A HÉV villamosításával kitelt az ideje, ezért kellett másutt tevékenykednie. (Tudtommal egy ilyen 29. szerkezetszámú mozdony még megmaradt 1964-ig a taksonyi szárnyvonalon.)
BHÉV 28-as pályaszámú (MÁV 377-es sor.) mozdony életútjáról érdeklődöm. A villamosok.hu szerint 1902-ben gyártották, 1923-ban pedig eladták a Kaposvári Cukorgyárnak, mostanában pedig szobormozdonyként tengeti mindennapjait Szentendrén.
Az Orenstein & Koppel 1910 évi katalógusa fennt van a neten, mind a kisvasúti termékpaletta választékot tekintve, mind a műhelyi fotók alapján ki lehet jelenteni, hogy nem gyártottak gőzmozdonyt. Pld. a sarkadi mozdonyok is Berlinből érkeztek. De az O&K. czég adott el hazánkba Krauss mozdonyokat is... ahelyett, hogy legyártották volna Pesten...
Pestlőrincen nem gyártottak mozdonyt, az az OuK kiszállítási telepe, később műhelye is volt. Pestlőrincen a vasútállomás Kispest felőli végénél, a Lakatos utcában volt, iparvágány csatlakozással. Az ide diszponált mozdonyokat Berlinben gyártották nagyrészt BUDAPEST feliratú gyári táblával.
Ha az első világháború alatt, illetve azt követően egész az államositásig, a Pestlőrinci gyár tudott javitani, átépiteni mozdonyokat, akkor feltételezhetően tudott mozdonyt is gyártani
A 60-as években egy két emberen kivül nem igen tudtak arról, hogy az északiban, illetve a Landlerban 375-ös mozdonyokat raktak össze 1916-ban (pedig te is tudod, hogy igen)
Mivel az OuK világ számos országában voltak a Pestlőrinci telephez hasonló lerakatai, üzemei, Argentinában, Braziliában, Ausztráliában, sőt Vlagyivosztokban is, nem igen hiszem el azt, hogy ezekre az oda kerülő mozdonyokra példának okáért Vlagyivosztok táblát tettek volna fel
A Murray-Bude (a legautentikusabb OuK kutatók) kézirat szerint a 7396-7 gy.sz. mozdonyokat együtt szállították ki 1917 júniusában. A Dynamit Nobel AG.-nek és a megrendelő (vagy a kereskedő?) volt a Hällefors Bruks.
Mivel ide nem tudom feltenni a képet, a postaládába megküldtem, a pdf anyaggal együtt, amelyben a Dinamit, teljes ténykedési anyaga benne van az államositásig.
A kép alapján jobban eltudom képzelni azt, hogy a mozdony megrendelés forditva történt, azaz a Dinamit rendelte meg Hällefors Bruks-nak
"Nyomás alatti vízben 100 fok C felett sem keletkezik gőz. Tehát a víz nem "lobog", nem bugyborékol, nem forr 100 fok fölött sem. De a felszínén keletkezik gőz, méghozzá akkora nyomású, hogy megmozgatja a dugattyúkat."
Ezt azért még megcáfolnám egy kicsit. Ha egy zárt térben levő folyadéknak nyomása van, ugyanakkor a folyadéknak felülete is van (tehát: nincs "csurig" a tartály), akkor a folyadék felületére ugyanaz a nyomás hat, mint ami a folyadékban van (Newton). Ennek a nyomásnak a következtében a folyadék felületén is megemelkedik a forráspont, így ott sem lesz gőzfejlődés egészen a nyomás csökkentéséig (gőzszabályzó nyitás), vagy a hőmérséklet fokozásáig (amihez külső beavatkozás kellene). Tudom, nehéz ezt így elképzelni, mert főzés közben, illetve egy kád forró vízben az ember nem ezt látja, de egyik sem zárt tér.
Nekem volt egy működő gőzúthenger modellem. Annál a forralást külső lánggal kellett végezni. A kazán hátsó része teljes egészében üveg volt, a vízszint ellenőrzése céljából. Melegítés közben nem történt semmi látható az üveg mögött, a vízszint is nyugodt volt. De amint kinyítottam a gőzcsapot, vagy működtettem a gőzsípot, vagy a biztonsági szelepet, azonnal gőzbuborékok milliói keletkeztek a vízben...
A Murray-Bude (a legautentikusabb OuK kutatók) kézirat szerint a 7396-7 gy.sz. mozdonyokat együtt szállították ki 1917 júniusában. A Dynamit Nobel AG.-nek és a megrendelő (vagy a kereskedő?) volt a Hällefors Bruks.
Pestlőrincen nem gyártottak mozdonyt, az az OuK kiszállítási telepe, később műhelye is volt. Pestlőrincen a vasútállomás Kispest felőli végénél, a Lakatos utcában volt, iparvágány csatlakozással. Az ide diszponált mozdonyokat Berlinben gyártották nagyrészt BUDAPEST feliratú gyári táblával.
A körben az I betű azt jelzi, hogy a hozzászólásaid tulajdonjogát az Indexre ruháztad. De ezt az adatlapodon át tudod állítani. (Én ezt rég megtettem - bár nem mintha sok olyat írtam volna, amit az Index használni tudna... :-)
A végeredmény, hogy a tartályban nagyobbrészt magas hőfokú víz, fölötte nyomás alatt lévő gőz van, és ha abból elvesznek a hengerbe, a vízből utántáplálódik.
Épp ma beszéltem erről egy gőzös szakemberrel, ő is így mondta. Kérdeztem, hogy vajon mennyi víznél áll le a gőztermelés? Nem tudta, de talán 10% körül lehet. Meg mire annyi víz gőzzé válik, a nem tökéletes hőszigetelés miatt eshet a hőfoka is, akkor meg már nem ad le elég gőzt.
Bocs, kihagytam, hogy nem csak a tartályban keletkező nyomásnövekedés, hanem a gőz lehűlése is hozzájárul a lecsapódásához, mivel a nála hűvösebb vízzel "találkozik". Így OK?
Magam azt gondoltam, hogy eleve a kellő hőfokú és nyomású vizet nyomnak a tartályba, és annak a felszínén keletkezik a gőz. Az eredmény így is, úgy is, ugyanaz.
Lényegében igen, de tartályban a töltéskor már van víz (tudjuk: kb. 130 fokos, a tartály szintjének kb. 2/3-3/4-éig). Amikor a gőz bekerül, ott megnöveli a nyomást, és ennek következtében forráspontja a megemelkedik. Amikor a forráspont a gőz hőmérséklete fölé emelkedik, a gőz vízzé válik, lecsapódik. Így kapunk egy kb. 200 fokos, és 12-14 bar nyomású vízzel töltött tartályt...
Ha elveszünk gőzt a hajtásra, ahogy írtad, az azt jelenti, hogy a nyomás alatti tartályt összekötjük egy kisebb nyomás térrel, vagy terekkel ( jelen esetben gőzhengerekkel). Ennek az lesz a következménye, hogy a nagy tartály nyomása lecsökken, ugyanis az elzárás pillanatáig egyenlítődni fog a vele összekötött kisebb nyomású terek nyomásával. Ha nem történik elzárás, a folyamat a teljes kiegyenlítődésig fog folyni. A nagy tartályban levő nyomásesés viszont magával hozza azt is, hogy a magas hőmérsékletű víz forráspontja lejjebb esik, mivel minél magasabb a nyomás, annál magasabb a forráspont, és fordítva. Amint a forráspont annyira leesett a nyomáscsökkenés következtében, hogy a víz hőmérséklete alá esik, azonnal gőzfejlődés lesz, és nem a víz felszínén! És ez a gőz lesz a mi barátunk! Ebből is látszik, hogy nekünk minél magasabb hőmérsékletű vízre van szükségünk.
És a tartályból jóval nagyobb mennyiségű gőzt használhatunk fel, mint a térfogata (már csak azért is, mert a gőz expandál...)
Utánanéztem a hőfokoknak Kopasz Károly Gőzmozdonyok c. jegyzetében. Annyiban tévedtem, hogy nem 100 fokos, hanem 130 fokos az a víz, ami a tartályban van. Ezt kell külső segítséggel 200 fokosra felmelegíteni, az említett jegyzetben is ez a hőmérséklet áll, ez felel meg a 14 bar nyomású vízgőz hőmérsékletének. Namármost ha Te egy tartályba, amiben kb. 2/3-3/4 részben 130 fokos víz áll, belevezetsz bármilyen mennyiségű 160 fokos vizet, akárhogy is szeretnénk, soha nem lesz 200 fokos! Mivel itt a bent lévő víz tömegaránya jó közelítéssel kétszerese, de inkább háromszorosa az általad bevezetni kívánt víznek, ezért így a 160 fokos víz (aminek nyomása kb. 9 bar) az össz hőmérsékletet sikeresen megemeli kb. 140-145 fokra. Ezen a hőfokon a gőz nyomása 4 bar! Atöltési helyre jutáshoz gyakorlati tapasztalatok szerint kb. 2,5 bar gőznyomásra szükség van.
Alanti ábra a víz fázisdiagramja, ebből kiolvashatod Te is ezeket az értékeket (vigyázz, a nyomás nem lineárisan van feltüntetve, hanem logaritmikus léptékkel!)
Mint láthatod, én nem azt írtam le, hogy "szerintem" hogy' működik a tűznélküli mozdony, hanem azt, hogy tényleg hogy' működik. Fent említett jegyzetben, valamint egy másik, 1953-as egyetemi jegyzetben, de akár mondjuk a Kolibri könyvek Mozdonyok c. könyvében, vagy itt http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%81V_91_sorozat ugyanaz olvasható: a vízhez gőzt engedtek!
Hogy gyakorlatias legyek: az erőművek nem nagynyomású, magas hőmérsékletű vizet termeltek, hanem gőzt!
