Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Nem értem min sajnálkozol. Mi nem sikerült? A cikk vagy a rothadó nyugat "megdobálása"?
Egyébként én is ott voltam katona 87-ben.
Végig olvastam a fórumot (ezt is meg a "hivatalos oldalét" is) Érdekes dolgokat tudtam meg, de az akkor megfogalmazódott véleményemen semmit nem változtattak az ide leírtak.
Örülök, hogy idő előtt le tudtam onnan lépni. Nem kellett szenvednem egy olyan fegyverzet kiszolgálásával ami szerintem a honi rendszerbe állításakor is elavult volt nemhogy a nyolcvanas évek végén.
Alkalom adtán majd én is megosztok Veletek néhány ott szerzett élményemet.
Uraim! Sajnos nem minden sikerülhet, a Magyar Nemzet Online-ban lévő és az MN1480-ról szóló cikk: (augusztus 6-án) "Mi is kilőhettünk volna néhány atomot a rothadó Nyugatra". Írta: Pálffy Lajos. A Hirosimai atomrobbantás emlék napjával kapcsolatban íródott. Üdvözlet
Nézd meg az alakulat honlapját: www.mn1480.extra.hu , a lapot ha firefox-szal nyitod meg, a képtár képeit ki tudod nagyítani. Rengeteg képet találsz, többek között a laktanyát belülről ábrázolókat is.
A közelmúltban kisebb utazásból hazafelé jövet "elkanyarodtunk" Tapolca felé.
Benéztem az ütött kopott laktanyánk kapuján és lesújtó látvány terült elém.
Most éreztem át amiről néhányan már írtak itt.
Bevallom még mindig ott tartok, hogy miért él ennyire erősen bennünk az MN 1480 emléke? Régen volt, nagy fegyelem volt, nehéz volt. Ja és persze fiatalok voltunk.-))
Tapolca nagyon kivirágzott. Szép virágos tiszta rendezett kisvárost láthattunk, tetszett. Ráadásul megtaláltam régi szobatársaim is a Keszthelyi út-on képkeretező üzletében. Lássatok csodát: Mi 1971-1973 -ban szolgáltunk együtt és azonnal megismert. Nyírő Lászlóról van szó.
Üdvözlet mindenkinek, aki a 1480 topicját olvassa, Kedves Zsuzsi, Tisztelt bemérő!
Köszönöm a jőkívánságokat. Ez a fránya indapass már megint szívat. Ez a második próbálkozásom ma. Isten bizony már néha magam sem hiszem el, hogy valamikor híradó voltam . Persze akkor egyszerűbb volt. Az adóban volt két dunsztos üveg (GU80) azokat lehangoltatuk aztán már mehetett is a morse, vagy az SZT géptávíró.
Ez a számítógépes módi magas mint a majomnak a vonatlépcső. De azért nem adom fel majd csak rájövök a lényegre.
Végig olvastam a topicot. A híradókról nagyon keveset találtam, az R102-esrajról meg semmit. Úgy döntöttem, hogy jövök, leírom az élményeim, ismétléstől nem kell tartanom.
Üdvözlök mindenkit! Kérek engedélyt belépni. Szabó István vagyok és 1993-94-ig. szolgáltam Tapolcán A V. Csobánc SVTÜ Ezrednél Felderítő alegység Időjárás jelentő szakaszában rajparancsnokként. Ködbaum József? százados és Bogdán Ferenc tzls.vezetése alatt.Már rég óta olvasom a topicot de még csak most értem e végére. Csak gratulálni tudok a topic-hoz és honlaphoz is. Becsülök mindenkit a ki a rakétásoknál szolgált. Nekem csak a Sv. maradtak de ha idősebb lennék biztos,hogy én is itt szerettem volna szolgálni mint rakétás. Nagy érdeklődéssel olvastam a topicot kerestem ismerős arcokat de a fiatalságomnál fogva nem sok embert ismerhetem fel. De ha lehetséges akkor némi információt szívesen vennék az akkor ott szolgált tisztek, tiszth.és surranó társaimról ha valaki tud segítsen.Visszaolvasva láttam néhány időjárás lentő képeket ha még van valakinek és megosztaná velem azt megköszönném. Lehet, hogy a nevekkel bajban vagyok így elnézést kérek azoktól akiknek a nevét tévesen rosszul írtam volna le. Mindenkinek erőt és egészséget kívánok a további íráshoz és aktív részvételhez.
Kedves Swejk! Vannak még csodák, most elsőre sikerült belépni és írni is. Ezt azért én már nem igazán fogom megérteni és tudatosan használni, (Ezért nem lettem én miniszterelnök) pedig már közel húsz éve üzekedek a számítástechnika különböző feladataival. Eddig úgy gondoltam, hogy több-kevesebb sikerrel megértettem mindent. Szeretnélek megkérni arra, hogy látogass el a sima "fórum" "dobkályha" rovatába és ott éppen most írtam néhány elítélendő gondolatot az Általad is felvetet kérdésekről. Kiegészítem még az ott leírtakat: bevonulásunk előtt én képzett földmérőként jártam az országot. Számtalan helyén megfordultam, volt ahol, csak átutazóba és volt ahol több időt is eltöltöttünk munka ügyben. Az első csoportba tartozott Miskolc. Volt egy kiképző (dublőr) szakaszvezetőnk, aki bizony borzalmasan buta és jogosan mondom, hogy bunkó ember volt. Nyolc hónapig ahogy lehetett úgy szívatott minket. Ennek az embernek kedvenc időtöltése volt, hogy ha volt egy kis szabad időnk, akkor a miskolci történeteivel szórakoztatott minket. Tőle tudtuk meg, hogy Miskolcon a fiatalság körében központi helyet töltött be a "villanyrendőr" (ez 1970-ben volt) Kiderült, hogy mindig ott találkoztak és onnan indultak a kocsmai túrákra. Minden történetben legalább ötször elmondta, hogy a villanyrendőrnél így, meg úgy történt. Én szakmai ártalomként az utazásaink során többször átutaztam Miskolcon és mivel abban az időben még csak egy "villanyrendőr" volt a városban én tudtam, hogy miről is beszél, de a többi sorstársam bizony elképzelni se tudta, hogy miért olyan fontos hely ez a városukban. Viszont, ha nagyon kevés időnkben könyvet olvastunk volna, akkor máris talált nagyon fontos mosni és takarítani valót. Igazán nagyon buta ember volt, a kezében a nyolc hónapos együttlétünk alatt a szolgálati és őrszolgálati szabályzaton kívül más könyvet nem láttunk és egy története sem volt ami valamilyen könyvben olvasotthoz kapcsolódott volna. Volt egy párja egy debreceni őrvezető, tőle meg csak a dohánygyárban végzett valamilyen betanított munkási teendőket tanulhattuk volna meg, ha igazán érdekelt volna. Ezzel a túl hosszúra sikeredett válasszal is akartam igazolni, hogy bizony a leggondosabb válogatás ellenére is kerültek az MN1480-hoz nagyon buta emberek. Szerencsére nem maradt ott továbbszolgálónak (tsz). Üdvözlet
Úgy látom hasonló cipőben járunk mindketten ( 65 mintájú). Az indapass kezelése nekem is gondot okoz. Ezt a hozzászólásomat már harmadszor próbálom összehozni. De ahogy olvasom néha mások is szenvednek vele. Mindegy egyszer majd csak összejön, és onnantól menni fog. Az emberek nézeteiről is hasonlóképp vélekedem én is. Azt, hogy ki miről, és hogyan gondolkodik az magánügy. Ha önként megosztja másokkal a gondolatait akkor elfogadom, de ha nem akkor nem tetszik ha mások abban kutakodnak. Ahogy haladok előre a topic olvasásával nekem is egyre jobban bizseregnek az ujjaim, hogy megírjam, én hogy éltem meg az MN 1480 -nál azt a két évet. Ahogy olvasgatok nekem H Kirst regénye rémlik fel egyre inkább. A Tisztgyár. Ahol a bevonult emberekből próbáltak "használható" katonát faragni. Érdekes, hogy mennyi féle jellem jött össze nálunk is, a Ling Janitól kezdve -aki nagy termete ellenére mindenkivel rendes volt, mindenkin segített, egészen addig a szakaszvezetőig, aki minden reggel félretolta a századügyeletest, hogy Ő jelentkezhessen a századparancsnoknál elsőnek, és azután leszereléskor a búcsuestén visszautasítsa a parancsnok kezét, mondván " csak katonásan százados elvtárs" és tisztelgett. Kiváncsi lennék melyikük boldogult könnyebben az életben?
Szóval sok érdekes figura jött össze a 1480-nál is.
Most befejezem és ha végig olvastam a topicot á tól - Z ig, valószínű nem fogom vissza a viszkető újjaimat és elkezdek írni. Ettől is teljesebbé válik az alakulat története.
Tisztelt Svejk52! Egy nagyon nagy titkot fogok most Neked elárulni. A jelek szerint nekem nem csak az alakiasság esett nehezemre, hanem ennek az "inda pass"-nak a megértése és folyamatos helyes kezelése is. A történet lényege: amikor a honlapra regisztráltam, akkor igyekeztem egy olyan nevet választani, amely alapján talán a sorstársaim is be tudnak azonosítani. Így lett a zsuzsi, amelyet a szakasz pk-m akasztott rám. Aztán elkezdtem olvasni ezt a fórumot és egy idő után elkezdtek bizseregni az ujjaim, hogy nekem is írni kell. Nincs igazán nagy gyakorlatom az ilyen fórumokra való regisztrálásnál (igazán nem szeretem, mert nem jó, ha kutakodnak az ember nézetei után) így csak ilyen béna módon sikerült megoldani. Azóta viszont már néhány esetben egyértelműsíteni igyekeztem, hogy a kettő név összetartozik. Hát ez történet, nem akartam én illegalitásban irogatni, de így sikerült. Üdv.
Nem kis meglepődéssel olvastam bejegyzésedet a topicon, mert nekem a zsuzsi nicknév tulajdonosától érkezett üzenet. Én erre válaszoltam. Ezek után most Te írod, hogy megkaptad a válaszomat. Persze ahogy haladok előre a topic olvasásában rájöttem, hogy a két nicknév egy személyt takar. De mire jó ez? Na tessék, már megint a kérdéseknél tartok mint annak idején. Mindíg a miértjét kerestem a dolgoknak és ezt sok Ht nem vette jó néven. Pl. minek álcahálóval álcázni az állomást, mikor a közelben van egy facsoport ami fentről kitünően takar. Akkor ez felesleges szívtásnak tűnt, ezért ha lehetett álcázás helyett inkább el bújtunk. Ma már tudom, az lett volna a lényeg, hogy megtanuljunk az álcahálóval bánni. Akkor az ilyen "katonás" dolgok nem érdekeltek, csak egy volt a lényeg, meglegyen a stabil rádió ök. Na meg ha szoliba mentem ott rendben legyenek a dolgok. Rendben is voltak. Egy kivétellel, amikor a Hajgató főtörzs-el kartunk kitolni kapus szolgálatban. Mert Ő is kitolt a sorkatonákkal ha kapus volt. Sikerült is. Jó ideig nem adhatott kapu ügyeletes szolgálatot. Reggeli tornát, alaki foglalkozást ha lehetett megsummantottam.
Ahogy olvasom a topicot rengeteg emlék jön elő. Sok az ismerős név. Sajnos az én időmből nem igen találtam ismerőst. A szakaszunkból meg végképp nem. Egyedül a Ling Janit, aki tőlem örökölte az R 102 adóállomást. Sajnos Ő már nem él. Kár!
Most végig olvasom a topicot, aztán valószínű én is leírom az emlékeimet
Kérdeztem, hogy minek a két nicknév. Most megkaptam rá a választ. Már én is két néven vagyok jelen, mert valamiért a Svejk névvel nem tudtam belépni a lapra. Újra kellett regisztrálnomés most már Svejk 52 vagyok.
Kedves szkv.! Arra szeretnélek kérni, ha lehet jelentkezz, szerintem Te rendkívűl jó és termékeny szerkesztője lennél a Blogomnak! Ha lenne kedved mesélni régi katona történeteket, ne késlekedj légyszíves jelentkezz, és adok szerkesztői jogot, és már írhatod is jobbnál jobb történeteket, mindannyiunk örömére. Olvasd el a Mi történeteinket is! Üdv! ex-kani
Sok szeretettel köszöntök minden megszólaló topic lakót. Én az MN4565-nél szolgáltam, és véletlenül találtam erre a topicra. Remélem nem baj, ha ajánlok nektek egy blogot, és aki kedvet érez, azt nagyon szívesen várom a blog szerkesztői sorba. Ha nem akartok írni, akkor olvassatok jó katonatörténeteket! http://mn4565.freeblog.hu és nézegessétek a WEb lapot is, ahol sok retró katonaképet találtok! http://mn4565.mindenkilapja.hu üdv.mindenkinek!
Tettünk arról, hogy ne feledjünk mert régen volt 1971-1973 az I/Z nél Tegnap mindnyájatok egészségére koccintottunk Both Laci ( Solymár) bajtárssal. A közelmúltban pedig Tófeji Béla cimborámmal ( Zalaegerszeg) tettünk hasonlókat. Mindketten igen szép családdal büszélkedhetnek és örömmel emlékeztünk a régi időkre. Nagyszerű bajtársak voltak, most pedig igen "rendes" népes családjaikkal szívesen töltöttünk együtt kis időt.
Néhány sorállományú társam, akikkel 1966.nov és 1968 okt. között a 6. szd-nál teljesítettünk szolgálatot:
Veres Ferenc , Budapest, Kortyis Ferenc, Budapest; Gergely István, Gyulakeszi; Szabadi Béla, Vashosszúfalu; Takács János, Keszthely; Illés József, Esztergom-Kenyérmező; Fülöp István, Kővágóörs; Karlovich Károly, Horvátzsidány;
Én a nevezett napon a laktanyában voltam és tanusítom, hogy az MN1480-ból nem volt senki vezényelve a csehszlovákiai események miatt. Talán másnap elrendelték a fokozott készültséget--- összetartást? - katonai műszavakban segítsenek a Ht.-ék.. Oldalunkon lógott a tőr, sok politikai fejtágítót hallgattunk, de semmi több. Persze a fél állomány a SZU-ban volt, sokkal több őrség várt ránk- 2-3 naponta. Üdv.: Solymári Róbert 6.szd. bemérő
Tisztelt ferhor és kovács gyula! Szeretnék még néhány mondatot hozzáfűzni az általam a 8448-as hozzászólásban felvetett és Önök által megválaszolt kérdéshez. Mi 1971 táján hallottuk (hangsúlyozom, hogy hivatásos tiszthelyettestől) a történetet. Mi 1968-ban még civil életet folytattunk, örültünk, ha nem kell katonai dolgokon gondolkozni. 1971-ben pedig semmi nem indokolta, hogy hitetlenkedjünk. Nem akartuk és nem is lett volna ajánlott nyomozni utána, hogy a hallottak igazak, vagy sem. Én most már elhiszem, hogy akkor megvezettek bennünket. Kérdés az, hogy miért. Mi elhittük azt is, hogy csak a magyar oldalon álltak az ezred gépjárművei és azt is, hogy pár nap után szépen hazavonultak. Viszont azt is simán elhittük volna és senki nem lett volna kisebb a szemünkbe, ha a kérdésünkre azt a választ kapjuk, amit Kovács Gyula Úr írt. Én csak azért írogatok ilyen emlékeket, hogy hátha teljesedik az alakulat emlékkönyve. Sajnos úgy látom nemcsak a civil életben volt nagy a titokzatosság az alakulattal kapcsolatban, hanem alakulaton belül is volt átverés bőven, ha valamit az emlékekről akartunk megtudni. Én szintén lezártnak tekintem a kérdést, köszönöm válaszukat, Üdvözlettel.
Kovács Gyula írása után, azt hiszem az egész Esztergom és Komárom közötti útat le lehetne zárni. Aki itthon volt nem zárt sehol, aki pedig K.J.ben volt szintén nem zárt. Uff
Aug 21-én hajnalban berendeltek bennünket, és közölték, hogy a csehszlovák elvtársaknak nyújtandó baráti segítség címén a VSZ többi tagállamával együttműködésben éjfélkor a kijelölt magyar csapatok is átlépték a határt, eddig ellenállásba nem ütköztek. A feladat bennünket nem érint. Így, mivel szabin voltam, a reggeli vonattal mentem le a badacsonyi strandra. Mellettem egy olasz család hallgatta a római rádiót, abból tudtam meg, hogy a románok kimaradtak a buliból, hogy a Vsz-en kívüli államok egyöntetűen elitélték a beavatkozást, sőt az olasz és francia kommunisták is ezt tették.
Tisztelt ferhor! Olvastam az üzenetét. Én és a század többi tagja 1970-ben hallottunk egy hivatásos tiszthelyettestől, arról, hogy 1968 augusztus 20-án az alakulat teljes (valószínű, hogy az itthon lévő állomány) föl lett vonultatva készenlétbe az Esztergom - Komárom közötti útra és ott bizony állítólag több napot is eltöltöttek. Ez a bársonyos forradalom ideje volt. Ettől természetesen lehet, hogy csak etetés volt nekünk, bár aki mondta az eléggé szavahihető ember volt. Üdvözlet Zsuzsi
1968 augusztus 20-án, a dandár egy része Kapusztyin Járban volt lövészeten. Ez 100%. Akkor a technikai ütegnél szolgáltam és én is ott voltam. A dandárból ezért senki nem lehetett akkor Komárom és Esztergom között.
Tisztelt Svejk! A privát üzenetedet megkaptam, úgy gondoltam, hogy a válaszomat (kiegészítést) itt a fórumon írom mert esetleg másokat is érintő emlékekről is írok benne. Végül mégis csak valószínű, hogy a kitüntető címet mégis csak Te érdemelted ki. Ennek oka többes: én csak az alakias viselkedés bizonyos részleteit nem tudtam igazán elsajátítani. Ebbe szintén közrejátszott az a tény, hogy én bevonuláskor már három éve a hazai földmérő társadalom (gondolom) hasznos tagja voltam. A földmérőkre igazából a szabadság szeretete (szabadban végzett munka) és a fegyelmezett munkavégzés jellemzi. Ebbe viszont igen nehezen lehet bele gondolni a következőket: "futásra fel jön a kéz", "kérek engedélyt bent tartózkodni", "kérek engedélyt távozni". Az én alakiatlanságom ezeknek a hiányos elsajátításában és kivitelezésében merült ki, de olyan szinten, hogy eskütétel után a szakaszparancsnokom (P G. hadnagy) elmondta drága kedves anyámnak, hogy bár beosztásilag lehetnék tisztes, de a viselkedésem miatt ezt nem tudja támogatni. Azután, hogy ezt megtudtam igyekeztem, hogy ebben a véleményében ne ingassam meg a hadnagy elvtársat. Tettem ezt annak ellenére, hogy tökéletesen tisztában voltam, hogy jobb vadásznak lenni mint nyúlnak. Nekem viszont az esküig eltelt 2 hónap elég tapasztalatot adott arra, hogy én ilyen viselkedésre szellemileg (neveltetésileg) alkalmatlan leszek és jobb ezt nem erőltetni. Ebben a vélemény kialakításában természetesen közrejátszott az is, hogy igen alulművelt tisztesek irányítottak minket, ezek voltak a minták. Viszont volt az alaki kiképzésnek egy másik része a: vigyáz menet. Ezt viszont úgy gondoltam, hogy a további normális életvitelhez muszáj megtanulni és jól kivitelezni mert ez mindennapos része volt a laktanyai és katonai életnek. Végül sikerült teljesítenünk szolgálatvezetőnk (Billik Ferenc törzsőrmester) kívánságát: a Klapka induló-ra úgy vágtuk a lábunkat mint a tüzér lovak, és nem úgy mintha lopni mentünk volna. Végül ebből eredően a "parádék" alkalmával nem volt bérelt helyem a szolgálatok ellátásában. a jól begyakorolt vigyáz menetnek végül a megvolt az eredménye: szakaszparancsnokunk (P.G hadnagy) vezetésével többször is voltunk részesei a díszszázadnak (csapatzászlót kísérő) egységnek. az eskük és egyéb alakulaton belüli "fellépéseken" kívül 2 emlékezetes történet volt. Az első egy szomorú eset: (talán) 1971 őszén meghalt egy őrnagy az alakulatnál (motor balesetben), az Ő temetésén voltunk mint díszsortüzet is leadó díszszázad. A másik eset (ez csatlakozik a Duna Tv-ben bemutatott filmhez is) 1972 tavaszán Tapolcára látogatott az akkori Elnöki Tanács Elnöke: Losonczi Pál és a Honvédelmi Miniszter: Czinege Lajos. Az Ő üdvözlésükre (tisztelgésre) kivezényelt egységnek is részese voltam. A filmben bemutatott fénykép akkor készült. (Ennek a látogatásnak valószínű, hogy van nyoma az MTV archívumában is) Ebből az alkalomból már kora tavasszal kiosztásra került mindenki részére egy originál új gyakorló ruha (csak a főpróbára és az előadásra lehetett használni) és egy vadiga új bakancs. Ezt szerencsére a gyakorlás idejében is lehetett és kellett használni. A látogatás után a gyakorló öltözetet nem kellett leadni, mert a májusban kezdődő "Nagy utazás" során még fölhasználásra került. Üdv. (Sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikerült az írás.)
"Azt olvastam,hogy 9 állvány volt , de békeidőben csak 8 volt Tapolcán, hol volt 9.?"
Gondolom Nyírtelken, felújítás alatt (forgóalapot képezve).
"A felrobbantás előtti beszédben 44 db rakétáról beszélnek , de én mindenhol csak 24 db-ról olvastam."
A felrobbantás előtt arról beszélnek, hogy ÖSSZESEN 44db rakétát szerzett be az MN a rendszerben tartás alatt. (a lövészeteken ellőtt mennyiség helyett mindig újat szereztek be)
Ha az állandó készlet 16+8db volt, akkor ez azt jelenti, hogy összesen 20db-ot lőttek el a rendszerben tartás évei alatt, és pótoltak.
Üdvözlök mindenkit, most írok előszőr a fórumukba. Nem Tapolcán voltam sorkatona, de ettől függetlenül érdeklődéssel olvasom soraikat.
Szeretnék egy-két dolgot megtudni az állványokról és a rakétáról.
Azt olvastam,hogy 9 állvány volt , de békeidőben csak 8 volt Tapolcán, hol volt 9.?
Ha 9 volt ,hetet megsemmísítettek és egy van Kecelen ,akkor hol van most még egy? A felrobbantás előtti beszédben 44 db rakétáról beszélnek , de én mindenhol csak 24 db-ról olvastam.
Tisztelt inter05! Köszönöm válaszát, az ajánlatát megfogadom. Kérném a Tapolcán élőket, ha tudják közvetítsék a 8451-es hozzászólásomban írtakat Nemcsik Ödön hozzátartozóinak. Köszönöm. Üdvözlet
