Kitanics: A mai horvát telefonkönyvben <http://www.tportal.hr/imenik/> is vannak Kitanić-ok, ha kevés is. Ez formailag apanév, amelyben az -ić apanévképző járult a Kitan személynévhez. Ez utóbbi egyébként szintén létezik horvát telefonkönyvi vezetéknévként az összetett Huzek-Kitan családnév részeként.
A Kitan alapnév általam vélelmezett etimológiája az alábbi: az -an személynévképző járulhatott a horvát-szerb kita ’csokor, rojt’ köznévhez. Vö. ilyenhez Dušan < duša ’lélek’ + -an, Zoran < zora ’hajnal’ + -an.
Balgavi: A szlovák telefonkönyvben <http://telefonny.zoznam.sk/> ma is találhatni Balgavý vezetéknevűeket. Ez formailag melléknév, amely a mai szlovák irodalmi nyelvben nem szerepel, de a régi nyelvben, ill. talán ma is egyes nyelvjárásokban élhet(ett).
A balgavý melléknév mai dokumentálatlansága dacára etimológiája, és ebből következően jelentése világos: a magyar balga ’balkezes, sánta, oktalan stb.’ melléknév átvételéről van szó -avý adaptív képzővel. Hasonlóhoz vö. szlk. dengľavý /gyenglaví/ ’nyápic, vézna, cingár’ < m. gyenge. Ez tehát a m. Balga, Balog nevek szlovák párhuzamának tekinthető.
A Balgavics nem elírás, hanem annak a puszta ténynek a lenyomata, hogy régebben a neveknek nem volt konstans alakja, hanem a bennük lévő rokon értelmű képzők felcserélődhettek, ill. további, az értelmet nem befolyásoló személynévképzőkkel bővülhettek (valamint az ilyen képzők elvonódhattak belőlük). A szlovákban a helyzet az, hogy a melléknevek viszonylag ritkán válnak önmagukban családnévvé: valami személynévképző járul hozzájuk, pl. kicsinyítő képző, vagy – mint esetünkben – az -ič apanévképző (potenciálisan létezhetnek ennek pl. -ík kicsinyítő képzővel alkotott Balgavík formája is.). A puszta melléknevek családnévvé válása – csakúgy mint az alapvetően ukrán, ill. lengyel eredetű szlovák -ič apanévképzőé – térben és időben változó folyamat. tehát egy Balgavý más környezetbe kerülve, az ottani szokásnak megfelelően automatikusan Balgavič-csá válhat (ill. viszont). Ugyanez igaz az időfaktorra is: a változó nyelvszokás – azaz a nyelvdivat – az egyhelyben élő Balgavý-ból is Balgavič-ot tehet (ill. viszont).
Kéretik nem keverni a neveket. Mány nem azonos Mányá-val. Nagymánya, Kismánya ez utóbbival függ össze, és nincs közük Mányhoz. Mány neve a FNESz szerint a német Mann szóra vezethető vissza. Svábfalu lévén, most is ott a helynévtábla a bejáratánál: Maan. Nem honfoglaláskori, legalábbi az első említése a 13. sz.-ból datálható.
Nem sok nyoma van annak, hogy a többi felsorolt község honfoglaláskori lenne.
Az első kettőt szúrópróbaszerűen megnéztem, és nem talált. Kéretik az 'állítás' tartalmának utánanézni, a mondatot átfogalmazni a tényeknek megfelelően.
Ez nem társalgási fórum, itt a "ha jól tudom" nem elég. Bocs, de sokan 'járnak erre a kútra' úgy, hogy itt tiszta vizet beszédet találnak.
Változatlanul motoszkál bennem a gondolat: A Mány, ( régebben Nagymánya, Kismánya adományozott birtokok nevei) mégis nem lehet e személynév illetve család név??? Ugy mint Tök, Páty, Szár, Vál, Kál Dég stb..Ezek ha jól tudom honfoglaláskori települések nevei. üdv.
Csánki művében a Bwky, mint előnév is szerepel több nemesi családnál, így egy Zala megyeinél is, akiket Biki-nek és Bikki-nek is említ. Ezt az előző hozzászólásomból kihagytam. Elnézést.
A Buki név eredetével kapcsolatban említetted, hogy Bukin (Dunabökény) elnevezése csak helyi jelleggel lehetett Buki vagy Böki. Két műben is, Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában és Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című könyvekben is találtam utalást Bukin-Buki helységnévre a 15. században. A települést Buky formában is említik, illetve ehhez kapcsolódóan mindegyik szerző a Bwky írásmódot is használja.
Kérdésem, hogy a fentiek ismeretében reális lehet-e az a feltevés, hogy a minden bizonnyal szláv Bwky, esetleg a Bvky szóból, annak magyaros elírásából származik a Buki név?
Vértestolnai az illető nagypapája (ez a legrégebbi adata), amely elsősorban németajkú, 1733-ban telepítettek a tatai Esterházyak németeket nagy számban be német birtokról, viszont hasonló névvel az 1715-ös hoz Gömör és Kishontból ugyanezen névvel egyéneket. (majd talán ezután fog kutatni)
Visszatérek a 3659 ill. 3660 hozzászólásokra (Brzonßky) névre, amire én Brezovszky-t véltem. Igazad volt, bármi lehet, s lett is: a következő bejegyzést találtam 1722 tájáról "Brzonßky s. Dianis". Vagyis semmi köze vélelmezem ennek alapján az én korábbi feltételezésemhez.
Kérdésem, tehát a Dianis jelentése lenne. Illetve még az, hogy vajjon milyen események hatására váltottak így neveket? (Ezen a családon belül hol így, hol úgy találom a bejegyzéseket, s valamiféle logikát szeretnék találni, de azt hiszem ez reménytelen).
Köszönöm szépen a válaszodat, ilyesmire számítottam. Csak érdekesnek tűnt ez a gondolat, amit megosztottam Veletek.
Szeretnék még valamit kérdezni:
Keresem nagyszüleim születési adatait, de ezidáig nem sok sikerrel. Ugyanis a Bihardancsházi református lelkésztől kaptam választ, és az anyakönyvben Apám adatai megvannak, de a szülei adatai nincsenek feltüntetve. Csak a nevük és a foglalkozásuk van beírva. Sem a lakcímük, sem anyja nevük, semmi kézzel fogható nincsen, amin el tudnék indulni. Be vannak írva a keresztszülők, de csak név és foglalkozás, az sem mindegyiknél, és a szülésznő neve.
Milyen okiratban szerepelhet apám szüleinek a születési dátuma. Ahhoz, hogy egyáltalán el tudjam kezdeni a kutatást, a Nagyszülők adatai feltétlen szükségesek. Az Önkormányzatnál is kikértem a másolatot 2000 ft.- ért, de abban sincs semmi adat a nagyszülőkről. Adjatok tippet, hogy hol találom meg.
Mindenki segítségét előre is köszönöm.
Most már mindjárt vége a foci Vb.- nek, de hamarosan kezdődik az úszó EB itt Bp.- en. mindenkinek jó szurkolást kívánok. A nyaralóknak jó nyaralást, sok pihenéssel.
Nagyon köszönöm részletes válaszodat. Szeretnék még három, szintén a Vajdaságból, a Bunyevác-háromszög területéről származó ősöm nevének eredetére rákérdezni.
A ZEMKO, az ENGI és az ÓDAL nevek eredete érdekelne.
A Zemko név szláv eredetére vonakozóan vannak felületes ismereteim, viszont az érdekelne, hogy ez kizárólag északi (nyugati) szláv eredetű név-e? Kutatásaim során tapasztaltam, hogy az északi vármegyékben, így többek között Nyitra megyében is jelentős számban éltek, élnek Zemko vezetéknevűek. Ugyanakkor Magyarországon (az online telefonkönyv adatai alapján) napjainkban elsősorban Baján és környékén, illetve Szegeden élnek. A vajdasági telefonkönyv adatai szerint Szabadkán és környékén, Horvátországban pedig Rijekában található Zemko vezetéknevű egyén. Ez azért érdekes, mert sem a magyarországi, sem pedig a vajdasági tótok által nagy számban lakott térségekben (így Békés megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Kiskőrős és környéke, Pilis, Bakony, valamint a Vajdaságban Bácson és környékén) nem találtam Zemkókat, annak ellenére, hogy hangzását tekintve északi szláv, szlovák vagy cseh eredetű névnek tűnik számomra.
Hosszabb ideje foglalkozom a Kitanics család kutatásával. A nevünket régen Kithonichnak, Kitonicsnak és Kittonichnak is írták. Az 1500-as évek második felében költöztek át Kostajnicából az őseim Szombathely környékére, majd az 1600-as évek végén Eszékre és Bajára kerültek, ahol a bunyevác tömegébe olvadtak. Ha tudna segíteni abban,hogy a név mit jelenthet, honnan eredhet, nagyon megköszönném. A másik név ami érdekelne a Balgavi, ebben szlovák eredetet sejtek. Az 1715-ös összeírásban azonban csak Balgavicsok vannak a Felvidéken, azok is nagyon kis számban. Valószínűsítem, hogy itt elírásról lehet szó. Köszönettel: Kitanics Máté
Schadek: A belinkelted 1474-es forrásban a Stanislao de Schadek lakosnév, így tartom vlsz. ha a mai Schadek is az, képzőtlen német lakosnév. találhatni is ilyen települést Schadeck írásmóddal Németorszégban, Hessenben: <http://www.mapquest.com/maps/map.adp?formtype=address&city=Schadeck&state=Hessen&country=DE>.
A helynév etimológiájához: van n. Schadegg családnév is, amely arra utal, hogy az etimológiája német, összetett szó és az utótagja a n. Ecke ’sarok, szeg(let), zug; vidék’ szó. Az előtag vlsz. a n. Schade(n) ’kár, veszteség’ szóval, vagy a n. Schädel ’koponya, fő’ szó alapjával azonos.
Ad Buki: Az ilyen rövid, VCVC hangképletű nevek annyira elterjedtek minden nyelvben, ill. egy nyelven belül is annyi forrásból kialakulhatnak, hogy minden eshetőségre kiterjedő, részletes analízist nem készíthetek. Ezért „előszelektáltam” az idő során kialakult szakösztönnek megfelelően.
A név, mint minden név, alapvetően lehet idegen eredetű, vagy belső fejlemény.
I. Az idegen eredet esetén valójában csak a német jöhet szóba, annak is nyugati nyelvjárásai, ahol az -i(e)/-y kicsinyítő képző. Ez esetben a n. Buck alapnév kicsinyített formájával lenne dolgunk, amelyhez a német irodalom az alábbi etimológiákat adja: (1) a Burkhard név rövidülése, (2) a középfelnémet (=kfn.) buck (mai n. Bock) ’bak’ vagy a kfn. būk (mai n. Bauch) ’has’ szavakból lett ragadványnév, (3) szláv Buk (< szl. buk ’bükk’) név átvétele. Ennek a lehetőségnek nem sok esélyt adok.
N. B. Bármi is az egyes szláv nyelvekben a buk ’bükk’ szó többes száma – szlovákul egyébként buky –, ez lényegtelen is, mert a szlávban többes számú szóból nem lesz név. A szlávban -i végű név csak melléknév lehet (de a lakosneveket leszámítva ebben az esetben is inkább további személynévképző járul a névhez), ill. a nagyon-nagyon ritka -i végű szláv főnevek (ez utóbbi egyetlen eszembe jutó példája a Krajči /krajcsi/ ’szabó’, amelynek azonban szintén a Krajčír változata a rögzültebb).
II. Magyar eredet. Ekkor három eshetőséggel számolhatunk: A) Egy Buk helynévből -i melléknévképzővel képzett lakosnév. B) Egy Buk személynévből -i > -é birtokjellel képzett apanév. C) Ragadványnév egy magyar buki köznévből.
A fenti C lehetőséget én kizárnám, mivel nem találtam megfelelő magyar buki köznevet. A buki < bukméker stb. túl modern alakulatok ahhoz, hogy figyelembe lehetne venni őket.
Az A és B lehetőségek „döntetlenre” állnak. Ami az A-t illeti, korábban a Pozsega vm.-i Buk esetén (#3869, #3871) beláttuk, hogy volt legalább egy ilyen. Az etimológusnak pedig ez a lényeg, az, hogy az adott családnév ténylegesen ebből származott-e, és ha igen, akkor pontosan melyik Buk hn.-ből, az már inkább az adott családra vonatkozó genealógiai probléma. A B opció személynévi alapja eredhet az I. pontban megemlített n. Buck személynévből, vagy – közvetlenül – a szintén ott említett szláv Buk személynévből. Ezek megengedik azt, hogy a korai magyar forrásokban szereplő Buk neveket (ill. egy részüket) ne csak /bük/-nek, de /buk/-nak is kiolvassuk. A B opciót erősíti, hogy a magyar telefonkönyvben találhatni Buk vezetéknevet (Bp.-en 6 bejegyzés), ill. az ennek -a kicsinyítő képzős formájaként felfogható Buka vezetéknevet (Bp.-n 10 bejegyzés).
N. B. Dunabökényt, mint helynévi alapot kizárhatjuk. A Bukin nevét (az eredeti Büki helyett) a török hódoltság alatt (végeztével) kapta a betelepülő szlávoktól. A magyarban ez a Bukin alak először csak a XVIII. sz. végén jelenik meg. A településnek magyarul Buki neve nincs, max. csak helyi érvénnyel, de a paraszti lakosneveket éppen nem a megnevezett településen adják, hanem attól távolabb, ahol a helyi szokásokat nem ismerik, így innen Bukini lakosnév lenne várható.
III. Egyéb, pl. (A) magyar név idegen adaptációja. Azt nem lehet kizárni, hogy a Büki név szláv környezetben hanghelyettesítéssel Buki-vá váljon, majd így rögzüljön. Azonban ez vlsz. csak elméleti lehetőség, mert ilyenkor azt várnók, hogy a szlávban szokatlan névvég is szlávos alakot vesz fel (vö. ehhez m. Büki helynév > szerb Bukin adaptációjakor megjelent a szlávosító szóvégi -n). Mivel ez utóbbi nem tapasztalható, így ezt az etimológiát kizárhatjuk.
(B) Idejöhet még a tudatos névmagyarítás is. Elviekben nem zárható ki, hogy pl. egy szláv Bukovský nevű illető ne Büki-re, hanem a hangzásban közelebb álló Buki-ra magyarosítson.
Konklúzió: a legvalószínűbben a II.A és II.B lehet a Buki név adásának motivációja, köztük etimológialag nem lehet dönteni.
Hát szerintem alapvetően nem sokban (megnéztem most a MSzFE-t is), az EWUng. is azt mondja, hogy a róla alapjául szolgáló ról határozószóból névutó, majd abból rag vált (már amennyire a némettudásom érteni engedi a szócikket, különös tekintettel a végére).
Ha megnézed az EWUngot, kicsit mást látsz, mint a TESz-ben.
Az világos, hogy a személyjeles esetrag párhuzamos a személyjeles névutókkal. Az is eléggé egyértelmű, hogy a névutó és a rag valahol azonos kategória, és elfogadható, hogy az esetrag névutóból keletkezett. A probléma csak az, hogy a névutó, illetve az esetrag forrásában álló határozói funkciójú szavak értelemszerűen nem vehetnének fel személyjelet, mint említed, ez tulajdonképpen a ragozott személyes névmás helyén áll.
Azonban úgy rémlik, hogy a nyelvtörténészek szerint a személyes névmás ebben a konfigurációban nem vett részt, azaz az énvelem típusú alakulat későbbi, másodlagos.
Meggondolandóan az olyan, nejezen elemzhető formák is, mint a hozzá és a r(e)á.
Itt a diakrónia sok bizonytalansággal teli ingovány. Ezért talán jobb a szinkrónia kemény, de biztos talaja. (No jó, ez a dolog nem produktív, elfogadom).
Nézd meg a TESz.-t és/vagy a TNyt.-t, ezekből elég kielégítő választ találsz. Így én csak a saját reflexióimat írom le.
1. Példa nélküli lenne, hogy rag kezdjen tőként funkcionálni, tehát ha van más magyarázat, az preferálandó. 2. A ragok teljes agglutinációja előtt léteztek a személyes névmás ragos alakjai = névmási határozószók. 3. Pl. a rólam morfémaszerkezete még nem a mai, hanem az alapnyelvre jellemzőbb (a finnben ma is így van), tehát a helyviszonyra (l) megelőzi a személyjelet (m). (Ez persze magyarázható lenne a jeles rag esetében is, de ha nem jeles ragról van szó, akkor a kronológiában perdöntő.) 4. Egyedül -vAl esetében nem teljesen tiszta, vitatható az alapszó (ott viszont pont a vele-sort említik legfőbb bizonyítékul a hiátustöltős elmélet ellen), az összes többi esetében vitán felüli. 5. Ha a rag személyjeleződött volna, miért nem egyformán a palatális vagy a veláris alakok honosodtak volna meg? Ráadásul mitől az a véletlen, hogy éppen azokban az esetekben rögzültek a palatális alakok, ahol a valamikori rag alapszava palatális volt, illetve éppen azokban az esetekben rögzültek a veláris alakok, ahol a valamikori rag alapszava veláris volt? Ez nagyon meghökkentő lenne.
A gyermekkori ismerősöm nevét 'sadek' formában ejtettük (ő is), mintha a német /sch/ rajtezne benne, de alapvetően nem német névnek tűnik. A Kugliban ezt találtam, már ha azonos a két név.
Mi a bizonyíték arra, hogy ezek az alakok párhuzamosan jöttek létre? Ez főleg azokban az esetekben kérdéses, amikor az adott rag névszói eredete már nem szemmellátható.
Szinkrón elemzésben persze, hogy ragtövű szavak, de történetileg ezek mind önálló szóból keletkezett ragok, így a mai ragok és ezek a névmási határozószók v. határozószói névmások párhuzamosan létrejött alakulatok.
"Ez azt jelenti, hogy önálló szavakból toldalék lehet, ilyen pl. benne > -ben/ban, de fordított irány, hogy toldalékból önálló szó lenne, olyan nincs."
Ez a megállapítás egy ponton ellenkezik az ismereteimmel:
A benne egyike azoknak a határozószóknak, amelyknek személyjeles paradigmájuk van. Ennek rokonai között van jónéhány olyan, amelyik határozórag személyragos alakja. Ilyenek: tőle, róla, vele stb. Ezek önálló szavak, azonban a forrásuk esetrag, a szó ennek a személyjellel való ellátásukból ered.
A benne közvetlen etimológiáját tekintve kivonható ebből a csoportból, mert nehéz eldönteni, hogy ez a ben rag személyjeles alakja-e, illetve az ennek forrását jelentő be, illetve benn határozószóé. A TESz az utóbbi állásponton van, azonban a számomra kritikus, hogy beszélhetünk-e a határozószók személyjelezéséről. Az EWUng némiképp másképp magyarázza, megkövesedett deklinációs formának nevezi.
Ergo: vannak toldaléból alakult önálló szavak.
Irodalom: Antal László: A magyar esetrendszer, T. Somogyi Magda: Toldalékrendszerezésünk vitás kérdései.
A magyar nyelv ún. agglutináló nyelv. Ez azt jelenti, hogy önálló szavakból toldalék lehet, ilyen pl. benne > -ben/ban, de fordított irány, hogy toldalékból önálló szó lenne, olyan nincs.
Az, hogy egyes toldalékokkal megegyező hangalakú teljes szavak vannak, az nem jelenti azt, hogy a kettő összefüggene. Már általános iskolában tanulhattuk, hogy vannak azonos hangalakú szavak, melyeknek nincs közük egymáshoz. A vár főnév és a vár ige nem tartozik össze, az egyik a másikból levezethetetlen. Ugyanígy vannak egyes toldalékokkal megegyező hangalakú szavak, melyeknek semmi közük egymáshoz. Ép ésszel pl. a Nagyék ’a Nagy nevű család’ szót nem akarjuk levezetni a nagy ék ’nagy méretű háromszög alakú test’ szókapcsolatból, hát még a fordítottját, hogy az -ék családi többes toldalékból lett volna az ék főnevünk.
Továbbá, nem néztem meg a felvetetted -vány/vény (ill. -mány/mény) képzős főnevek első előfordulási adatait, de erről a képző(k)ről tudni kell, hogy az ómagyar kor során már elvesztették a produktivitásukat, azaz új szavakat nem képeztek velük: nem is olyan számos a máig megmaradt ilyen szavunk. Ez volt a helyzet egészen a nyelvújításig, amikor is a nyelvújítók előásták ez(eke)t a képző(ke)t, és viszonylag sok új szót alkottak velük. A nyelvújítás után e képző(k) hazsnálata ismét lecsengett. Így tehát reneszánszuk csak 1-2 emberöltőig tartott.
Ezen kívül persze a Ványai (Mányai) név kisakkozásához nemcsak a képzőt kellene „önállósítani”, hanem még el kell látni egyes szám harmadik személyjelű birtokos személyraggal is, valamint -i birtoktöbbesítővel is. Ez pedig végképp a teljesen valószínűtlen kategóriába teszi az elképzelést.
Negyedrészt: ha ez a -ványai, -mányai-val megtörtént, akkor megtörtént volna mással is. Elsőbben hol vannak a magyar hangrendű *Vényei, *Ményei nevek? Vagy pl. a sokkal gyakoribb és produiktívabb –ság/ség képző: hol vannak a *Ságai-k, *Ségei-k. Vagy az -ás/és képző: mennyi Ásai, Ései vezetéknevű ember van?
Az elképzelésnek tehát semmi alapja.
Maradnak így a Ványa (ill. ilyen szabad összetételi tagot tartalmazó) helynevek, mint a neved alapjai. (Esetleg, kisebb valószínűséggel, a Ványa [szl. < Iván < lat. Johannes ~ gör. Ióannész < héb. Jôhanan ’Jahw kegyes’] személynév -i < -é birtokjelen apanévi származéka.)
Elekes: Régi magyar személynévből lett vezetéknév. A személy első adata 1272-ből való Elekus formában. E név az önállóan is létező Elek személynevünk -s kicsinyítő képzős alakja. Az Elek személynevünk eredete vitatott: egyesek az Alex (< lat. Alexius < gör. Alexiosz ’védő’) személynév magyarosodott alakjának tartják, míg mások az ismeretlen eredetű régi magyar Velek személynév alakjának tekintik. (Szerintem pedig mindkét etimológia igaz lehet: a két név ebben a „közös” alakban esett egybe.)
Sztriha, Sztriga: Az a közvélekedés tartja magát, hogy Könyves Kálmán szerint „boszorkányok pedig nincsenek”. Ez egy kicsit pontatlan fordítása az eredeti szövegnek, ui. Könyves Kálmán nem általában a boszorkányok, hanem a strigák létét tagadta. A striga nem ember (bár köztünk járva emberalakot ölthet), hanem olyan rosszindulatú (később rendszerint nőneműnek képzelt) lény, amely a megtámadottat „megnyomja”, vérét szívja, alkalmasint el is fogyaszthatja. Ez tehát a mai vámpír egyik achetípusa. Vö. <http://mek.oszk.hu/02100/02156/02156.htm>: „Könyves Kálmán és a boszorkányok”.
A magyar néphiedelembe nem kerültek be ilyen lények, a szláv néphiedelembe viszont igen. Szlovákul ennek a fajta lénynek a neve máig striga /sztriga/, ill. ennek népi hangalakja a striha /striha/. Valószínű, hogy az elsődleges névviselőt falubelijei strigának tartották. (N. B. Az én apai nagyanyámat is boszorkánynak tartották a faluban még a XX. sz. második felében is.)
Pusztán etimológiai alapon a Striha – cseh analógiára támaszkodva – jelenthetne ’nyíróolló’-t, ill. ’megnyírt’-at (vö. szlk. strihať ’vág, nyír’ is), de ebben az esetben nem lenne g-s változat.
Grónai: Ez magyar lakosnév egy *Gróna helynévből. Ez a helynév a szóeleji msh.-torlódás miatt nem lehet magyar, ugyanakkor ennek megfelelő idegen helynevet sem találtam eddig.
Ami bennem felmerült, az az, hogy nem lehetne-e, ezt a nevet a Grodnai név változataként felfogni. Ekkor a helynév lehetne Grodna, Grodnó, amelyre több környékbeli adat is van (e délszláv eredetű helynevek normalizált etimológiai alapja: gradna [općina] ’várhoz tartozó [község]’). Elsőbben talán a mai burgenlandi Grodnau-t (m. Grodnó, régebben K[a]radna) tekinthetnénk, de más helységek is vannak egészen a ny-belorusz Grodno-ig.
Időközben újabb információ birtokába jutottam, amely szerint a Vajdaságban található Dunabökény község bunyevác elnevezése Bukin, illetve Buki (magyarok által Böki) volt. Valamint Horvátországban, a Plitvicei-tavak mellett található egy Buk-medence. Információid alapján a Pozsega vármegyei Bukot a monarchia korabeli térképen megtaláltam, de a Sáros megyeit nem, illetve csak egy Böki nevű helységet sikerült beazonosítanom.
> Kutatásaim során nem találtam Buk helyiségnevet.
A MOL és az Arcanum közös adatbázisában <http://www.arcanum.hu/mol/> van Buk helynév: 1370: (vlsz.) Komárom megye, 1722, 1750: Pozsega megye.
Ez utóbbi különösen számba jöhet délvidéki eredet esetén. Persze a latin nyelvű lejegyzés miatt ezen íráskép mögé feltételezhetünk /bük/ kiejtést is, de a /buk/ ejtést valószínűbbé teszi, hogy ez a név csupa szláv helynév között említődik.
A fenti forrásokban a Buk többi adata személynév: a Buki egyébként – elviekben – lehet[ne] a Buké ’mármint Buk [fia/családja]’ apanév változata is
Továbbá kereshetünk a fenti forrásokban a Buky írásvariációra is, mert az -i/y végű helynevekhez nem járul újabb -i/y. És ekkor Sáros megyében lesz egy Buky (1342, 1347, 1405), Sopron megyében pedig egy másik (1360-1363/1410). Persze ezek is lehetnek éppen /büki/ ejtésűek.
