Ez a visszavezetés nekem is megfordult a fejemben, azonban ez még mindig egy kétismeretlenes egyenletnek csak az egyik fele. Szerencse kell hozzá, hogy beálljon az optimális szintre a másik ismeretlen. Ha növelem a visszavezetés tömegáramát pl. egy finoman szabályozható szelep beépítésével, ezzel csökkentem a nyomást a porlasztásnál. Az igaz, hogy ezzel kevesebb víz megy át a fejen, de az vélhetően kevésbé lesz elporlasztva, ami megint nem cél.
Igazából nyomásszabályzás oldalról kellene valahogy megoldani a dolgot. Közel állandó nyomás mellett kellene szabályozni a tömegáramot. Valószínűleg a Birkás ültetvényen egy saját hidroforjuk van állandó víznyomásra. Ha hálózati vizet használnék, akkor garantálva lenne az állandó víznyomás. De ez nyilván nem opció.
Ami végignézve a Birkás ültetvény fotóit feltűnt, hogy körforgó fejeket használt, velem ellentétben. Én egyenletes vízpermetet. A körforgó esőztető talán kevesebb vizet visz ki, nagyobb területen.
Nem szoktam gyakran írni, jóformán csak olvasom a fórumot. Most úgy gondoltam saját tapasztalatom is megosztom. A tavalyi áprilisi fagyoknál én is hasonlóképpen jártam el a virágzó cseresznyefánknál. A tapasztalataim is hasonlóak voltak.
A szórófejet a fa koronájában helyeztem el, az öntözést 23 óra tájékaán kezdtem, mert akkor már fölülről közelítettük a 0°C-ot. Hajnalban az alsó ágak már a földre értek a jég súlyától, de nem hagytam abba az öntözést csak reggel 8 után, mikor már +-ban voltunk. A Tmin -4,7°C volt, ha jól emlékszem Óriási mennyiségű jég rakódott a fára, 20-30 centis jégcsapokkal. Pár kép is van: http://gallery.site.hu/u/Kari/bioszfera/kert/12apr/DSC_01001.jpg.html
A következtetésem az eredmények tükrében: Cseresznye csak a korona belsejében maradt meg. A tetején ahová nem ért el a víz alig lett néhány szem. A korona külső peremén szintén alig lett termés. Valószínűsítem, hogy azért mert ide már a késő-hajnali-reggeli órákban nem ért el a víz, mert a nagy mennyiségű jég leárnyékolta a külső részeket, így a fagyáshő sem dolgozott. Kevesebb mennyiségű, jobban elporlasztott és eloszlatott vízre lett volna szükség. Más típusú szórófejet-fejeket kellett volna használni ennek elérésére, a fölös vízmennyiséget egy T elosztóval visszavetzethettem volna a kútba.
Minden elismerésem válalkózó hajlamodért, és füleg, hogy megosztod velünk tapasztalataidat. Szorítok, hogy a fák szerencsésen vészeljék át ezt az időszakot.
Összegzem a tapasztalatot és a kudarc okát is keresem. Kicsit fizikázok is.
A víz megfagyásakor hőt ad le. Ez "fűti" a már fára fagyott jeget és az 0 fokos lesz. Ezen alapszik a védekezés módszere.
Két véghelyzet van.
Ha túl kevés vizet juttatunk ki, akkor az már a levegőben megfagy, nyilván eredménytelen a védekezés.
Ha túl sok vizet juttatunk ki, akkor eredményes a védekezés abból a szempontból, hogy a fát szinte folyamatosan mossuk a 6-10 fokos vízzel, ámde ahogy egy fórumtárs itt már megjósolta, mocsárvilág lesz a fa körül, ami megint nem cél.
Az optimális mennyiség valahol a kettő között az alsó sávban van. A már hivatkozott cikkben azt írják, hogy az eredményes védekezéshez 2,5-3,5 mm/h csapadékot szükséges előállítani. Ha ezt átszámoljuk, akkor azt jelenti, hogy egy fa és környékének 50 m2-es belocsolásához 150-180 liter/h víz kell. Ennek a víznek csak egy csekély töredéke hasznosul, a többi a földre hull. Szerintem max. 3-5%-a kerül a fára. Ismét átszámolva, ha ez ráfagy a fára, akkor annak 6-8 kg tömege van. Egy 12 órás védekezés durván 100 kg plusz terhet rak a fára, amit az valószínűleg könnyedén elvisel. Különösen azért, mert az ágakra fagyott 1-3 cm vastag jég a teherhordásban is segít valamennyit, növeli a fa ágainak inerciáját.
Nálam viszont nem tudtem az optimálishoz közeli állapotokat biztosítani. egy 6 m3/h és 5 bar névleges tudású szivattyú dolgozott és két fára szórtam a vizet. A jelentős fojtás ellenére is biztos vagyok benne, hogy a kijuttatott víz mennyisége közelebb állhatott a 2x 150 liter/h-hez képes az 1000-1200 liter/h-hoz. Így a túl gyorsan nőtt, túlterhelve az ágakat. Ezt látva állítottam le a kísérletet, mert féltettem a fákat.
Mérnökként szívesen kísérletezgetek, próbálok ki új dolgokat. A vizet már ki tudom juttatni, most annak mennyiségi szabályozására kell kitalálnom egy megoldást, hogy közben a szivattyút is meg tudjam óvni.
Az jó ha számolsz - a felületből gondoltam, mert a reakciónál az számít.... de ha az össz mennyiség sem lenne képes azt a hőt 'elvonni', akkor mindegy...:(
Nem a cseppek mérete, hanem a mennyisége. Most számolgattam, hogy óránként 150-200 liter vizet kellett volna rányomatni a fára és környékére. Én ennél legalább 3x, 4x többet adtam. ennél jobban nem tudtam fojtani. Gyakorlatilag néhány óra alatt annyi jég képződött a fán, mint amúgy 10-12 óra alattszabadott volna. Meg aztán valószínűleg az erős szél sem volt segítségemre, gyorsabban fagyott le, mert hamarabb elvonta a hőt.
Az a kajsziból jön, már két éves, de nem akar növekedni. Kb. ott volt a nektarin, ami megadta magát. Idén visszametszem 1/3-ra, aztán meglátom, megerősödik-e?
Az azonos vastagságú szilva és kajszi elágazásánál az a kis hajtás honnan jön? Nem az elágazás tövéről? Ha igen akkor elég lenne csak a szílvát lenyakazni és azt felerősíteni. (Különben a villás elágazásnál egy jó termésnél majd széthasad a fa.)
Igen, jól tudod, én is ezt olvastam, folyamatosan.
Most állítottam le a kísérletet. :-(
Tisztelt fórumozók! Feladtam... Sajnálom a fáimat, iszonyúan megterheli a jég. 4 óra locsolás után olyan vastag jégréteg alakult ki, hogy már féltem az ágakat. Láthatóan hajolnak le. Jól látszik ez az akár 20-30 cm hosszú jégcsapok kifli formáján is.
Jelen állapotban tehát ártani nem ártottam, mert hidegebb nem lesz, mint a levegő. Hogy használtam-e? Ebben sem vagyok biztos, pár óráig "melegen" tartottam őket.
Tényleg kíváncsi lennék, hogy a Birkás ültetvényen hogyan csinálják?
A termődárda az almatermésűek (pl. alma, körte) jellemző termőrésze. Rövid (1-5cm), csúcsán helyezkedik el a gömbölyded, fejlett termőrügy, amiből virág, majd termés képződik, képződhet.
Így néz ki most a kis kombifám, amiben most mandula kajszi van és szilva, szilva alanyon. Ennek a szilva ágát fogom visszavágni, majd terveim szerint idén áprilisban héj alá oltással megy bele a gönci kajszi. Kell addig várnom?
Nem teljes oltást akarok, azaz az alanyt ott metszem el, ahol 'kellene'... Az alanyok több éves vadszilvák. Lehet az alannyal kapcsolatban is elkéstem valamiben?
Oltás után gondoltam, hogy az oltás mértékében metszem vissza, hogy inkább arra dolgozzon - máshogy kellene/illene?
