Újból felbátorodtam - látván,hogy milyen szorgalmasan "fejted" a neveket - és szeretnék ismét kérdezni egy nevet családi körünkből : POKORÁGYI. Egyik dédnagymamám lánykori neve, aki a vőlegényével a XX.sz. 10-20-as éveiben Rimakokováról jött át a mai Magyarország területére.
Ezt a nevet egy másik változatban is hallottam már (Pokorádi), vagyis csak én gondolom,hogy a két névnek köze lehet egymáshoz. Jól gondolom?
Látom, utónevekben is otthon vagy. Engem érdekelne,hogy a Mónika név eredete német inkább vagy karthagói? Mindkettőről hallottam már, de nem tudom, hogy melyik a legvalószínűbb?
A Viola a XIII. sz. harmadik negyedétől adatolható (1276/1641*, 1277). Az Ibolya tkp. ugyanez a név, annak magyarosodása eredményeképpen állt elő. Mivel a korabeli források latinok, így meglehet a korai Violák egy része már magyarul Ibol(y)a volt, csak a nevet lejegyzéskor visszalatinosították. Most nincs nálam olyan forrás, amely konkrétan az Ibol(y)a forma első előfordulását tartalmazná, majd megírom, ha odajutok, de szvsz. a korai adatokban nincs értelme a Violától megkülönböztetni. A hasadás, vagyis az a pont, amikortól ez már két név, nem pedig ugyanannak a névnek két változata, valószínűleg nagyon fiatal fejlemény.
A Róza név Rosa, Rusa adatai is koraiak: 1234/1550, 1235/1550, 1255.
Ezek a nevek az ún. bóknevek köré tartoznak, a korai nevek közt igen gyakoriak voltak, majd a keresztyén anyakönyvezés felfutásával megritkultak (de teljesen nem tűntek el), hogy aztán az utolsó egy-két évszázadban ismét előretörjenek. Az anyakönyvekben a női nevek ebben a középső korban egyébként meglehetősen kevéssé változatosak voltak. Kálmán Béla írja, hogy a 7 leggyakoribb nevet viselők aránya az alábbi volt: XVI. sz.-ban 67%, XVII. sz.-ban 68%, XVIII. sz.-ban 75% (természetesen nem országosan, csak a kutatók által feldolgozott forrásokban, de vélhetően ez nagyjából jellemzi a teljes országot). Vagyis a nők 2/3-a 3/4-e ugyanazon hét név egyikét viselte, ezek: XVI. sz.: Anna, Katalin, Mária, Borbála, Erzsébet, Zsófia, Dorottya; XVII. sz.: Anna, Katalin, Erzsébet, Zsuzsanna, Judit, Zsófia, Mária; XVIII. sz.: Erzsébet, Anna, Katalin, Zsuzsanna, Judit, Ilona, Borbála.
A bóknevek közt egyébként nemcsak virágnevek, hanem más értékes holmik neve is szerepel, pl. ékszer, drágakő: Gyöngy, Sáfely (a zafír szó korabeli alakja); szépészeti szerek: pl. Balzsam, Bíbor; és olyan értékes dolgok is, mint: Tükör.
------- * Az időrendi adatokban, ha tört van, akkor a törtjel előtti rész az irat eredetijének keletkezési idejét adja meg, a törtjel utáni évszám pedig a kiadás idejét, azaz azt az évet, amikor a rendelkezésre álló példány (másolat) ténylegesen keletkezett.
Hodula: Ez a név nagy biztonsággal lokalizálható cseh-morva-szlovák területre. Elsősorban azért, mert az -ula (szlk. -uľa) kicsinyítő képző nyugati szláv területre jellemző, másodsorban az e nyelvekre jellemző g > h változás miatt, vö. e név ilyen változást nem mutató lengyel Godula megfelelő. A morfológiájához már elmondtam, hogy az -ula kicsinyítő képző a Hod- (le. God-) alapnévhez pedig vö. szlk. hod ’dobás, hajítás’, hoden ’érdemes, méltó’, hody ’búcsú(járás); lakoma, tor’ (< rég hod ’évforduló, idő[egység]’).
Zvezdovics: Szláv név, amely áll a Zvezda alapnévből, és az -ovič ~ -ović összetett apanévképzőből. Az alapnév közszói eredetű személynév, amely ’csillag’ jelentésű. Az alapnév egyben segít behatárolni a név keletkezésének helyét: ez ui. csak a déli, ill. keleti szláv nyelvekre jellemző (ill. szerb-horvát nyelvterületen csak az e-ző nyelvjárásokra). A dél-szláv nyelvek közül a bulgárt kevéssé valószínűvé teszi az -ovič ~ -ović képző.
Jelenkori adatai igen gyérek, azok orosz nyelvi környezetből valók (Звездович), de ezek irodalmi nevek, és az egyik jugoszláv környezetre utal.
Dél-szláv – szerb-horvát – eredetet valószínűsít az is, hogy formailag nőnemű alapnévhez a hímnemű -ov birtokosképzőt tartalmazó toldalék járul, holott a keleti szláv területen ilyenkor inkább a formai egyeztetés keretében a nőnemű -in használatos (bár, lehet, hogy az -ovič annyira összeforrt itt, hogy a nemi dependenciája elveszett). A másik, hogy a név ije-ző (főként hercogovinai, ill. irodalmi horvát), ill. i-ző (főként tengermelléki) horvát változatai adatolhatók: Zvijezdović, Zvizdović. Ez utóbbi valószínűsíti, hogy lehetett régebben e-ző (szlavóniai, Zágráb környéki horvát; szerbiai szerb; macedón stb.) Zvezdović alak is, amely viszont nem maradt fent máig, csak magyar környezetben.
Pintenics: Alakilag szláv név, amelyben egy Pinten alapnévhez az -ič ~ -ić apanévképző járult. Azonban a név nem adatolható és alapneve is a legmesszebbmenőkig atipikus, így valószínűsítem, hogy ez a névalak az eredeti formához képest torzult (akár már a magyarban). Két szervetlen változás lehetősége merült fel bennem:
– i > e nyíltabbá válás. Így az eredeti alak Pintinič (Pintinić) lenne, amely egy Pinta alapnévből származhatott volna az összetett -inič (-inić) apanévképzővel, amely a fent említett -ovič (-ović) nőnemű alapnévhez járuló párja. A Pinta alapnévhez vö. or. пинта (pinta), szlk. pinta (stb.) ’pint, kb. 0,5 l-nyi űrmérték’. Azonban a köztes alakok nem adatolhatók, így ezt sokkal kevésbé valószínűnek tartom, mint a következőt.
– n : r > n : n hasonlulás. Így az eredeti alak Pinterič (Pinterić) lenne. Ebben az esetben az -ič ~ -ić apanévképző a Pinter alapnévhez járult volna. Az alapnév lehet a német Pinter ~ Binder név vagy a magyar Pintér név átvétele, vagy ezek foglalkozásnévi közszói alapjuké, vö. n. (Faß)binder ’kádár’ > m. pintér ’ua.’. Ezt a változatot erősíti, hogy a cseh-szlovák, szlovén Pinterič és a szerb-horvát Pinterić vezetéknevek bőven adatolhatók a jelenkorból.
Danielisz: A név támogatja a görög felmenőkről való meggyőződést. Ez ugyanis a görög Δανιήλ (ógör. Daniél, újgör. Daniíl) ’Dániel’ személynév régies -ις apanévképzővel ellátott származéka. (Ez a név ilyen formán a jelenkorban nem adatolható, de a modernebb -ιδης apanévképzővel, Δανιηλίδης-ként igen.)
Telbisz: Jelenkori adatai (Telbis) Törökországra koncentrálódnak, így valószínűsítem az oszmán-török eredetet, de eddig semmiféle etimológiai adatot nem találtam.
Peszeki: Magyar lakosnév egy Peszek településnév után. E település vlsz. megegyezik a mai szlovákiai Lőcsei járásbeli Nagypeszek (ma: Sikenica, régebben Veľký Pesek), ill. Kispeszek (Malý Pesek, ma Kukučínov része) helységek egyikével. <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=peszek>.
E településnevek etimológiája vlsz. azonos a pöcök ’rövid, erős fadarab; cövek; bige; stb.’ közszavunkkal, amely ’(más falvak külterületébe stb.) beékelődő terület’ értelemben sok helyről (pl. Zámoly, Csonkahegyhát, Parádsasvár, Kaposkeresztúr, Kisbárapáti) adatolható külterületi név, így kis valószínűséggel a fenti településnevektől eltérő helynév is lehet az alapja.
Burnócki: Szláv eredetű lakosnév egy Burnov vagy Burnót helynév után. Az első valószínűbb, mivel kimutatható jelenkori Burnovsky ~ Burnowski ~ Бурновкий (Burnovszkij) név, azonban már ez is szláv területen kívülről. Az alapul szolgáló Burnov(o/a/e) települést nem sikerült lokalizálnom, de világos szláv etimológiája miatt létezése feltehető, vö. or. бурный (burnij) ’viharos; heves’, szlk. búrny ’ua.’. A nagyfokú szláv elterjedtség miatt a név közelebbi szláv forrása nem lokalizálható.
Megemlítem még a második, vlsz inkább csak „elméleti jelentőségű” lehetőséget: Kővágóörsön van egy Burnót nevű ingoványos, tőzeges határrész, amely arról kapta a nevét, hogy a tőzegtalaj hasonlatos a burnóthoz (tubákhoz). Ennek alapján igen kicsiny valószínűséggel azt is feltehetnénk, hogy egy magyar (vélhetően nem kővágóörsi) külterületi név alapján alkottak lakosnevet az odatelepülő szlávok.
Ad Károly személynév: Itt nehéz egyértelmű véleményt formálnunk. Ha eltekintünk a XIX. sz.-i romantizmus által feltámasztott személyneveinktől, akkor igen kevés régi nem keresztyén magyar személynév maradt meg máig (hacsak nem volt szent, vagy tisztelt magyar király neve). Ebből a szempontból a Károly személynevet mindenképpen a latin Carolus (< germ. Karl) megfelelőjének kell tartanunk, hiszen ez az ekvivalencia tartotta meg a konstansan magyar névkincsben.
A dolog feloldására való fordulat a „kettős eredet”, ill. az „egybeesés”, annál is inkább, mivel a Károly hangalakot önmagában egyik etimológiából sem lehet levezetni (a ’karvaly’ eredet pl. nem magyarázza az á hosszát) , hanem a kettő keveredhetett. Kálmán Béla pl. így fogalmaz A nevek világa germán eredetű magyar nevekkel foglalkozó fejezetében : „Karl (ember, vö. német Kerl ’fickó’). A magyar Károly név részben e név latin Casrolus alakjából rövidült és egybeesett egy régi totemnévvel: Karuly ’karvaly’.”
Ki szeretnénk bővíteni egy szó kutatásának körét...eddig a magyar nyelben 4 jelentéscsoportot találtunk és 15 közép-ázsiai nyelben hasonló jelentéstartalmú alakot...
Érdekelne a véleményetek- hátha valamelyik tájnyelvi szó elkerülte a figyelmünket...
A 'karvaly' jelentés csak a magyar nyelvre igaz. Ez ótörök eredetű (türk karguk, kazár kirgij 'héja') szavunk és névként is használhatták. A 'karvaly' jelentésű gyakori alakjai karuul, karul, karol hasonlítottak az szlávból átvett névre, így könnyen adódott a két vonalból származó név összeolvadása, főleg akkor, mikor már nem volt lényeges a név eredeti jelentése.
- több százan foglalkoznak gondolom a nevek eredetével, s valószínűsítem, hogy az én családnevemmel is foglalkoztak már "páran".
S nem hiszem, hogy ők minden Huszár családnevűt végig kérdeztek, hogy engedélyezi-e a kutatást?
Nem konkrét személyek után kutatunk, kutattatunk, hanem családnevek után, amelyek ezer és ezer személyhez tartoznak. Így,konkrétumok nélkül pedig miért lenne ez sértő,bántó?
Kérem a Többiek elnézését milyenninccsel folytatott levelezésem kapcsán.
Ha "akinek nem inge...", akkor ne címezd senkinek, hanem írjad: Kedves Mindenki!
Na mindegy. Utolértem közben a Telbisz nevű ismerősömet, aki egyáltalán nem sérelmezte, hogy kíváncsi vagyok a neve eredetére és érdeklődöm utána. Sőt!
Nem tudom, hogy az miért lenne gond, ha az ember "okosodni" próbál. Hisz mi van, ha vkinek csupán megakad a szeme egy érdekes családnéven egy újság olvasásakor, és felkelti az érdeklődését? Szerintem ebben semmi személyiségsértő nincs...
Bár a név nem jellemzi az embert, mivel 'csak' egy jelölés, s eredete, jelentése sem függ össze mindig azok viselőinek családtörténetével, mégis úgy érzem, mivel egyedi, sajátja, csak az adott egyénre vonatkozik. Illetve azokra, akik egyek vele. A családjára, és utódaira.
Én is szóltam már kollégának, hogy itt van ez a remek fórum, akiről tudtam, hogy meditál az ilyenen, majd eldönti, kérdez-e. Nem tette. Illetve máskor, egy topiktárs által kérdezett Vallyon név kapcsán konzultáltam hasonnevű kollégával. (Mitöbb, egyszer az is előfordult, hogy elköltözéskor megkérdeztem a volt szomszédaim nevét, ha már 4 hónapig minden nap olvashattam felfelé a lépcsőn a névtáblájukat, de róluk tudom, hogy nem valószínű, hogy összefutunk még, így nem érzem azt, amit egy továbbélő bármilyen kapcsolat során csak éreznék idebenn. Magamtól nem kérdezek olyanról, aki "nem én vagyok", mert az olyan számomra, hogy ha a név viselője nem tud róla és kérdezgetek, mintha valami személyes dolga után nyomoznék. De lehet csak én vagyok így vele.)
A megjegyzésem (kérdésem), mely nem csak Neked szólt, azért tettem, mert a "Van pár érdekes családnevű munkatársam[...] Szerintem érdekes családnevűek ők is, kíváncsi lennék az eredetükre" (3835 hsz) megfogalmazás nem azt olvastam ki, hogy ők kiváncsiak rá, hanem azt, hogy Te.
Végül: Nem kötözködésnek szántam, hanem felhívásnak. S annak a jelenségnek szól, amit - mint esetedben is - észlelni véltem. Az olyan kérdésekét, amikor a felvetett etimológiára adott viszontválaszból kiderül, hogy a kérdésfeltevő mégcsak nagyjából sem ismeri azt a környezetet, amiben kialakulhatott. Az ilyen esetekben úgy érzem, a név nem "sajátja". Így viszont szerintem nem nagyon van hozzá köze. Mert mivégre.
Papstmann: Összetett német név, amely áll a Papst alapnévből és a -mann tagból. A -mann tag (ahol nem az alapnév része, mint pl. a Schumann ’cipész’ név esetén) az -er képző szinonimája, azaz (1) helynévből lakosnevet, (2) személynévből apanevet (vagy másik személynevet), (3) eszközből foglalkozásnevet, (4) jelzőből ragadványnevet képez.
Esetünkben a (3) és a (4) az alapnév jellege miatt nem áll, a maradék két lehetőség közül pedig az (1) opció a kevésbé valószínű, bár találtam Papstdorf településnevet, amely esetleg a név alapjául szolgál.
A (2) lehetőség a valószínűbb, annál is inkább, mivel a régi német Papst (Pabst) személynév önmagában is családnevet ad. Ez utóbbi a német etimológiai irodalom szerint egyrészt a méltóságteljes, tiszteletet parancsoló, másrészt a fennhéjázó, elbizakodott magatartásra, jellemre utaló ragadványnév*, vö. n. Papst ’pápa, római katolikus egyházfő’ közszó. A Papstmann tehát egy Papst nevű ember leszármazottját, vagy éppen jelentéssűrítéssel egy Papst ’pápa’-ként viselkedő Mann ’férfi’-t jelölt.
* Bár azt sem lehet kizárni, amit paya5650 írt a 3833-esben, amíg én ezt a cikket készítettem.
Ez elég egyértelműnek tűnik. Papst németül 'pápa', tehát szó szerint 'a pápa embere', átvitt értelemben 'pápista', 'katolikus'. Nyilván erősen protestáns környezetben élő kaphatta ezt a nevet, esetleg olyan, aki korábbi vallását elhagyva (re)katolizált.
A FNESz. az jó, igen sok név etimológiáját meglelhetni ott. Ezt én is intő jelnek vettem és fellapoztam a Becehely címszónál. Ennek nyomán korrigálom magam:
Becze: A 3828-asban adott magyar etimológia nem zárható ki, de minthogy Kis Lajos a Becehely településnévnél a n. Betze családnévre utal, így valószínűbb a német eredet. Ennek ellenére maga a magyar Becze családnév lehet magyar fejlemény, mivel már a XIII:-ból van adat a magyar Bec(z)e személynévre, tehát a személynév > családnév alakulás magyar területen lehet független a német párhuzamos névalakulástól. A régi magyar Bec(z)e személynévhez a n. Betz nevet találtam az etimológiai irodalomban. Ez utóbbi a n. Berthold ’fényes/híres+uralkodó/tevékeny’, Bernhard ’medve+erős’ személynevek rövidülésének -z kicsinyítő képzős származéka.
Ad Jáksy: Ide kívánkozik, hogy az említettem m. Jaks(a) személynévből, ill. a párhuzamos szláv megfelelőből való a nem ritka szerb-horvát Jakšić (magyarosodva Jaksity és Jaksics) vezetéknév is. Esetleg az is elképzelhető, hogy a Jaksy egy – tudatos vagy természetes – képzőcserés magyarosodással ált elő a Jakšić névből.
Antalovits: Van nyugati szláv (cseh-szlovák Antalovič), déli szláv (szerb-horvát Antalović) adata is, így a potos szláv nyelvi forrás nem határolható be. Etimológiailag szláv apanév, ahol az Antal alapszemélynévhez az szl. -ovič ~ -ović összetett apanévképző járult. Az Antal alapnév magyar, így szlávok közé betelepült (és alkalmasint elszlávosodott) magyar felmenőtől eredő családdal számolhatunk.
Becze: Magyar személynévből eredő családnévnek tűnik. Magára a névre etimológiai adatot nem találtam. Alakilag nem tűnik rövidült majd becézett személynévnek, de ha mégis, akkor a Be- kezdetű személynevekre (Bertalan, Bernát stb.). A fenti aggály miatt az eredetet inkább magyar közszavak közt érdemes keresni: én elsősorban a bece ’(gyermeknyelvi) borjú, tehén’, ill. ’kisgyermek’. Ez lehet szavajárási név, pl. az illető használta felnőtt korában is, vagy gyermekkorában így becézte a családja és ez rajta maradt felnőtten is. A jelentésképhez érdemes magát a becéz igét figyelembe vennünk, mivel az éppen ebből a szóból ered, azaz becéz = ’becének hív’. Tehát mindenképpen kedveskedő megnevezés volt. (Ha találok ez ügyben még konkrétumot, akkor értesítéssel leszek)
Jáksy: Ez lehet magyar lakosnév egy magyar Jáks(a) település után, de egy magyar apanév is egy magyar Jáks(a) személynévből. NB. A lakosnév alapjául szolgáló településnév maga is ez utóbbi személynévvel azonos. Ez a személynév a Jakab személynév Ják rövidülésének -s (ill. -sa) kicsinyítő képzős származéka. A két lehetőség közt az dönt, hogy sikerül-e magyar Jáks(a) települést találnunk (akár mára elpusztásosodott régit is). Nekem egyelőre nem sikerült...
Ez a személynév Damáz alakban ma is anyakönyvezhető magyar utónév, vö. <http://www.origo.hu/utonevtar/index.html?id=301>. Görög eredetű, vö. δαμασος (damaszosz) ’szelídítő. legyőző’ melléknév. Ennek latinos alakja a Damasus. Nálunk személynévvé a hasonnevű pápák emlékére lett (az első ilyen a hispániai születésű I. [Szent] Damáz, ur. 366-383).
Kanta: Nálunk vlsz. cseh(-szlovák) név. Elviekben lehet egy kan szótagot tartalmazó név *Kan rövidüléséhez járuló -ta kicsinyítő képzős alak, de ilyen nevet egyelőre nem találtam. Ezért az látszik valószínűnek, hogy az átadó nyelvben német eredetű, vö. n. Kante ’él, szél, vidék’ közszó és családnév (n. -te > cs.-szlk. -ta adaptációval), n. Kanter családnév (az előzőből képzett apanév vagy lakosnév; n. -er > cs.-szlk. –a hanghelyettesítéssel). A fentiekből esetleg – kisebb valószínűséggel – magyar területen is létrejöhetett a név, bár ekkor azzal kell számolnunk, hogy a cseh-szlovák és a magyar nevek egymástól függetlenek. A lehetséges, de kevéssé valószínű etimológiák közt megemlíthető még a m. nyelvjárási kanta ’kanna’ szó is.
Hrepka: A kiindulási forma a cseh Hřebka, ill. kiejtés szerint írt Hřepka variánsa. Ezeket a szlovák nyelv közvetítette a szlovakizált Hrebka ~ Hrepka variánsokkal. A név vlsz. a cs. hřeb ’szeg’ (régi szlk. hreb) közszó -ka kicsinyítő képzős származéka.
Fi: Úgy vélem, ez azonos a m. fiú ’hímnemű gyerek, leszármazott’ szó rövidebb fi alakjával. Ide tartozhat ugyennek a szónak E/1. birtokragos formájából származó Fiam vezetéknév. Ez utóbbi szavajárási név lehet: az első megnevezett kedvenc kiszólása lehetett, vagy éppen ezzel a – környéken másra nemigen használt – megszólítással illethették. Valami ilyen motiváció lehet a Fi név mögött is. (További e tőből származó név: Fias)
Bacsák: Vannak jelenkori nyugati szláv (cs.-szlk. Bačák) és déli szláv (szb.-hv-szln. Bačak) adatai is. Etimológiailag a szlk. bača ’számadó juhász’ (> m. bacsa), ill. ro. baci ’ua.’ (> m. bács), alb. baç ’sajtkészítő juhász’ alapszó szláv -ák (-ak) személynévképzős (nagyító képzős) származéka.
Bangó: Magyar ragadványnévi eredetű vezetéknév, az alapjához vö. m. (régi, ill. nyelvjárási) bangó ’bohó, bamba, mulya, málészájú; (jelenkorban) Mo.-n is honos orchideanemzetség, Ophris spp.’, ill. m. (régi, ill. nyelvjárási) banga ’együgyű, ostoba személy; káposztaféle növények csumája, torzsája’
Zajkás v. Zajkács: Ezt magyar névnek adom, ahol a név végi -s ~ -cs vlsz. régi m. kicsinyítő képző. Ide vonom a Szajkács nevet is. A név alapjára biztos tippem nincs, de talán a szajkó madárnévvel (ill. annak szláv sojka előzményével) lehet kapcsolatban, esetleg annak átvitt ’bőbeszédű’, ill. ’ tréfamester’ jelentésében. (NB. A lehetséges szláv etimológiákkal egyelőre, megbízható jelenkori szláv előfordulások hiányában, nem számolok.)
Vonderviszt: Egész biztosan német ún. „háznév” (n. Wohstättenname), vagyis egy jellegzetességéről elnevezett épület (tanya) nevét viszi tovább az ott lakó család. Az alapnév a [Haus] von der Wist ’Wist-ről elnevezett [ház]’, amely összeforrt. Ilyen nevet egyet találtam a német telefonkönyvben Eichenauban, de az illető keresztneve Jozsef, tehát Mo.-ról áttelepült személyről lehet szó. A Wist ugyanakkor önmagában több előfordulást is ad: a háznév ilyen eredmébyt is adhat. A Wist névre nem találtam etimológiát, ugyanakkor holland (és onnan USA-beli) alakok előfordulnak: von der Wyst, van der Wyst, van der Weyst, van der Wijst. Ez utóbbi talán arra mutat, hogy a Wist archaikus, nyelvjárási alak a köznyelvies Weis(s)t helyén. Azonban a Weis(s)t etimológiájára sem találtam konkrétumot, de ebben az esetben már morfológiailag elemezhető szóval van dolgunk: a -t vagy szervetlen toldalék (vö. magyar rubin > rubint), vagy befejezett melléknévi igenév végződése. Az alaphoz mindjét esetben megemlíthetjük a n. weisen ’megmutat, vhova küld, vezet’, wissen ’tud, ismer’ (> ich weiß ’tudok, ismerek’) igéket, ill. a weiß ’fehér, világos’ melléknevet. Persze az is lehet, hogy a fentiektől eltérő, egy meg nem találtam kihalt szó áll mögötte.
