Jó ez a hasonlat hogy oxigénnel mászni olyan mint simán maratont futni és kb egy hatezres hegynek felel így meg ilyen szempontból az Everest, de oxigén nélkül már olyan mintha nejlonzacsival a fejeden futnád a maratont. Eddig 50-60 an tudták így lenyomni oxigén nélkül, míg palackal vagy ezerötszázan. Egyfajta csalásnak, doppingnak értékeli.
Anita másodszorra oxigén nélkül tervezte, de végül szükség volt az oxigénre. Ott lehet azért maradni.
ez a sebesség rekord is tök igaz, teljesen más ha mindent magadnak csinálsz és ha minden elő van készítve. A trailfutásban is ez van. Mennyivel más lenne, ha nem lennének frissítő pontok, és support emberek, csak a menedékházak a hegy és a futó.
Egyébként nem tudom, hogy képzeli. 2 hete amikor jó idő volt, állítólag 150 voltak fent egy hétvégén. Meg is haltak egy páran, ami szintén a tömegnek (is) köszönthető. Ezek a hegymászók nem állnak félre, ha jön Kilian, csúcsmáaszónapból pedig elég kevés van egy évben. Kilamanjaro, Olymposz még ok volt, talán az Elbrusz és Mckinley is, de az Everest.
Kilian is biztos unja, mikor helikopterrel a feje felett kell futni vagy maszni, de orulok, hogy van ez a srac, mert valaki korul lehet ilyen latvanyos termeszet/sport filmeket csinalni.
Juteszembe a W100 filmet nem tudjatok honnan lehetne letolteni?? VAgy vegyem meg, kijott mar valami adathordozon?
Köszi. Egyelőre nem erőltetem a futást, bringát el tudtam kezedeni, az tök jó, már nem fáj az oldalra kioldás patentpedálból. De majd visszatérek még, mert télre nincs más sportopcióm :)
Bocs Oli, ezt kicsit benéztem, azt hittem, vmi szénhidrátpótlós (kvázi folyékonykaja) italról van szó, nem sima izókról. Izóval nincs gondom, van bevált márka több is.
De most, hogy így újra végigondoltam a dolgokat, el sem tudom képzelni, hogy sarokra érkezve futkossak ezzel a bokámmal, pedig azóta már elég szép tempókat futottam már, persze magamhoz képest. Pont ott és úgy terhelném extrém stressznek kitéve a szalagokat, ahol és ahogy meghúztam. Ezt viszont olvastam, hogy nem szabad. Terhelni csak óvatosan és fokozatosan. Erre van egy csomó gyakorlat is a Net-en.
Tehát a válaszom az, hogy IGEN! Ha a bokaszalagjaid megsérültek, akkor csak úgy tudsz futni a felépülés alatt, mint ahogy mezítláb futnál. Ez végülis cipőtől független kérdés. Így kíméled a bokádat, miközben mégis átmozgatod.
Mi Rajmunddal (és Legóval) csak csütörtök este mennénk le, kevés a szabi sajnos. Ezért olyan párral, (esetleg 4-essel, 6-ossal) társulnánk, akik szintén egy nappal később jönnének, és nem zavarja őket, hogy Legóval egy apartmanban laknának.
Nem ajánlották rehabra külön a mezitláb futást(legalábbis ilyesmit nem találtam), hanem általában a fokozatos mozgatást és terhelést erősítést, de semmiképp nem szabad hetekig hagyni mozgatás nélkül.
Csak az én tapasztalatom volt, hogy mezítláb a bokámat egyáltalán érte nem károsnak vélhető terhelés, nem fájt és nem éreztem azt a fajta instabilitást okozó terhelést, amit cipőben.
Ennek volt egy szomorúbb konzekvenciája is számomra, mégpedig az, hogy rájöttem, hogy a Speedcross cipőm miatt ment ki a bokám. Ahogy én futok, ahhoz nem a legalkalmasabb a sarka. Mezítláb, szandál és egy levetett, széttaposott régi Kalenji cipő után újra futottam a Speedcrossban és éreztem, hogy pont úgy teheli lefeléken a bokámat, ahogy az kiment. Majd tegnap újrafutottam a Kalenji-ben, aminek már tök kilapult a sarka és sajnos egyértelmű, hogy nem véletlenül ment ki először és másodjára is mindig az SC-ben.
Nagy szívfájdalom ez, megfordult a fejemben az is, hogy lefaragom a sarkát, vagy valamit buherálok rajta, mert kb 400 kili van benne és jól tartja magát és a többi részével abszolút semmi gondom nincs.
Gratula az Annecy-i különítménynek! Örülök, hogy Csabinak ilyen jól ment, remélem hasonlóan alakul a többi versenye is.
Oli előtt is le a kalappal, tanulságos ez a kihagyás vs. vissza(nem)esés magamra nézve is: eddig is úgy éreztem, hogy az állóképesség(em) nem csökken egy gyengébb edzésciklus vagy egy hosszabb betegség alatt, de most erre tudományos bizonyíték és magyarázat is született! :o) Megerősítve érzem azt a - Nápolyra készülés közben született - tapasztalatomat, hogy nekem a jó eredmény eléréséhez a legnagyobb erőfeszítést a gyorsulásba kell ölnöm, a többi jön magától. (Na jó, nyilván nem magától, hanem az örömfutásokból, 4-5 órás kutyás futókirándulásokból, de erre nem kell külön energiákat mozgósítanom.)
Miki, hogy talán még jobban képben légy a helyzettel:
Az edzettségből az egyénnél az állóképesség marad meg legtovább kihagyás, vagy nem elégséges edzés esetén. Az erő, a koordináció és a gyorsaság pláne hamarabb romlik. Az intenzív sportok versenyzői kevés kihagyással is gyengébben teljesítenek. Minél állóképesség irányultságúbb a sport, annál hosszabb idő mire a kihagyás komolyan érezteti hatását. No és természetesen nem mindegy miből veszít, mi volt felépítve. 1 év, 5, 10, vagy 20. Ezzel nálam most tényleg nem volt akkora gond köszönhetően a mögöttem levő éveknek.
Viszont az izomzat erőben jóval érezhetőbben elmaradt a megszokott szinttől. Ez egyrészt versenyen belül az érzésekben (főleg a lejtőkön), az ottani sebességben és most utána az izomfájdalmak elhúzódásában jelentkezik. Egy ilyen kb 100 as után két napot szoktam kihagyni, utána könnyen ráterhelek bringa, vagy laza futással. (Csabi egy napot hagy ki, de volt hogy egyet sem...). Ezt figyelembe véve ma már sportolni kellene. Elég kérdőjeles. A székből alig bírok felállni. Az izomsérülés mértéke komolyabb, mint szokott.
Verseny előtt sem az állóképességtől féltem, hanem hogy az izomzat veszített annyit, hogy féltávtól ez komoly hatással lesz az egész szervezetre kihatva az anyagcserére is, de ezt nagyrészt megúsztam.
Az edzés mennyisége a periodizációval gyönyörűen alakítható a versenyeknek idejének megfelelően. Fáradtan csak a legjobbak és csak nagyritkán állnak rajthoz ilyen távon, mikor erzésnek veszik. Az biztos, hogy egy ilyen kaliberű versenyt megelőző hét, hetek már nem az edzésről, hanem jóval inkább a regenerációról szólnak. Viszont a rendszert ébren kell tartani a megszokottnál rövidebb, ritkább, de viszonylag tempós futásokkal. Az állóképességileg edzett és nem túlterhelt izomzatnak gyors regenerációja van, hisz ez az állóképesség egyik jellemzője. A fáradtság, pihentség szintjét pedig mérhető, de az érzések is nagyon jól mutatják legtöbbször hogyan is állunk. Az 100%, hogy a mi sportunkban egy verseny előtt pár héttel elkezdeni kapkodni és edzeni már értelmetlen, nem kifizetődő. Itt a verseny előtti hónapok és évek lelvégzett munkája a mérvadó.
Nagy gratuláció minden Annecy teljesítőnek. Csabinak már nagyon kijárt egy ilyen helyezés !
Oli futására nagyon kíváncsi voltam. Egy igazi kísérleti nyúl szerep volt: kiváló futó, nagy kihagyással mit fog teljesíteni ?! Hát ezt ! Nem lepett meg, hogy ilyen jól ment, de mégis elgondolkoztató.
Mindenki itt a fórumon tudja, hogy a túledzettség és a versenyek torlódása miatti regenerálatlan izomzat nagyon kihat a terep ultra versenyeken elért eredményre, másként: az elért átlagsebességre. Oli esete is ezt a tényt látszik számomra erősíteni. Lehet, hogy nem olyan lendületes a verseny első 30-40 km-e, de elmarad az ezután következő, kisebb-nagyobb lábelnehezedés. Persze-persze, tudom, hogy ezt más is befolyásolja: elfutás, ilyen-olyan rossz frissítés stb. De ezekre egy pihent, de edzett izomzat nem reagál olyan drámaian. Számomra ez az edzés-pihenés egyensúly megtalálása, a jó versenyeredmény érdekében egy nagyon izgalmas téma. Néha azt érzem, hogy nem biztos, hogy a jó eredményhez a mindennapi edzés szükséges. Más kérdés, hogyha nem futok akkor hiányzik…
A zsákba én minden ponton 1L-t töltöttem és helyben megittam fél litert, plusz minden tiszta víznek tűnő helynél vételeztem 2-4dl-t. Nehéz lenne összeszámolni, kb 9 litert ihattam össz. A kaját pontosabban tudom, az 700g szénhidrát volt, kis fehérjével között volt.
Magával a táskával nincs baj, bár én még mindig kételkedem, hogy meg bírnám szokni, egyszer ki kellene próbálnom.
Ebben az esetben arra gondoltam, hogy ritkán voltak frissítőpontok és hogyan volt neki elég 4 dl folyadék. Az igaz, hogy voltak források, patakok, de nekik a végén, ami közös szakaszunk volt, 41 km-en egy frissítőpont és utolsó hegyen nem emlékszem más ivási lehetőségre. Nekem első, nekik utolsó előtti hegyen még volt elég rendesen vízlelő hely.
Annak ellenére, hogy onnan is ittam kellett a bő 1.5 liter folyadék a zsákban a frissítőpontig, meg onnan is ennyi a végéig. Volt mit cipelni.
Hmm..most elgondolkoztam, végülis időben ő is, meg ahogy Csabi is, Oli is odaérnek gyorsabban, mint én, elég kevesebb? :)
Gondolkoztam én is egy hasonló beszerzésén rövidebb edzésekre vagy olyan versenyekre ahol ritkábban vannak frissítőállomások. A nagy 7 decis flaskát nem szeretem.
Nekem az lenne a fontos, hogy kényelmes és atomstabil legyen. Ha jól láttam 2*2dl lé fér bele.
Március közepén, végén éltem át ugyanezt. A talaj, a föld szólt hozzám: vedd már le a csukádat, élvezd a közvetlen kapcsolatot a földdel! Hihetetlen érzés volt, mindenkinek ajánlom én is.
