívumokhoz: előtte sok kritikát olvastam a hajón terjengő csatorna szagról, mely vécéből, zuhanykabinból támad. Nekünk szerencsénk volt, mert a hajó elején nem volt ilyen probléma, de közép tájon a folyosón is sokszor lehetett érezni ezt, illetve a nyitott strang fedelek és szerszámok is árulkodóak voltak. A fő étterem melletti - egyébként igen kis számú - mellékhelyiséget többször láttuk lezárva, egyszer két napig le volt szalaggal zárva dugulás miatt. Természetesen ilyenkor a fölötte lévő mellékhelyiségek is le voltak zárva és kellemetlen szagok terjengtek a környezetükben. A másik alul méretezett és megoldhatatlan feladatot jelentő problémát a liftek jelentették. Kevés volt belőlük és nagyon lassúak voltak. A csoportonkénti nyolcból egy biztosan, de néha kettő nem működött. A belső panoráma liftet csak akkor láttam működni, mikor a szerelők próbálták javítani.
Az előző bejegyzéshez kellett volna írnom, de a kabin takarításhoz még annyit tennék hozzá, hogy az egyikünk kabinjában beszállás után az ágy alatt használt fehérneműt és a fiókokban otthagyott ruhákat talált, mi pedig azzal kezdtük az ottlétet, hogy 10 dolláros borravaló ellenében extra porszívózást kértem a kabinban, mert lehet, hogy az előző utas kiszállását követően elmaradt.
Három színházi előadáson voltunk, ezek teljesen rendben voltak, előre be kellett jelentkezni egyébként rájuk. Nem tudom mennyire nehéz lehűteni vagy felfűteni a nézőteret fél óra alatt, de ha kevesen voltunk benn, akkor meg lehetett fagyni a nézőtéren. Szerintem nem volt több 18 foknál. Ha sokan voltunk, akkor nem jelentett gondot, mert a több száz ember pillanatok alatt befűtötte kellemes hőmérsékletűre a teret.
A kiszállás számunkra zökkenőmentes és gyors volt, fél nyolcra kellett a színházterembe mennünk, gyakorlatilag 8 után kicsivel bőröndökkel a terminál előtt álltunk.
Összefoglalva: a problémák nagy része kiküszöbölhető lenne a továbbiakban, tehát végérvényesen nem kell lemondani a Seaside-ról. Az ötezer párszáz utashoz kevésnek tűnik az 1400 fős személyzet, ennél sokkal jobb arányok vannak más hajókon, ez aggasztónak tűnik. A kabinok a kényelmetlen pakolástól eltekintve nekünk megfeleltek. Az étkezés teljes egészében javításra szorul, bízunk benne, hogy ez meg is történik a jövőben. Nagyon jó tapasztalataink vannak viszont a Spa részlegről, itt a személyzet hozzáállása is példa értékű volt. Szórakoztató részlegek, lehetőségek rendben voltak, a kaszinó kicsi és zsúfolt volt.
Azt viszont kijelenthetem, hogy a jövőben kerülni fogom a nagy hajókat, a lélektani határt úgy 3000, de inkább 2500 utasszámnál húztam meg magamnak. De persze, ki tudja....... :)
Történetünk tavalyról kezdődik, egy Celebrity Aruba-Bonier-Curacao utat mondtunk le betegség miatt. Ahogy a hoppon maradási sokkból felépültünk, elkezdtük nézni, hogy milyen hajóutat tudunk megejteni abban a januári időpontban amire az utolsó pillanatban a repülőjegyet átírattuk. Ment volna Celebrity is, de nem ugyanarra az útra és már Aqua kabin sem volt üres. Az utazási irodás hölgy ajánlatára csaptunk bele a Seaside útba amely Miami-Kajmán-szigetek-Ocho Rios-Cozumel-Playa del Carmen-Miami programmal indult. A hajó akkor volt kb. 5 hetes, mikor felszálltunk rá. Sajnos már előtte relatív sok negatív kritikát olvastam róla a cruisecritic-en. Ezek nagy része igaznak bizonyult és nem finnyás utasok elszigetelt bejegyzései voltak.
A beszállás zökkenőmentes volt leszámítva egy folyamatosan üvöltöző őrültet akinek az lett volna az összes feladata, hogy a kordonokba terelje az embereket, csak kissé túltolta a dolgot. Aurea kabintípusba foglaltunk, ezeknek külön check-in pult volt, de rengeteg ablak állt rendelkezésre a többieknek, sorállást nem láttam sehol. A bőröndök leadása után kb. fél órával a hajón voltunk ahol önkiszolgáló módon lehetett depositot elkülöníteni bankkártyával, illetve internetet rendelni. Ez utóbbi -streamer csomag - kiválóan működött nyílt vízen is, kabinonként maximum 4 eszközt lehetett hozzárendelni. A bőröndöket öt óra után kaptuk meg valamikor.
A kabinunk szép és kényelmes volt, leszámítva a rendelkezésre álló pakolós helyet. Kevés fiókos lehetőség, az akasztós szekrény közelebb eső részét alig lehetett használni, mert a tolóajtó vége úgy belógott a nyílásba, hogy tíz-tizenöt centinél nem maradt nagyobb hely kivenni a ruhákat. Maradt a fal felőli oldal, amihez viszont be kellett mászni a szekrény és a kanapé közé. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a tévék nem fogadnak külső tárolót, meghajtót, így az összeállított és usb drive-on tárolt filmjeinket, sorozatainkat nem tudtuk lejátszani rajta. Mivel nem mindig sikerül gyorsan átállnunk az új időzónára, ezért jól jött volna egy-egy hajnali ébredésnél tévét nézni. A szobában egyébként papucsnak és fürdőköntösnek kellett volna lennie, ez utóbbit úgy kellett kérni a szobaasszonytól, holott a többi kabinba be volt készítve (két házaspárral utaztunk együtt) igaz egyikőjüknél csak egy volt.
A hajón két önkiszolgáló étterem van, illetve egy ültetett. Az egyik önkiszolgáló - 8. emeleti - esténként ültetett étteremmé vált. A mi kijelölt éttermünk az ötödik emeleten volt, az Aurea kabintípus utasai szabadon választhatták meg az étkezés időpontját, nem voltak fix asztalok. Értem persze a jó szándékot benne, de amennyi haszna volt, azt szívesen becseréltem volna arra amit hiányoltunk. Nem volt állandó pincérünk, sajnos többször előfordult olyan, hogy a felszolgáló nem volt barátságos, vagy nem volt szakmája csúcsán, rosszabb esetben mindkét negatívumot képviselte. Kimaradtak az olyan - szerintem szeretni való - momentumok, mint az étteremben befejezett Baked Alaska, vagy a záró gála vacsorán a személyzet felvonulása.
Előzőleg régebben a Musicán voltunk MSC hajón, ódákat zengtünk az ételekről azoknak akiket elcsábítottunk magunkkal erre az útra. Hatalmas pofára esés volt az első napi vacsora, majd szép sorjában a többi is. A két gálavacsorát leszámítva az ételek jóindulattal középszerűek voltak, de inkább a közép alatt maradt a színvonaluk. Az italok borzasztó nehezen érkeztek meg, koktélt és rövid italt egy idő után nem kértünk, mert volt, hogy a vacsora végén ért be az elején megrendelt rövidital. A hatalmas éttermet a sör, bor, üdítő kivételével a kinti bár látta el italokkal. Az a kinti bár, amely a kinti vendégeket nem volt képes kiszolgálni 3 pultossal és 3 felszolgálóval. Az olyan egzotikus italok éttermi rendelése - mint paradicsomlé - kihívások elé állították a személyzetet, mert ezt kintről kellett beszerezniük valahogy. Egyébként az ételek minősége a reggelire is vonatkozott, ami pedig a reggeli felszolgálást illette, az inkább bohózatba illő volt. Mint írtam hatan voltunk, kisebb-nagyobb dilikkel, ki reggeli előtt, ki reggeli után kérte a gyümölcsöt. A pincér gondosan felírta, hogy elsőként mit kérünk, majd utána mit. Kaptunk mi össze-vissza, mindenki előtte, mindenki utána, egyszerre mindent, vagy lemaradó tételek, változatos volt, na. A felvágott kínálat egy hétig ugyanaz volt minden nap. A sajttál, gyümölcstál szintén. Egy valami volt mindig kifogástalan és finom, a sült bacon. Az önkiszolgáló éttermet kétszer látogattuk meg a három tengeri nap alatt, mivel az ültetettben egytől fél háromig volt ebéd, de ekkor még nem voltunk éhesek. Az önkiszolgáló tisztán tartása meglepően jól sikerült, az ételek felejtősek. A pizzatészta jó volt. Sajnos a fizetős éttermek ebéd idei nyitva tartása -már amelyik nyitva volt ekkor - megegyezett az ültetett éttermével, így nem volt más alternatíva az önkiszolgálón kívül. Folytatás következik....
Azt kérdezném még, hogy amikor Cannes-ban kiköt a hajó, vannak-e ott privát sofőrök akikkel meg lehet alkudni egy környékbeli kirándulásról (Monaco, Eze), vagy kénytele az ember a méregdrága kirándulásra befizetni? Hajóztam már párszor, de mindig ezek voltak a legjobbak.
Gondolom Romába és Firenzébe bejutni kénytelen az ember a hajó szolgáltatását igénybe venni. Válaszaitokat előre is köszönöm!:)
A Marineland mellett (szembeállva a bejárattal) jobbra le lehet menni a tengerpartra gyalog-rövid séta, ott homokos strand található. Egyébként valamelyik busszal is el lehet ide jutni a kikötőből, de már nem emlékszem, mi a száma!
A kikötőtől a katedrálisig végig vitorlás és jacht kikötök vannak, a Katedrális után kb 1 km-re van homokos part, de sajnos aztr nem tudom, hogy lehet oda eljutni, mert mi októberben voltunk és az már nem fürdős időszak. Valakitől hallottam, hogy a 351-es busz elvisz a strandra, de nem merek rá mérget venni. :)
Nagyon köszönöm Zitkalának ezt a ragyogó beszámolót. Pont erre gondoltam, sokat segítettél a program megszervezésében. Tud valaki segíteni Ajaccio-i programban? Nagyon köszönöm!
Erre a kikötésre már nagyon vártunk, készültünk. Hajónk lassan kiköt, mi pedig a fedélzetről csodáljuk az elénk táruló fantasztikus látványt. Nagyon szép a város tengerpartja és ahogy a monumentális katedrális uralja az egész partot hihetetlen. Igyekszünk gyorsan partra szállni, ami a megszokott menetrendszerint megint nagyon flottul müködik. A parton megkapjuk a kis turista térképet, amin még a buszjárat utvonala is fel van tüntetve, nagyszerű, akkor vágjunk neki a városnak. Az ut előtt igyekeztem felkészülni Mallorcából, mert itt kötöttünk ki a leghosszabb időre és több ismerösöm is nagyon jókat mesélt, igaz ők nyaralni voltak a szigeten. Mallorca Spanyolország legnagyobb, de a Baleári szigetcsoportnak is a legnagyobb szigete. Az Ibériai félszigettől keletre fekszik, éghajlata mediterrán és már a XIX század óta ismert a turisták között. A szigeten megtalálhatóak a múlt emlékei hiszen éltek itt római mór,arab és katalán hóditok, de a XX. században a turizmus fellendülésével hatalmas átalakuláson esett át, hatalmas szállodák nyaralo telepek épülterk ki a megszámlálhatatlan pihenni vágyó turista fogadására. Ugyan igy átalakult maga a város is, hogy mindenben kielégitse a turisták szükségleteit, fantasztikus bárok éttermek kávézok nyitottak, és természetesen üzletek is. Mallorcán az anyanyelv a katalán, de mindenki beszél spanyolul. Ezen kis kitérő után visszatérve a kikötőbe és onnan kilépve azonnal a buszmegállóba érkezünk. Természetesen itt is vannak szervezett programok vagy Shuttle busz a városba, de mi megint a magunk utját járva felszállunk a városba induló buszra. 1,80 Eu a jegy ésa tengerparti uton indulunk a város felé a kikötött yachtok kishajók mellett. A part másik oldalán modern szállodák sorakoznak.A buszunk a Sa Piera folyónál kanyarodk a városba, mégpedig egy körjárattal megkerüli az óvárost. Itt az első óvárosi megálló, nagyon sokan leszállnak, mert innen a legközelebb elérni a katedrálist. Mi megyünk tovább még 2 3 megállót, mert otthon már kiterveztem, hogy a távolabbi ponttól fugunk a katedrális felé haladni, részben mert ez a város is a part felé lejt, és szivesebben sétálok lefelé mint felfelé, másrészt ismerőseim mondták, hogy a délutáni napsütésben lesz a katedrális a legszebb. Hát hittem nekik és igy tervezgettem meg a városnézést. Meg szerencsére itt most mindenre ugy érzem lesz időnk.. A buszról megcsodáljuk a San Piera folyó szépen kiépitett medrét a rengeteg fával virágokkal, majd az Instituto azaz egyetemi megállónál szállunk le a buszról. Az egyetem épülete is nagyon szép érdemes volt eddig elbuszozni, de a lényeg innen indul a Via Róma, aminek a La Rambla de Palma a folytatása. A Via Roma alig 200 m hosszú, de itt is érdemes körülnézni, vagy egy csodás fákkal beültetett Park a La Misericordia e korház nagy épülete és már oda is értünk a La Ramblara. Nekem meglepetés volt a La Rambla, mert erről nekem Barcelona jutott az eszembe, de mint kiderült a Rambla sugárutat jelent és igy majdnem minden városban van Rambla, hát ezt most megtanultam. Első ránézésre az Andrássy út jutott eszembe kétoldalt hatalmas emeletes házak középen fasor és rengeteg árus, de itt főleg virágárusokat látni. A Rambla első épüéete a Santa Magdalena kolostor, majd következnek a XIX században épült épületek.Mindegyik kicsit más érdemes az ablakokat a csiszolt üvegeket a házak diszitését a korlátokat megcsodálni. De itt van a tartományi kormányhivatal épülete és a San Nicola templom is.
A sugárut végén 2 szoborral bucsuzik tőlünk a Rambla és kiérünk a Plaza Mayorhoz, de itt találjuk a téren a Teatro Principalt is. Inenn a kis szük utcákon haladunk tovább a Santa Eualia templomot utba ejtve, majd tovább bolyongunk az óváros szük kis utcáiban a rengeteg turistával együtt. Sok a zöld a virág a citromfa, rengeteg kis belső udvar bárok az üzletek és rengeteg a turistapedig október van. Mallorcan az épóletek csodálatosak, mindegyik kicsit más sok hihetetlenn részletre érdemes odafigyelni. A boltok a kirakatok elegánsak kifinomultak és az árak nem voltak lélegzetelállitóak, rengeteg kis süteményes bolt van, ahol az ott készitett sütik még szinte melegen fogyaszthatók és nagggggyon finomak. A kis utcákon haladva kiérünk a Carre Palau Regalra, majd innen már csak pár lépés a katedrális mellett álló királyi palota a Palau de L Almudaina. A királyi paltota megnézése után éppen a délutáni napsütésben végre megnézzük Palma homokköből épüélt katedrálisát a Catedral de Palmat, vagy ahogy ahogy még emlitik a Seu de Mallorcat. A katedrális a vallási funkciója mellett világi feladatot is betöltött, mert védte a várost a kalóztámadások ágyuzásaitól. 1306-ban kezdték épiteni, de csak 1601 ben fejezték be. A katedrális katalán gót stilusban épült és két dologban is az első, 44 méteres magasságával és a 11 m-es átmérőjű rózsaablaka is a legnagyobb a világon. Hóssz és szélesség méretei is monumentálisak, hossza 121 m és 55 m széles. A felujitás során 1901-ben felkérték Antonio Gaudit is a munkálatok és tervezési munkákelvégzésére, a keleti szárnyban láthatjuk ennek az eredményét, de csak 14 évig dolgozott a katedrálison. A katedrális monumentalitása kivülről is elképesztő, de amikor belépünk és végigcsodáljuk akkor, látjuk az igazi felülmulhatatlan méreteit. Kihagyhatatlan élmény. A katedrális előtt találjuk a Parc de La Mar-t inenn még feltétlenül nézzünk vissza a katedrálisra. A pálmafák a lépcsők a park fantasztikus keretet ad neki. Innen még bőven van időnk visszasétálni a királyi palota előtt a Placca de la Reinára ahonnan besétálhatunk a Passaeig de Bornra. Gyönyörű épületek, üzletek, kávézok éttermek és a park fái növényei is emlitésre méltóak. Nekünk már szürkület volt és felgyulladtak a lámpák egészen más megvilágitásban a város. Itt érdemes leülni egy kávéra vagy megkostolni a Sangriát, majd sétáljunk le a tengerpartra és a tengerparti sétányon a pálmafák között induljunk a hajónk felé. Talán 5-600 m után elérjük a Las Baluardot és a Se Rie folyot, igy elhagyjuk a régi Palmat. Innen kezdődik az uj negyed a szállodákkal bárokkal üzletekkel. Palma igazi turista paradicsom, tele turistákkal üzletekkel bárokkal kávézókkal ez az a hely ahol egy percet nem lehet unatkozni és az is egyértelmű, hogy minden ugy lett alakitva, hogy a turisták jól érezzék magukat. Sajnos nekem hiányzott, hogy az igazi Palmat turisták nélkül is megismerjem, de erre nem igazán adódott lehetőség, a helyi emberekkel az igazi Mallorcaval nem a turista helyeken, hanem a sziget eddig fel nem kapott részein lehet megismerkedni, de erre egy hajóuton nincs lehetőség. Mi bárba nem akartunk bemenni, ugyhogy kicsit nézelődtünk majd felszálltunk egy buszra és visszabuszoztunk a kikötőbe. Már sötét volt ugy gondoltuk a vacsora még ráér, felsiettünk a fedélzetre és bucsupillantást vetettünk a kivilágitott városra és a katedrálisra.
A kikötőből 16-18 Euróért taxival akár 4 fő is el tud menni Marinelandba (akvárium, kis állatkert), fóka és delfin show a belépő árában, az 25 Euró/fő körül volt 2015-ben!
Costával még nem utaztam, de ki fogom próbálni. A hajós honfitársaid meg előtte megkérdezték lehetséges- e ez a kiszállás és kedves beleegyező választ kaptak, de a 30 40 emberből 3-an voltunk csak magyarok a többi olasz volt :)
Biztosan bennem van a hiba, hogy túlságosan normakövető vagyok és amikor egy utazási szerződést kötök, magamra nézve kötelezőnek ismerem el az ott elvárt normákat. Hajós honfitársaink e topic tanúsága szerint sem mind gondolkodnak hasonlóképpen. A magyar megoldja okosba. A nagy többség mégis betartja a rendet, így a 30-40 renitens nem okoz komolyabb fennakadást.
Nekünk a Costánál Savonában eddig mindig a kocsink csomagtartójába érkeztek a bőröndjeink, időben, hiánytalanul.
