A múltkor én hoztam fel a tokmány elütési módszert taglaló E2N gépkönyvet. Az én tokmány illesztési módszerem is a szorosan illesztés,de ha bele gondolunk abban,hogy a tokmány gyártásánál kialakult tűrés pontosság a szaladásra sok esetben elérheti a 0,05mm-ert.Ilyen esetben nem is olyan rossz,ha tudunk rajt orvosolni. Kisebb gépeken biztosan van a felfogócsavarokon annyi szorítóerő,hogy ne mozduljon el a hátlapon a tokmány.Nagyobb gépek esetében már bizonytalan lennék. Köszörűgépeknél gyakran alkalmaznak átütős tokmányt,a feltett alkatrészek megfelelő helyzetbe hozása végett.
Nekem ezt hozta a Jézuska: Úgy megtetszett, hogy nem tudtam ott hagyni! Opciós tartozékai megvannak, viszont egy-két alaptartozékot rendelnem kell hozzá jövőre. Múltkor szó volt itt a tokmány "elütésről". Valaki a magyar esztergagép gépkönyvében leírtakra azt reagálta, hogy ezért ment tönkre a szocializmus :-) Nos ennek a gépkönyvébe is ez van leírva, igaz megy is tönkre a kapitalizmus :-)
Gratulálok a géphez, legyen benne sok örömöd, tényleg komolyan gondolom.
*******************
Viszont ezeknek a kínai gépeknek ( nekem is van marógép ) nézegetve a paramétereit, most éppen az udvari díszvilágításom tápja jut eszembe, működik működik, de szinte izzik a terheléstől.😀
Hát bizony, egy 400-as átmérőt esztergálni úgy adódnak jól az erőviszonyok, és erővektorok, hogy azon a gépen ne kétszáz milliméterre legyen egymástól a hossz-szán két prizmája!
Én is gyári konstrukciókat feltételeztem. Rászerettem volna világítani, hogy nagy átmérők esztergálásánál egészen másképp alakulhatnak a dolgok egy kivehetőágyas, kisebb méretű egyetemes gép vagy egy igazán nagyeszterga, fejeszterga esetében. A fékdobesztergák alakja sem véletlenül olyan, amilyen.
Önmagában a 400-as elforduló lehetőség nem nagy kunszt. A 400-as átmérőn történő megmunkálás már több nehézséggel járhat. A nem ilyen jellegű megmunkálásra szánt konstrukcióknál, a fő forgácsolóerő, irányát tekintve az ágyazaton kívül fog támadni, ez pedig a hatékony forgácsleválasztás rovására mehet.
Ahol most dolgozgatok, ott jelenleg nem helyezhető el eszterga. De legalább 3f van. Így, hogy egyelőre nincs helyem, párhuzamos projekt egy rendes műhely keresése. :) Természetesen 3 fázisú aljzatokkal. Eszterga méretben egyelőre nem köt hely, viszont a minimum 35 de inkább 40 centi ágy feletti elfordulás jól jönne lendkerék/féktárcsa/szíjtárcsa megmunkálásához. Gondoltam, adja ez ki a gép méretet.
Sajnos a kúpot nem tudom befogatni a főorsóba, nem hogy szűkítővel, inkább tágítóval kéne.
A kúp számomra teljesen hasznavehetetlen mert semmibe nem tudom befogni. Ez a fej amúgy is csak erre a célra van szánva, ezért nem baj ha teljesen megszabadulok a kúpos résztől nyakban, és kap egy tengelyt ami mindennel fut ütés nélkül.
A tanácsotokat szeretném kérni: hobbi szerszámparkom jövőben szívesen bővíteném egy esztergával - viszonylag sokszor jól jött volna már, ha otthon meg tudom oldani a lendkerék felszabályozást illetve apróbb alkatrészeket megcsinálok magamnak, stb. Gépészmérnökként azért ragadt rám némi információ, de gyakorlatban nem tudtam sose kipróbálni az ilyen műhelymunkákat. A gépkezelési ismeretek hiányában nem érzem, hogy jól tudnék gépet választani, vagy épp alkudni egy masina mellett. Pár éve nézegetem is, hogy milyen masinákat lehet itthon kapni, de nem ismerem annyira a palettát. Hogyan érdemes egyáltalán neki kezdeni? Igazából nagyon szívesen kipróbálnám a gyakorlatban, de hát nincs bejárásom esztergához, így nehezített a pálya.
Az előző hozzászólásomban írtakat javaslom továbbra is. De erre is volna ( lehet hogy nem szép ) megoldásom: Húzd be egy kúpszűkítővel a szerszámot a főorsóba, majd esztergáld tisztára a fej hengeres részét. Azután azt megfogva már futni fog. Egy görbe fejű, feltehetőleg ütközött szerszám csak jobb lesz így.
,,A kúpos felület is hagy némi kivetnivalót maga után, így azért gondoltam hogy jobb volna egy csapágyas verzió.''
Csuhás úgy gondolta, hogy felköszörülteted, bronzból kúpos dörzsárral megcsinálod az ellendarabot, és utána természetesen hozzájántolod a tengelyhez.
Komolyra fordítva: szerintem kicsit túlaggódod. Amire lesz tökéletesen megfelel amit Csuhás mond. Az esetleg kiálló berágódásokat (kirágódásokat?) lecsiszolod, tökéletes lesz.
A tengely középvonalak nem párhuzamosak, hanem szöget zárnak be.
Így csak a kiórázás nem segít mert nem tudom homlokban nagy felületen felütköztetni, és a hengeres felületre sem tudok teljesen ráfogni mert az is szöget zár be a tokmánypofákhoz képest.
Vagy rosszul gondolom?
A kúpos felület is hagy némi kivetnivalót maga után, így azért gondoltam hogy jobb volna egy csapágyas verzió.
A másik végére tennék két tányérrugót összefordítva egy fészekbe , és a behúzószár menetét használva egy kontraanyás rögzítést . Teherautó első futómű csapszegnél is szoktak kúpos csapot alkalmazni , ha kap kenést akár 10 párhuzamos csapszeg élettartalmát túléli . Időnként a hézagolást csökkentik , és újból kottyanásmentes lesz .
Fogd be független pofás tokmányba és órázd ki. De magam hagynám úgy ahogy van. A befogót viszont kúposra készíteném, elöl egy hézagoló gyűrűvel beállítva a kotyogás mentes forgást. Az így kapott kúpos beállítható sikló csapágy ebben a használati módban kiszolgál vagy száz évet.
Lényegében így az én alkalmazásomhoz sem gond hogy nem egytengelyű a két rész, ám mivel a kúpos részre elől/hátul kellene csapágyhelyet munkálnom, azt elég körülményes megvalósítani mivel az egytengelyűség hiba a "fecskefarok" kúpos része felőli oldalon, nagyjából 2mm-es merőlegességű a kúphoz képest.
Így vagy ez lehet hogy homlokban kihézagoljam a felütköztetést hogy a kúp egytengelyű legyen a főorsóra, és bennemarad ez a ferdeség, vagy levágom a kúpos szárat, és készítek a fejbe egy furatot és egy új tengelyt hozzá amit szorosan illesztek és behegesztem a fejbe.
A két rózsaszínnel jelzett felület volna a két csapágyhely.
Mit gondoltok, hézagoljak és úgy munkáljam fel vagy csapjam le nyakban és kapjon egy új tengelyt?
A nehézségeket én is közelről ismerem, egy háztartásban élek egy egyetemi oktatóval és fogalmazzunk úgy, hogy engem, állampolgárként, adófizetőként felbőszített, amit láttam, tapasztaltam. Aki lelkiismeretesen akarta ezt az időszakot tanárként végigcsinálni - és állítom, hogy a jövő rajtuk múlik - annak konkrétan embertelen munkát kellett beletennie mindeféle, hangsúlyozom mindenféle támogatás nélkül, tulajdonképpen önszorgalomból, mert ha nem csinálja, az se érdekelt volna senkit.
Az élet több területéről szerzett tapasztalataim mára már azt mondatják velem, hogy itt (nem tudom máshol hogy van) itt az óriások a törpék válán állnak és torkuk szakadtából nevetnek rajtuk. és ez sok törpének még tetszik is... én már tanácstalanul állok
előre és utólag is bocsánat az esetlegesen nem ide illő tartalom miatt, nem folytatom, talán már felesleges is...
