A Pálos tt. előtti éjjelen haladtunk át a Pilis emelkedőin-lejtőin (saját szervezésű K-100 bejárás), így akarva-akaratlanul is belefutottunk a kiválóan, és sűrűn szalagozott, eltéveszthetetlen útvonalba. Példaértékű munka. Bár mi nem terveztük a részvételt ezen a teljesítménytúrán, így kívülállóként is elismerésem a szervezőknek, nem hiszem, hogy a jelzettség hiánya oka lehetett volna a sikertelen teljesítésnek.
Fura, idén ez volt az első teljesítménytúrám. 2014 ősze után mintha szinte leálltam volna: azóta egy Gerecse 20, Lábatlan 15, Tatabánya 20 és egy Lábatlan 35 volt. 3 év alatt azért elég sovány. Részben érthető is. 2013 nyarán végeztem a fősulin, azév őszétől gyárakban robotolok (6+2-es munkarend miatt elég sok túráról lemaradtam). Másrészről bicózni kezdtem el. Ha nem is teljesítménytúra, de legalább ebben az évben eljutottam Tatabányáról országúti kerékpárral pl. Dobogókőre, Velencei-tóra, Budapestre és Gútára is.
Apuval a 7:15-ös busszal indultunk Tatára. Még jó, hogy a munkahelyen figyelmeztettek, hogy nem az Olimpiai Edzőtábornál van a rajt, hanem a kajakháznál, megszokásból a táborhoz mentünk volna. 8 előtt pár perccel indultunk. Az őszi színek az Öreg-tónál nagyon tetszenek, főleg reggel szép, amikor ébredezik a természet és nincs nagy tömeg. Régebben az etetőpont a tófaroknál volt, most átkerült a kajakházhoz. De a végállomás előtt az út elkanyarodik jobbra az Építők Parkján keresztül. A fő út után kertes övezet következett, majd jött a Cseke-tó: csend, nyugalom, futók, falevelet seprő emberek, horgászok.
10 óra után pár perccel meg is érkeztünk a kajakházhoz. A kitűző átvétele és a zsíroskenyér elfogyasztása után már indultunk haza.
Ha hétvégente nincs kötelező túlóra, és van a közelben teljesítménytúra, akkor ezentúl újra fogok járni. Hiányzik. :)
Érdekes hangulat, látszólagos vagy akár valós szomorúsága ellenére engem - főleg mai szemmel - kissé egyszerű és eseménytelen, de így visszatekintve mégis boldog és idilli gyermekkoromra, vidéki nyaralásaimra, udvari és utcai játékaimra emlékeztet.
„A jobban teljesítő országért ennyivel tartozom…” (HétköznaPI CSAlódások)
Tompa Mihály teljesítménytúra ürügyén
A nemesi múlt kísértetével magára hagyott kastély szomszédságában, a Kígyó utcán az egyik házból ránk köszönnek. Mondanám, hogy a kerítés mögül, de az egyetlen elemnyi fémrács aligha nevezhető annak. Nincs járda se, pedig alig 50 méterrel vagyunk a nemrég térkövezett placctól, a templomtól szintúgy. Egy pataknyi árok választ el. Van úgy, hogy a patak tengerrel ér fel. Mit látni onnan – kérdem – mit látni?
Mert föntebb, a pincéken túl, a füves dombokról a Sajó völgyébe zuhanó sugárnyalábok keltenek feltűnést, zöldre locsolt mezők tagadják az őszt, derék sorokba rendeződnek a házak, élvezve a napfényt, ami a beígért eső helyett jött. A Mohosokon a délelőtt neszel, az alsószuhai kocsmában ismernek már, a völgyekből fölhallik a szarvasok bőgése. Ezeket a képeket teszem az emlékkönyvbe. És emberek szavát, akik így vagy úgy részesei a napnak. Vendégül látnak, örülnek a találkozásnak s én nemkülönben.
A szegények kutyái fáradtak, céltalanok és lassú a mozgásuk. Úgy néznek az idegenre, mintha már semmi sem érdekelné őket. Az én helyzetemben persze ez pozitív, békén hagynak. De képzeld csak el, hogy nincs különbség hétfő és vasárnap között, az előbbit nem lehet utálni, utóbbit szeretni. A gyerek udvarra kidobott bőrfotelt cincál szét, rozzant biciklin érkezik apa egy teljességgel céltalan útról. Szeméthalmokat fúj a szél, ha jön. Egy nagy öreg rádión szól a semmi, vagy ideahallik néhai Zámbó Jimmy a kocsmából: „…ugye, nem bántad meg?...”
Ha jól emlékszem, régebben Hazai turizmus néven futott ez a műsor. Volt egy rész, ami a Tatabánya 20/30 teljesítménytúráról szólt. Idén még nem is voltam tt-zni, a Tatabányai 20-ra biztos megyek. És még a 2012 januárban létrehozott fórum-profilba sem sikerült belépnem, kellett csinálnom egy újat. :(
Azoknak, akik a túrák és a túramozgalmak mellett a rejtvényeket is szeretik :)
A Túralottóban (mely egyébként az 1000. beérkezett szelvényhez közeledik, és lassan egy éves lesz) elrejtettem egy "Titkos kupát", mely annyira titkos, hogy még a kiírása is titkos. De már van több illusztris megfejtője és megszerzője :)
Tehát a mozgalom kulcsa, kiírása az oldalon van elrejtve, és az első lépés kulcsa az, hogy "kattints háromszor a hívó szóra".
Amúgy inkább az a jellemző, hogy utolsóként baktatok, de ma feszített programom volt a Városnap 35 után, siettem - és miután az elején három túratársat kielőztem, végig az élen haladtam.
Most megtapasztaltam, hogy bár "nem verseny", mégis privilégium ez: minden pókháló az enyém lett, pókostul :)
