- több százan foglalkoznak gondolom a nevek eredetével, s valószínűsítem, hogy az én családnevemmel is foglalkoztak már "páran".
S nem hiszem, hogy ők minden Huszár családnevűt végig kérdeztek, hogy engedélyezi-e a kutatást?
Nem konkrét személyek után kutatunk, kutattatunk, hanem családnevek után, amelyek ezer és ezer személyhez tartoznak. Így,konkrétumok nélkül pedig miért lenne ez sértő,bántó?
Kérem a Többiek elnézését milyenninccsel folytatott levelezésem kapcsán.
Ha "akinek nem inge...", akkor ne címezd senkinek, hanem írjad: Kedves Mindenki!
Na mindegy. Utolértem közben a Telbisz nevű ismerősömet, aki egyáltalán nem sérelmezte, hogy kíváncsi vagyok a neve eredetére és érdeklődöm utána. Sőt!
Nem tudom, hogy az miért lenne gond, ha az ember "okosodni" próbál. Hisz mi van, ha vkinek csupán megakad a szeme egy érdekes családnéven egy újság olvasásakor, és felkelti az érdeklődését? Szerintem ebben semmi személyiségsértő nincs...
Bár a név nem jellemzi az embert, mivel 'csak' egy jelölés, s eredete, jelentése sem függ össze mindig azok viselőinek családtörténetével, mégis úgy érzem, mivel egyedi, sajátja, csak az adott egyénre vonatkozik. Illetve azokra, akik egyek vele. A családjára, és utódaira.
Én is szóltam már kollégának, hogy itt van ez a remek fórum, akiről tudtam, hogy meditál az ilyenen, majd eldönti, kérdez-e. Nem tette. Illetve máskor, egy topiktárs által kérdezett Vallyon név kapcsán konzultáltam hasonnevű kollégával. (Mitöbb, egyszer az is előfordult, hogy elköltözéskor megkérdeztem a volt szomszédaim nevét, ha már 4 hónapig minden nap olvashattam felfelé a lépcsőn a névtáblájukat, de róluk tudom, hogy nem valószínű, hogy összefutunk még, így nem érzem azt, amit egy továbbélő bármilyen kapcsolat során csak éreznék idebenn. Magamtól nem kérdezek olyanról, aki "nem én vagyok", mert az olyan számomra, hogy ha a név viselője nem tud róla és kérdezgetek, mintha valami személyes dolga után nyomoznék. De lehet csak én vagyok így vele.)
A megjegyzésem (kérdésem), mely nem csak Neked szólt, azért tettem, mert a "Van pár érdekes családnevű munkatársam[...] Szerintem érdekes családnevűek ők is, kíváncsi lennék az eredetükre" (3835 hsz) megfogalmazás nem azt olvastam ki, hogy ők kiváncsiak rá, hanem azt, hogy Te.
Végül: Nem kötözködésnek szántam, hanem felhívásnak. S annak a jelenségnek szól, amit - mint esetedben is - észlelni véltem. Az olyan kérdésekét, amikor a felvetett etimológiára adott viszontválaszból kiderül, hogy a kérdésfeltevő mégcsak nagyjából sem ismeri azt a környezetet, amiben kialakulhatott. Az ilyen esetekben úgy érzem, a név nem "sajátja". Így viszont szerintem nem nagyon van hozzá köze. Mert mivégre.
Papstmann: Összetett német név, amely áll a Papst alapnévből és a -mann tagból. A -mann tag (ahol nem az alapnév része, mint pl. a Schumann ’cipész’ név esetén) az -er képző szinonimája, azaz (1) helynévből lakosnevet, (2) személynévből apanevet (vagy másik személynevet), (3) eszközből foglalkozásnevet, (4) jelzőből ragadványnevet képez.
Esetünkben a (3) és a (4) az alapnév jellege miatt nem áll, a maradék két lehetőség közül pedig az (1) opció a kevésbé valószínű, bár találtam Papstdorf településnevet, amely esetleg a név alapjául szolgál.
A (2) lehetőség a valószínűbb, annál is inkább, mivel a régi német Papst (Pabst) személynév önmagában is családnevet ad. Ez utóbbi a német etimológiai irodalom szerint egyrészt a méltóságteljes, tiszteletet parancsoló, másrészt a fennhéjázó, elbizakodott magatartásra, jellemre utaló ragadványnév*, vö. n. Papst ’pápa, római katolikus egyházfő’ közszó. A Papstmann tehát egy Papst nevű ember leszármazottját, vagy éppen jelentéssűrítéssel egy Papst ’pápa’-ként viselkedő Mann ’férfi’-t jelölt.
* Bár azt sem lehet kizárni, amit paya5650 írt a 3833-esben, amíg én ezt a cikket készítettem.
Ez elég egyértelműnek tűnik. Papst németül 'pápa', tehát szó szerint 'a pápa embere', átvitt értelemben 'pápista', 'katolikus'. Nyilván erősen protestáns környezetben élő kaphatta ezt a nevet, esetleg olyan, aki korábbi vallását elhagyva (re)katolizált.
A FNESz. az jó, igen sok név etimológiáját meglelhetni ott. Ezt én is intő jelnek vettem és fellapoztam a Becehely címszónál. Ennek nyomán korrigálom magam:
Becze: A 3828-asban adott magyar etimológia nem zárható ki, de minthogy Kis Lajos a Becehely településnévnél a n. Betze családnévre utal, így valószínűbb a német eredet. Ennek ellenére maga a magyar Becze családnév lehet magyar fejlemény, mivel már a XIII:-ból van adat a magyar Bec(z)e személynévre, tehát a személynév > családnév alakulás magyar területen lehet független a német párhuzamos névalakulástól. A régi magyar Bec(z)e személynévhez a n. Betz nevet találtam az etimológiai irodalomban. Ez utóbbi a n. Berthold ’fényes/híres+uralkodó/tevékeny’, Bernhard ’medve+erős’ személynevek rövidülésének -z kicsinyítő képzős származéka.
Ad Jáksy: Ide kívánkozik, hogy az említettem m. Jaks(a) személynévből, ill. a párhuzamos szláv megfelelőből való a nem ritka szerb-horvát Jakšić (magyarosodva Jaksity és Jaksics) vezetéknév is. Esetleg az is elképzelhető, hogy a Jaksy egy – tudatos vagy természetes – képzőcserés magyarosodással ált elő a Jakšić névből.
Antalovits: Van nyugati szláv (cseh-szlovák Antalovič), déli szláv (szerb-horvát Antalović) adata is, így a potos szláv nyelvi forrás nem határolható be. Etimológiailag szláv apanév, ahol az Antal alapszemélynévhez az szl. -ovič ~ -ović összetett apanévképző járult. Az Antal alapnév magyar, így szlávok közé betelepült (és alkalmasint elszlávosodott) magyar felmenőtől eredő családdal számolhatunk.
Becze: Magyar személynévből eredő családnévnek tűnik. Magára a névre etimológiai adatot nem találtam. Alakilag nem tűnik rövidült majd becézett személynévnek, de ha mégis, akkor a Be- kezdetű személynevekre (Bertalan, Bernát stb.). A fenti aggály miatt az eredetet inkább magyar közszavak közt érdemes keresni: én elsősorban a bece ’(gyermeknyelvi) borjú, tehén’, ill. ’kisgyermek’. Ez lehet szavajárási név, pl. az illető használta felnőtt korában is, vagy gyermekkorában így becézte a családja és ez rajta maradt felnőtten is. A jelentésképhez érdemes magát a becéz igét figyelembe vennünk, mivel az éppen ebből a szóból ered, azaz becéz = ’becének hív’. Tehát mindenképpen kedveskedő megnevezés volt. (Ha találok ez ügyben még konkrétumot, akkor értesítéssel leszek)
Jáksy: Ez lehet magyar lakosnév egy magyar Jáks(a) település után, de egy magyar apanév is egy magyar Jáks(a) személynévből. NB. A lakosnév alapjául szolgáló településnév maga is ez utóbbi személynévvel azonos. Ez a személynév a Jakab személynév Ják rövidülésének -s (ill. -sa) kicsinyítő képzős származéka. A két lehetőség közt az dönt, hogy sikerül-e magyar Jáks(a) települést találnunk (akár mára elpusztásosodott régit is). Nekem egyelőre nem sikerült...
Ez a személynév Damáz alakban ma is anyakönyvezhető magyar utónév, vö. <http://www.origo.hu/utonevtar/index.html?id=301>. Görög eredetű, vö. δαμασος (damaszosz) ’szelídítő. legyőző’ melléknév. Ennek latinos alakja a Damasus. Nálunk személynévvé a hasonnevű pápák emlékére lett (az első ilyen a hispániai születésű I. [Szent] Damáz, ur. 366-383).
Kanta: Nálunk vlsz. cseh(-szlovák) név. Elviekben lehet egy kan szótagot tartalmazó név *Kan rövidüléséhez járuló -ta kicsinyítő képzős alak, de ilyen nevet egyelőre nem találtam. Ezért az látszik valószínűnek, hogy az átadó nyelvben német eredetű, vö. n. Kante ’él, szél, vidék’ közszó és családnév (n. -te > cs.-szlk. -ta adaptációval), n. Kanter családnév (az előzőből képzett apanév vagy lakosnév; n. -er > cs.-szlk. –a hanghelyettesítéssel). A fentiekből esetleg – kisebb valószínűséggel – magyar területen is létrejöhetett a név, bár ekkor azzal kell számolnunk, hogy a cseh-szlovák és a magyar nevek egymástól függetlenek. A lehetséges, de kevéssé valószínű etimológiák közt megemlíthető még a m. nyelvjárási kanta ’kanna’ szó is.
Hrepka: A kiindulási forma a cseh Hřebka, ill. kiejtés szerint írt Hřepka variánsa. Ezeket a szlovák nyelv közvetítette a szlovakizált Hrebka ~ Hrepka variánsokkal. A név vlsz. a cs. hřeb ’szeg’ (régi szlk. hreb) közszó -ka kicsinyítő képzős származéka.
Fi: Úgy vélem, ez azonos a m. fiú ’hímnemű gyerek, leszármazott’ szó rövidebb fi alakjával. Ide tartozhat ugyennek a szónak E/1. birtokragos formájából származó Fiam vezetéknév. Ez utóbbi szavajárási név lehet: az első megnevezett kedvenc kiszólása lehetett, vagy éppen ezzel a – környéken másra nemigen használt – megszólítással illethették. Valami ilyen motiváció lehet a Fi név mögött is. (További e tőből származó név: Fias)
Bacsák: Vannak jelenkori nyugati szláv (cs.-szlk. Bačák) és déli szláv (szb.-hv-szln. Bačak) adatai is. Etimológiailag a szlk. bača ’számadó juhász’ (> m. bacsa), ill. ro. baci ’ua.’ (> m. bács), alb. baç ’sajtkészítő juhász’ alapszó szláv -ák (-ak) személynévképzős (nagyító képzős) származéka.
Bangó: Magyar ragadványnévi eredetű vezetéknév, az alapjához vö. m. (régi, ill. nyelvjárási) bangó ’bohó, bamba, mulya, málészájú; (jelenkorban) Mo.-n is honos orchideanemzetség, Ophris spp.’, ill. m. (régi, ill. nyelvjárási) banga ’együgyű, ostoba személy; káposztaféle növények csumája, torzsája’
Zajkás v. Zajkács: Ezt magyar névnek adom, ahol a név végi -s ~ -cs vlsz. régi m. kicsinyítő képző. Ide vonom a Szajkács nevet is. A név alapjára biztos tippem nincs, de talán a szajkó madárnévvel (ill. annak szláv sojka előzményével) lehet kapcsolatban, esetleg annak átvitt ’bőbeszédű’, ill. ’ tréfamester’ jelentésében. (NB. A lehetséges szláv etimológiákkal egyelőre, megbízható jelenkori szláv előfordulások hiányában, nem számolok.)
Vonderviszt: Egész biztosan német ún. „háznév” (n. Wohstättenname), vagyis egy jellegzetességéről elnevezett épület (tanya) nevét viszi tovább az ott lakó család. Az alapnév a [Haus] von der Wist ’Wist-ről elnevezett [ház]’, amely összeforrt. Ilyen nevet egyet találtam a német telefonkönyvben Eichenauban, de az illető keresztneve Jozsef, tehát Mo.-ról áttelepült személyről lehet szó. A Wist ugyanakkor önmagában több előfordulást is ad: a háznév ilyen eredmébyt is adhat. A Wist névre nem találtam etimológiát, ugyanakkor holland (és onnan USA-beli) alakok előfordulnak: von der Wyst, van der Wyst, van der Weyst, van der Wijst. Ez utóbbi talán arra mutat, hogy a Wist archaikus, nyelvjárási alak a köznyelvies Weis(s)t helyén. Azonban a Weis(s)t etimológiájára sem találtam konkrétumot, de ebben az esetben már morfológiailag elemezhető szóval van dolgunk: a -t vagy szervetlen toldalék (vö. magyar rubin > rubint), vagy befejezett melléknévi igenév végződése. Az alaphoz mindjét esetben megemlíthetjük a n. weisen ’megmutat, vhova küld, vezet’, wissen ’tud, ismer’ (> ich weiß ’tudok, ismerek’) igéket, ill. a weiß ’fehér, világos’ melléknevet. Persze az is lehet, hogy a fentiektől eltérő, egy meg nem találtam kihalt szó áll mögötte.
Hozleiter: Minden attól függ, hogy olvassuk ki: a z betű németesen /c/ hangot, vagy magyarosan /z/ hangot jelöl-e.
Én most a németes olvasatot veszem alapul: ekkor természetesen felmerül a Hol(t)zleiterre való javítás, annál is inkább, mivel Bajorországban több Holzleit(h)en nevű település van, és a Holzleiter lehet erre utaló lakosnév. A Holzleiten településnév a Holz ’fa(anyag)’ és a délnémet nyelvjárási Leite ’lejtő ereszkedő; (rég.) út’ szavak összetétele, tehát vlsz. fakitermelési út mellett fekvő települést jelöl <http://www.mapquest.com/maps/map.adp?formtype=address&country=DE&addtohistory=&address=&city=Holzlei&zipcode=>.
Az l kiesése, lehet, hogy a megfelelő magyar nyelvjárási hatás eredménye.
NB. Más magyarázatok is felvetődnek, de a név nagy valószínűséggel lakosnév és eddig csak ezt az egy helynevet találtam hozzá.
Családfakutatás során derült ki, hogy az egyik ősöm keresztneve Joannes Damasus volt. Érdeklődnék a Damasus név eredetéről. A mai Szlovákia területén élt az 1800-as években.
Mit gondolsz a Hozleiter (sic!) névről? Először azt hittem, kihagytak belőle egy l betűt. Persze akkor se nagyon tudnám névként mire vélni (esetleg eszközhasználatra utalhatott?).
Felmerült, hogy a Reinholzhoz hasonlóan valami népetimológiai magyarázata lehet.
Köszönöm a családom (Bicsák) jelentésével kapcsolatos fáradozásaitokat! Sok hasznos információval sikerült gyarapítanom az ismereteimet, melyek nagy segítségemre lesznek a továbbiakban.
Finta: Magyar ragadványnévi eredetű vezetéknév, vö. m. nyelvjárási finta ’pisze, fitos; ferde, görbe, kajla’. Személynévként igen korán, már a XII. sz.-ból adatolt.
Hajszán: Jelenkori horvát telefonkönyvben találhatni Hajsan vezetéknevet. Ez a „török” személynévi eredet mellett mutat. Ugyanakkor egyelőre semmi konkrétumot nem találtam: a megfelelő oszmán-török adatok hiányoznak, így, ha török is, valószínűbb, hogy más nyelvi eredetű. Egyelőre nem tudom, mennyire tartozhatik össze az alábbiakkal: arab Haszán ’szép’ személynév változata, arab Haiszam személynév, ománi arab haiszan ’egyfajta szőnyegcápa, Chiloscillum sp.’, ill. halha-mongol Hajszan (Хайсан; klasszikus mongol Qayisan) ’kis üst’ személynév. (Egyelőre talán ez utóbbi látszik számomra a legvalószínűbbnek az oszmán-törökök mongol segédcsapatai okán.)
Ad Reithoffer: A szakirodalom tanulmányozása alapján ki kell egészítenem a korábbi hozzászólásomat. A Reit- előtag nemcsak ’lovaglás’-ra utalhat, hanem még: 1. felnémet területen ’irtás(föld), irtvány’ jelentésre is, azaz a megnevezett majorság irtásföldön jött létre; 2. alnémet területen ’nádas’ jelentésre is, azaz a megnevezett majorság régebbi nádas helyén jött létre.
> Mint Vasmer etimológiájából látszik, több szláv nyelvben is i-vel szerepel a szó (ikrán, bolgár, szerbhorvát, szlovén).
A cseh-szlovák megőrizte az i és az y különbségét (szlk. bič ’ostor, korbács’ ~ býk ’bika’, biť ’üt’ ~ byť ’van’), viszont a sok Bičák mellett egy Byčák sincs. Az, hogy a cseh-szlovákban ilyen alakú név nem ered a ’bika’ jelentésű szóból, valószínűtlenné teszi ezt a lehetőséget olyan nyelvek esetén is, ahol az i ~ y különbség elveszett. Ha ez utóbbit mégis feltennénk a vizsgálat erejéig, akkor viszont azzal szembesülünk, hogy a név a ’bika’ etimológiához való ragaszkodás végett éppen abból a nyelvből, a cseh-szlovákból nem eredhet, amelyben az -ák produktív névképző (ellentétben pl. a szerb-horváttal, ahol ugyan jelen van, de nem produktív).
> A TESZ-ben tallózva azonban még egy verzió lehetséges, mégpedig a bicsak címszó alapján.
Ez bennem is felmerült, de elvetettem. A bicsak ’bicska’ szó alapjával való összefüggést azt teszi valószínűtlenné, hogy az á hosszú, valamint, hogy a név erősen jelen van cseh területek, ahol viszont a bičak ’bicska’ szó nem él.
> Megjegyzem, Vasmer szerint a бич a szlávban persza eredetű, így a földrajzi terjedés figyelembe vételével ez a két etimológia még egybe is eshet.
A bič ’ostor, korbács’ még a szláv alapnyelv korszakában lett átvéve, a bičak ill. bičkija viszont középkori. A býk viszont indoeurópai alapról való – balti-szláv egység utáni – szláv újításnak tűnik, tekintve a walesi párhuzamot és azt a tényt, hogy balti-szláv–kelta izoglosszák egyébként nincsenek.
Gyárfás: Régi, de ma is anyakönyvezhető <http://www.origo.hu/utonevtar/index.html?id=484> magyar személynévből lett családnév, a Gyárfás szn. a lat. Gervasius (< 1. gör. ’idős férfi, aggastyán’; 2. germán Gerwaz ’dárda+katona/szolga’) szentnév magyarosodott formája.
Kaplony: Régi magyar személynév, nemzetségnévvé, helynévvé (m. Kaplony, ro. Căpleni, Románia) is ebből lett. A személynév eredete török, vö. ótör. qaplan ’tigris’.
Csetneky: Magyar lakosnév a Csetnek helynévből. Ez utóbbi vlsz. azonos a mai, Szlovákiában lévő Csetnekkel, amelynek szlovák neve Štítnik. A szlovák név egyben az etimológiát is megadja: ’pajzsgyártó’ (< szl. štít ’pajzs’ + -nik foglalkozásnév-képző), első adata 1234/1335: Chitnek. A régiségben voltak „tematikus” jobbágyfalvak, elsősorban királyi birtokokon, ahol szinte mindenki ugyanazt a mesterséget űzte. Ilyenkor ennek a kiemelt foglalkozásnak a neve megőrződhetett a település nevében. Esetünkben is ez lehet a helyzet: ez pajzsgyártók települése lehetett. P.S. Ugyanilyen jelentésű, és ugyanúgy a szl. štít ~ ščít ’pajzs’ alapszóból, csak az -ár képzővel, való a magyar csitár ~ csatár ’pajzsgyártó’ foglalkozásnév, amely szintén adott helyneveket.
Szemerjay: Magyar lakosnév a Szemerja helynévből. Ez utóbbi vlsz. azonos a ma Sepsziszentgyörgy (Sfîntul Gheorghe, Románia) részét képező, valaha önálló Szemerja község nevével. A településnév első ilyen említése 1567: Zemerija. Viszont igaz, hogy ez egy korábbi Szentmária alakból rövidült: 1407: Zentmaria. Az elnevezés alapja, hogy Szent Mária volt a templom védőszentje.
Reithoffer: A német névtani irodalmaimban nem találtam meg, de eléggé világos szerkezetű ahhoz, hogy e nélkül is etimologizálni lehessen. Német lakosnévről van szó, egy Reithoff nevű helynév után. A -hoff utótagú helynevek ált. „háznevek” (n. Wohnstättenname) és rendszerint egy külön elnevezett majorságot jelölnek. Ez a név aztán lakosnévként átruházódhat a lakokra, ill. generalizálódhat és településnév is lehet belőle. A Reit- előtag lovaglásra utal, a névadás alapja vlsz. a majorságban lévő jelentős lótartás lehetett. (N.B. A n. Reithoff magyar tükörfordítása így a ’lovastanya’, bár német és a magyar megfelelők konnotációja, azaz a hangulata és a használati köre eltér egymástól.) Az elsődlegesen háznévi jellege miatt az eredetet szinte lehetetlen lokalizálni.
Mint Vasmer etimológiájából látszik, több szláv nyelvben is i-vel szerepel a szó (ikrán, bolgár, szerbhorvát, szlovén).
Mindazonáltal a te etimológiád is megállhat.
A TESZ-ben tallózva azonban még egy verzió lehetséges, mégpedig a bicsak címszó alapján. Ezt a szót, amelynem a jelentése lényegében megegyezik a bicskáéval, a TESZ vagy török vagy olasz eredetűnek gondolja. Ezt némiképp alátámasztja, hogy a korai adatok személynévre utalnak (1408 Bichak).
Megjegyzem, Vasmer szerint a бич a szlávban persza eredetű, így a földrajzi terjedés figyelembe vételével ez a két etimológia még egybe is eshet.
