Voltak pici elgondolkodtató apróságok, csak egyet említek, mert végül is ha jól irányítjuk magunk, nem szabad hogy ezek beleszóljanak a feelingbe: Féltávig kétszer megkérdeztem a rendezőket mi az élen az állás. Nem tudták. Kérdem féltávnál a csipleolvasót ki vezet. Mondja valami cseh gyerek..
Volt még sok ilyen hasonló dolog. ettől még persze nagy buli volt.
Az a szerencséjük, hogy a remek pálya, a gyönyörű hegyek és nagy mezőny olyan sokat nyom a latba, hogy úgysem tudják elvenni a kedvünk és úgy is megyünk máskor is, ha nem is pont ide. Én még az UTMB-n kívül igazán jól szervezett, rendezett, visszahívogató, figyelmes francia versenyen nem jártam, persze lehet van.
A szépet menés viszonyítás kérdése. Természetesen én is "szép"-nek értékelem az előzményeimmel, de 2p el lassabb Km-ek ilyen távon átlagban mint Csabi az nálam gyatra. 1-1.30 között valahol a sztenderd. Legalább is volt az utóbbi években.
Néhány szakmai konklúzió és emlékeztető magamnak és nektek:
- Ami meglepett, hogy a hosszútávú általános állóképesség nem romlott annyit mint vártam a bő két hónap kihagyással. Nem volt sokkal rosszabb féltávtól, nem jött a nagy halál, pedig lelkileg jobb félni mint megíjedni alapont vártam, hogy 4-6 óra után lecsap. Az utolsó órában csapott, de akkor a cél közelsége már behúzott.
- a mezőny nagy hányada még mindig hülyére elfutja magát az elején. Az első hegyen zihálva felfutni egy 10+ órás versenyen öngyilkosság. Nem értem őket, ő bajuk. Első hegyen temérdeken leelőztek, oké, mondjuk extra óvatosan kezdtem. Több lánycsoport (!!!) is beelőzött, ami új "élmény" volt. Utána is nagyon furcsa volt a mezőny olyan részében haladni ami sűrű, 6-10 fős csoportok tagjaként. Nem tetszett, sokkal jobb egyedül, vagy 1-2 emberrel, mert jobban látható a terep, könnyebb előzni, jobban használható az egyéni tempó. Féltávnál már jobb volt, jelentősen ritkultunk, de akkor elkezdtem befogni a maratonosokat, ami megint erősen ritmuszavaró volt.
- Az első hosszú és meredek lejtő kamikáze futása következtében a versenyzők többsége sokat lassul lejtmenetben (is). Az excentrikus izomterhelés kinyírja őket, illetve a lejtőfutás technikai hiányossága. Mondjuk az első lejtő közben már én is éreztem, hogy nem futottam mostanság sokat, tök beálltak a lábaim, nagyon kellemetlen volt, eltelt vagy fél óra utána, mikor újra viszonylag komfortos lett a futás. Aki az Alpesekre tör a felkészülésében nagyon dominánsnak kell lennie a meredek lejtőknek, mert az izom fáradás itt következik be leglátványosabban. Le a szintutakról, föl a 15% nál meredekebbekre, lehetőleg minél hosszabban és haladósan, de még nem bokaficamítóan veszélyesen. Egyrészt technikailag kell megfutni jól lejtőzni, másrészt az izmozatot kell felhozni hogy bírja a lejtőket. Szökdelések, mélybeugrások és hasonló tornák nagyon előnyösek lehetnek. Versenyen pedig csak finoman, mert pikk-pakk szétszed izomzatilag és onnan nincs felállás már, ez nem olyan mint az energetikai megbillenés amiből van felállás.
- az emelkedőkön elbírt tempó a lejtők odeverése és az energetika függvénye. Tehát ha nem csapod oda megad a lejtőn és eszel rendesen, fölfelé jó tudsz maradni sokáig és lehet darálni a népet. Persze mindez, ha előtte rendesen edzettél emelkedőn.
végül az 1160-ból, 960-an álltak rajthoz. a teljesítők pedig 593-an voltak, 62%-os teljesítési arány. ez elég kevés azért, furcsa.. a feladó 367-ből 138-an szintőn kiívüli teljesítés..
Azért laza futás ide vagy oda, a végére elfáradtam.
A hasonló megállapításaimra én olyan választ szoktam kapni, hogy "nem mondod?!" ;)! Ilyen előzmények után jó volt látni, hogy ilyen szépet mentél, és hogy a jelek szerint visszakerültél a rendes kerégvágásba! Gratulálok neked is, a többieknek is!
Azért laza futás ide vagy oda, a végére elfáradtam. Az utolsó hegy már erősen küzdős kategória lett, itt jött ki igazán az edzettlenség. A lejtőbe a végén kétszer is belesétáltam pár mp erejéig, mert éreztem van egy kis egyensúlyprobléma a fáradtságtól. Illetve, ja már az első hosszú lejtő aljában éreztem a combjaimon, hogy ez oda fog vágni izomzatilag. A lejtők itt meredekek és igen tecnikásak, azért szerencsére sikerült előzgetni végig, még ha nincs is alkalmunk gyakorolni ilyen helyeken. A maratonosok sokszor hátráltattak, de nem idegeskedtem, hisz csak a teljesítés volt a cél. Nagyon meleg is volt, izzadtunk mint a ló, összes vízfolyásnál ivás, nem volt mese. A rendezés azért nem volt maxi. A pálya szépsége, nehézsége kompenzált ezen. Hoka Bondiban mentem, tökéletes volt.
VEGREVEGRE
Csak egy gyors bejelentkezesn Annecy-bol.
Koszi mindenkinek a szurkot.
Gratula Csabanak, yesss! Meg persze mindenkinek!
Nekem vegrevegre sikerult okosan futnom, illetve gyalogolnom felfele. Elso 3 ora csigalassan, mondjuk teljesen ossze is ert a sor az elso hegyre fel, mert direkt leghatra alltam. Utana is pulzuskontroll, amit ezuttal be is tartottam. Brutalisan sokat ettem, gyakorlatilag vegig. Szerintem az osszes magyar nevezesi dijat leettem. Nem is volt semmi panaszom. Mondjuk Fridi is szepen termelt :).. Olyan helyi szalamis, sajtos deszkakat toltam a sponserhez, hogy ihaj.
Mivel a vegere alltam, vegig eloztem kb az 1000. Helytol a 116.-ig. Ez sem volt rossz lelkileg. Minden pataknal, csapnal furdes, frissites, mert a masodik feletol meleg volt.. Koszi Ludtalp a jotanacsokat :).
A kisterseginek felajanlottam, hogy nem triumfalok, de direkt kerte. Szoval: ez egy kemeny palya, nem hittetek. Tavaly is csak mindenki mosolygott.. Koves-koves persze, melyik nem az :). Meg Csabi is azt mondta az uccso tizrol, hogy melos.. ;) Iden beletettek eg kis plusz tavot/szintet, igy lett 88km es 4800 szint.
