Sziasztok!
Köszönöm a hozzászólásomra adott válaszokat, majd pontosan utánanézek a versenyszabályzatnak az MTSZ honlapján. Ha jól tudom, itt a Bükkben több ilyen rendezvény van - kedves idős bácsi ismerősöm néhányszor hívott is ezekre -, mindenképp megpróbálok csapatot verbuválni rájuk a szakosztályból.
Szóval itt a hevesi megyeszékhelyen én azért látom aggasztónak a helyzetet, mert amire igazán szükség lenne: a rendszeres hétvégi túrázásra, azt nagyon kevesen művelik. Ezt abból tudom lemérni, hogy az ismert reggeli turista buszjáratokon mindig ugyanaz az 1-2 tucat ember van. Lényegében a "nagy öregek" /tulajdonképpen egy lelkes nyugdíjas társaság/ és a mi korosztályunkból néhányan. Fiatalokat, diákokat nem látok. Ők biztos teljesítménytúrázni járnak, az űgy tűnik nekem, hogy egyre népszerűbb. De nekem szívfájdalmam, hogy ott azért a túrázás fontos "kellékei", pl. a tájékozódás, a természeti, kulturális környezet szemlélése, megismerése elsikkad. Érdeklődéssel várom a tájékozódási teljesítménytúrákat /az idén már több ilyent hirdettek meg!/, hátha ez elmozdulást jelent egy másik irányba? Pont a tájékozódási túrák irányába? Talán a természetjárás megújúlásának vagyunk szemtanúi, szereplői? Én nagyon üdvözölném ezt. Egyesületünk, szakosztályunk minden ilyen kezdeményezésben benne lenne. Én pl. máris gondolkodom egy, a diákoknak rendezendő tájék. teljesítménytúrán Várkút környékén. A turistaházat mi üzemeltetjük, s a környéken nagy felületen van tájfutó térkép
Sziasztok!
Köszönöm a hozzászólásomra adott válaszokat, majd pontosan utánanézek a versenyszabályzatnak az MTSZ honlapján. Ha jól tudom, itt a Bükkben több ilyen rendezvény van - kedves idős bácsi ismerősöm néhányszor hívott is ezekre -, mindenképp megpróbálok csapatot verbuválni rájuk a szakosztályból.
Szóval itt a hevesi megyeszékhelyen én azért látom aggasztónak a helyzetet, mert amire igazán szükség lenne: a rendszeres hétvégi túrázásra, azt nagyon kevesen művelik. Ezt abból tudom lemérni, hogy az ismert reggeli turista buszjáratokon mindig ugyanaz az 1-2 tucat ember van. Lényegében a "nagy öregek" /tulajdonképpen egy lelkes nyugdíjas társaság/ és a mi korosztályunkból néhányan. Fiatalokat, diákokat nem látok. Ők biztos teljesítménytúrázni járnak, az űgy tűnik nekem, hogy egyre népszerűbb. De nekem szívfájdalmam, hogy ott azért a túrázás fontos "kellékei", pl. a tájékozódás, a természeti, kulturális környezet szemlélése, megismerése elsikkad. Érdeklődéssel várom a tájékozódási teljesítménytúrákat /az idén már több ilyent hirdettek meg!/, hátha ez elmozdulást jelent egy másik irányba? Pont a tájékozódási túrák irányába? Talán a természetjárás megújúlásának vagyunk szemtanúi, szereplői? Én nagyon üdvözölném ezt. Egyesületünk, szakosztályunk minden ilyen kezdeményezésben benne lenne. Én pl. máris gondolkodom egy, a diákoknak rendezendő tájék. teljesítménytúrán Várkút környékén. A turistaházat mi üzemeltetjük, s a környéken nagy felületen van tájfutó térkép.
Mi sem vállaltuk a maratont az idén, vegyük úgy, hogy a július 5-i Úttalan utakon a Gerecsében tájékozódási teljesítménytúra helyettesíti. Jövőre ha minden igaz megcsinálják a Horváth T. Csabáék, 2004-ben pedig mi.
Butch
Örülük, hogy Te is hasonlóan láttad a gyerekverseny-kérdést.
Nos hát akkor jön az én szemszögömből a dolog. A Gyuri bácsi szívesen átadta volna a rendezést, de én több okból kifolyólag nem vállaltam az egészet, csak részbeni segítést. Megegyeztünk, hogy a terep mely részein csinálok én pályát, elvállatam a pénteki felvezetést és az értékelést. Úgy terveztem, hogy szombaton épphogy kiugrok, batanítom a helyszíni értékelőket, aztán elmegyek a Lemaradás túrára. Ezt régi vágyam volt lenyomni, mert sok jót hallottam róla. Az első 22 kili lefutása után, a túra közepén Gödöllőről pihenésképp gondoltam visszamenni a Tájoló helyszínére, majd az értékelést ellőrizve a maradék 25 kilométert már a rövid távra nevező társakkal kiegészülve nem lefutva, hanem estefelé sétálva befejezni az ötvenest. Ehhez képest fogadott a teljes fejetlenség. Amikor megláttam, hogy hány autó van, tudtam, hogy kevés a térkép. Én szóltam, hogy kevés lesz, de az illetékes a tavalyi, homokbuckás verseny létszámából indult ki és nem pl. a tavalyelőtti, vértesiből, ahol több, mint 100 csapat volt. Senki nem tudta, hogy mi van. Ott volt rajtra várva, benevezve vagy 30 csapat és alig néhány térkép. Gyuri bácsi megkért, hogy ne menjek el, segítsek. Sok választásom nem volt, nem tudom mi lett volna, ha nem teszem. Kocsiba vágtam magam, majd Gödöllő belvárosában futkorászva kerestem színes fénymásolót. Elég gyorsan ment a másolás, így is fél 12-re értem vissza. Utána próbáltam az értékelést betanítani a barátaimnak, de az etalonnal gondok voltak. Már nem volt miért sietni, ott maradtam én is értékelni.
Jöttek a versenyzők, kiderült, hogy a szerkesztés el van cseszve. Ez az én hibám is, mert mondtam a Gyuri bácsinak, hogy ha lesz időm, ellenőrzöm. Nem volt, de ellenőrizhettem volna. Később kiderült, az ellenőrzőbíró még több mindent nem ellenőrzött, de ezt hagyjuk. Több pontot vitattak a versenyzők, amit én nem ismertem, sokat kellett egyeztetni, hogy most akkor hogyan értékeljünk. Szerencsére a második időmérőtől induló szakasszal, amit egy az egyben én terveztem nem volt senkinek problémája. Illetve egy csapatnak, akik a kötelezőn hibáztak és amikor elmondtam nekik, hogy miként kellett volna csinálni, lenézően, gunyorosan közölték, hogy még van mit tanulnom. Hát tőlük bunkóságból, meg a "fiatal+nem ismerem=hülye" elv követéséből tényleg lehetne.
E szakaszon az összes álbóját fogdosták a csapatok, ráadásul hasonló arányban. A rontási arány azonban nem volt magas, ami engem elégedettséggel töltött el: ez jó pályát, korrekt pontokat sejtet. Mondjuk a legtöbb hiba ott volt, ahova én a legkevesebbet vártam: az orrot és a völgyet sokan összekeverték. Egy csapatot sajnáltam, aki nem nézte a kiszúrást és ezért rontott egyet. (Megszokták, hogy sokszor nincs a Tájolón kiszúrva, más versenyre nem is járnak)
Összességében az én lelkiismeretem 99 százalékban tiszta, egyedül a szerkesztés ellenőrzésében tudtam volna a hibák számát mérsékelni. A Gyuri bácsi rengeteget dolgozott, de sok segítője sz@rban hagyta, egyedül meg kapkodott és rontott. És nem volt kontrollja. És ki volt szolgáltatva. Az például, hogy a bontó sietett és az utasítás ellenére nem kérdezte meg az időmérőt, hogy mikor ment el az utolsó csapat és így lebontotta a pályát két csapat elől, kapitális hiba. De gondoljátok a Gyuri bácsi helyzetébe. Örült, hogy valaki elvállalta a bontást, pénteken még úgy volt, nem siet az illető, de szombatra támadt fontos dolga. Ha tudom, hogy ilyen gáz van, ha már úgyis ugrott a túrám, bontottam volna. Igaz, akkor megy helyszíni értékelés nem lett volna. Szóval több ilyen rendezés nem lesz, ha beleszállok, csinálom az egészet, ha meg nem, akkor semmit.
Ja, még az is lehet, hogy jól szerepeltünk. Meg kellene már tudni az eredményeket. Ha ügyesek voltunk, majd itt eldicsekszem vele.
Életemben nem értem még be versenyen időben, amióta nem a "fiúk után futok".
Most vasárnap viszont - a kisiskolások búzdítására - diktáltunk egy kis tempót. Még az is elképzelhető, hogy ezentúl a bajnoki versenyeken is sietni fogunk. Jaj nektek bajnoki ellenfelek. :-)
"Most egy versenyt tudok mondani, ahol általában az etalon térképről kell átmásolni a pontokat..."
Az melyik verseny?
Maratoni:
Piszkáljuk meg a kérdést. Tud valaki maratoni készülődésről? Pulp? (Esetleg, mint szervező?)
Azt hiszem egyébként, idén senki sem rendez. :-(
A mecseki maratoni nekem is tetszett. :-)))
A "bajnokságon kívüli hangulatjavító" versenyekkel az a baj, hogy szinte minden hétvégén van bajnoki verseny, ezért az alternatívakat az ember kihagyja. Meg néha túrázni is kellene. Jelfesteni és egyéb programokat szervezni. De a múlt vasárnapi verseny után úgy döntöttünk, jövőre is megyünk. (Csak annyiban leszünk rutinosabbak, hogy viszünk kiskorúakat magunkkal.)
Jó hír, hogy érdeklődsz. El kellene jönnöd egy versenyre, saját bőrödön tapasztalni, milyen jó.
Hozzáteszem, mindenkinek másért tetszik. Sokan a versenyt látják benne, s persze nyerni szeretnének, van aki sportnak tekinti, s vannak olyanok, akiknek a saját magukkal szembeni megmérettetés számít, a sikerélmény, hogy megtalálják a pontokat.
A legtöbben azért is megyünk versenyekre, mert jó a hangulat és barátokkal, ismerősökkel találkozunk. A versenyzői gárda egyébként egy viszonylag szűk csapat, ugyanazokkal lehet találkozni a legtöbb versenyen.
És a versenyek folytán keletkező térkép-gyűjteményről még nem is beszéltünk. Egyszerűen imádom a térképeket. (Ezért utálom, ha esik az eső.)
Azt hiszem eléggé eltorzíottuk Benned a képet a tájékozódási túraversenyekről. Sajnos, nem hasonlít az akadályversenyekhez, bár mi most éppen azon elmélkedtünk, hogy milyen feladatokkal lehetne még feldobni a versenyeket.
"Megmondom őszintén, hogy én azt hittem, hogy ez már csak nagyon periférikusan működik, néhány idősebb túrista kedvtelése csupán. Örömmel tapasztalom, hogy ez nem így van. Viszont a hozzászólások azt jelzik, hogy mégsincs minden rendben."
Idősebb túristák is akadnak a versenyzők között szép számmal, de azért szerintem elmondhatjuk, hogy minden korosztály megtalálható...
"Nekem egyébként az egész természetjárás intézményesített vonala meglehetősen avittnak tűnik. Legalábbis a megyében ezt tapasztalatom. Elgondolkodtató, hogy 30, 40-es korosztállyal mi vagyunk a "kisturisták", akik rendszeresen, szervezetten túrázunk. Mit mondjak? Igen hízelgő."
AZt hiszem, hogy az ilyen "intézményesített vonalra" is szükség van, még akkor is, ha néha avittnak tűnik a struktúra. Én a Neked szomszédos megyében élek, és természetesen hasonló gondokkal küzdünk mint Ti, de azért akad bőven fiatal. Ha csak megnézzük, hogy az idei Népek Tavaszán több mint 2000 induló volt, aminek a nagy része iskolás, akkor azért nem mondhatjuk, hogy akkora problémák vannak.
De várom a cáfolatokat.:-))
Úgy látom, azért sok mindenben egyetértünk... Én is szeretem a túramaratonokat, bár a vértesin komoly gondjaim voltak, de a mecseki szuper volt. Nagyon örülök, hogy ott lehettem, s sokszor előkerülnek a térképek + a fényképek. HIányozna, ha az idén senki nem vágna bele a rendezésébe.
Remélem nyárig még valaki kedvet kap hozzá...
Tény, egy-két feladat még beleférne szigorúan szabályozott bajnoksági versenyeinkbe is. Például nagyon elfelejtődött a térképmásolás mint feladat. Most egy versenyt tudok mondani, ahol általában az etalon térképről kell átmásolni a pontokat, és ha az ember rosszul másol, utána rossz pontokból szerkeszt, vagy esetleg rossz helyről kezdi az itinert... és ha elrontja csak magát okolhatja a másolásért. Szerintem ez egy jó kis nehezítés.
Biztos jó lehetett a hétvégi versenyetek, nekem ilyen is tetszene... de nem hiszem, hogy egy A60-as kategória is lelkesedni tudna...:-)))
De az biztos, hogy kellenének ilyen kötetlenebb, bajnokságon kívüli hangulatjavító versenyek.
Aha! Már kezd derengeni vmi a tájékozódási túraversenyekről! Kicsit az akadályversenyeket idézi fel az emlékezetemben.
Megmondom őszintén, hogy én azt hittem, hogy ez már csak nagyon periférikusan működik, néhány idősebb túrista kedvtelése csupán. Örömmel tapasztalom, hogy ez nem így van. Viszont a hozzászólások azt jelzik, hogy mégsincs minden rendben.
Nekem egyébként az egész természetjárás intézményesített vonala meglehetősen avittnak tűnik. Legalábbis a megyében ezt tapasztalatom. Elgondolkodtató, hogy 30, 40-es korosztállyal mi vagyunk a "kisturisták", akik rendszeresen, szervezetten túrázunk. Mit mondjak? Igen hízelgő.
Teljes mértékben egyetértek Párd véleményével a hétvégi Tájoló versenyről.
Nekem is már az érkezéskor feltűnt, hogy semmiféle eligazító táblát, semmilyen információt nem találtunk – bár a rajt megtalálása így sem okozhatott különösebb problémát. A várakozás az indulásunkig viszont tényleg érthetetlenül hosszú volt, főleg úgy, hogy nagyon sok olyan csapat rajtolhatott előttünk, amelyik sokkal utánunk nevezett be…
A pálya korrekt volt, a bozótosodás sem volt vészes (ha a verseny egy hónappal később van, akkor bizony már gázos lett volna). Hiányoltam a távolságmérést és az irányfésűt. Szerintem mindkét szerkesztésnél rossz helyen volt a bója, de kellő rutinnal ezt is meg lehetett oldani (az álbóják jóval odébb voltak – az elsőnél lehet, hogy nem is volt). Szóval a második időmérőig a pálya majdhogynem „B” kategóriás volt, de sejtésem bevált, és a végén bizony sokkal jobban kellett figyelnünk. Az pedig természetes, hogy egy alföldi versenyen sokkal nehezebb a menetidőt tartani, mint hegyvidéken (nincsenek lejtős sprintek, pótidős emelkedők).
Az értékelés Pulp bevallása szerint is elég nyögvenyelősen indult, arra pedig esélyt sem láttam, hogy ott még aznap eredményhirdetés legyen. Tényleg, megvolt? Sajnos „A”-ban elég kevés bajnoki csapat jött el…
Szóval… tisztelem Gyuri bácsit, és most még velem is normális volt, de… tényleg át kellene már adni a terepet a fiataloknak! Ugye, Pulp?
A pontbegyűjtős gyerekverseny ötletét a lustaság szülte: nem kellett kiszalagozni. Szerintem nem jött be, még a szülőknek sem értették elsőre, hogy mi van, a gyerekek meg pláne. Súlyosbította a helyzetet, hogy a kartonok az előző napra készültek, így a rajta levő ábrák csak többé-kevésbé feleltek meg a kint levőknek. Az én fiam ugyan poénra vette, kereste a megfelelő rajzokat, mindig megállapította, hogy ez sem olyan, és ment tovább. Végül megfogta az összes pontot és kettőt talált, ami egyezett. Azért élvezte. Nem mindenki volt vele így. Külön vicces szerintem, hogy amelyik gyerek még nem tudott számolni (legalább ötig - és ez 2-3 éves korban még nem evidens), az a szülő nélkül esélytelen volt.
Egyszóval, a hagyományos forma jobb, remélem a közvetlen rendezők okulnak belőle. (Én csak beugró voltam a rajtoltatásnál, amúgy a gyerekverseny a nőneműek dolga volt.)
Nem akartam én leirni először e véleményem, mert most voltam első alkalommal, de ha senki sem vállalja... Nos, a pontok a helyükön voltak, ebből nem volt semi probléma.
A rendezés viszont hagyott maga után kivánnivalókat....
Ssimiék legalább másfél órát várhattak az indulással, pedig ők voltak szinte az első érkezők. Mi megúsztuk 50 perc várakozással, de a PITE járt a legrosszabbul, kb két órát kellett várniuk, mert elfogyott a térkép, és el kellett menni fénymásolni. (helyszinen senki nem tudott berajzolni?)
Információ semmi nem volt a rajtban. Az égvilágon semmi. A menetutasitás egy A4-es lap, amelyen az összes kategória menetutasitása elfért. Pedig ha Pulp vállalja, vagy engedik neki, egész máshogy nézhetettt volna ki.
Mint irtam, a pálya rendben volt. A térképen nem volt feltüntetve a rajt kis háromszöge.
A verseny viszont mondhatom, tájfutó verseny volt, a pontok nem voltak különösebben nehezek, ezen a térképen nehéz átmenetet találni sem volt könnyű. Nem voltak feladatok a szerkesztésen és az útvonalkövetésen kivül, és ez is tájfutás felé tolta a versenyt. A terep "kellemesen" dzsindzsás volt, ami a haladást nagyon megnehezitette, + szintkülönbség sem nagyon volt; mindezek még inkább futóssá tették a versenyt.
Erre jött, hogy a rajtban a szerkesztésre semennyi időt sem adtak, aki "pancser módra" a rajtban szerkesztett, az olyan időhátrányba került, amit nem lehetett behozni az 1. időmérőig. Az időmérőkön viszont bármekkora mennyiségű pihenőidő volt kérhető.
Volt olyan kategória, ahol szerkesztéshez megadott paraméterekkel nem lehetett mit kezdeni, a félegyenesek ugyanis nem találkoztak a térképen.
Összességében: Nem volt rossz verseny, de én inkább a technikásabb vwersenyeket kedvelem, ahol nem a futótudás dönt. A rendezés pedig sokkal jobb lehetne, ha Gyuri Bácsi (aki egyébként nagyon szimpatikus volt nekem) kiadná a kezéből a feladatoknak legalább egy részét.
Pulp, Te küldd el a telefonszámod emilben nekem, mert tisztázni stzeretnék még valamit az értékelésünkkel kapcsolatban.
És ne haragudjatok, ha a leirtak közül valami sértő volt, nem akart az lenni.
Ezt az 50 éves fát én is csak hallottam, hallani egész' jó poén.
Egyet értek veled a szabályozottság szükségességéről. De vannak olyan dolgok, amiket túlszabályozottnak gondolok. Most fáradt vagyok, h. részletesen kifejtsem, de visszatérek majd rá.
Érdekes versenynek tartom (a nem szigorú szabályok alapján) rendezett túramaratonikat és a szekszárdi Gergely Peti-féle akadályversenyszerű túraversenyeket. Ez utóbbi inkább B-C pálya, időnként meglepő térképen. Most hétvégén pl. 10.000-es katonai fekete-fehér térképen volt, de volt már olyan, amikor ő maga rajzolta a térképet a versenyhez. Most vasárnap kellett fára mászni "forgó" kötélen, mély árok fölött kifüggesztett kötélen, csigákon becsúszni, majd visszakapaszkodni, minimocsár fölött párhuzamos kötélen bemászni. Komolyan mondom, ha nem lettek volna a közelünkben a kaposvári kisiskolások, nem biztos, hogy minden bójánál bírtunk volna jelölni.
Maratonin voltatok már? Azt hallottam, idén nem rendez senki. Ez szomorú lenne.
Az a helyzet, hogy voltak apróbb problémák, én például el sem tudtam menni a Lemaradás teljesítménytúrára, mert... na mindegy, ez már egy másik topicba beíródott. Mégis jobb, ha előbb a versenyzők szólalnak meg.
A gyerekverseny hangulata mint írtam nagyon jó volt,nekem ugyanakkor támadt némi kételyem. A pontbegyűjtős dolog jó ötletnek tűnt, de ahogy távolról kísérgettem a gyerkőcöt és láttam rajta a teljes tanácstalanságot, hogy hová lyukasszon, elbizonytalanodtam. A lényeg az, hogy az ő kartonját egy kisfiú rajzolta és nem lehetett rajta rájönni, hogy mi micsoda. Pl. amikor házikó volt a bóján, a kölök hiába kereste a kartonon a házikót. De az még a kisebb gond volt. A vége felé rendszeresen vissza akart menni olyan bójához, ahol már járt. Ő hat éves, de kisebbektől meg főleg nem várható el, hogy emlékezzenek arra, melyiknél jártak és melyiknél nem. Ezért a szülők szerepe megnőtt. Aki szólt, hogy merre fusson a gyerkőc, nagyon sokat segített. Aki nem, annak a gyereke sokáig játszott a terepen, de nem lett helyezett. Nem tudom, kinek mennyire fontos ez, de ahogy látom, a legtöbb kisfiúban és kislányban ott van a győzhetnék, futnak, ahogy bírnak. A szülők szerepe normális, kiszalagozott pályán is nagy lehet, ha segítik őket lyukasztani, vagy húzzák őket maguk után, de a pontbegyűjtőnél nekem úgy tűnt, még sokkal nagyobb. Szóval ennyi vele a problémám, amúgy jól éreztük magunkat.
Miért, védened kell a rendezők becsületét???
Pedig én sok szépet hallottam a versenyről. Meg a sok szép susnyásról...
Én is ismerek borsodi tájfutókat, szerencsére szép számmal, és kedvelem is őket, nincs velük semmi problémám. Ne vegyétek már komolyan ezt a tájfutó-tájékozódási versenyző jellemzést!!! Ezt egy sokat emlegetett szokolyai versenyen alkottuk meg, tájfutókkal közösen...
Igazán nem akarta Tavasztündér az ellentéteket élesíteni.
Naja, mert meleg volt és mindenki rávetette magát az ingyen piára. Persze, hogy elfogyott. Nekem se jutott már szines víz, de vígasztaljon, hogy a büfés kollégák szerint mi jártunk jobban.
"Tájfutóversenyen ha egy pont pár méterrel odébb van, az lehet, hogy senkinek sem tűnik fel"
Ez szerencsére igaz. Velem fordult már elő, hogy rendezőként a bontásnál vettem észre, hogy a pont 50 m-rel el van téve. A felvezető is említette, hogy szerinte nem OK, de stekkre rakta és az elvileg megbízható dolog. A versenyzők nem szóltak, vszleg nem is vették észre a hibát. Mázli...
Örülök, hogy tetszett a SEV/Tipo. A gyerekverseny és a büfé kizárólagosan OSC-s kézben volt. Lassan ott tartunk, hogy bár a versenyrendezéssel vannak gondjaink, de büfét remekül tudunk csinálni :)
Kedves topicosok!
Ssimi invitálására látogatlak meg benneteket a teljesítménytúrázók topicjából.
Egykori tájfutó, jelenleg tájfutó versenyek és egy teljesítménytúra rendezője /"Bükki kilátások TT, amelyet az idén tavasszal rendeztünk meg először/ na és persze rendszeres vasárnapi túrázó vagyok Egerből. /+ A természetjáró szakosztályunk vezetője, a túráink rendszeres túravezetője./
Én az említettek közül mindegyiket nagyon szeretem művelni, az egyiket ezért, a másikat azért. Nekem a tájfutásról, na és a mi tájfutó csapatunkról nagyon jó véleményem van. Elképzelhető, hogy versenyen nem igazán jön ki a jó hangulat, de nem szabad elfeldkezni arról, hogy a tájfutók rendszeresen - hetente többször - edzenek együtt, s ez nagy közösségteremtő erő. /Nem beszélve a versenyrendezésekről, ahol nagy az egymásra utaltság./
Télen tornatermi edzések vannak, a jó idő beköszöntével pedig hegyi futások. Utána természetesen beszélgetések - sör v. üdítő mellett. Ezen kívül közös hétvégi piknikek, név- és születésnapi ünneplések vkinél.
Szóval ez egy igazán klassz társaság!
De igazán nem ennek ecseteléséért, hanem azért jelentkeztem be ide, hogy némi felvilágosítást kapjak a tájékozódási túrákról. Ugyanis 1 x, 2 x szeretnék ilyenen is elindulni. Régen - gyerekkoromban - indultam ilyenen, s elég bonyolult kép él az emlékeimben.
Röviden tudnátok ismertetni ennek lényegét?
Köszönettel:
csehz
Előbb mondják a versenyzők, én meg majd próbálom védeni a rendezők becsületét. :(
Tipo
Kekeckedem egy kicsit. Nem elég, hogy lekéstem a rajtomat, sima víz volt a befutón. A sörfogyáshoz sajnos nem tudtam hozzájárulni, mert siettem :)
Egyébként én egy családilag túraversenyző, amúgy meg profi tájfutó hölgy révén úgy távolról ismerek borsodi tájfutó csapatot is és nagyon kellemes bandának tartom őket. A Tipo Kupa hangulata kitűnő volt, Tündike cáfolásához elég lett volna a gyerekversenyről, meg a büfé környékéről némi képet készíteni.
Tájfutóversenyen ha egy pont pár méterrel odébb van, az lehet, hogy senkinek sem tűnik fel. Ha a valós helyről nem látszik, akkor van baj, de ilyen állítólag évente egy-két esetben fordul elő. Én személyesen soha nem tapasztaltam. Vita általában abban van, hogy tetszett-e a pálya a versenyzőnek. De hogy a rendezőt okolja a hibáért, az ritka. Legalábbis az én tapasztalatom szerint. Jó lenne, ha a túraversenyeken is eljutnánk idáig, de ez hiú ábránd.
Sehol semmi beszámoló a Tavaszi Tájolóról???
Meséljetek már, kíváncsi vagyok a véleményekre, ha már nem lehettem ott, legalább az élményeiteket olvashassam!
Mivel Tavasztündér barátnőm épp szabin van, megpróbálom megvédeni, bár igazán nem szorulna ő az én védelmemre.
Nem akarta bántani a tájfutókat, de itt Borsodban így alakult ki bennünk a kép. Biztos rossz tájfutó versenyeken voltunk :-))) Elhisszük, hogy Ti is ozsonnáztok, ez csak egy jó vitaalap akart lenni, hogy végre fejezzük már be az egymásra mutogatást, s azt, hogy egyes versenyrendezőket folyamatosan "bántunk"...
De ez egy bizonyíthatatlan feladat volt, kőkemény hibapontokért.
És most is vannak versenyrendezők, akik manapság is hasonló versenyeket készülnek rendezni.
Hogy egy kicsit arnyaljam a tajfutokrol kialakult kepet, elmondom, hogy a hetvegi Semmelweis-TIPO ket napja alatt mi fogyott el kajabol, italbol a bufeben:
- 16 lada sor
- 25 kilo virsli
- 3 kilo mustar es ketchup
- 20 kilo kenyer (zsirosdeszkakent, es a virslihez)
- par kilo Kapuciner, Cerbona, Balaton es Sport szelet
- 3 kilo savanyusag (paprika, uborka)
- 30 deka Nescafe
- masfel liter tomeny (foleg Unicum)
- rengeteg udito, szorp es asvanyviz (mar a csoda se tudja, pontosan mennyi)
Es akkor azokat meg nem is szamoltam, akik otthonrol hozzak az ozsonnat, meg a sort. :-)
Teljesen egyetértek veled, bár pont tavaly fordult elő velem, hogy megnyertünk egy versenyt (utóéag derült ki), de lemondtunk a kupáról, mert azt már ünnepélyes keretek között átadták valaki másnak.
Igaz, ezzel a fair play díj is a miénk lett plusz a bronzérem...
A nagy öregekről én is tudnék mesélni...elég csak a mi örökifjú Vilma anyánkat emlegetni, aki ha véletlenül egy versenyen nem nyer, akkor szabály szerűen hisztizik, és persze másra hárítja a felelősséget. De az tény, hogy lehet tanulni az öreglánytól, bár neki is vannak gyenge pontjai.
Tény, hogy eléggé le vannak szabályozva a bajnoki versenyek feltételei, de ez azt hiszem sok esetben nem is baj. Legyen kreativitás a versenyrendezésben, de ha mindenki szabadjára engedné a fantáziáját, és az lenne a cél, hogy egyre nehezebb és logikátlanabb feladatokkal nehezítsük a versenyzők dolgát, akkor is állna a káosz. Sokszor emlegetem, de ott volt a tavalyi Bükk Kupa. Bebizonyíthatatlan feladatokon buktunk el. Pl. az volt a feladat, hogy a fenyőfa korát kellett megtippelni. Pl. egy ilyen feladatnál az ember hogy tudja bebizonyítani az igazát. A helyes válasz állítólag 50 év volt, de az öregjeink állították, hogy az a fa 50 évvel már régen ott állt.
Szóval, én ilyen esetben a leszabályozott versenyrendezések pártján állok.
