Az ár, bár nem elsősorban marketing eszköz, a marketing stratégia része. ;-)
A gyártás átszervezése (ha jól veszem ki a szövegből) reakció volt a piac változásaira - gondolom, nem akarták veszni hagyni a csőd szélén álló beszállítóikat. Visszautasíthatatlan ajánlatot kaphattak. :)) A szöveg a számszerűleg követhető változásokkal foglalkozik, nem az okokkal. Nem nyúl mélyre.
Lecsupaszítva, marad a gyors dátumváltás...
Ez lenne az ok...? :)))
Félreértés ne essék, szeretem a Rolexet, és meg vagyok győződve a minőségéről, de ez a történet másról szól. Okos piaci, gyártási, terjeszkedési és reklám döntések tömkelege kellett a túléléshez, nem első sorban a minőség. Az alap. De mindez kevés lett volna, ha 5 évig még nem enyhül a válság, és nem kezdik el újra felfedezni a mechanikus órákat...
Például nem szálltak be árversenyezni a Seiko-val, és vitték mélyrepülésbe a szerkezeteik minőségét á la Swiss Watchmaking 90%-a.
De az is nagyon szimpatikus, ahogyan megoldották az íccakai dátumállítás évezredes problémáját, szemben a többiekkel,
akik továbbra is vidáman nyomtatják inkább a prospektusba, hogy mikor ne merészelj a dátumváltáshoz nyúlni. :D
A Rolex egyszerűen exkluzívvá tudta tenni magát. Többek között azzal, hogy nem ment le kutyába, hanem céltudatosan, jól átszervezte a gyártását. És ennek, valamint a megfelelő marketingnek mellé meg is lett az eredménye.
"Rejecting its competitors strategy of product diversification, Rolex managed to organise a rational and efficient manufacturing system.
Until the late 1980's, it shared with the Japanese Seiko firm the distinction of being the only manufacturers capable of mass-producing watches of high quality.
In this context it is worth noting the consistency of Rolexs management. The firm had only three bosses in the first century of its existence : Hans Wilsdorf, André Heiniger and Patrick Heiniger.
This undoubtedly contributed to the firms stability while its main competitors underwent successive restructurings from 1960 to 1980.
The statistics published by Switzerlands official chronometer rating institution, COSC, to which Rolex submits its precision watches,
attest to the wisdom of the companys marketing approach, especially when compared to its rival, Omega (see chart).
During the 1960's chronometer certificates awarded to Rolex and Omega show a similar pattern the two companies accounting for 84.6 % of all the COSC chronometers during the decade.
Then in the mid 1970's there was a sudden change ; Omega virtually disappeared from the statistics and Rolex continued to climb.
The trend continued into the 1980's, to the extent that in 1980 Rolex was awarded 81.3 % of the COSC certificates and 93.9 % in 1990.
While the Swiss watch industry hesitantly sought a way out of its crisis between cheap mechanical watches,
quartz watches and high-grade watches, Rolex stuck to its policy of mass-producing up-market watches."
"Rolexs market positioning left it largely untouched by the slump in the Swiss watch industry between 1975 and 1985. In 1979 its sales amounted to an estimated CHF 190 million, making it the third biggest Swiss watch firm behind the expiring dinosaurs, the ASUAG and SSIH groups.
Although the crisis strengthened Rolexs position, the transformation of Swiss watchmaking into a luxury-products industry from 1990 to 2000, saw other brands adopting a similar strategy. Rolex adapted smartly to the new industry configuration, integrating its major suppliers, such as the Gay Frères bracelet manufacturer, the dial maker, Beyeler & Co. and Boninchi SA, which produced winding crowns, into its manufacturing structure."
Mit tudott a marketingen felül, amit a többi márka hasonló, vagy közel hasonló minőségben ne tudott volna...?
A korabeli amerókai vásárló nem belezte ki az óráját, és nem vitatta meg internetes fórumokon, mi is van egy-egy órában. A Rolex ügyesebben adta el az óráit. Ennyi.
Nem, valóban kellett a marketing, de azért magában semmit sem ért volna a minőség nélkül. Az '50-es évek elejéig a marketing eszköztára eléggé korlátozott volt, illetve az általam potenciális "hatalomátvételi pontnak" tartott '60-as évek végén meg ment rendesen az Omega szekere - az élet, meg a kor hősei adták neki a marketinget, aminél hatékonyabb szvsz nincs. Csak ez egy fiatal - némi cinizmussal ölébe hullott - siker volt az Omega-nak, ezért gond nélkül elsöpörte a krízis, pedig az ASUAG mögött komoly pénzügyi befektetők álltak, míg a Rolex ugye "magánzó" volt.
Ha a pillanatnyi állapotot nézem, akkor a két márkának cc. ugyanannyi esélye volt a túlélésre, az Omega mégis elbukott.
Csak tudott vmit a Rolex a marketingen felül is - Wreck Diver fórumtárs utóbb elég jól összeszedte.
A minőség a svájciak vérében van. Az 1955 és '75 közötti időszak munkásai ugyanúgy világszínvonalú munkára voltak képesek, mint a '10-es évekéi. Ha egy munkást áthelyeztek volna a Tissot-tól a Rolexhez, vagy a Zenith-től az Universal-hoz, gond nélkül folytatta volna a munkát. Ezt talán Japánt kivéve sehol a világon nem lehetett volna így.
Az pedig, hogy egyik-másik korszak jobb lenne technikailag, erősen fikcionális, mert az idő szava a döntő. A 70-es évek mechanikai megoldásaira is ez nyomta rá a bélyegét. Kevés kivételtől eltekintve nem volt más lehetőség. Azt meg már csak félve, csendben teszem hozzá, hogy igénytelenebb, korcsabb dolog, mint a kvarcóra, kevés futkos a Földön. ;-)
Ha pedig a mai svájci órákat nézzük, azt látjuk, hogy összességében mindegyik óra jó. Ezen kívül minden a maga helyére került: a tucat (ami sokkal jobb, mint a '20-as években) is a maga helyére, és a prémium óra is az őt megillető helyére.
Az meg, hogy ma nem tudunk fillérekért összepiacozni egy Patekből, Rolexből álló gyűjteményt, megint csak azt jelzi, minden a legnagyobb rendben halad a maga útján...
Ja, és az egész polémia indíttatásáról (azaz arról, hogy az Ω létrehozza a saját, extra-szoros minősítési rendszerét) az a véleményem, hogy jól működik a pénzügyes részlegük. Ők akik nyilván kikalkulálták, mennyibe is fáj nekik a COSC minősítések megfinanszírozása, majd a legközelebbi board-ülésen előterjeszthették az ezen való spórolás költséghatékonyságát. Aztán a felső vezetés úgy dönthetett, hogy jó-jó, kell a megtakarított mani, de valahogy inkább a javukra kellene fordítani a közismert minősíttetés hiányát, nehogy megcsappanjon az érdeklődés a Termék iránt. Ekkor előugorhatott a jólfésült, arany-brill nyakkendőtűs céges marketingcézár, mondván, hogyha kétszer szigorúbb saját igazolást hoznak létre, akkor annak gyökértelensége ellenére is elismerően fog csettinteni a nagybetűs PIAC (közben biztos gyorsan bólogatott, derékig hajlongva a nagydidis, mélyen dekoltált PR asszisztenshölgyemény, így mindenki őrá figyelt értelmes gondolatok helyett). Na, a végén kikiálthatták a Saját Minősítés szükségességét.
Az meg, hogy óragyárról van szó és az órásmestereiknek el is kell készíteni és folyamatosan gyártani hozzá az óracsaládot (sokszor és sokáig, innentől állandósult jelleggel) , amelyiknek közel mindegyike hozza az elvárásokat, nemcsak perpillanat, hanem az eladás után is, tartósan és általánosan, nos ez valahogy elfelejtődhetett.
Mi meg itt a ködöt karddal szúrkáljuk, meg a fingot fűrészelgetjük mindennek a hírnek a hallatán azóta is.
Miért szemfényvesztés? Végülis nem másnak fekteti, hanem saját magának.
A 8500 még a 2500-nél is stabilabb; kb. leszarja, hogy merre fekteted. Az enyémnek napi nem egész +1,5 mp a járáseltérése, ha következetesen minden este koronával le vagy fel fektetném, akkor ez feljebb kúszna néhány tized mp-et. Lassulásra még nem sikerült rávenni, bár biztos van olyan extrém póz, amit még nem próbáltam. :) A 2500 ennél azért érzékenyebb volt.
"már hogyne lenne fontos másodperc alapon érni, ha az ember másodpercre pontos, vagy késik egy fontos megbeszélésről fél percet az bizony nem mindegy"
Már megbocsáss, de milyen megbeszélésekre járogatsz Te?!?
Olyan körökbe vagy hivatalos, ahol fél percnyi eltérésért nemzetközi skandallum jár cserébe?
(Óh, rájöttem, kihez is lehet szerencsém személyedben: Te lehetsz AndréGúdfrend és amikor behívatnak a Külügybe, olyankor tényleg gáz lenne még késned is.)
Mert többször mutatott azért ügyesen utat a svájci óraiparnak, mégsem követte senki.
Ami nekem azért furcsa. Mert ugye a Svájci óragyártás legalapvetőbb marketingfegyvere a tradíció, az innováció és a minőség.
De azért a legtöbb tömeggyártó belehalna, ha átállna a Rolex féle dátumváltó mechanizmusra, vagy fejlesztene hasonlót. Pedig praktikusabb, ötletesebb, tartósabb is ( majd aki szervizelt, javíttatott ilyet, megmondja, ha nem ). Ja, csak picit le kéne csippenteni a haszonból, és fejlesztésbe fektetni, ráadásul a jó irányba ( nanometrikus szilikonbizbasz helyett ). Hujjuj.
Ami meg a reanimált gyárakat illeti, az a baj, hogy nem a mondjuk 1840-1915 közti szakembergárda, gépek-üzemek és szaktudás állt rendelkezésre, hanem az 1955-1975 közötti sajnos. Látszik is kőkeményen az eredménye. Talán jobb is lett volna, ha nulláról kezdik. :)
APT egyik hozzászólása jut eszembe, amiben azt magyarázta, miért nem lesz soha a 7750-ből luxusórákva való szerkezet. Pont ezért. Már az eredeti tervei, gyártóeszközei is úgy készültek, hogy olcsón tömeggyártható, és minél könnyebben összeszerelhető legyen. És mivel ez már a fogaskerék profilnál megtörtént, így ezt addig reszelgetheted kézzel-lábbal, ameddig akarod.
Akkor is tömeggyártott tucatwerk marad, annak a megfelelő alkatrészminőségével, jellemzőivel együtt. Hiába kerül rá Benzinger által gillosált 24K arany rotor.
De persze ez csak az én magánvéleményem. Bármikor visszavonhatom. ;-)
Tapasztalataim alapján a Rolex pontosságával kapcsolatban nem tudom osztani a véleményedet. szerintem ez alapján az R. abszolút nem emelkedik ki a mezőnyből sőt mondhatnám azt is, hogy teljesen átlagos.
Tény, hogy a legpontosabb órám egy C.O.S.C nélküli 14060 volt, cirka 1,5 sec környéke, de ez csak nagyon alapos és többszöri szabályozás után jött össze, és ennyit alapból gyárilag tudott az akkori SMP 300 1120 szerkezete is. Aztán 116610-től valami óriási nagyot vártam ehhez képest koronával lefelé pozícióban simán napi -5 secet hozott össze. Erre persze lehetett azt mondani, hogy szállítás közben történt vele valami, de annak idején többször is szabályozták. Napi -2,5- nél nem lett jobb azóta sem. Erre meg az volt a válasz, hogy majd szépen "beáll". Nem állt be azóta sem, pedig ennek közel négy éve, de már nagyon nem is érdekel. A DJ II. alapból pontos és viszonylag stabil volt, cirka + 2 sec környéke. Aztán a 216570 is gyárilag elég pontatlan volt, csak a szabályozás óta hozza +2,5 körülieket.
Tehát én valóban nem nagyon látom ezt a nagy pontosságot sőt azt kell mondjam, hogy gyárilag az R. nem is igazán szabályoz pontosra, tudja a C.O.S.C.-t éppen, hogy csak, de aztán semmi több. Evvel szemben a 2500 Coaxiál a legstabilabb járású óra amivel találkoztam és gyárilag minden modell a régebbiek is nagyon pontosra vannak szabályozva.
Ez az amiben az Omega már rég ellépett a többiektől.
Az pedig, hogy az óráidat pozíció váltásokkal teszed pontossá számomra kis túlzással egyszerűen szemfényvesztésnek tűnik. Körülbelül olyan mintha az autódból úgy akarnál kedvező átlagfogyasztást kihozni, hogy egész napos városi használat után kimennél a pályára és aztán hatodikban 120-szal lemennél Siófokra meg vissza.
Ezt jó látod, de valahogy mégis azt éreztem ki a korábbi hsz-edből, hogy a Rolex a minősége miatt élte túl a válságot. Rengeteg jó márka ment tönkre, jelesül az Omega sem a gagyiról volt híres, de nem tudott megfelelni az idők szavának. Ameróka akkoriban uccahosszal vezetett az emberek reklámokkal történő meggyőzésében, sőt manipulációjában. Egy 300 milliós államot csak így lehet fenntartani. A Rolex egyszerűen ráérzett erre, és ügyesen kihasználta/használja. Nem azért élte túl a válságot, mert annyira jó volt. Jónak jó volt, de sok másik jó elvérzett a harcban. :-)
A véletlen tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha időközben nem jönnek "divatba" újra a mechanikus órák, ki tudja, pár év után a Rolex is ment volna a levesbe...
A minőség pusztán ott lép be a történetbe, hogy amikor reanimálták a tönkre ment márkákat, nem kellett nulláról kezdeni az egészet. Rendelkezésre állt a szakember gárda, a gépek, üzemek, stb.
A marketing nem véletlen tényező, hanem tudatos tevékenység :-) Jelen szituációra vetítve a Rolex nagysága abban rejlett/rejlik, hogy presztizs márka létére világ életében a módos középosztály volt a célcsoportjának a reprezentatív része (ezért is van olyan hitvallás, hogy 15e EUR alatt nincs luxusóra).
A 2. vh. alatt az USA tisztjeinek "nem hivatalos" órája volt, a West Point és az Annapolis hallgatói pedig
nem az echte gazdagok közül kerültek ki, persze nem is a plebs gyűjtőhelyei voltak. A Marianna árokba sem egy milliomos csuklóján ketyegett a Rolex - viszont ezt a momentumot nagyon ügyesen kihasználta a marketingjük a Deep Sea projekt-nél, persze arról nem beszéltek, hogy anno sem volt vmilyen "official watch" az órájuk, ellentétben pl. az Omega-val az Apollo programban :-) Ettől függetlenül piros pont a marketingjüknek, mert megtalálták a lehetőséget.
Az órákat általában kognitív reklámokkal szokták prezentálni - a Rolex site-ja ebből a szempontból reklámelméleti tankönyvbe kerülhetne. Nem csak sokat költenek a reklámra, de jól is csinálják.
Visszatérve a válságra a Rolex-et azért nem rázta meg ez annyira, mert a megélhetését adó társadalmi réteg kevéssé volt fogékony a változásra - és ez nem csak az USA-ra terjedt ki. Defoe leírja a Robinson Crusoe-ban, hogy a főhős apja példabeszédet tart, miért jobb a középosztály tagjának lenni, mint
gazdagnak - stabilabb a társadalmi helyzet, de ha mégis baj történik, azt könnyebb átvészelni, nem kell
mindenáron a kalandot/újdonságot keresni. Szvsz. nem írt hülyeséget...
Az én meglátásom szerint az USA fogyasztó - onnan származik a fogyasztói társadalom fogalma - pedig
max, rövid ideig lehet hülye a marketing következtében - lásd. Win95 "rohamvásárló", aki nem tudta, hogy számítógép is kellene... A válság idejére már komoly kultúrája alakult ki náluk a fogyasztói társadalom támogatásának/védelmének - pl. fogyasztók lapja tesztekkel - tehát valós képük lehet(ett) a minőségről.
Ahogy a Toyota - ami már jó ideje kapható volt akkor -, úgy a Rolex sem tudott volna pusztán marketinggel/árképzéssel ennyi ideig fennmaradni. Az USA fogyasztónál ebben az árszegmensben már bőven bejátszik az ár-érték arány, ami ugye érték nélkül nem működik...
"Meg persze az olcsóság és tömeggyárthatóság oltárán feláldozott, általunk soha meg nem ismert ötletek, találmányok"
Így van, szóba is került már, hogy pl. Daniels páncélszekrénye mit rejthet még - és nem ő az egyetlen ember
a szakmában, akinek lehetnek még "elfekvő meglepetései". Dufour hitvallása nekem is szimpatikus - a Hamilton gyáros videónál nosztalgiáztam is ezen egy kicsit -, de ha reálisan nézzük egy még ha oly szép, de letűnt világból veszi a példát. Ez nem fog visszajönni, pláne úgy nem, ha globálisan csökken a kereslet. Talán a PP állhat a legközelebb ehhez a "filozófiához", de azért őket is jócskán megcsapta a modern idők szele...
A Rolex is csak a véletlennek köszönhette, hogy átvészelte a válságot, és ez a véletlen csupán csak marketing volt, jelesül az amerikai piac. Az amerikai eladásai és agresszív marketingje mentette meg a bukástól, nem az, hogy jó órákat csinált. Az amerikaiak kezdetben viszolyogtak a japán cuccoktól, amik az 50-es években eléggé kezdetlegesek voltak, nem úgy, mint később, a 70-es, 80-as években, amikor bedöntötték a hiradástechnikai és szórakoztató elektronikai piacot. Egy Rolexnek egyszerűen az amerikai fejekben nem lehetett vetélytársa a japán kvarc, hiába volt jó és olcsó. A Rolex képes volt kibekkelni 15 évet, az Omega (és a többi, esetenként sokkal jobb cég) meg nem. Ennyi.
"Because we have been through everything, you know? We didn't invent anything because everything was done before us.
We have to recognize. We have to be modest, some people forget sometimes to be modest (smiling),
but everything has been done by our grandfather or great-grandfather. Even the repeater, everything. Now we adapt that to a certain size and so on. Ok, now everything has been done. You come out with a rattrapante; well everybody has a rattrapante. A very cheap rattrapante from ETA and so on. What's the point of doing a rattrapante?"
"Now, they make a case with a CNC machine with, I don't know, four, five, six, seven axis. No problem, you know? It's perfect but it's dead, the material is dead. And they don't understand why and I say, "Listen, it's very simple." If you make a violin with a CNC machine ok? You take a piece of wood, you program your machine, bzzz, bzzz, bzzz, it's done. Ok?
You make another cover, you put the cover, you stick it, you glue it. Your violin is perfect, but peculiar, he will never sound. It's dead! Because you didn't respect the vein of the wood. And you use only one wood, but in violin you have three or four different wood, must be a reason, you know? It's not just because it's nice to look at. "
- Philippe Dufour
Bírom az öreget a pipájával és a fura angoljával együtt, ahogy van. Tetszik az a fajta szemlélet, amit magáénak vall.
Ahogy mondtad: "antimagnetikus hókuszpókusz, új anyagok". Meg persze az olcsóság és tömeggyárthatóság oltárán feláldozott, általunk soha meg nem ismert ötletek, találmányok, fejlesztések. Na, azok közt biztosan akad pár nagyon érdekes dolog. :)
Vitázni tényleg felesleges, mert alma a körtével a quartz és a mechanikus automata, DE csak addig, amíg vkinek
csak és kizárólag nem a pontosság a fontos. Nekem is az volt jó régen, azért vettem Tissot quartz chrono-t.
Az ugyanazért az árért kapható automaták meg sem közelítették a pontosságát, de még a jóval drágábbak sem.
Abban lehet igazság, hogy a gyártóknak fontos a pontosság, mert piaci elvárásnak tartják. Viszont a Seiko
példáján elindulva látok más alternatívát is, mint Te. A '60-as évek közepén Svájc egy addig minden évben megtartott megmérettetésen "megfutamodott", amikor a Seiko közzétette a teszt eredményeit annak az órának, amivel indulni
akart volna a következő versenyen. Nem rendezték meg a versenyt... A Seiko ezek után majdnemhogy teljesen
felszámolta a mechanikus órák gyártására szakosodott erőforrásait - pontosabban átirányította a quartz órák
fejlesztésére, mert úgy gondolták, hogy a piac igénye a pontosság felé (is) fog irányulni, abban meg a mechanikus
szerkezetek elérték lehetőségeik akkori határait. Majd ha nem is csak a pontossággal, de kevés híján megszüntették
a svájci óraipart...a "pontos mint a svájci óra" szlogennel együtt.
Nemrég keseregtem a japán órás fórumon, hogy eltűntek a Seiko automata chrono-i. Egy fórumtárs linkelte a belpiacos
site-ot, de ott sem volt több fél tucatnál. Pár éve még az export vonalon is a többszöröse volt ennél. Brahiból utánanéztem, hogy mi a helyzet a mezei automatákkal - ott sem akkora már a választék mint régebben - jóformán
csak Monster vonal tekinthető állócsillagnak. Viszont egyre több a kinetic és a solar és mintha ráerősítettek volna
ezek reklámjára. Számomra elég nagy a hasonlóság a "quartz hadjárattal". Lehet hogy Japánban másképp képzelik
kielégíteni a piac pontosság iránti igényét? Lehet hogy megint nekik lesz igazuk és a pontosság nem a mechanikus
órák szinonímája lesz? Legalább is azoknál, akiknél csak a pontosság az elvárás és más nem érdekli őket.
