Szerzők: Eördögh András, Eördögh Réka, Eördögh Sára, Grózer Csaba, Kassai Lajos, Kelemen Zsolt, Pap Gábor, Trungel László
A magyar múlt jövője (Bakay Kornél)
I. A hun-magyar harcművészet és eszközei ___ 11 A "közép-európai magyar" lovasíjász hadviselés vázlatos története Harcművészet. A küzdelem művészete Az íjak alaptípusai A lovasíjász taktikai öv (fegyveröv) A (hun) magyar íj A nyil A nyilvessző építése, alapanyagai Nyilvessző vadászatra és harcra. A nyillövés hatása A tüzes és gyújtó nyilakról A hangot adó, fütyülő vagy zengő nyilakról A kengyel
II. A hagyományos lövéstechnika ___ 125 Az "indián módszerről" Húzáshossz és az íjász testének fix pontjai Futtatási irány
III. A hagyományos célzástechnika ___ 143
IV. A töltés technikája ___ 165 Az ábrázolások vizsgálata A nyilak tárazásáról Nyilak a kézben Íjászok Európa és Ázsia határán Összefoglalás
Tényleg sajnálom, hogy per pillanat nincs itthon francia történeti-etimológiai szótáram ;-), de a francia assaut (asszó) szó szerintem sokkal régebbi, mint az 1893-s Pallas hivatkozás. Valószínűleg a XVII. közepén jelenhet meg, amikor már sikerült letörni a francia urak párbajkedvét (lásd Richelieu bíborost) és kellett valami izgalmas, ugyanakkor törvényes pótlék. Szóval valahol Richelieu és l'Abbat (angolul 1734 jelent meg a könyve) közötti korban keresgélnék.
Érdekességként elmondanám, hogy élő barantástól még nem hallottam azt: "No, párbajozzunk egyet ecsém!", pedig elég sokszor szoktam találkozni velük, sőt a versenyeikre is el szoktam menni. Kb. sejtem honnan ered ez a kifejezés: Kenshin-ryu bujutsu. Tőlük már hallottam, amikor mondtam: "No, akkor vívjunk egy kellemeset", erre azt volt a válasz, kissé méltatlankodva: "Mi nem vívunk, mi párbajozunk!" Ez a nagyon-nagyon komoly párbajozásuk azt jelentette, hogy kisujjad hegyének lepkeszárny-erejű 1 db érintése is halálos.
Az AE (gyakorlatilag = a magyar HEMA) természetesen úgy nevezi a mérközéseit, ahogy akarja. Csupán arra hívtam fel a figyelmed, hogy ez a szó nemzetközileg nem annyira elterjed, és Magyarországon sem általánosan elfogadott, legalábbis per pillanat.
Természetesen azt is értem, hogy a középkori párbajokat szeretnétek modellezni, de mivel a párbaj szónak legalább 1940-ig egy teljesen egyértelmű definiciója volt, ezért nem tartom szerencsésnek. Akkor inkább a bajvívás, bajviadal, ami még régebbi, és szinte teljesen elfeledett szavunkká vált, így simán "újraértelmezhető".
Most - tényleg - befejezem, mert szegény Grétsy még megátkoz. Már 81 éves!
Természetesen Arisztotelésznek nem volt semmiféle víváselmélete, pontosan azért, mert a görögöknél a kard egy eléggé másodlagos fegyver volt (ez még a 300 című filmben is látszik, ;-) ). Csak poénnak írtam Arisztitelész + víváselmélet. A tempóval sem foglalkozott. Az angol cikkből - köszönöm, jó lesz újra elolvasni - pedig kiderül, hogy a reneszánsz vívómesterek használták fel Arisztotelésznek az idővel és a mozgással kapcsolatos gondolatait. Szóval - konkrétan neki - a tempóhoz nincs túl sok köze.
Nem felejtettem, de ma vissza kell adnom Kelemen Zsolt könyvét. Szóval, most abból következik egy rövid összefoglaló.
Hmm... az általad belinkelt egyik forrás sem tűnik XIX századnál régebbinek :-)
Az asszó,csörte mind idegen eredetű vagy nyelvújított szó, ami az újkori vívásra használatos.
(Érdekességképpen pl a barantások is a párbaj szót használják.)
Egyébként magyarok vagyunk és hemások. Miért ne hívhatnánk a párbajt párbajnak, ha kábé 10 éve így hívjuk? Az általad mondott szavak egyike sem fedi azt, amit csinálunk, illetve azt, ami a célja az egésznek. Nem barátságos küzdelmet akarunk szimulálni, hanem párbajt. De szerintem túlbeszéltük egy kissé a témát.
"Gyakorlatilag ugyanarról beszélünk, csak másképp."
Nagyon másképp.
Egyébként a görögök nem a vívásukról lettek híresek, sőt azt is megkockátatnám, hogy Arisztotelészt sem a víváselmélete - ha volt ilyene - tette híressé ;-).
Asszó: a Történeti-etimológiai szótár szerint 1901-ben jelenik meg, "... végül assaut-vivás lesz" (Bp. Hirlap, 1901. dec. 20.)
Csörte: 1940, tudatos szóalkotás eredménye, a Nemzeti Sport egyik magyarító pályázatára az asszó pótlására beküldött és elfogadott szó. Már 1862-ben "... kardjaikkal csörtöltek a harczolók" Czuczor Gergely szótár.
Szóval az asszó szó - pontosabban a francia eredeti - sokkal régebbi, mint a sportvívás. Nem rendelkeznek semmiféle monopóliummal. Kellemesen régies hangzású szó, legalább is nekem.
OK, viszont megnéztem 2 db - majdnem véletlenszerűen kiválasztott - angol szabályzatot (Fightcamp, Longsword 2012) a Versenyszabályok menüpontban belinkeltek közül. Csak a bout kifejezést találtam, duel sehol sincs. Utána még WWOC2012 is megnéztem. Dettó.
A kompromisszum a megfogalmazás bonyolultságában jelentkezik, nem a mögöttes tartalomra. Gyakorlatilag ugyanarról beszélünk, csak másképp. Ez az egész egyébként a duplák és az utánütések miatt fontos.
Azoknak meg az a lényege, hogy akkor is tud az ember 1-2 mozdulatot tenni, ha már gyakorlatilag halott. Olyankor sem jó beleszaladni a késbe. Emiatt erősebb a temponak a mozdulat (akció) központúsága. MIvel itt nincs támadási jog, meg effélék, így ez a lebontás elégséges. A tempo fogalma egyébként Aristotelestől ered.
Ha pl. azt írnátok, hogy (vívó)akcióelmélet, akkor rögtön minden a helyére kerülne, mert a középkori tempo = egy ütem = egy (általában) egyszerű vívóakció, és közben pedig simán lehet használni a modern tempó fogálmát, ami már a vívóakciók hatékonyságát - döntően - befolyásoló tényező.
Kerek és hatékony megoldás, és nem kell hosszas fogalommagyarázatokba bonyolódni, ha pl. egy HEMA-s egy vívóedzővel kezd társalogni.
Ja, és - a jelen esetben - nincs szükség semmiféle kompromisszumra az érthetőség, tudományos pontosság stb. között.
Remélem érzed, hogy nem felesleges szörszálhasogatás miatt írtam az alábbiakat. Kizárólag csak jobbító szándékkal :-)
Azt értem, hogy a HEMA bizonyos dolgokban távolságot szeretne tartani a sportvívástól, de pl. a párbaj szó használata olyasvalamire, ami nem párbaj, az sajnos kb. olyan, mint amikor a barantázok böllönnek vagy mit-tudom-én-minek nevezik a sima bírkózást. Vegül is mindegy.
Nem tudom milyen tempóelméletek léteztek az ó-, középkorban, de az igazán jól megfogalmazott dolgokat az olaszok (+ a franciák?) találták ki. Ezt VSZ kár lenne elvetni, mert szépen, érthetően fel vannak sorolva a vívóakciók: az egyszerűtől a finta in contratempo-ig, és csak hasznos lenne oktatás szempontjából, kb. mint a modern edzéselmélet, az sem történelmi mégis használja a HEMA. Ettől csak még hatékonyabb lenne a vívásotok.
Ez a tempofogalom egy párlata rengeteg forrásnak, előadásnak és tapasztalatnak. Az egyik fő célja az, hogy olyanokkal is könnyen meg lehessen értetni, majd begyakoroltatni, akik számára ez teljesen új anyag. Természetesen lehet ezt sokkal pontosabban definiálni, de kompromisszumot kell kötni az oktathatósás és hasznos alkalmazhatóság érdekében a tudományos pontosság rovására.
Az egész képzés végső célja az, hogy a bíráskodásnak legyen egy alapja, amire mindenki a maga szájíze és szokásai szerint tud építkezni a maga által szervezett versenyeken.
A HEMA-ban a küzdelmet párbajnak hívjuk. Az asszó-csörte-mérkőzés az olyan modern vívásos, ezért ritkán használt. Kábé sohasem. Sem itt, sem nemzetközi versenyen nem hallottam még mást, csak a "duellt" használni hosszúkardra. Szablyánál más a helyzet.
tempo: Igencsak sokféle tempoelmélet létezik az ókortól. Az általunk használt nem azonos az olimpiai vívás tempoelméletével. Ennek nagyon sok oka van, de legfőképpen az elérni kívánt cél miatt. Valós párbajok lemodellezése a cél, ehhez igazítva sok mindent. Ezért a tempoelmélet inkább ered a középkori - ókori forrásokból, mint az újkori olimpiai vívásból.
Igazából mindkét dolognak azonos az oka. Ez pedig a cél. Egyrészt ez egy nagyon általános "alaprendszer" ami - szándékaink szerint - minden stílusú hagyományőrző versengésen hasznos tud lenni. Legyen az szablya, kard+buckler, HEMA feder, hagyományőrző kard stb. Másik pedig, hogy mit akaunk szimulálni. Alapvetően nem versengést, nem barátságos, vagy vérre, de nem életre-halálra menő küzdelmet, hanem a középkori 1v1 deathmacheket :-) Ez persze nem valósul meg 100%-ig, de igyekszünk jelenlegi legjobb tudásunk szerint erre vinni a rendszert, a minél valósághűbb mozgásformákhoz, különben annyi közünk lesz hozzá, mint az olimpiai kardnak a huszárszablyához.
A lényeg az, hogy értsél a víváshoz, ne ott kelljen megmagyarázni alapfogalmakat, mint pl melyik a bökős fele egy kardnak. :-)
"A vívóakciók sikerét befolyásoló tényezők között a tempó az egyik legfontosabb. Mondhatjuk, az egész vívás éltető eleme, lelke! A tempó azt az akcióindításra kedvező pillanatot jelenti, amikor ellenfelünk képtelen az azonnali cselekvésre, amikor meglephetjük, kihasználhatjuk készületlenségi állapotát"
Remélem, idővel a "lehetséges tradíciók: Lichtenauer, Thibault, Meyer, Fiore" közé be fog kerülni valami szablyavívó rendszer is. ;-)
Kár, hogy a párbaj szót használjátok. Történelmileg a párbaj teljesen más, erre van egy rég bevált, és széles körben elterjedt kifejezés: asszó, csörte, esetleg mérközés. VSZ jobb lenne ezeket használni.
Tempóelmélet:
Na itt - tényleg - meglepődtem egy kissé, egy kicsit mást vártam. Ha jól értem, nálatok a tempo = egy egyszerű vívóakció. A mostani víváselméletben a tempó valami teljesen más.
"Tempón a vívásban a cselekvésre alkalmas időpontot értjük. Azt a pillanatot, ami az ellenfél fizikai vagy pszichikai „tehetetlensége” révén jön létre. A tempó röpke, esetenként és egyénenként változó időtartamú átmeneti állapot, ami akarata ellenére minden vívónál előfordul. A tempót fizikai és pszichikai momentumok szolgáltatják. A versenyzőt egyik esetben csökkenő figyelme vagy más irányú koncentrációja, másik esetben saját megkezdett, de be nem fejezett mozgása, illetve mozgásának holtponthoz közeli helyzete teszi képtelenné a reagálásra. Ha az ellenfél megmozdulásainkat egyáltalán nem, vagy csak elkésve érzékeli, s ezért nincs ideje arra, hogy ellene tehessen, pszichikai, ha mozgása olyan fázisában lepjük meg őt, amelyben tehetetlenségénél fogva ellenkező irányú, értelmű, előjelű mozgásra már képtelen, fizikai tempóról beszélünk."
Elindítottuk a HEMA bíróképzésünket. Nem egy adott szabályrendszerhez való specifikus képzés, hanem alapkészségek oktatása, ami reményeink szerint jól használható minden történelmi fegyvernem (kardhoz hasonlítható ofc) esetében.
van facebook csoport is, de azt most nem tudom ide linkelni.
A használhatósága már némileg kérdéses; az biztos, hogy baranta versenyeken elég gyakran lehet látni ilyen beugró fejvágásokat. Ezen a képen - VSZ - az látszik, hogy az egyik versenyző elindult ezzel a beugrós változattal, a másik még időben érzékelte és volt ideje - lentről - felkapni a kardját kvintbe, de nem tudta / akarta / volt ideje határolni a védését, ezért hajlanak ennyire a pengék.
A régi gyakorlófegyver súlya teljesen OK, főleg ha figyelembe vesszük: egy ilyen egykezes gyakorló súlya > a kétkezes sinai súlyánál.
Az új gyakorlókardot csak képeken láttam, de mivel valamiféle ólombetéteket emlegettek, úgy gondolom, a régi gyakorló súlyához igazították az új PVC vívóeszköz súlyát, sőt lehet, hogy jobb lett a súlyeloszlása = a súlypont közelebb került a keresztvashoz. A régi nagyon bunkószerű volt, mivel a súlypont 24-25 cm-re volt a keresztvastól.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy látványos és meglepő. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy jó tempóérzékkel rendelkező versenyző hatékonyan tudja használni a jedi-fless-t.
Érdemes megfigyelni, hogy mennyire meghajlanak a pengék, és ez a jó, mert kisebb sérülést okoznak, mint a régi gyakorlófegyverek.
