Engem is felettébb érdekelt a kérdés, hogy kell-e tartani a vaddisznóktól, főleg, hogy leginkább egyedül futkározok, ezért megkérdeztem egyszer unokatesómat erről, ő erdész.
Azt mondta teljesen nyugodtan, hogy nem kell félni tőlük egyáltalán. Nem bántanak. A koca lehet zizis, ha kölykei vannak, de igazából az sem bánt. Ha távolodunk tőlük, nem feléjük megyünk, akkor pláne nem.
Azért nem tartom kizártnak, hogy az első találkozásnál frászt hoznák rám.
Őzikével már Edvi Illés úton is találkoztam egyszer este, keresztülszaladt előttem. Meg a HHH-n is nappal.
Fantasztikus lehetett a Mátra 115 és nem kevésbé ez a videó!
Már korábbi vaddisznós történetek kapcsán is akartam posztolni de valahogy mindig elmaradt.
Most már szeretném elmondani(nem elrontva ezzel senkinek az egészséges izgalmát, kalandjait), hogy gyerek koromban én is sok rémtörténetet hallottam vaddisznókról, akik fákra kergették fel az embert, majd megpróbálták kidönteni a fát alattuk, vadászokról, akiket vaddisznó támadott meg, stb, stb.
Emiatt aztán számomra is meghatározó élmény volt az a nem is kevés találkozás, ami a Budapest környéki és más hegyekben történt vaddisznókkal. Egyszer pld. a János hegyen csak a vaddisznó kiváló reflexein múlott, hogy nem ütköztem neki biciklivel, máskor pedig a Pilisben meglepve és bambán nézett az egész konda kezdve a kis barna gombócoktól, a nagyobb csíkosakon át, a felnőtt szülőkig, miközben én átsuhantam közöttük bringával.
Ilyenkor persze a hideg veríték csorgott a hátamon és örültem, hogy túléltem a találkozást.
Egyre több találkozás, kerékpárral és gyalog, kutyával és anélkül, nappal és éjszaka, kezdett meggyőzni arról, hogy talán elnézést kellene kérnem a vaddisznóktól az emberek nevében, amiért ilyen rosszhírüket keltjük.
Egész egyszerűen sosem tapasztaltam, hogy ellenségesek, vagy akár csak barátságtalanok lettek volna velem. A legnagyobb modortalanság, amit elkövettek, hogy faképnél hagytak, vagy fújtattak melettem a bozótban. De ez érthető, hiszen nem egyszer kutya lohol az oldalamon, vagy éppen éjszakai pihenőjükből zavarom fel öket a trappolásommal.
Éjjel a lámpa fénye, mint a legtöbb állatot még kíváncsibbá teszi őket. Ami viszont még számomra is hihetetlen volt, hogy a kismalacok olyannyira kíváncsiak, hogy nem csak hogy képesek ottmaradni, ha megállunk, de egyszer az egyik odadugta az orrát a kutyámékoz, hogy megszaglássza. Sába meg nézet rám, hogy mi legyen. Én meg mondtam neki, hogy csak nyugi!
Azt sajnálom csak, hogy egy telefonnal készített barna maszaton kívül sosem sikerült normális képet készítenem róluk, mert amint elkezdem előkotorni a fényképezőt, rögtön kereket oldanak.
Minden Mátra 115 teljesítőnek gratulálok, fantasztikus idők, és teljesítések születtek. Segítőinknek köszönjük a sok-sok felajánlást, önkéntes munkát. Jövőre 10., még jobb túrát szervezünk!
Bocs, ha lelövöm valaki poénját, de a jútyúbon már van 2012-es videó a Mátra 115-ről. Nagyon jó! Látszik a sok terülj-terülj asztalka, no meg az a vaddisznó, ami egyszer csak odajön az operatőrhöz!!! :-))
Na felteszem: (mivel lassan már megismertek, úgy gondolom, meglepetést nem okozok...!)
Mátra 88.
94.8 km +4849m : 13.57
Eredetileg a 115-re neveztem, de aztán kiderült: vasárnap dolgozni kell.... így maradt a 88.
A kezdeti elkeseredés a verseny végére örömmámorba csapott át....
Az elején nagyon visszafogottan!
50-nél rájöttem: 14.30-n belül lehetek....
Kezdtem elveszteni a kontrollt!
Ágasvár: 4. kategóriás hegy: 10 perc!
Fallóskút: 6-8 perc kavarás (tovább mentem és jobbra a régi Z megzavart)
(Bravó P. hoztad a formád)
Hidegkút: gyors leves
Világos-hegy: Lupus nem hisz a szemének (én sem) 14-n belül lehetek...
kb. az utolsó 5-6 km-nél Pepe jön szembe
mondja:
én vagyok az első-- meglep
pályacsúcs lehet-- még jobban meglep (ezen egy kicsit vitatkoztunk, de felhívta MGY-t Speró 2012: 14.13, ránézek az órára és már tudom: „Speró oda a 88-as dicsőség”
marad az idei 115, de jövőre újra hosszút megyek... később mondtam is Neki, de a válasz sem maradt el: Ő pedig a 88-n!
Szóval az utolsó 5-6 km Pepével: mit mondjak, csak egy jut eszembe „a gyilkos nyúl”.
Semmi bajom nem volt … odáig...!
Gy.tarján: Medvegyu vár 100 méterrel a cél előtt fotóz (filmsztár lettem..) jaj csak el ne essen!!
Megszólalt a falú harangja is, hiába készültek...!
Az eredményről:
„szegény ember vízzel főz”,
.1. hely (először és utoljára)
„vak tyúk is talál szemet”
„B” kategóriás táv. (B kat. futókkal)
Pályacsúcs: időeredmény ide-oda, eddig azért mégiscsak Speró tartotta.....
A rendezés: Medvegyu és bandája hozta a formáját...
Annyira elérzékenyültem a ténytől, hogy eljutottál Ágasvárig... ki kellett fújnom az orom. Sírtam volna, de már kivetettem a könnyzacskóim. Én vagyok a földön az egyetlen könnyzacskó donor.
Le a kalappal a Mátrában teljesítők előtt! Egyszer én is szeretnék egy olyan festett követ kiérdemelni:) Nagyon tetszetősek!
Nekem sikerüt a hétvégén az Oroszlány 40 TT-n először átlépni a 40km-t, számomra egész jó idővel, 40,71km-880m - 5:07. Kicsit murisan néz ki az eredmény az itt többségében olvasható gigászi távokhoz/időkhöz, de azért nekem jól esett:).
Nem tudom meddig tudom még idén kitolni a max távot, de jó lenne késő ősszel 50 fölé menni...
Itt köszönném meg a hasznos tanácsokat a táplálkozással, folyadékpótlással kapcsolatban! Nekem nagyon jól működött az olipapa által javasolt ~60g szénh/óra recept. Próbáltam a lehető legjobb (és anyagilag megengedhető) forrásokhoz hozzájutni és a decában fedeztem fel hogy van maltodextrin-es italporuk (94% malto) ami ízestett és kis vízzel egész viselhető trutymót lehet belőle keverni, plusz van zselés-szelet, ugyan glukóz-fruktóz alapú, de 27g szénhidráttal nagyon könnyen nyelhető. A kettőt vegyesen fogyasztva tökéletesen sikerült a futás.
