a Trailmag egyik tavalyi számában Chaigneau beígért egy olyat, hogy idén júliusban végigfutja az Alpokat, vmi 1000-1200 km-t 3 hét alatt. Nem tudom ezzel a tervvel mi lett.
Szerintem altalaban fellogattam, de valoban, lehet, hogy nem mindig. Bele valo a zsak, bar mindig ugy ereztem, hogy egy kicsit nagyobb, mint kellene. Jo hogy mondod, koszi, mert elfelejtettem volna, de most meg fogom nezni, milyen magas fer bele, es hosszabbat nem rendelek.
nálunk évek óta használatban van itthon UDés Source is, mindkettő jól bírja eddig. Ha gyűrődik alul ez nem jó, fel kell függeszteni felül a zsákra hogy lógjon benne és ne az alja tartsa. Nem lehet, hogy ez a gond?
Igen, nekem is a csocsatlakozassal szemkozti oldalon repedezett meg, es lyukadt ki. Pedig tul sokat nem hasznaltam, de idoben jopar eves, es latszik a muanyagon, hogy kicsit kifakult, elmerevedett, egyszoval eloregedett.
Gondolkoztam a muanyag raolvasztason, de felek tole, hogy a zsak meg jobban megserulne, vagy osszeolvasztanam a ket oldalt, mert nehez belerakni valamit, hogy szettartsa. Na nem mintha nem a kidobas hataran lenne, szoval sok kart mar nem tehetek benne. Igazabol a ragasztast meg a ragaszto miatt kezelem fenntartasokkal, az biztos, hogy ha sikerulne, es hasznalnam, ebbe csak vizet toltenek, tartanek tole, hogy mas (savas, citromos, mittudomenmilyenes) innivalo esetleg reakcioba lep...
A nyolcvanas évek végéről van nekem is egy hasonló élményem. A Jánoshegyen futottam télen a havas aszfalt úton. Az egyik kanyar után hirtelen az úton a hóban matató disznócsordával (volt legalább 12-15 kisebb nagyobb disznó) találtam szembe magam. Annyira megijedtem, hogy futottam tovább. A csorda szabályosan szétnyílt előttem és átfutottam minden probléma nélkül. Én is csak jó 50 méter múlva mertem visszanézni. A csorda továbbra is ott volt az úton mintha semmi nem történt volna. Csak én voltam halálra váltan is egy csodás élménnyel gazdagabb. Az emlékeimbe valósággal beleégett az előttem lévő szinte kisértetiesen lassan mozgó disznók képe, ahogy félrehúzódtak.
Vasárnap Jakus Béla és Hámory András barátaimmal kiugrunk a Tátrába egy rövid edzésre (fókuszban a június végi Zugspitz Ultratrail). A kocsiban még van 1 vagy 2 hely. Ha valakit érdekel, jelezzen felém a juhasz.balazs71 freemailes címen. (Indulás Bp-ről kb. fél 6-kor, visszaérkezés este 7 körül).
A tervek szerint nyáron hasonló kondíciók mellett megyünk majd a Raxra is, ha valakit megfogott a lehetőség, de most nem jó, akkor tartsa evidenciában ezt az opciót is. Várhatóan az UTMB-sek közül páran ide jönnek, legalábbis Zserzselivel ebben maradtunk (meg talán ZeRo-t is érdekli).
Az Ultimate Direction hátihoz kapott ivotartályom nekem is kilukadt a tavalyi VTM rajt elött pár órával. Egyszerüen semmivel nem tudtam megragasztani. Sőt a source tartály is ki fog lukadni az alján egy gyűrődésnél tisztán látszik, hogy megrepedt. Sperónak is ilyen tartálya van, neki is ugyanott van egy gyűrődés, a cső csatlakozás alatt. Ugyanaz a jelenség ott is.
A ragasztásra a megoldás engem is érdekelne. Talán valami hőkezelés, rásütés lehet a megoldás.
36.5-nek indult, egyik nap megtoldották az elejét +2 km síkkal, így 38.5, mire kiérek lehet lesz 40. :)
(2700m szint)
Ha vasárnap reggel 9-kor egy picit rám is gondoltok annak nagyon fogok örülni. A srácoknak már hajnal 3:20-tól lehet szurkolni! Ha valaki nem tudna aludni. :D
Ha véletlenül valakihez még nem jutott el az információ, akkor itt jelzem, hogy holnap délután lesz Görömbölyön a gyerekeknek (valamint szüleiknek) megrendezésre kerülő II. Gyerek terepfutóverseny. Tehát Pénteken, 15 órától a 4-es busz végállomása melletti pincesornál. Mármint a pincéknél lesz a versenyközpont. Borisszák előnyben!!! :-) Aki elindul, vagy csak segíti a rendezvényt, az másnap a Kuruc Vigasságokon(versennyel azonos helyszínen) ingyé ihat fröccsöt és ehet valami finom bográcsos kaját! A verseny a Görömböly melletti erdei pályán kerül megrendezésre. Alsósoknak 1,2 km a táv, felsősöknek és a nyílt kategória versenyzőinek pedig 3,5 km.
Amugy nem szenvedek vele regota, csak regota megvan, es parhavonta eszembe jut, hogy csinaljak vele valamit. Ket proba mar volt, a harmadik utan igerem kihajitom. :o)
Koszonom szepen a felajanlast, nagyon keves vagy, de nekem is van meg egy original a szekrenyben (igaz kisebb, talan 1,5literes). De az elvek, tudod... :o)
Ravasz keresztkerdes, hatha jar erre anyagismereti szakember, esetleg valaki, aki mar olvasta valahol : milyen anyagbol vannak az ivotatyok ivozsakjai? Valamilyen muanyag, de milyen?
(van egy lyukas zsakom, megprobaltam megragaszttatni ugy, hogy egy vastagabb foliafoltot raktam ra valamilyen ipari ragasztoval, de a zsakra rakotott a ragaszto, a foliara viszont egyaltalan nem, lefolyt rola, mint a viz. Biciklijavito foltot is probaltam mar, annak se fogja meg a ragasztoja)
Vasárnap reggel végre újra futottam a "saját" erdőmben a régi rendes körön. Egész jól ment, még ki tudtam futni a siratófalat is bár a pulzusom nem a régi de azért legalább fel tudtam pörögni. Épp ebben a stádiumban vagyok amikor észreveszem hogy a szekérúton amin száguldozom lefelé úgy 10 méterre valami elhullott állat heverhet előttem a nagy szőrkupac alapján. Átvillan az agyamban hogy "ne már hogy fogom kikerülni, nem akarom elrontani ezt a csodállatos reggelt", amikor a döglött állat megmozdul és kis csíkos gombóconként csörtet a fiatalosba. Ekkor voltam úgy három méterre tőlük, lassítani sem volt időm, nem hogy megállni. Az alom felének épp hogy a fiatalos szélére sikerül eljutni és egy méterre futok el mellettük, halálra rémülten keresem a tekintettemmel az anyjukat, közben páztázva a terepet hogy a fiatalos közepén hol van egy nyamvadt fa amire fel tudnék mászni. Szerencsére nem látom sehol és ő is mással van elfoglalva. Megyek még vagy ötven métert mire vissza merek nézni és vagy százat mire az élmény átcsap pozitív eseménnyé. Nem sokan mondhatják el hogy vadonélő, még csíkos vadmalacokat lát egy méterről, láttam ahogy az egyik rámnéz ilyedten, a másik kis lüke meg a valagát mereszti rám, mert úgy gondolja hogyha a fejét bedugja a fiatalosba az már elég és nem is kell tovább szaladni, milyenszép a szőrük,. stb..stb...
Egy olyan élménnyel lettem gazdagabb, amit a terepfutás nélkül soha nem élhettem volna át. Terepfutás, köszönöm hogy vagy nekem, én így szeretlek!
SC fejéből pattant ki az ötlet. Vadállókővek háromszor. Jó? Jó. Végül négyen vágtunk neki. SC, Glockner, ZsP Junior és én. SC késett egy kicsit, de fél kilenckor már sikerült is nekivágnunk és robogtunk a városból kifelé. A városba befelé az M0-ig állt a sort. Hűűű szerencse, hogy nem befelé megyünk. Dömös, a templom már ismerősként fogad minket. Most rám kell várni, sminkelek. Az aszfalton felfelé hallgathatom a sirámot, miért is megy erre a TerepSzázas útvonal. Hamar felérünk a Szentfához ( a hagyomány szerint 1885-ben két kislánynak itt jelent meg Szűz Mária), víztöltés és uccu. Junior kaparja lelkesen a festék maradványokat. Lassan haladunk.Jönnek a kövek: Nagytuskó, Szélestorony, Bunkó, Függőkő, Felkiáltójel, Árpád trónja, 55 perc a templomtól a keresztig. Lefelé a Hepa sziklák felé vesszük az irányt. SC egy kézzel megállít egy lavinaként guruló fát. Megnézzünk a keresztet, Junior közelről is..lemarad...izgulunk. 35 perc lefelé. Mondjuk izgalmas szakasz volt, kis sziklamászással. Újra a forráshoz érünk. Innen én sikálom a még megmaradt festéket. 39 perc felfelé a második mászás. Melegszik az idő. Fent Junior elrejti a kefét, még jövünk ma ide. A második ereszkedés a Vadállókőveken át vezet le. Tehát hátraarc, induuuuulj! 25 perc. Újra a forrás. Már csak egy mászás van hátra. Most nem kell sikálni. 34 perc és ismét a keresztnél állok. Nem annyira bánom, hogy ma már nem jövök ide többet. Az Üstök-hegy gerincén visz le minket SC. Félúton hatalmas vaddisznó csorda keresztezi az utunk. Legalább 10 felnőtt és vagy 15 koca alkotja a csordát. Szép a gerinc út, de a hullámzó résznek nagy lesz a böjtje. Így is van, meredeken szakad le a hegy oldal. Ereszkedünk. A dömösi házakhoz érünk ki az erdőből és a kocsinál áll meg a stopper. 32 perc volt lefelé. Summa by Glockner.
