Antalovits: Van nyugati szláv (cseh-szlovák Antalovič), déli szláv (szerb-horvát Antalović) adata is, így a potos szláv nyelvi forrás nem határolható be. Etimológiailag szláv apanév, ahol az Antal alapszemélynévhez az szl. -ovič ~ -ović összetett apanévképző járult. Az Antal alapnév magyar, így szlávok közé betelepült (és alkalmasint elszlávosodott) magyar felmenőtől eredő családdal számolhatunk.
Becze: Magyar személynévből eredő családnévnek tűnik. Magára a névre etimológiai adatot nem találtam. Alakilag nem tűnik rövidült majd becézett személynévnek, de ha mégis, akkor a Be- kezdetű személynevekre (Bertalan, Bernát stb.). A fenti aggály miatt az eredetet inkább magyar közszavak közt érdemes keresni: én elsősorban a bece ’(gyermeknyelvi) borjú, tehén’, ill. ’kisgyermek’. Ez lehet szavajárási név, pl. az illető használta felnőtt korában is, vagy gyermekkorában így becézte a családja és ez rajta maradt felnőtten is. A jelentésképhez érdemes magát a becéz igét figyelembe vennünk, mivel az éppen ebből a szóból ered, azaz becéz = ’becének hív’. Tehát mindenképpen kedveskedő megnevezés volt. (Ha találok ez ügyben még konkrétumot, akkor értesítéssel leszek)
Jáksy: Ez lehet magyar lakosnév egy magyar Jáks(a) település után, de egy magyar apanév is egy magyar Jáks(a) személynévből. NB. A lakosnév alapjául szolgáló településnév maga is ez utóbbi személynévvel azonos. Ez a személynév a Jakab személynév Ják rövidülésének -s (ill. -sa) kicsinyítő képzős származéka. A két lehetőség közt az dönt, hogy sikerül-e magyar Jáks(a) települést találnunk (akár mára elpusztásosodott régit is). Nekem egyelőre nem sikerült...
Ez a személynév Damáz alakban ma is anyakönyvezhető magyar utónév, vö. <http://www.origo.hu/utonevtar/index.html?id=301>. Görög eredetű, vö. δαμασος (damaszosz) ’szelídítő. legyőző’ melléknév. Ennek latinos alakja a Damasus. Nálunk személynévvé a hasonnevű pápák emlékére lett (az első ilyen a hispániai születésű I. [Szent] Damáz, ur. 366-383).
Kanta: Nálunk vlsz. cseh(-szlovák) név. Elviekben lehet egy kan szótagot tartalmazó név *Kan rövidüléséhez járuló -ta kicsinyítő képzős alak, de ilyen nevet egyelőre nem találtam. Ezért az látszik valószínűnek, hogy az átadó nyelvben német eredetű, vö. n. Kante ’él, szél, vidék’ közszó és családnév (n. -te > cs.-szlk. -ta adaptációval), n. Kanter családnév (az előzőből képzett apanév vagy lakosnév; n. -er > cs.-szlk. –a hanghelyettesítéssel). A fentiekből esetleg – kisebb valószínűséggel – magyar területen is létrejöhetett a név, bár ekkor azzal kell számolnunk, hogy a cseh-szlovák és a magyar nevek egymástól függetlenek. A lehetséges, de kevéssé valószínű etimológiák közt megemlíthető még a m. nyelvjárási kanta ’kanna’ szó is.
Hrepka: A kiindulási forma a cseh Hřebka, ill. kiejtés szerint írt Hřepka variánsa. Ezeket a szlovák nyelv közvetítette a szlovakizált Hrebka ~ Hrepka variánsokkal. A név vlsz. a cs. hřeb ’szeg’ (régi szlk. hreb) közszó -ka kicsinyítő képzős származéka.
Fi: Úgy vélem, ez azonos a m. fiú ’hímnemű gyerek, leszármazott’ szó rövidebb fi alakjával. Ide tartozhat ugyennek a szónak E/1. birtokragos formájából származó Fiam vezetéknév. Ez utóbbi szavajárási név lehet: az első megnevezett kedvenc kiszólása lehetett, vagy éppen ezzel a – környéken másra nemigen használt – megszólítással illethették. Valami ilyen motiváció lehet a Fi név mögött is. (További e tőből származó név: Fias)
Bacsák: Vannak jelenkori nyugati szláv (cs.-szlk. Bačák) és déli szláv (szb.-hv-szln. Bačak) adatai is. Etimológiailag a szlk. bača ’számadó juhász’ (> m. bacsa), ill. ro. baci ’ua.’ (> m. bács), alb. baç ’sajtkészítő juhász’ alapszó szláv -ák (-ak) személynévképzős (nagyító képzős) származéka.
Bangó: Magyar ragadványnévi eredetű vezetéknév, az alapjához vö. m. (régi, ill. nyelvjárási) bangó ’bohó, bamba, mulya, málészájú; (jelenkorban) Mo.-n is honos orchideanemzetség, Ophris spp.’, ill. m. (régi, ill. nyelvjárási) banga ’együgyű, ostoba személy; káposztaféle növények csumája, torzsája’
Zajkás v. Zajkács: Ezt magyar névnek adom, ahol a név végi -s ~ -cs vlsz. régi m. kicsinyítő képző. Ide vonom a Szajkács nevet is. A név alapjára biztos tippem nincs, de talán a szajkó madárnévvel (ill. annak szláv sojka előzményével) lehet kapcsolatban, esetleg annak átvitt ’bőbeszédű’, ill. ’ tréfamester’ jelentésében. (NB. A lehetséges szláv etimológiákkal egyelőre, megbízható jelenkori szláv előfordulások hiányában, nem számolok.)
Vonderviszt: Egész biztosan német ún. „háznév” (n. Wohstättenname), vagyis egy jellegzetességéről elnevezett épület (tanya) nevét viszi tovább az ott lakó család. Az alapnév a [Haus] von der Wist ’Wist-ről elnevezett [ház]’, amely összeforrt. Ilyen nevet egyet találtam a német telefonkönyvben Eichenauban, de az illető keresztneve Jozsef, tehát Mo.-ról áttelepült személyről lehet szó. A Wist ugyanakkor önmagában több előfordulást is ad: a háznév ilyen eredmébyt is adhat. A Wist névre nem találtam etimológiát, ugyanakkor holland (és onnan USA-beli) alakok előfordulnak: von der Wyst, van der Wyst, van der Weyst, van der Wijst. Ez utóbbi talán arra mutat, hogy a Wist archaikus, nyelvjárási alak a köznyelvies Weis(s)t helyén. Azonban a Weis(s)t etimológiájára sem találtam konkrétumot, de ebben az esetben már morfológiailag elemezhető szóval van dolgunk: a -t vagy szervetlen toldalék (vö. magyar rubin > rubint), vagy befejezett melléknévi igenév végződése. Az alaphoz mindjét esetben megemlíthetjük a n. weisen ’megmutat, vhova küld, vezet’, wissen ’tud, ismer’ (> ich weiß ’tudok, ismerek’) igéket, ill. a weiß ’fehér, világos’ melléknevet. Persze az is lehet, hogy a fentiektől eltérő, egy meg nem találtam kihalt szó áll mögötte.
Hozleiter: Minden attól függ, hogy olvassuk ki: a z betű németesen /c/ hangot, vagy magyarosan /z/ hangot jelöl-e.
Én most a németes olvasatot veszem alapul: ekkor természetesen felmerül a Hol(t)zleiterre való javítás, annál is inkább, mivel Bajorországban több Holzleit(h)en nevű település van, és a Holzleiter lehet erre utaló lakosnév. A Holzleiten településnév a Holz ’fa(anyag)’ és a délnémet nyelvjárási Leite ’lejtő ereszkedő; (rég.) út’ szavak összetétele, tehát vlsz. fakitermelési út mellett fekvő települést jelöl <http://www.mapquest.com/maps/map.adp?formtype=address&country=DE&addtohistory=&address=&city=Holzlei&zipcode=>.
Az l kiesése, lehet, hogy a megfelelő magyar nyelvjárási hatás eredménye.
NB. Más magyarázatok is felvetődnek, de a név nagy valószínűséggel lakosnév és eddig csak ezt az egy helynevet találtam hozzá.
Családfakutatás során derült ki, hogy az egyik ősöm keresztneve Joannes Damasus volt. Érdeklődnék a Damasus név eredetéről. A mai Szlovákia területén élt az 1800-as években.
Mit gondolsz a Hozleiter (sic!) névről? Először azt hittem, kihagytak belőle egy l betűt. Persze akkor se nagyon tudnám névként mire vélni (esetleg eszközhasználatra utalhatott?).
Felmerült, hogy a Reinholzhoz hasonlóan valami népetimológiai magyarázata lehet.
Köszönöm a családom (Bicsák) jelentésével kapcsolatos fáradozásaitokat! Sok hasznos információval sikerült gyarapítanom az ismereteimet, melyek nagy segítségemre lesznek a továbbiakban.
Finta: Magyar ragadványnévi eredetű vezetéknév, vö. m. nyelvjárási finta ’pisze, fitos; ferde, görbe, kajla’. Személynévként igen korán, már a XII. sz.-ból adatolt.
Hajszán: Jelenkori horvát telefonkönyvben találhatni Hajsan vezetéknevet. Ez a „török” személynévi eredet mellett mutat. Ugyanakkor egyelőre semmi konkrétumot nem találtam: a megfelelő oszmán-török adatok hiányoznak, így, ha török is, valószínűbb, hogy más nyelvi eredetű. Egyelőre nem tudom, mennyire tartozhatik össze az alábbiakkal: arab Haszán ’szép’ személynév változata, arab Haiszam személynév, ománi arab haiszan ’egyfajta szőnyegcápa, Chiloscillum sp.’, ill. halha-mongol Hajszan (Хайсан; klasszikus mongol Qayisan) ’kis üst’ személynév. (Egyelőre talán ez utóbbi látszik számomra a legvalószínűbbnek az oszmán-törökök mongol segédcsapatai okán.)
Ad Reithoffer: A szakirodalom tanulmányozása alapján ki kell egészítenem a korábbi hozzászólásomat. A Reit- előtag nemcsak ’lovaglás’-ra utalhat, hanem még: 1. felnémet területen ’irtás(föld), irtvány’ jelentésre is, azaz a megnevezett majorság irtásföldön jött létre; 2. alnémet területen ’nádas’ jelentésre is, azaz a megnevezett majorság régebbi nádas helyén jött létre.
> Mint Vasmer etimológiájából látszik, több szláv nyelvben is i-vel szerepel a szó (ikrán, bolgár, szerbhorvát, szlovén).
A cseh-szlovák megőrizte az i és az y különbségét (szlk. bič ’ostor, korbács’ ~ býk ’bika’, biť ’üt’ ~ byť ’van’), viszont a sok Bičák mellett egy Byčák sincs. Az, hogy a cseh-szlovákban ilyen alakú név nem ered a ’bika’ jelentésű szóból, valószínűtlenné teszi ezt a lehetőséget olyan nyelvek esetén is, ahol az i ~ y különbség elveszett. Ha ez utóbbit mégis feltennénk a vizsgálat erejéig, akkor viszont azzal szembesülünk, hogy a név a ’bika’ etimológiához való ragaszkodás végett éppen abból a nyelvből, a cseh-szlovákból nem eredhet, amelyben az -ák produktív névképző (ellentétben pl. a szerb-horváttal, ahol ugyan jelen van, de nem produktív).
> A TESZ-ben tallózva azonban még egy verzió lehetséges, mégpedig a bicsak címszó alapján.
Ez bennem is felmerült, de elvetettem. A bicsak ’bicska’ szó alapjával való összefüggést azt teszi valószínűtlenné, hogy az á hosszú, valamint, hogy a név erősen jelen van cseh területek, ahol viszont a bičak ’bicska’ szó nem él.
> Megjegyzem, Vasmer szerint a бич a szlávban persza eredetű, így a földrajzi terjedés figyelembe vételével ez a két etimológia még egybe is eshet.
A bič ’ostor, korbács’ még a szláv alapnyelv korszakában lett átvéve, a bičak ill. bičkija viszont középkori. A býk viszont indoeurópai alapról való – balti-szláv egység utáni – szláv újításnak tűnik, tekintve a walesi párhuzamot és azt a tényt, hogy balti-szláv–kelta izoglosszák egyébként nincsenek.
Gyárfás: Régi, de ma is anyakönyvezhető <http://www.origo.hu/utonevtar/index.html?id=484> magyar személynévből lett családnév, a Gyárfás szn. a lat. Gervasius (< 1. gör. ’idős férfi, aggastyán’; 2. germán Gerwaz ’dárda+katona/szolga’) szentnév magyarosodott formája.
Kaplony: Régi magyar személynév, nemzetségnévvé, helynévvé (m. Kaplony, ro. Căpleni, Románia) is ebből lett. A személynév eredete török, vö. ótör. qaplan ’tigris’.
Csetneky: Magyar lakosnév a Csetnek helynévből. Ez utóbbi vlsz. azonos a mai, Szlovákiában lévő Csetnekkel, amelynek szlovák neve Štítnik. A szlovák név egyben az etimológiát is megadja: ’pajzsgyártó’ (< szl. štít ’pajzs’ + -nik foglalkozásnév-képző), első adata 1234/1335: Chitnek. A régiségben voltak „tematikus” jobbágyfalvak, elsősorban királyi birtokokon, ahol szinte mindenki ugyanazt a mesterséget űzte. Ilyenkor ennek a kiemelt foglalkozásnak a neve megőrződhetett a település nevében. Esetünkben is ez lehet a helyzet: ez pajzsgyártók települése lehetett. P.S. Ugyanilyen jelentésű, és ugyanúgy a szl. štít ~ ščít ’pajzs’ alapszóból, csak az -ár képzővel, való a magyar csitár ~ csatár ’pajzsgyártó’ foglalkozásnév, amely szintén adott helyneveket.
Szemerjay: Magyar lakosnév a Szemerja helynévből. Ez utóbbi vlsz. azonos a ma Sepsziszentgyörgy (Sfîntul Gheorghe, Románia) részét képező, valaha önálló Szemerja község nevével. A településnév első ilyen említése 1567: Zemerija. Viszont igaz, hogy ez egy korábbi Szentmária alakból rövidült: 1407: Zentmaria. Az elnevezés alapja, hogy Szent Mária volt a templom védőszentje.
Reithoffer: A német névtani irodalmaimban nem találtam meg, de eléggé világos szerkezetű ahhoz, hogy e nélkül is etimologizálni lehessen. Német lakosnévről van szó, egy Reithoff nevű helynév után. A -hoff utótagú helynevek ált. „háznevek” (n. Wohnstättenname) és rendszerint egy külön elnevezett majorságot jelölnek. Ez a név aztán lakosnévként átruházódhat a lakokra, ill. generalizálódhat és településnév is lehet belőle. A Reit- előtag lovaglásra utal, a névadás alapja vlsz. a majorságban lévő jelentős lótartás lehetett. (N.B. A n. Reithoff magyar tükörfordítása így a ’lovastanya’, bár német és a magyar megfelelők konnotációja, azaz a hangulata és a használati köre eltér egymástól.) Az elsődlegesen háznévi jellege miatt az eredetet szinte lehetetlen lokalizálni.
Mint Vasmer etimológiájából látszik, több szláv nyelvben is i-vel szerepel a szó (ikrán, bolgár, szerbhorvát, szlovén).
Mindazonáltal a te etimológiád is megállhat.
A TESZ-ben tallózva azonban még egy verzió lehetséges, mégpedig a bicsak címszó alapján. Ezt a szót, amelynem a jelentése lényegében megegyezik a bicskáéval, a TESZ vagy török vagy olasz eredetűnek gondolja. Ezt némiképp alátámasztja, hogy a korai adatok személynévre utalnak (1408 Bichak).
Megjegyzem, Vasmer szerint a бич a szlávban persza eredetű, így a földrajzi terjedés figyelembe vételével ez a két etimológia még egybe is eshet.
Kis Ádám 3798-beli etimológiája plauzibilis, de én mégis elvetem.
Addig rendben van, hogy – mint magam is jeleztem a másik topikon – szláv névről van szó. Az is helytálló Kis Ádám analíziséből, hogy a szláv -ák képző van a végén, amely ebben az esetben ún. „nagyító képző” (amely a kicsinyítő képzővel ellentétben nem valami kicsiny fokát, vagy kedves voltát fejezi ki, hanem valami nagy fokát, vagy érzelmi távolságtartást stb.).
A probléma ott van, hogy a szláv ’bika’ szóban jerü, nem i van, vö. orosz бык (nem *бик), szlovák býk (nem *bík, *bik) stb., míg a Bicsák név szláv megfelelői esetében jerüs alakok nem mutathatók ki, csak i-s formák, vö. cs.-szlk. Bičák. Emiatt nem lehet jerüs alapszóból kiindulni, csak i-sből. (A név túl gyakori a szlávságban ahhoz, hogy abból induljunk ki, hogy az eredete valamely jerü és i különbségét veszett szláv nyelvből, pl. a szerb-horvátból eredjen. Ennek a névnek minden szláv nyelvben, amelyben előfordul, saját, a másik nyelvtől független fejleménynek kell lennie.)
Így szerintem az alapszó ’ostor, korbács’ jelentésű, vö. or. бич , szlk, szb.-hv. stb. bič.
Minthogy mind az alapszó, mind a képző meglehetősen elterjedt mindenféle szláv nyelvben, a közvetlen eredete nem állapítható meg: lehet nyugat-szláv, (nyugati) dél-szláv, de még keleti szláv is (elsősorban ukrán).
Orbán: A családnevek egy része mindenütt régi személynevekből alakult ki: ennek a névtípusnak a neve „apanév”, mivel egy férfiági felmenő/rokon (apa, nagyapa) személyneve hagyományozódott a leszármazottakra először megkülönböztető ragadványnévként, majd rögzülve vezetéknévként. Kisebb számban vannak „anyanevek” is, mint pl. az Annus, ahol nőági felmenő/rokon neve lett ragadványnévvé.
A tipikus apanevek (anyanevek) képzővel születnek, ez rendszerint valami birtokos toldalék. A magyarban ilyen volt az -é birtokjel, amely a mai nevekben rendszerint -i (-y)-re, kisebb részben –a, -e-re változott (emiatt van pl. a Balassi~Balassa kettősség). Tamási Áron neve pl. így azt jelenti, hogy ’Tamásé Áron’, azaz ’Tamás Áronja’. Ide tartozik még a magyar -fi (-ffi, -fy, ffy stb.) tag, pl. Apafi Mihály < ’Apa [nevű ember] fia Mihály’.
A magyarban azonban az apanevek többsége képzőtlen: a puszta személynév lett vezetéknévvé. Ez igen sokszor egy régi, mára már a használatból kiveszett nevet, vagy névformát őriz meg (pl. Pető < Péter kicsinyített formája), de olyan is van, hogy ez megegyezik egy ma is anyakönyvezhető keresztnévvel.
Az Orbán esetében ez a helyzet: ez egy Orbán nevű személy leszármazottait jelöli. Az Orbán név a latin urbanus ’városi, városlakó’ melléknévből lett latin Urbanus név magyarosodása. Népszerűségét annak köszönheti, hogy nyolc pápának is ez volt a neve. Emiatt elsősorban [de nem feltélenül!] római katolikus eredetre utal. Megjegyezhető még, hogy a modern, teljes alakú (nem csonkolt-becézett) személynevek vezetéknévvé válása elsősorban a keleti (erdélyi) területre, és a modernebb korra jellemző [de nem feltétlenül!].
Nyárs: Ez egy valahai ragadványnév rögzülése lehet. Úgy vélem, hogy ez azonos a magyar nyárs ’hegyes végű farúd’ szóval. Az elnevezés motivációja lehet eszközről vett foglalkozásnév, pl. szakácsé, aki nyárson húst sütött; vagy olyan iparosé, aki nyársat készített. De az is lehet, hogy az illetőnek csak valami „afférja” volt a nyárssal, pl. megsértette magát vele. Esetleg jellemre utal, vö. nyársat nyelt kifejezés. (Nem lehet kizárni a karóba húzásra, mint kivégzési módra való utalást sem: akár elszenvedője lehetett ennek az elnevezett őse, akár elvégzője.) Végezetül az ösztörü ’széna, gabona szárítására használt villás végű farúd’ tájnyelvi szinonimája is lehet a nyárs. Ekkor elsősorban szintén foglalkozásnévi ered jöhet számításba: ’széna-, gabonaszárító paraszt’.
Rölle: Német név, a n. Roll(e) név umlautos alakja. Eredete lehet: 1. Képzőtlen apanáv a régi germán Rollo személynévből, amely a hrod- ’hírnév’ kezdetű germán nevek (elsősorban Rudolf, ill. Robert) önállósult bbecézője. 2. ’Írnok’ értelmű képzőtlen foglalkozásnév a középfelnémet rolle, rulle ’jegyzék, lista, tekercs’ szóból.
Bal(l)angó: Szokásra, jellemre utaló magyar ragadványnév: a m. ballag ’lassan, ráérősen megy’ ige folyamatos melléknévi igenévi származéka. Az illető vélhetően megjegyzésre érdemlően megfontoltan közlekedett.
Semetka: Elsősorban cseh-szlovák területen vannak Šemetka megfelelői. Alakilag is inkább szlávnak tűnik: egy Šemet alapnévhez járult a -ka kicsinyítő képző. Etimológialag viszont igen problémás. Az alábbiakra gondolhatunk: – Eseti s /sz/ > š /s/ változás történt a név elején, így tkp. Semetka /szemetka/ névről lenne szó. Ez magyar környezetben (magyar környezet hatására) alakulhatott ki a szl. Smetka névből. Ennek alapja a szl. smeť ’szemét’ szó, így a név az ún. óvónevek körébe tartozik (azért adnak szándékosan becsmérlő nevet az újszülöttnek, hogy az ártó szellemek ne figyeljenek fel rá). A Szemetka alkalmasint a magyarban is kialakulhatott női névként, mivel a m. Szemet ’szemét’ személynevet már a XII. sz.-ból lehet adatolni (és a korai időkben expresszív képzésként hozzáadódhatott mély hangrendű kicsinyítő képző magas hangrendű alapszóhoz). Ez az etimológiai a s /sz/ > š /s/ változás miatt gyenge. [P.S. A magyar szemét szó eredetileg szemet alakú volt és a szl. smeť-ből származik.] – Esetleg a m. Simon név m. Semjén alakja átkerülhetett szláv területre, ahol a Šem csonkuláshoz hozzáadódhattak a -t és -ka kicsinyítő képzők. Így nem kellene s /sz/ > š /s/ változást feltételezni. – A fentiből következő köztes Šemet névforma elsősorban litván, észt én – Szemet írásmóddal – lengyel területen mutatható ki. Ez ellentmond az alapnév magyar eredtének, így más nyelvi (balti?) alapnévvel is számolhatunk, esetleg a bibliai Sém névvel.
Bukephalosz (görögül Βουκέφαλος, a βους és κεφαλή szavakból, jelentése: „ökörfejű”) Nagy Sándor harci ménje volt és bizonyítottan a történelem leghíresebb lova
(forrás: wikipédia)
(Mivel egyik kedvenc történelmi alakom Nagy Sándor, így kézenfekvő volt, h vmilyen hozzá kapcsolódó dolgot válasszak nicknek)
Köszönöm a segítséget, érdekes volt amit írtál. LvT valóban megígérte, hogy válaszol a másik topicban feltett kérdésemre, de ő javasolta, hogy, hogy jöjjek át ide, mert a problémám tul.képpen ide tartozik. Az már tényleg az ő szívessége, hogy ott is utánna néz. Ha meg még ki is tudja egészíteni az királyság!
Kérem segítsetek Nekem a Ványai név eredetének kutatásában. Minden érdekel, már évek óta keresem a megoldást.
Tudomásom szerint Ványai Ambrusnak a nevében a ványai szó nem családnév, hanem egyfajta jelző, vagy inkább ragadvány, mely a származására utalt. ismeretes a Dózsa-féle parasztfelkelésben a szerepe, vélhetőleg a Ványai előnévvel ott kezdték először emlegetni.
Aami Dévaványa nevét illeti, a Ványa szó eredeti írásmódja: vania, ezen a nyomon lehetne elindulni. én elsősorban a latin nyelvben keresgélnék, és csak utána a többiben. azt kell mondjam, hogy a település történetének vannak számomra homályos foltjai.Olvastam sokat arról, hogy felvett név, akár erre a névre magyarosított név.Lehet nyelvész probléma is. Elsősorban aVányai nevűek jelentkezését is várnám, hogy Ők mit tudnak a nevük eredetéről. persze olyan komoly segítséget is várok, mint LvT már írt, és mások is. Csak minél többen írjatok, és olvasom, a többi névvel kapcsolatos írást is.
Nagyon köszönöm! A Dusbaba névnél a családi hagyomány teljesen egybevág a te elgondolásoddal: török erdetről szól. Csak ez valahogy olyan képtelenségnek tűnt egy - feltehetően - osztrák rk. család esetében. :)
Ha nem bánod, néhány újabb név, amiről szeretném a szakértő véleményét olvasni, ha belefér az idődbe:
Gyárfás. Háromszéki székely család. Az első - álatalam ismert - adat valamikor a XVI. század elejéről van.
Kaplony: Nemzetségnév. Az első - általam ismert - említése a XII. században. Kb a XIV. századtól több családra bomlik, és az általad valamelyik hozzászólásban említett módon, a birtokközpontok (Vetés, Károly, Vada stb) válnak családnévvé.
Csetneky: No, azt még én is kikövetkeztettem, hogy a család őse Csetnekről származhat. :)) Az érdekelne, hogy a település neve: Csetnek (szlovákul, ha jól tudom: Stitnik?) mit jelenthet?
Szemerjay: Szintén háromszéki család. Nagyon elrugaszkodom a tények talajáról, ha valami ilyesmire gyanakszom: Szentmária - Szemerja?
Némi régi szöveg; lehet rajtuk gyakorlatozni: http://www.oszk.hu/siteeszkoz/kepek/kincsek/cimeliak/kezirato/nagy/01_22.jpg http://www.oszk.hu/siteeszkoz/kepek/kincsek/cimeliak/kezirato/nagy/01_36.jpg http://www.oszk.hu/siteeszkoz/kepek/kincsek/cimeliak/kezirato/nagy/01_37.jpg http://www.oszk.hu/siteeszkoz/kepek/kincsek/cimeliak/kezirato/nagy/01_38.jpg http://www.oszk.hu/siteeszkoz/kepek/kincsek/cimeliak/osnyom/nagy/03_10.jpg http://www.oszk.hu/siteeszkoz/kepek/kincsek/cimeliak/osnyom/nagy/03_11.jpg
Na, még egyszer. Vagy inkább annak biztosítása, hogy ne [tyazsi]-nak ejtsék a nevüket. Hiszen a t-nek [t] és [ty], a s-nek [ s ] és [zs] hangértéke is volt a régiségben.