Én ugyan nem vagyok nyelvész, de még számomra is egyértelmű, hogy az általad felsorolt szavaknak semmi köze a Ványai vezetéknévhez... Sokkal valószínűbb, hogy Dévaványa településhez, esetleg valamely (akár ma már nem létező) Ványa nevű pusztához/külterületi lakott helyhez/települsérészhez köthető. Esetleg névmagyarosítással felvett név.
Bocsánat, hogy még egyszer zavarlak benneteket, de eszembe jutottak szavak, amik érdekesnek tűnnek a számomra. Nem akarok nyelvészkedni, de talán érdekes lehet a Ványai név szempontjából felfigyelni az alábbi szavainkra is: tanítványai, maradványai, mutatványai, bizonyítványai, jogosítványai, tanúsítványai, indítványai, hamisítványai
Ami más eredetű alapszó: pl. hatványai, dugványai stb.
Nem lehet esetleg ezekből is származtatni a Ványai nevet? Persze keresem tovább az Általatok megadott úton a nevem eredetét, de ezt nem akartam figyelmen kívül hagyni, mert érdekes, hogy van egy ismerősöm, akit Mányainak hívnak, és Ő is ezen szórakozik néha, hogy pl. olvasmányai, irományai, találmányai, szavakkal.
Remélem nem nagyon nevetséges amiket írtam, válaszoljatok rá, vagy a felsorolt szavakat elemezzétek nekem nyelvtanilag. Most eszembe jutottak ezek a szavak, azért írtam le Nektek. Gondolom a "vány - vény," valamilyen igenév képző lehet, és ez az -"i" a többesz számot jelenti, de nem vagyok nyelvész, érdekességként fetettem fel ezt a gondolatot.
Aki tud rá magyarázatot, örömmel venném. Előre is köszönöm mindenkinek, aki válaszol rá.
Üdvözlettel: Ványai Zoltán
Pokorágyi: Magyar lakosnév a Pokorágy helynévből. Ez szinte biztosan megegyezik a gömöri Alsó-, ill. Felsőpokorágy falvak egyikével (szlk. Nižná, ill. Vyšná Pokoradz). E települések ma Rimaszombat (szlk. Rimavská Sobota) részét képezik. Ha dédanyád magyar volt, akkor valószínűbben Alsópokorágy lehet a kettő közül (l. alább Fényes Eleknél).
Vö. térképen: <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=pokoragy>, Fényes Eleknél (1851): <http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/root/0001/0016/0635-2026.html>, ill. <http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/root/0001/0016/0636-2027.html>,.
A lakosnevek kialakulásának sémája alapján ez a név azt jelenti, hogy dédanyád családja Pokorágyról települt át arra a településre, ahol a családnév kialakult.
A Pokorádi név ugyanaz, mint a Pokorágyi. E variáns kialakulásának oka vlsz. az ún. hiperkorrekció, amikor is bizonyos nyelvi sztereotípiák (ill. bizonytalanságok) miatt „visszaállítunk” egy olyan formát, amely sosem létezett. Ennek alapja az, hogy a palóc nyelvjárásokban i előtt bizonyos mássalhangzók meglágyulnak, és itt is ezt feltételezték. Ugyanez a lágyítás igaz egyébként a szlovák kiejtésre (a Pokorádi íráskép szlovákul ejtve /pokorágyi/), amely – gondolom – megerősítette a hiperkorrekciót.
A Mónika névnek van latin etimológiája is (’tanácsadó’ < lat. moneo ’emlékeztet, int, figyelmeztet’), konkrétum nélkül görög etimológiai kísérletet is említett egy hely. De minden eddig találtam forrás az észak-afrikai eredetet tartja legvalószínűbbnek (ekkor egyes források a karthágói pun alapján ’istennő’ jelentést feltételeznek).
Német etimológiát éppen nem találtam, még utalást sem rá. Vlsz. a te értesülésed is inkább arra vonatkozhatott, hogy a Mónika nevet a német *közvetítette* hozzánk. Ez azt jelentené, hogy nálunk német eredetű, de a németben – mondjuk – francia, a franciában – mondjuk – latin a latinban pedig pun (esetleg belső latin, vagy görög). A teljes etimológia mindig ilyen sorozatot ad meg, amelyből „tetszés szerint” választhatjuk ki a legfontosabbnak az első vagy az utolsó elemet (a közszavak konzervatív etimológiája mindig csak az első elemet tekinti a legfontosabbnak, a többit max. csak megemlíti; a névtan nem ilyen rigorózus).
Újból felbátorodtam - látván,hogy milyen szorgalmasan "fejted" a neveket - és szeretnék ismét kérdezni egy nevet családi körünkből : POKORÁGYI. Egyik dédnagymamám lánykori neve, aki a vőlegényével a XX.sz. 10-20-as éveiben Rimakokováról jött át a mai Magyarország területére.
Ezt a nevet egy másik változatban is hallottam már (Pokorádi), vagyis csak én gondolom,hogy a két névnek köze lehet egymáshoz. Jól gondolom?
Látom, utónevekben is otthon vagy. Engem érdekelne,hogy a Mónika név eredete német inkább vagy karthagói? Mindkettőről hallottam már, de nem tudom, hogy melyik a legvalószínűbb?
A Viola a XIII. sz. harmadik negyedétől adatolható (1276/1641*, 1277). Az Ibolya tkp. ugyanez a név, annak magyarosodása eredményeképpen állt elő. Mivel a korabeli források latinok, így meglehet a korai Violák egy része már magyarul Ibol(y)a volt, csak a nevet lejegyzéskor visszalatinosították. Most nincs nálam olyan forrás, amely konkrétan az Ibol(y)a forma első előfordulását tartalmazná, majd megírom, ha odajutok, de szvsz. a korai adatokban nincs értelme a Violától megkülönböztetni. A hasadás, vagyis az a pont, amikortól ez már két név, nem pedig ugyanannak a névnek két változata, valószínűleg nagyon fiatal fejlemény.
A Róza név Rosa, Rusa adatai is koraiak: 1234/1550, 1235/1550, 1255.
Ezek a nevek az ún. bóknevek köré tartoznak, a korai nevek közt igen gyakoriak voltak, majd a keresztyén anyakönyvezés felfutásával megritkultak (de teljesen nem tűntek el), hogy aztán az utolsó egy-két évszázadban ismét előretörjenek. Az anyakönyvekben a női nevek ebben a „középső” korban egyébként meglehetősen kevéssé változatosak voltak. Kálmán Béla írja, hogy a 7 leggyakoribb nevet viselők aránya az alábbi volt: XVI. sz.-ban 67%, XVII. sz.-ban 68%, XVIII. sz.-ban 75% (természetesen nem országosan, csak a kutatók által feldolgozott forrásokban, de vélhetően ez nagyjából jellemzi a teljes országot). Vagyis a nők 2/3-a – 3/4-e ugyanazon hét név egyikét viselte, ezek: XVI. sz.: Anna, Katalin, Mária, Borbála, Erzsébet, Zsófia, Dorottya; XVII. sz.: Anna, Katalin, Erzsébet, Zsuzsanna, Judit, Zsófia, Mária; XVIII. sz.: Erzsébet, Anna, Katalin, Zsuzsanna, Judit, Ilona, Borbála.
A bóknevek közt egyébként nemcsak virágnevek, hanem más „értékes” holmik neve is szerepel, pl. ékszer, drágakő: Gyöngy, Sáfely (a ’zafír’ szó korabeli alakja); szépészeti szerek: pl. Balzsam, Bíbor; és olyan értékes dolgok is, mint: Tükör.
------- * Az időrendi adatokban, ha tört van, akkor a törtjel előtti rész az irat eredetijének keletkezési idejét adja meg, a törtjel utáni évszám pedig a „kiadás” idejét, azaz azt az évet, amikor a rendelkezésre álló példány (másolat) ténylegesen keletkezett.
Hodula: Ez a név nagy biztonsággal lokalizálható cseh-morva-szlovák területre. Elsősorban azért, mert az -ula (szlk. -uľa) kicsinyítő képző nyugati szláv területre jellemző, másodsorban az e nyelvekre jellemző g > h változás miatt, vö. e név ilyen változást nem mutató lengyel Godula megfelelő. A morfológiájához már elmondtam, hogy az -ula kicsinyítő képző a Hod- (le. God-) alapnévhez pedig vö. szlk. hod ’dobás, hajítás’, hoden ’érdemes, méltó’, hody ’búcsú(járás); lakoma, tor’ (< rég hod ’évforduló, idő[egység]’).
Zvezdovics: Szláv név, amely áll a Zvezda alapnévből, és az -ovič ~ -ović összetett apanévképzőből. Az alapnév közszói eredetű személynév, amely ’csillag’ jelentésű. Az alapnév egyben segít behatárolni a név keletkezésének helyét: ez ui. csak a déli, ill. keleti szláv nyelvekre jellemző (ill. szerb-horvát nyelvterületen csak az e-ző nyelvjárásokra). A dél-szláv nyelvek közül a bulgárt kevéssé valószínűvé teszi az -ovič ~ -ović képző.
Jelenkori adatai igen gyérek, azok orosz nyelvi környezetből valók (Звездович), de ezek irodalmi nevek, és az egyik jugoszláv környezetre utal.
Dél-szláv – szerb-horvát – eredetet valószínűsít az is, hogy formailag nőnemű alapnévhez a hímnemű -ov birtokosképzőt tartalmazó toldalék járul, holott a keleti szláv területen ilyenkor inkább a formai egyeztetés keretében a nőnemű -in használatos (bár, lehet, hogy az -ovič annyira összeforrt itt, hogy a nemi dependenciája elveszett). A másik, hogy a név ije-ző (főként hercogovinai, ill. irodalmi horvát), ill. i-ző (főként tengermelléki) horvát változatai adatolhatók: Zvijezdović, Zvizdović. Ez utóbbi valószínűsíti, hogy lehetett régebben e-ző (szlavóniai, Zágráb környéki horvát; szerbiai szerb; macedón stb.) Zvezdović alak is, amely viszont nem maradt fent máig, csak magyar környezetben.
Pintenics: Alakilag szláv név, amelyben egy Pinten alapnévhez az -ič ~ -ić apanévképző járult. Azonban a név nem adatolható és alapneve is a legmesszebbmenőkig atipikus, így valószínűsítem, hogy ez a névalak az eredeti formához képest torzult (akár már a magyarban). Két szervetlen változás lehetősége merült fel bennem:
– i > e nyíltabbá válás. Így az eredeti alak Pintinič (Pintinić) lenne, amely egy Pinta alapnévből származhatott volna az összetett -inič (-inić) apanévképzővel, amely a fent említett -ovič (-ović) nőnemű alapnévhez járuló párja. A Pinta alapnévhez vö. or. пинта (pinta), szlk. pinta (stb.) ’pint, kb. 0,5 l-nyi űrmérték’. Azonban a köztes alakok nem adatolhatók, így ezt sokkal kevésbé valószínűnek tartom, mint a következőt.
– n : r > n : n hasonlulás. Így az eredeti alak Pinterič (Pinterić) lenne. Ebben az esetben az -ič ~ -ić apanévképző a Pinter alapnévhez járult volna. Az alapnév lehet a német Pinter ~ Binder név vagy a magyar Pintér név átvétele, vagy ezek foglalkozásnévi közszói alapjuké, vö. n. (Faß)binder ’kádár’ > m. pintér ’ua.’. Ezt a változatot erősíti, hogy a cseh-szlovák, szlovén Pinterič és a szerb-horvát Pinterić vezetéknevek bőven adatolhatók a jelenkorból.
Danielisz: A név támogatja a görög felmenőkről való meggyőződést. Ez ugyanis a görög Δανιήλ (ógör. Daniél, újgör. Daniíl) ’Dániel’ személynév régies -ις apanévképzővel ellátott származéka. (Ez a név ilyen formán a jelenkorban nem adatolható, de a modernebb -ιδης apanévképzővel, Δανιηλίδης-ként igen.)
Telbisz: Jelenkori adatai (Telbis) Törökországra koncentrálódnak, így valószínűsítem az oszmán-török eredetet, de eddig semmiféle etimológiai adatot nem találtam.
Peszeki: Magyar lakosnév egy Peszek településnév után. E település vlsz. megegyezik a mai szlovákiai Lőcsei járásbeli Nagypeszek (ma: Sikenica, régebben Veľký Pesek), ill. Kispeszek (Malý Pesek, ma Kukučínov része) helységek egyikével. <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=peszek>.
E településnevek etimológiája vlsz. azonos a pöcök ’rövid, erős fadarab; cövek; bige; stb.’ közszavunkkal, amely ’(más falvak külterületébe stb.) beékelődő terület’ értelemben sok helyről (pl. Zámoly, Csonkahegyhát, Parádsasvár, Kaposkeresztúr, Kisbárapáti) adatolható külterületi név, így kis valószínűséggel a fenti településnevektől eltérő helynév is lehet az alapja.
Burnócki: Szláv eredetű lakosnév egy Burnov vagy Burnót helynév után. Az első valószínűbb, mivel kimutatható jelenkori Burnovsky ~ Burnowski ~ Бурновкий (Burnovszkij) név, azonban már ez is szláv területen kívülről. Az alapul szolgáló Burnov(o/a/e) települést nem sikerült lokalizálnom, de világos szláv etimológiája miatt létezése feltehető, vö. or. бурный (burnij) ’viharos; heves’, szlk. búrny ’ua.’. A nagyfokú szláv elterjedtség miatt a név közelebbi szláv forrása nem lokalizálható.
Megemlítem még a második, vlsz inkább csak „elméleti jelentőségű” lehetőséget: Kővágóörsön van egy Burnót nevű ingoványos, tőzeges határrész, amely arról kapta a nevét, hogy a tőzegtalaj hasonlatos a burnóthoz (tubákhoz). Ennek alapján igen kicsiny valószínűséggel azt is feltehetnénk, hogy egy magyar (vélhetően nem kővágóörsi) külterületi név alapján alkottak lakosnevet az odatelepülő szlávok.
Ad Károly személynév: Itt nehéz egyértelmű véleményt formálnunk. Ha eltekintünk a XIX. sz.-i romantizmus által feltámasztott személyneveinktől, akkor igen kevés régi nem keresztyén magyar személynév maradt meg máig (hacsak nem volt szent, vagy tisztelt magyar király neve). Ebből a szempontból a Károly személynevet mindenképpen a latin Carolus (< germ. Karl) megfelelőjének kell tartanunk, hiszen ez az ekvivalencia tartotta meg a konstansan magyar névkincsben.
A dolog feloldására való fordulat a „kettős eredet”, ill. az „egybeesés”, annál is inkább, mivel a Károly hangalakot önmagában egyik etimológiából sem lehet levezetni (a ’karvaly’ eredet pl. nem magyarázza az á hosszát) , hanem a kettő keveredhetett. Kálmán Béla pl. így fogalmaz A nevek világa germán eredetű magyar nevekkel foglalkozó fejezetében : „Karl (ember, vö. német Kerl ’fickó’). A magyar Károly név részben e név latin Casrolus alakjából rövidült és egybeesett egy régi totemnévvel: Karuly ’karvaly’.”
Ki szeretnénk bővíteni egy szó kutatásának körét...eddig a magyar nyelben 4 jelentéscsoportot találtunk és 15 közép-ázsiai nyelben hasonló jelentéstartalmú alakot...
Érdekelne a véleményetek- hátha valamelyik tájnyelvi szó elkerülte a figyelmünket...
A 'karvaly' jelentés csak a magyar nyelvre igaz. Ez ótörök eredetű (türk karguk, kazár kirgij 'héja') szavunk és névként is használhatták. A 'karvaly' jelentésű gyakori alakjai karuul, karul, karol hasonlítottak az szlávból átvett névre, így könnyen adódott a két vonalból származó név összeolvadása, főleg akkor, mikor már nem volt lényeges a név eredeti jelentése.
- több százan foglalkoznak gondolom a nevek eredetével, s valószínűsítem, hogy az én családnevemmel is foglalkoztak már "páran".
S nem hiszem, hogy ők minden Huszár családnevűt végig kérdeztek, hogy engedélyezi-e a kutatást?
Nem konkrét személyek után kutatunk, kutattatunk, hanem családnevek után, amelyek ezer és ezer személyhez tartoznak. Így,konkrétumok nélkül pedig miért lenne ez sértő,bántó?
Kérem a Többiek elnézését milyenninccsel folytatott levelezésem kapcsán.
Ha "akinek nem inge...", akkor ne címezd senkinek, hanem írjad: Kedves Mindenki!
Na mindegy. Utolértem közben a Telbisz nevű ismerősömet, aki egyáltalán nem sérelmezte, hogy kíváncsi vagyok a neve eredetére és érdeklődöm utána. Sőt!
Nem tudom, hogy az miért lenne gond, ha az ember "okosodni" próbál. Hisz mi van, ha vkinek csupán megakad a szeme egy érdekes családnéven egy újság olvasásakor, és felkelti az érdeklődését? Szerintem ebben semmi személyiségsértő nincs...
Bár a név nem jellemzi az embert, mivel 'csak' egy jelölés, s eredete, jelentése sem függ össze mindig azok viselőinek családtörténetével, mégis úgy érzem, mivel egyedi, sajátja, csak az adott egyénre vonatkozik. Illetve azokra, akik egyek vele. A családjára, és utódaira.
Én is szóltam már kollégának, hogy itt van ez a remek fórum, akiről tudtam, hogy meditál az ilyenen, majd eldönti, kérdez-e. Nem tette. Illetve máskor, egy topiktárs által kérdezett Vallyon név kapcsán konzultáltam hasonnevű kollégával. (Mitöbb, egyszer az is előfordult, hogy elköltözéskor megkérdeztem a volt szomszédaim nevét, ha már 4 hónapig minden nap olvashattam felfelé a lépcsőn a névtáblájukat, de róluk tudom, hogy nem valószínű, hogy összefutunk még, így nem érzem azt, amit egy továbbélő bármilyen kapcsolat során csak éreznék idebenn. Magamtól nem kérdezek olyanról, aki "nem én vagyok", mert az olyan számomra, hogy ha a név viselője nem tud róla és kérdezgetek, mintha valami személyes dolga után nyomoznék. De lehet csak én vagyok így vele.)
A megjegyzésem (kérdésem), mely nem csak Neked szólt, azért tettem, mert a "Van pár érdekes családnevű munkatársam[...] Szerintem érdekes családnevűek ők is, kíváncsi lennék az eredetükre" (3835 hsz) megfogalmazás nem azt olvastam ki, hogy ők kiváncsiak rá, hanem azt, hogy Te.
Végül: Nem kötözködésnek szántam, hanem felhívásnak. S annak a jelenségnek szól, amit - mint esetedben is - észlelni véltem. Az olyan kérdésekét, amikor a felvetett etimológiára adott viszontválaszból kiderül, hogy a kérdésfeltevő mégcsak nagyjából sem ismeri azt a környezetet, amiben kialakulhatott. Az ilyen esetekben úgy érzem, a név nem "sajátja". Így viszont szerintem nem nagyon van hozzá köze. Mert mivégre.
