Következésképp, nem is lesz már az öregek sportja -legalábbis aki a kirakatban van, az nem biztos, hogy megéri az öregkort- ezzel a megnövekedett szívterheléssel. Csabi is visszatér már nemsoká közénk, legalábbis ezért imádkozom. (Állítólag már sört se adnak.) :-)
Ózdi hegyi maraton. Eddig a félmaraton volt a leghosszabb táv itt, idén volt először maratoni táv, hát ki is próbáltam. Családias hangulatú volt rajt, mert a maraton korábban rajtolt, mint a többi verseny. 10körül volt az indulók száma. A dimbes dombos pályán az első 100m után 2en maradtunk Carlossal. Azt bezséltük hogy nem gond a kevés versenyző, lesz egy jó edzésünk. Együtt mentünk a dombokon le-fel 17km-en át. Itt elengedtem, mert nekem gyors kezdett lenni. Én imádom a hideget , az esőt, havat, de a meleget nem. 20 kilométerhez közeledve az első kör vége felé már éreztem hogy gondjaim lesznek a meleggel. Ittam amennyit csak tudtam. A második félmaratonnak nekivágva már alig kocogtam felfelé az első emelkedőn. itt ezen a ponton úgy gondoltam meg kell kesresnem a saját tempóm, és a maradék erőmet beosztani szépen. Innen egyenletesen, de egy lassabb tempóval mentem. 3-4X meredekebb dombokon sétára kényszerültem. Kegyetlen volt a meleg! 5X volt alkalom frissítőpontokon inni-enni. Ez elég szerintem egy ilyen távra. 42.2km volt pontosan a táv, és 1840m szint volt benne, 3óra 38 perc alatt beértem a célba, 2. helyen Carlos mögött. Nem esett jól ebben a melegben, de egy kemény jó edzés volt számomra. Sajnálom, hogy ilyen kevesen indultak mert egy jó terepfutóverseny szerintem.
Arról ne felejts el tájékozódni, hogy volt-e már mentesítve a terep, ha egykori háborús területekre mentek, mert 2006-ban nekem még azt mondták, hogy eszembe ne jusson a hegyekben földutakon bringázni. Persze azóta nyilván változott már a helyzet, de inkább csak jól leinformált útvonalakat látogass, jelölteket, gyakran jártakat és ne nagyon térj le.
Ha az UXO (unexploded ordnance) kifejezésre keresel elég sok anyagot találsz a témában, de a helyiek, vagy utazási irodák is ismerik szerintem a helyi viszonyokat.
Ezen országok lélekszáma (cseheket leszámítva) nem mérhető a Mo.-éval.
Szerintem nem baj az hogy nincs 10 nemzetközi szinten is jól szereplő versenyzőnk, elég ha van 2-3. Ha a körülményeket is hozzá vesszük akkor tisztán látszik, hogy ez nem a mi hazánk sportja, az is csoda hogy manbo ott tud lenni az élbojban és örülnünk kell ha még egy-két gyorslábú odaér majd.
Ami a versenyeket illeti: ezt is az igények fejlesztik. Ha lesz több magyar aki rendszeresen fut, nyilván lesz több terepverseny is. Sajnos mi magyarok nem sportolunk eleget, de szerintem ebben is van fejlődés. A franciáknál nem a sportolásról kell meggyőzni az embereket, hanem csak át kell csábítani egy másik sporttól a terepfutásban tehetségeseket. Ez nagy különbség szvsz.
Brac szigeten Bol városa (faluja?): szép strand (sok reklámban is ez szerepel), kicsit puccos sétány, de nagyon közeli hegy jelölt úttal a csúcsra (olyan 4-500 m magas lehet), oda-vissza kb 3 óra.
Peljesac félszigeten Orebic: kissé falusias hely, de hajóval 5 perc Korcula városa. A partról adja magát Sv. Ilija csúcs (kb. 1000 méter magas), oda-vissza kb. 4 óra.
A Paklenica NP szép és futható is (a magyarországi körülményekhez néhol még hasonlít is), de belépődíjas. Akár több napi futásra is jó.
Murter szigetén Murter város környéke is kellemes, de inkább csak rövidebb futásokra alkalmas (könnyen útbaejthető hegy 125 méter magas). 1-2 alkalom után kissé unalmassá válhat.
Rab-on a kilátóhoz (és étteremhez) lehet felfutni, de trail nem vezet fel, csak aszfalt (kb. 400 méteres).
Krk-n nagyon sok túraútvonal van.
Pasman sziget is ajánlható, de kifejezetten nem turistaparadicsom. Jókat lehet futni egyik partról a másikra a középen húzódó nem túl magas hegyeken át.
Amúgy nekem minden helyen sikerült elmennem futni - na jó, volt ahol nem volt igazi terep -, pedig voltam már vagy húsz helyen. Ha hegyre mész futni, általában számíts bokaforgató, sziklás, görgeteges talajra és (árnyék híján) bazi melegre. Vizet mindig vigyél. Gyakoriak és ilyesztő méretűek a kígyók. Szerencsére még egyre sem léptem rá, de többször megemelték vagy 40-nel a pulzusomat :)
A külföld javát hasonlítom az itthon javával. Kint az UTMBn kívül nem nagyon volt komoly verseny, komoly rendezéssel még 5-6 éve. Mára elég sok jó versa van. Itthon is fejlődünk, persze, ez is tök jó, csak az ütem más.
Versenyzői tekintetben ha a kölföldön versenyzések számát tekintjük elég jó helyen vagyunk tényleg, ez igaz. MTB ben is így van ez, nagyon sokan maratonoznak az osztrákoknál, cseheknél, Olaszo-ban, de a minőség megint csak nem képes lépést tartani, eredményességben nem tudunk megmaradni az eddigi szinten. Oké, csomó ország még csak versenyzőt sem indít, de én most a legjobbakhoz viszonyítottam. Görögök sehol nem voltak pár éve, portugálok sem, spanyoloknál, németeknél volt 1-2 jó versenyző, most már tizes nagyságrend. Lengyelek pik-pak itt lesznek a nyakunkon és szerintem a Csehek is.
Ezt megerősítem, Omis csodálatos hely, homokos tengerparttal (ez tudomásom szerint elég ritka Horváto.-ban), bár én már régebben, 2003. júliusában jártam ott. Hogy az ottani hegyek mennyire futhatóak, azt nem tudom, ugyanis én rá egy hónapra, 2003. aug.-ban kezdtem futni.
Nekem (nekünk, lásd: feleség + egy 6 és egy 8 éves gyerek + nagyszülők) nagyon bejött tavaly Omis.
Homokos, nagyon lassan mélyülő part mellett sziklás, de futható hegyek egyből a part mentén, csodálatos kilátással. Ja és gyöngyszem városka + hegyi patak + vár..... Varázslatos!
egy futotereppel kapcsolatos kerdesem lenne, hatha tud valaki valami otlettel, tanaccsal segiteni. Csaladi nyaralast tervezek, eljott az ido, hogy a gyerekek a tengerhez szeretnenek menni. Elsosorban Szlovenia vagy Horvatorszag a terv, de lehet mas is elvileg. Azt szeretnem megkerdezni, hogy ismertek-e olyan nyaralohelyet, ahol van tenger is, es vannak kozel hegyek is.
Nem kell mondjam gonolom, hogy ez utobbi engem erdekelne, a tenger engem kulonosebben nem vonz, es osszekotnem a kellemest a hasznossal, vagy inkabb pontosabban a csaladnak kellemest a nekem kellemessel. Mar ha lehetseges, es van ilyen egyaltalan. En nem nagyon ismerem a kulfoldi terepeket, de hatha van valaki aki mar jart hasonlo cipoben.
ha megnézed, magashegyi terepfutásban, amiről itt szó van, egy-két ország rúg labdába. franciaország az egyértelmű győztes, 10 évalatt megtízszereződött a "versenyzők és a versenyek száma, ott tényleg gyakorlatilag tömegsporttá nőtte ki magát a trail. meg is lett az eredménye, a franciák szépen hozzák el a vb-ről, egyéb versenykről a helyezéseket, dobogókat.. olaszorszországban, spanyolországban van látványos fejlődés, de nem akkora, mint franciaországban.. az ami helyzetet nem ismerem, dehát ez a bölcsője az ultratrailnek, nemde, meg a jogging-nak :) tehát nyílván ott is van pörgés.
első tízben azért nem sok kis ország büszkélkedik saját versenyzővel.. (belgák, dánok, hollandok, csehek, lengyelek hol vannak pl.?)
de, ha megnézed mondjuk pl. annecy-t, ok ez kis verseny, de . a "tömegben" a magyarok nagyon komoly aranyban képviseltetik magukat. utmb-n sem vagyunk rossz helyen.
ebből következik szerintem, hogy szépen lassan fejlődik ez a sport, ami egy idő után magával fogja hozni a "tehetségesebbek" kifejlődését. a börzsöny trail-en betelt a nevezés, ezt pár éve még el tudtad volna képzelni, vagy akár tavaly?
tudom, ez nem versenysport, de ebből (is) lehet építkezni..
persze kellenek az adottságok is szerintem (földrajzi), akármit is mondunk, hogy sikeresebbek legyünk a kinti magashegyi versenyeken, amit nem tudunk egy idő után kellő menniységben és minőségben pótolni máshogy..
Mi itt jól elfutogatunk, de sem rendezésben, sem versenyzésben, sem sehogy nem tudjuk tartani a lépést, talán lelekesedésben még igen. Egyértelműen le vagyunk maradva, de piszkosul. Tök jó ez így is persze, így is szép és lehet élvezni itthon a terepfutást, de a szakadék rohamosan nő és ezt már 2-3 éve is leírtam. Persze erről nem feltétlenül mi tehetünk, csak hát nem jó látni ahogy lemaradunk. A többség itthon nem is foglalkozik a nemzetközi élettel, mert nagyon távoli és egyre távolibb számára, nem csak kilométerben.
most hogy volt ez a 2 hétvége a 2 versennyel, iszonyat nagy felhajtással, iszonyat borzasztó látványos volt a változás azon az úton, amiről már többször szó volt szó itt is, 7mérföldes csizmával rohan végig a sportág, sokkal gyorsabban mint mondjuk egy fél éve gondoltuk volna...
Kilian is ember, neki is lehet rossz napja, amikor nem jön ki a lépés. Érdekes lenne, ha minden versenyt megnyerne, akkor tényleg el lehetne gondolkozni, hogy mit szed... A másik, hogy szépen látszódik a tendencia a terepfutás terén, hogy egyre erősebb és egyre gyorsabb lesz a mezőny. Még 6-8 éve a mi szintünkkel simán lehetett tarolni a külföldi versenyeken is, mostanra már ez a tudás az 1-50-be alig elég. Régen a 6 perces ezrek volt a csúcs, most már az 5 percen belüli. Régen az "öregeké" volt az ultra, most a 20-30 évesek közül kerülnek ki a legjobbak. A sportág szabályai percről-percre átíródnak, az edzéseket se lehet már egy évre tervezni, jó ha egy idényre sikerül.
szerintem egyenlőre ne a vádakosdás legyen az első...
Kilian 4 hónapnyi sífutásból hazatérve múlt héten 10 perccel kikapott nem teljesen aklimatizálódva egy 35 fokos versenyen...
míg most megnyerte az egyik kedvenc versenyét, ami leginkább a speciális pályavonal és a nagyon technikás terep miatt híres... mindenki egyöntetűen el volt ragadtatva Kilian technikájától, hogy milyen csodásan futott, mintha erre született volna...
jaja leesett nekem is, hogy a harmadik helyezettet ertem utol, ha minden igaz. Te fel oraval elottem jottel be ugye? Visszaneztem a kepeket. Na van mit fejlodnom :)
nagyon jo kis beszamolo! gratulalok a teljesiteshez! de szerintem engem valakivel nagyon összekeversz. a vadálló köveknél még hallottam azt a liftes mondatot ami a családnak szólt, aztán eltűntem :)
Ez nem az ő távja, tempója. A fiatalok és az arra specializált világszint otthagyja ilyen távon, ez normális. Nick Clark, Dakora, Joe Grant, Julia Arnau, szeretnék én a környékükön finishelni ahogy Most Csabi.
Azért jogy Jornet majd egy órával ment jobbat, az nagyon durva. Bércen akkor futna 4.30-at?
