Igaz. Az a nagyon érdekes, hogy tapasztalataim alapján bizonyos -ovszki végűek megmaradtak, bizonyosak átalakultak -óczkivá, de nagyon ritka az, hogy egy névnek mindkét változata élne. Vajon milyen hatás érhette az átalakulókat, ami a nem átalakulókat nem?
> szerintetek a Németh, Horváth Tóth satöbbi családnevek h-ja azért került oda, hogy megkülönböztetődjenek a német, horvát, tót népnévtől
Nem. Ezek a névformák egy régi helyesírási tradíciót őriznek máig. Pl. a Karafiáth név esetén nehéz lenne felvetni azt, hogy bármitől is meg kellett volna küklönböztetni. Az igazság az, hogy a t-re végződő neveken a jelentéstől függetlenül előszeretettel maradt meh a régies h.
Ott pontatlan voltam, hogy „a szláv -ovsky”-t említettem „a szlovák -ovsky” helyett. Ugyanis szlovákban ejtik ezt a -ov- betűkapcsolatot /ou/ kettőshangzónak, amely a magyarban ó lesz. Ez az ó teszi lehetővé a magyar ajkon a /szk/ > /ck/ affrikálódást. Más szláv dialektusokban is előfordulhat ez a jelenség (csak az irodalmi nyelv szintén a szlovákra jellemző), ebben az értelemben értendő a „szláv” jelző.
Azon szlávoknál, ahol a v nem magánhangzósodik, ott /ofszki/ ejtés lesz, itt pedig az /f/ „megvédi” az /sz/-et. Azonban a magyarba kerülve itt is hathat az analógia, amelyet a sok szlovák átvétel teremt.
A dél-alföldi tapasztalatokról annyit, hogy aki tót, az általában nem c-zik, mert ő tótul használja a saját nevét. Ekkor pedig még nem beszélhetünk magyarosodásról, hanem a tót név magyarok általi reprodukálásáról (ahogy az idegen nevekkel általában mindennap tenni szoktuk). A magyarosodás csak akkor lép fel, amikor az illető család is annyira elmagyarosodik, hogy még a régi ejtés nyomai kikopnak a családból; vagy az illető úgy tesz szert szélesebb körű elismerésre, hogy maga nincs jelen, így a nevének ejtésére a mintát nem a személyes használat, hanem az analógiai szolgáltatja.
Egy másik konzerváló hatást említett paya5650: az írást. Egy olyan írt forma, amely még akkor rögzült, amikor a családban éltek a szlovák nyelvi reflexek, konzerválhatja a névalakot azután is, miután a reflexek eltűntek. Régen az így leírt alakra analógiás nyomás nehezedett – ezt paya5650 így fogalmazta meg: „[n]em mondom, hogy hazánk egyszerű fiai nem ejtik mai napig -óckinak a nevemet” –, és igazából nem jósolható meg, hogy az írt forma ennek meddig tud ellent állni, és mikor rögzül írásban (először talán korrigálatlan tévesztésként) a magyaros ejtés. Ha ez megmaradt a máig, akkor most már meg is marad, mert a vezetéknevek az a változékonysága, amely még egy-két generációval ezelőtt jellemző volt, mára megszűnt: akkoriban az azonos ejtést tükröző írásváltozatok még több-kevesebb szabadsággal felcserélhetők voltak. (Ma meg már nemcsak a személyi igazolvánnyal rendelkezők névalakja változtathatatlanul egyalakú, de a történelmi személyek esetén is ki lett jelölve egy normatív forma, elfedve azt a tényt, hogy ilyen egyenalak régebben nem volt.)
Akárcsak az én családnevemben. Az 1700-as évek második felében betelepült családok frissnek számítanak? Nem mondom, hogy hazánk egyszerű fiai nem ejtik mai napig -óckinak a nevemet, de írásban megmaradt a régi -ovszki.
Több helyen említed, hogy a lakosságneveknél "a szláv -ovsky a magyarban rendre -ócki lesz, kivéve a nagyon friss átvételeket". Időben mit jelent a nagyon friss? Dél-alföldi tapasztalataimban ugyanannak az alapnévnek mindkét verziójára van példám, pedig tudtommal oda nagyjából egyidőben kerültek a szlovákok.
Valóban német név, de a nem túl messzi Bátorkeszin éltek Roszkopf őseim, majd onnan az 1850-es években hirtelen eltüntek. Ugyanakkor más forrásból olyan információhoz jutottam, hogy Bény településen is voltak Roszkopfok pont az ezt követő időszakban. Mivel Bény és Csata már szomszédos falvak, ezért gondoltam megkérdetem...
Azért ha a későbbiekben találsz ilyet csak szólj! Köszi!
Egy korábbi hozzászólásban találtam az alábbi magyarázatot:
"Schandl etc.: Német név, amely végsősoron a középfelnémet Schandel szóra megy vissza; ez utóbbi viszont a francia chandelle (< lat. candella) szó átvétele, amely 'gyertya' jelentésű. A Schandel név és változatai foglalkozásnévi értelelemben, 'gyertyakészítő, gyertyaöntő' jelentésben volt használatos."
Ad Holyevácz: Horvátországban Brinje mellett, a Mala Kapela ny. szegélyén találtam két Holjevci nevű kis települést. Ez a Holjevci formailag a hr. Holjevac név többes száma. Ezzel a név vlsz. horvátként valószínűsíthető. Maga a név etimológiája továbbra is lehet egy Holjev- kezdetű helyre való; sőt az is lehet, hogy ez maga az a Holjev- nevű hely. A szláv helynevek közt ui. nem szokatlan az, hogy az eredeti helynevet felváltja az abból képzett lakosnév többes száma.
Sajnos nem láttam anyakönyvet, családi legendárium alapján kérdeztem. (Az min. három különböző Katona nevű családot tart számon, akik persze lehet, hogy valamikor a régmúltban összefutnak.)
Nekem még élnek ott rokonaim, ha ez nem valami nagyon régi név/család, esetleg tudhatják.
LvT majd kijavít, ha tévednék, de a Roszkopf név bennem a német eredetet sejteti, Csata pedig tudomásom szerint magyar falu volt. Persze annyi mindenről kiderült már, hogy nem úgy van, ahogy én tudom :(
Csahóczi: Magyar lakosnévi eredetű vezetéknév. A lakosnév helynévi alapjához vö. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csaholc.
Csombók: Magyar személynévi eredetű vezetéknév. A Csombók személynévhez vö. (1) régi magyar Csomb (írva: 1214/1550: Sumb) személynév + -ók kicsinyítőképző-bokor, vagy (2) csombók ~ csimbók ’zsineg stb. összekötés által keletkezett csomó, kidudorodás; fa rostja között támadt keményebb állományú görcs’ köznév.
Gebei: Magyar lakosnévi eredetű vezetéknév. A lakosnév helynévi alapjához vö. Nyírkáta, melynek neve 1955. előtt Gebe volt. A régi név nem az azonos hangzású ’nagyon sovány ló’ köznévvel, hanem a n. Gebhart név magyar Geb rövidülésének -e képzővél kicsinyített alakja.
Szosták: Nehéz ügy. A hangalakjából biztos, hogy szláv: Sošták. Valószínűleg ideszámíthatjuk a lágy ť-s alakokat is: Sošťák, Soštiak. De ez így is nagyon ritka és a jelenkorban Csehországra korlátozódik. Etimológiai lapja nem tiszta, egyelőre csak a socha ’szobor’ szóhoz tudnám kapcsolni, de itt a -t elem nem világos. Vagy ugyanígy a suchý ’száraz’ melléknévhez, de ekkor még az u > o alakulás is problémás, mert az u-s névváltozatot (Sušták stb.) nem mutathatók ki.
E bizonytalanság miatt nem zárható ki, hogy Šosták név s : š hangzócserés változatáról van szó. E mögött vlsz. a n. Schuster ’cipész’ szó -er > -ák képzőcserés meghonosodása áll. De nem zárható ki a szerb šusta ’dévérkeszeg’ szó régi csehbeli megfelelőjének -ák személynévképzős folytatása sem. (E név orosz apanévi folytatójához vö. Шостакович [Sosztakovics]).
Holyevácz: Szláv lakosnévnek tűnik egy Holevo ~ Hoľevo ~ Holjevo helynév után. Ez utóbbinak egyetlen horvát adatát találtam, amely <http://www.vjesnik.hr/pdf/2005%5C04%5C06%5C28A28.PDF>, amely alapján lokalizálnom nem sikerült. Az egyetlensége miatt ez még elírás is lehet.
A többit – és az esetleges pontosításokat – majd később.
A 'kovács' szó szlovák eredetű, ez világos. Olyan régen jelen van viszont a magyar nyelvben, hogy feltételeztem, a viselői is magyarnak tekintik magukat jó ideje. Úgy látszik, nem... :) Akkor Kovács ősapa ezek szerint szlovák volt és nem nevet változtatott, csak szimplán elmagyarosodott és reformátussá lett, vélhetően kedves Kovács ősanya hatására.
A katolikus vallás Berényben nem nemzetiséghez kötődött. Az először betelepülő svábok és tótok evangélikusok voltak, az állítólag Erdélyből idejött magyarok reformátusok, a katolikus vallást a még később bejövők némelyike gyakorolta, máig ez a legkisebb vallás, de történetileg is az volt. Épp ezért van a város közepén, merthogy nem kötődött senki máshoz. Sőt, volt viszonylag jelentős zsidó felekezet is, de a háború után nem volt, aki a templomot használja és gondozza, így először gazdasági célokra használták, majd lebontották.
Lassan OFFok leszünk. E-mailben bármire szívesen válaszolok még.
Ha visszamész a topik legelejére, megtudhatod, hogy a Kovács név szlovák eredetű. Pivovar ezzel nyitott, de néhány hsz-sal később LvT pontosította. Számomra is döbbenetes volt. Az én tót nagyapám is Kovács volt és eddig meg voltam győződve róla, hogy valaki valamikor magyarosított, de nem!
(Látszik, hogy már igazi levelet sose írok, csak most jöttem rá a nickedben a szám jelentésére :))
Akkor a katolikus templomot (ami a tót evangélikus templomhoz van közel - sajnos az utcaneveket már rég elfelejtettem) a háború előtt kik használták? (Engem ott kereszteltek, de az igazsághoz tartozik, hogy magyar édesanyámékat Benesék telepítették a Felvidékről Berénybe, ezért katolikusok. De gondolom, a háború után már nem építettek templomot, ezért annak korábban is ott kellett lennie. De ha a magyarok reformátusok voltak, a tótok evangélikusok, a németeknek meg volt saját templomuk (ha jól tudom, a "szálló" melletti), akkor ez kié volt? Ráadásul a tót gáton? (Ez utóbbi csak feltételes, igazából nem tudom pontosan hol voltak a határok.)
A különböző etnikumok között mindig is voltak ellenségeskedések, de Berényben (talán a II. vh. előtti Volksbundozást leszámítva) viszonylag békésen meg is fértek egymás mellett. A betelepülés előtti keveredést iszonyú kis esélyűnek tartom. A betelepült németek akkoriban még zömmel evangélikusok voltak, sőt a mostani tót templom a két nemzetiség közös temploma volt egészen addig, amíg a németek meg nem építették a sajátjukat. Változatlanul fenntartom azt, hogy egyetlen esetleges beházasodás elég a név idegen etnikumban történő továbbéléséhez. Apai nagyapám pl. nekem is tót volt, de nagymamám református magyar, Kovács veetéknévvel. A családfa alapján viszont állítólag ez a Kovács család is tót eredetű, csak valahogy bekeveredett egy magyar Kovács, akinek ráadásul a vallását is átvették.
"a közös (evangélikus) vallás folytán előfordult nem egy kevert házasság is"
Ezt csak most vettem észre. Mind a sváb nagymamám, mind édesanyám katolikusok voltak. Csak tót nagyapám volt evangélikus. Ja, és ismertem Berényben reformátusokat is, meg a templomuk is igen impozáns, tehát biztos nincsenek kevesen. Azok akkor kik? (Komolyan kérdezem, tényleg nem tudom.)
Azért lepődtem meg, mert akiket felsoroltam egy utcában, egymás mellett laktak a tót-gáton (gondolom ez tudod mit jelent) és valamikor a múlt század elején születhettek. Felmenőim szerint akkoriban még nem nagyon keveredett a három nép egymás között, sőt időnként vér is folyt!!! Apai nagyszüleim próbálkoztak ugyan sváb-tót vegyesházassággal, de igen gyorsan el is váltak (ami a 30-as években nem volt éppen szokványosnak nevezhető). Ezért merült fel bennem, hogy esetleg a keveredés már a betelepülés előtt ment végbe. Ettől persze lehet, hogy neked van igazad, és a kivétel erősítette a szabályt. (Tisztában vagyok azzal is, hogy ma már ez nem így van, én vagyok rá az élő példa: édesanyám magyar volt.)
Meglepő, hogy a mezőberényi neveid eredetén meglepődsz. A város soha nem volt tiszta tót település, a tótokkal együtt svábok és magyarok is visszaszivárogtak a városba. Igaz, hogy többé-kevésbé endogám volt mindegyik, de azért a közös (evangélikus) vallás folytán előfordult nem egy kevert házasság is. A nevek kapcsán meg elég, ha egyetlenegyszer beházasodott valaki egy túlnyomóan tót családba a német vagy magyar nevével, ő maga eltótosodott, de a nevét vitte tovább a család.
Köszönöm a gyors választ. A Salbot és Galó nevekkel kapcsolatban azért meglepő amit írsz, mert egy általam zártnak gondolt tót közösségből való mindegyik. Az elképzelhető, hogy a XVIII. században betelepült szlovákok között már eleve voltak elszlávosodott németek/magyarok, vagy mégis azóta keveredtek oda?
Más: nem tudja valaki véletlenül, hogy a ma Szovákiában Párkánytól kb. 20-30 km-re a Garam mellett található Csata település neve honnan ered. A faluban több - nem rokon - Katona nevű család is van.
Két családnév eredetével kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Az egyik az OSZUCSKÓ. Az egyik szépanyámat hívták így, és valszeg bunyevác (róm. kat. horvát) nemzetiségű volt.
A másik a PEÁGITY (Peagity, Peagich) név. Bajaszentistvánról származik a család, ők szintén bunyevácok. Az őseik valahonnan Dalmáciából jöhettek Baja környékére.
