Gratula az Annecy-i különítménynek! Örülök, hogy Csabinak ilyen jól ment, remélem hasonlóan alakul a többi versenye is.
Oli előtt is le a kalappal, tanulságos ez a kihagyás vs. vissza(nem)esés magamra nézve is: eddig is úgy éreztem, hogy az állóképesség(em) nem csökken egy gyengébb edzésciklus vagy egy hosszabb betegség alatt, de most erre tudományos bizonyíték és magyarázat is született! :o) Megerősítve érzem azt a - Nápolyra készülés közben született - tapasztalatomat, hogy nekem a jó eredmény eléréséhez a legnagyobb erőfeszítést a gyorsulásba kell ölnöm, a többi jön magától. (Na jó, nyilván nem magától, hanem az örömfutásokból, 4-5 órás kutyás futókirándulásokból, de erre nem kell külön energiákat mozgósítanom.)
Miki, hogy talán még jobban képben légy a helyzettel:
Az edzettségből az egyénnél az állóképesség marad meg legtovább kihagyás, vagy nem elégséges edzés esetén. Az erő, a koordináció és a gyorsaság pláne hamarabb romlik. Az intenzív sportok versenyzői kevés kihagyással is gyengébben teljesítenek. Minél állóképesség irányultságúbb a sport, annál hosszabb idő mire a kihagyás komolyan érezteti hatását. No és természetesen nem mindegy miből veszít, mi volt felépítve. 1 év, 5, 10, vagy 20. Ezzel nálam most tényleg nem volt akkora gond köszönhetően a mögöttem levő éveknek.
Viszont az izomzat erőben jóval érezhetőbben elmaradt a megszokott szinttől. Ez egyrészt versenyen belül az érzésekben (főleg a lejtőkön), az ottani sebességben és most utána az izomfájdalmak elhúzódásában jelentkezik. Egy ilyen kb 100 as után két napot szoktam kihagyni, utána könnyen ráterhelek bringa, vagy laza futással. (Csabi egy napot hagy ki, de volt hogy egyet sem...). Ezt figyelembe véve ma már sportolni kellene. Elég kérdőjeles. A székből alig bírok felállni. Az izomsérülés mértéke komolyabb, mint szokott.
Verseny előtt sem az állóképességtől féltem, hanem hogy az izomzat veszített annyit, hogy féltávtól ez komoly hatással lesz az egész szervezetre kihatva az anyagcserére is, de ezt nagyrészt megúsztam.
Az edzés mennyisége a periodizációval gyönyörűen alakítható a versenyeknek idejének megfelelően. Fáradtan csak a legjobbak és csak nagyritkán állnak rajthoz ilyen távon, mikor erzésnek veszik. Az biztos, hogy egy ilyen kaliberű versenyt megelőző hét, hetek már nem az edzésről, hanem jóval inkább a regenerációról szólnak. Viszont a rendszert ébren kell tartani a megszokottnál rövidebb, ritkább, de viszonylag tempós futásokkal. Az állóképességileg edzett és nem túlterhelt izomzatnak gyors regenerációja van, hisz ez az állóképesség egyik jellemzője. A fáradtság, pihentség szintjét pedig mérhető, de az érzések is nagyon jól mutatják legtöbbször hogyan is állunk. Az 100%, hogy a mi sportunkban egy verseny előtt pár héttel elkezdeni kapkodni és edzeni már értelmetlen, nem kifizetődő. Itt a verseny előtti hónapok és évek lelvégzett munkája a mérvadó.
Nagy gratuláció minden Annecy teljesítőnek. Csabinak már nagyon kijárt egy ilyen helyezés !
Oli futására nagyon kíváncsi voltam. Egy igazi kísérleti nyúl szerep volt: kiváló futó, nagy kihagyással mit fog teljesíteni ?! Hát ezt ! Nem lepett meg, hogy ilyen jól ment, de mégis elgondolkoztató.
Mindenki itt a fórumon tudja, hogy a túledzettség és a versenyek torlódása miatti regenerálatlan izomzat nagyon kihat a terep ultra versenyeken elért eredményre, másként: az elért átlagsebességre. Oli esete is ezt a tényt látszik számomra erősíteni. Lehet, hogy nem olyan lendületes a verseny első 30-40 km-e, de elmarad az ezután következő, kisebb-nagyobb lábelnehezedés. Persze-persze, tudom, hogy ezt más is befolyásolja: elfutás, ilyen-olyan rossz frissítés stb. De ezekre egy pihent, de edzett izomzat nem reagál olyan drámaian. Számomra ez az edzés-pihenés egyensúly megtalálása, a jó versenyeredmény érdekében egy nagyon izgalmas téma. Néha azt érzem, hogy nem biztos, hogy a jó eredményhez a mindennapi edzés szükséges. Más kérdés, hogyha nem futok akkor hiányzik
A zsákba én minden ponton 1L-t töltöttem és helyben megittam fél litert, plusz minden tiszta víznek tűnő helynél vételeztem 2-4dl-t. Nehéz lenne összeszámolni, kb 9 litert ihattam össz. A kaját pontosabban tudom, az 700g szénhidrát volt, kis fehérjével között volt.
Magával a táskával nincs baj, bár én még mindig kételkedem, hogy meg bírnám szokni, egyszer ki kellene próbálnom.
Ebben az esetben arra gondoltam, hogy ritkán voltak frissítőpontok és hogyan volt neki elég 4 dl folyadék. Az igaz, hogy voltak források, patakok, de nekik a végén, ami közös szakaszunk volt, 41 km-en egy frissítőpont és utolsó hegyen nem emlékszem más ivási lehetőségre. Nekem első, nekik utolsó előtti hegyen még volt elég rendesen vízlelő hely.
Annak ellenére, hogy onnan is ittam kellett a bő 1.5 liter folyadék a zsákban a frissítőpontig, meg onnan is ennyi a végéig. Volt mit cipelni.
Hmm..most elgondolkoztam, végülis időben ő is, meg ahogy Csabi is, Oli is odaérnek gyorsabban, mint én, elég kevesebb? :)
Gondolkoztam én is egy hasonló beszerzésén rövidebb edzésekre vagy olyan versenyekre ahol ritkábban vannak frissítőállomások. A nagy 7 decis flaskát nem szeretem.
Nekem az lenne a fontos, hogy kényelmes és atomstabil legyen. Ha jól láttam 2*2dl lé fér bele.
Március közepén, végén éltem át ugyanezt. A talaj, a föld szólt hozzám: vedd már le a csukádat, élvezd a közvetlen kapcsolatot a földdel! Hihetetlen érzés volt, mindenkinek ajánlom én is.
Azt egyébként nem értem nálam miért írja két ellenőrzőpontra, hogy nem csekkoltam, mikor mindegyik helyen "lecsippantottak".
(Még meg is lepődött a csipogós ember, hogy Hungary)
Picit más (Off):
Hogy, hogy nem, sikerült megismerkednem Annecy-be és hazafelé vezető úton is új emberekkel. :)
Genfből Annecy-be menet egy lánnyal (Kristin), akivel együtt kerestük a buszt. Ő Svédországból jött egy barátnőjéhez (Astrid), aki szintén svéd, de Annecy-ben él, a Salomon-nál dolgozik. Mikor megérkeztünk a lányokkal cseréltünk email címet.
Visszafelé vonaton Genfből Zurich-be leszállás előtt pedig egy sráccal, akinek szintén van köze terepfutáshoz. :) Már gyanús volt, hogy technikai pólót földi halandó nem visel, bár Mammut márkájú volt azt nem szoktam látni, ebből nem is következtettem. Majd egyszer beszél telefonon franciául, amiből egyetlen dologra kaptam fel a fejem miközben olvasás közben: compressport :), addig fel sem tűnt, hogy Trail magazint olvas. Neki meg az tűnt fel, hogy a polar órám nézegetem. Sok időnk nem maradt beszélni, mert szálltunk le, így megkeresett fb-on. :)
Köszi a társaságot odakint, nagyon jól éreztem magam Veletek!
Gratulálok fiúk mégegyszer itt is!
Most röviden csak annyit, hogy nagyon nagy élmény volt! Mennék újra bármikor!
Még az sem érdekel, hogy annyi kő volt ott! :D
Hosszabb beszámoló, amikor leülepedett és lesz alkalmam megírni.
Vigyorgás megvolt befutásnál is, meg mindenhol ahol szurkoltak.
Csak viccből írtam mielőtt mentünk, h. mire kiérünk lesz a 36.5 km-ből 40 km is.
Az oldalon (meg FB-on is) most azt írják 41 km volt. :D
A fiúkkal egybehangzóan mondtuk a végén, hogy a '10 km van még hátra' táblától az nem 10 volt, sem az 5km-estől nem 5, hanem több. Azért nekik ez kevésbbé lehetett kellemes.
A számokról:
- nálunk 696-an rajtoltunk
- 627 beérkező (90%)
- kíváncsi voltam kategóriámban (SF) hogy végeztem: 15. hely 47-ből
- a 627-ből 127 nő volt, akik közül 25. lettem
'Csak' tapasztalatot szerezni mentem és futni (mászni :) ) egy jót szép helyen és kikapcsolódni, nagyon örülök ennek az eredménynek első külföldi versenyemen.
"Fantasztikus érzés volt, ahogy hideg és meleg foltok váltakoztak az úton, ahogy a napsütötte és árnyékos szakaszokon futottam, a homokos talaj simogatóan vette körül a talpamat, ahogy belesüppedt, a bőrömön éreztem, ahogy a nedves erdei talaj megcsúszik, vagy öszenyomódik alatta, vagy ahogy az apró gallyakat, leveleket ropogtattam a talpammal, lábujjaimmal."
Ezt valoban jo lehet erezni, meg en sem probaltam, de attudom erezni :)
Ujra csak ismetelni tudom magamat kotelezo olvasmany ugyben: Born to run.
Mellesleg egyaltalan nem a mezitlabas futasrol szol. Nekem legalabbis nem errol szolt.
Múlt hét szerdán, mivel már úgy éreztem, hogy a javuló bokám az erősítésre is jól reagált, úgy gondoltam futok egy laza kört, csak hogy átmozgassam. Kifele menet, az udvaron a feleségem rám nézett és meg kérdezte: -te hova mész? - Futni! Mondtam meglepve, mert már korábban egyeztettük, hogy ezt tervezem. - De ebben? Mutatott a szandálomra. - Őőő, nem ezt le fogom venni! Feleltem. - Akkor nem kérdezek semmit, mondta mosolyogva és tovább hintáztatta a lányomat.
Részben a meleg miatt, részben az ideálisan felpuhult eső utáni talaj miatt gondoltam úgy, hogy ha már úgysem tudok személyes csúcsokat futni a lábadozás alatt, legalább engedek a kíváncsiságomnak.
Elindultam és az erdőig vezető első kilit szandálban futottam. Ez meglepően jól ment. Nem éreztem különösebb hátrányát annak, hogy nem futócipő van rajtam, még olyasmit sem éreztem, hogy a bokámat erőltettem volna. Itt megjegyzem annak aki nem ismer, hogy tavaly év vége óta dolgozom rajta, hogy a gördülő futásról a természetes módszerre álljak át, tehát nem most, ez alkalommal kezdtem el ezt a fajta futást. Még egyszerűbben, én nem a sarkamra érkezek futásnál.
Az erdőben levettem a szandált és mezítláb futva, rögtön éreztem, hogy már nem úgy futok, mint eddig. Roppant kellemetlen volt, minden egyes lépésnél keresztülszúrta valami a talpamat, vagy legalábbis így éreztem. Éreztem, hogy milyen kemények is azok a makkok, amik halk roppanással lapulnak ki egy futócipő alatt, most majdnem beestem az útszéli bozótba egy-egy ilyen jószággal való szerencsétlen találkozás alkalmával. Megsokszorozott figyelemmel kezdtem kutatni azokat, a szó szerint talpalattnyi helyeket, ahová érkezhetett a lábam földet éréskor. Ezek a kényelmetlenségek kb. 1 kilométeren át tartottak és aztán észrevettem, hogy már közel sem fáj úgy a talpam, mint az elején, mintha kezdtem volna megszokni. Az erdő perifériás szürkéből újra visszaváltott zöldé, megjelentek körülöttem újra a harsány tavaszi színek és a táj. Kezdtem észrevenni a pulzusomat(ami az egekben volt), a légzésemet, és végül szépen lassan azt is, ami a lábam alatt van.
Fantasztikus érzés volt, ahogy hideg és meleg foltok váltakoztak az úton, ahogy a napsütötte és árnyékos szakaszokon futottam, a homokos talaj simogatóan vette körül a talpamat, ahogy belesüppedt, a bőrömön éreztem, ahogy a nedves erdei talaj megcsúszik, vagy öszenyomódik alatta, vagy ahogy az apró gallyakat, leveleket ropogtattam a talpammal, lábujjaimmal. A nagyjából 3-3,5 km után már teljesen más érzés volt. Megfigyeltem, hogy mezítláb egyszerűen nem tudok úgy futni, hogy túl hátul, vagy túl elől terhelném a lábamat, vagy figyelmetlenségből a súlypontom elé lépnék. Nem volt gond a stabilitás sem, a bokám egyetlen egyszer sem billent meg, pedig ettől tartottam a legjobban. Egyetlen nehézségem a meredeken lefele futásnál volt, ott meglehetősen nagy terhelés esik a talppárnákra és azt (egyelőre?) nem bírtam a terep miatt. Ezeken a helyeken visszavettem a szandált és üdítő változatosság volt annak síma és puha belső talpa. Lehet, hogy a lejtmenet technikámon is kellene még csiszolnom.
Viszont érdekes, hogy míg a szandál(EVA talpú, párnázott túraszandál) kidörzsölte a lábfejemet, a talpamnak semmi baja nem lett a mezítláb futástól, pedig kevesebbet futottam szandálban, mint anélkül.
Javaslom, ha tehetitek, próbáljátok meg, mert ennél közelebbről érezni a terepet nem lehet! Mivel nem merném állítani, hogy minden időben, tempóval és talajon jót tesz és főleg nem ultra távokon, azért egy kis időre mégis a szó szoros értelmében is "Földönfutó"-nak érezhetitek magatokat. :-)
Voltak pici elgondolkodtató apróságok, csak egyet említek, mert végül is ha jól irányítjuk magunk, nem szabad hogy ezek beleszóljanak a feelingbe: Féltávig kétszer megkérdeztem a rendezőket mi az élen az állás. Nem tudták. Kérdem féltávnál a csipleolvasót ki vezet. Mondja valami cseh gyerek..
Volt még sok ilyen hasonló dolog. ettől még persze nagy buli volt.
Az a szerencséjük, hogy a remek pálya, a gyönyörű hegyek és nagy mezőny olyan sokat nyom a latba, hogy úgysem tudják elvenni a kedvünk és úgy is megyünk máskor is, ha nem is pont ide. Én még az UTMB-n kívül igazán jól szervezett, rendezett, visszahívogató, figyelmes francia versenyen nem jártam, persze lehet van.