Nyulak úton futását én is tapasztaltam, sőt volt olyan is hogy úgy kellett rászólnom hogy induljon már el és akkor is csak "kocogott" egészen addig míg el nem érte a megszokott ösvénykéjét, csak ott fordult be a fák közé:).
Amerre én járok inkább szarvas van meg őz. A szarvasok is volt hogy 10m-en belül engedtek és párhuzamosan kocogtak velem a sűrűben, hát ilyen közelről ölég nagyok!:)
Nem tudom hogy a benne lévő plusz anyagok (pl kreatin, meg ez a CRX keverék) mennyiben jók/rosszak futás közbeni szénh. töltésnél... nekem elég rosszul hangzik ez a "bedurranás" meg ilyesmi ígéretek...
Na ja, woodford greenben én sem lepődtem meg ha a fejüket sem fordították felém miközben elmentem mellettük, de azért az Érd-Biatorbágy - Sóskút háromszögben ennyire mégsem háziasodhattak! A londoni rókák tényleg egy külön faj :)
Bár mostanában nálam a nyulak viszik a prímet akik beköltztek a mezőkről az erdőbe, de annyira nem alkalmazkodtak az új élettérhez, mert ha meglátnak akkor is csak és kizárólag a dózerúton egyenesen hajlandóak futni, még véletlenül sem tünnek el minél hamarabb a fiatalosban. Sebaj, így hosszabban láthatom őket, úgy is sokkal gyorsabbak mint én.
Van am meg a varosi roka "alias" urban fox. Na vele talakozhatsz Londonban mindenfele. En is azt hittem eloszor, hogy veszettek, de egyszeruen csak hozzaszoktak az ember kozelsegehez es atszoktak kebabra, curry-re meg fish and chips-re :) TAlan csak az Oxford street-en nem latni oket, de azon sem lepodnek meg, ha ott istalalkozzott mer veluk valaki. Furcsa hely ez az Anglia no.
Utolagos gratula a Matra88,115 resztvevoknek. Jovore nalam piros betus datum lesz. Juteszembe van mar 2013-as datum?
Nekem már volt élményem "zizis" kocával is, azt azért kihagytam volna, kutyásoknak meg különösen nem ajánlom, mert az egyik kutyám egy vaddisznó harapás után lett ekcémás egy életre és még mindig hiszem hogy ezzel még jól is jártunk.
Persze ez sok év futás alatt összesen két eset, ráadásul mindkettő igencsak régen volt. Azért ha összeakadok vaddisznóval, le nem veszem róluk a tekintetem és szépen elkerülöm őket (ők is engem). A rókákkal már kicsit bajban vagyok, mert volt hogy nem igen akart "elmenekülni" amiért az ugrott be hogy ez biztos veszett.
Összességében azért elmondható hogy csak kivételesen szerencsés helyzetben tudunk közel kerülni ezekhez a vadonélő állatokhoz, főleg akkor ha a szél szembe fúj és nem trappolunk nagyon. Ezek mindig nagyon jó élmények és feltöltődök tőlük.
Idén is elmegyek a velem utazóknak és akkor már természetesen mindenkinek felkínálom a lehetőséget hogy hozok Tyvek vízálló nadrágot, amit elfogadnak az UTMB/CCC/TDS-n.
Már épp akartam írni, hogy egyetlen latin közmondást tudok:
Alea iacta est
Mire rájöttem, hogy ezeket is:
Carpe diem
Cogito, ergo sum
Nomen est omen
Veni, Vidi, Vici!
Ezeket meg most találtam :))) - Lupus in fabula (- Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik (szó szerint A farkas a mesében van). Köznyelvben gyakrabban: Emlegetett szamár.)
Engem is felettébb érdekelt a kérdés, hogy kell-e tartani a vaddisznóktól, főleg, hogy leginkább egyedül futkározok, ezért megkérdeztem egyszer unokatesómat erről, ő erdész.
Azt mondta teljesen nyugodtan, hogy nem kell félni tőlük egyáltalán. Nem bántanak. A koca lehet zizis, ha kölykei vannak, de igazából az sem bánt. Ha távolodunk tőlük, nem feléjük megyünk, akkor pláne nem.
Azért nem tartom kizártnak, hogy az első találkozásnál frászt hoznák rám.
Őzikével már Edvi Illés úton is találkoztam egyszer este, keresztülszaladt előttem. Meg a HHH-n is nappal.
Fantasztikus lehetett a Mátra 115 és nem kevésbé ez a videó!
Már korábbi vaddisznós történetek kapcsán is akartam posztolni de valahogy mindig elmaradt.
Most már szeretném elmondani(nem elrontva ezzel senkinek az egészséges izgalmát, kalandjait), hogy gyerek koromban én is sok rémtörténetet hallottam vaddisznókról, akik fákra kergették fel az embert, majd megpróbálták kidönteni a fát alattuk, vadászokról, akiket vaddisznó támadott meg, stb, stb.
Emiatt aztán számomra is meghatározó élmény volt az a nem is kevés találkozás, ami a Budapest környéki és más hegyekben történt vaddisznókkal. Egyszer pld. a János hegyen csak a vaddisznó kiváló reflexein múlott, hogy nem ütköztem neki biciklivel, máskor pedig a Pilisben meglepve és bambán nézett az egész konda kezdve a kis barna gombócoktól, a nagyobb csíkosakon át, a felnőtt szülőkig, miközben én átsuhantam közöttük bringával.
Ilyenkor persze a hideg veríték csorgott a hátamon és örültem, hogy túléltem a találkozást.
Egyre több találkozás, kerékpárral és gyalog, kutyával és anélkül, nappal és éjszaka, kezdett meggyőzni arról, hogy talán elnézést kellene kérnem a vaddisznóktól az emberek nevében, amiért ilyen rosszhírüket keltjük.
Egész egyszerűen sosem tapasztaltam, hogy ellenségesek, vagy akár csak barátságtalanok lettek volna velem. A legnagyobb modortalanság, amit elkövettek, hogy faképnél hagytak, vagy fújtattak melettem a bozótban. De ez érthető, hiszen nem egyszer kutya lohol az oldalamon, vagy éppen éjszakai pihenőjükből zavarom fel öket a trappolásommal.
Éjjel a lámpa fénye, mint a legtöbb állatot még kíváncsibbá teszi őket. Ami viszont még számomra is hihetetlen volt, hogy a kismalacok olyannyira kíváncsiak, hogy nem csak hogy képesek ottmaradni, ha megállunk, de egyszer az egyik odadugta az orrát a kutyámékoz, hogy megszaglássza. Sába meg nézet rám, hogy mi legyen. Én meg mondtam neki, hogy csak nyugi!
Azt sajnálom csak, hogy egy telefonnal készített barna maszaton kívül sosem sikerült normális képet készítenem róluk, mert amint elkezdem előkotorni a fényképezőt, rögtön kereket oldanak.
Minden Mátra 115 teljesítőnek gratulálok, fantasztikus idők, és teljesítések születtek. Segítőinknek köszönjük a sok-sok felajánlást, önkéntes munkát. Jövőre 10., még jobb túrát szervezünk!
Bocs, ha lelövöm valaki poénját, de a jútyúbon már van 2012-es videó a Mátra 115-ről. Nagyon jó! Látszik a sok terülj-terülj asztalka, no meg az a vaddisznó, ami egyszer csak odajön az operatőrhöz!!! :-))