Ha balra tartottál volna, akkor elmész a kidőlt fák fölött és egy egyszerű csúszós, meredek parton jutsz le. Az őr, lehet, hogy épp miattad, nekem már nem szólt, hisz' ahhoz képest szinte normális irányból érkeztem.
Ide érkeztem le a hegyoldalból, a fennsíkról, (Toldi-kunyhó felől) ahonnan a kidőlt fák miatt toronyiránt letértem a források felé.
Megmondom őszintén, ennél hülyébben nem is érkezhettem volna a völgybe, cseberből egy hatalmas vederbe...
Gyakorlatilag csapdába kerültem a patakmederben, a kidőlt fák miatt, 5-6 métert haladtam előre percenként, kezdtem elkeseredni.
Aztán hosszas, elkeseredett küzdelem után, 220-as pulzussal egyszer csak kibukkantam a "gejzírnél", óriási örömömre, abból az irányból ahonnan senki nem érkezett, (mindenki szemből, a kisvasút felől jött, természetesen) és megfordulva arcomba kaptam ezt:
tökéletesen jogos a kiírás, sőt jelenleg a Bükk jó nagy részére is igaz
1. ide érkeztem fentről...
2. azt hittem ott éjszakázok
3. onnan szemből jöttem ki végre
Aztán szépen fotózgattam, megmosakodtam, pulzus le 200 alá, azonban mivel az ott álló természetvédelmi őrt is meglepte érkezésem abból az irányból, így fülön is csípett... ez is tökéletesen jogos volt. :-)
Annak ellenére hogy nem én tettem tönkre a völgyet...:-)
Egyébként ilyen nyugodt, szimpatikus, odavaló embert nem hiszem hogy sokat találni, mint ez az őr volt.
Szép türelmesen megvárta hogy rendbe hozom magam, aztán mikor indultam volna, megállított.
Valahogyan pont ezért is éreztem magam szarul, mert ilyen normális volt.
ott állt a háttérben, lentebb
Nagyon-nagyon sokat tanultam ebből a napból, és nem csak a Vöröskő-völgyben. Szoktuk puffogtatni azt a frázist hogy a "Bükk nem viccel", meg ilyesmi, de most tényleg nem volt vicces a dolog.
Ugyanakkor az egyik legemlékezetesebb túrám lett, a tanulságok miatt.
A Piros az rendben van, az évtizedek óta változatlan Bagoly-hegy -Orosz-kút - Ágnes-rét -Fehérkőlápa-Hajnalka-forrás- Vadas Jenő-forrás -Diósgyőr útvonal. Ami érdekes ebben, hogy a túraút most nem a turistaház bejáratánál megy el, hanem kissé lejjebb az erdei úton. Amikor a ház magántulajdon lett, akkor elvben kerítést, kaput kapott, ezért szűnt meg a közvetlen érintőpont.
Ami a kék sávokat/csíkokat illeti, az nem turistajelzés. Mert itt valóban nem volt soha kék jelzett út, mert a kivitele, formája sem utal erre. Az erdészeti jelzés is kétséges, mert az erdei határok nem követik a turistajelzéseket. Továbbá nekik sem ilyenek vannak rendszeresítve. Ha ez több helyen a Z sávval együtt jelenik meg, akkor inkább valami magán kezdeményezés, partizán akció lehet, pl. valami rendezvény, diákprogram, stb, "segítésére". Mert ugye, szegény résztvevő nem látja a szabványos turistajelzést, ezért fessünk még pár mankót az erdőbe.
ez csak úgy: nagyon régi piros(!) és kék jelzés a turistaháznál
És ezek vajon mik? A zöld jelzésen, a Gulicskáról lefelé Csanyik felé több fán láttam ilyen kék sávokat, de tudomásom szerint a kék sosem jött errefelé.
Ez szép fogás. A jelek legalább 30 évesek lehetnek. A Kohász út itt még sávjelzés volt és ment egy S sáv a Mexikó-völgyön át Bükkszentkeresztre. Valamikor a 80-as évek elején történt jelzés rendezés óta itt K+ megy és a S sáv megszűnt, mert csaknem végig országúton haladt. A korábbi jelzésfelújítások nem vették olyan szigorúan a régi jelek megszüntetését. Ezért volt szerencséd e remek fogásra. Meg persze a szépen benőtt jelzés is kellően rejtve maradhatott.
Totálisan benőtt, de látható kék sáv és sárga sáv jelzés Diósgyőrben, a térképen jelzett helyen, meglehetnek vagy 40-50 évesek, még a kék kereszt előtti időkből:
Nagyon hazai tájakról hoztál tudósítást. Lassan többet járod ezt a részt, mint én.
Nagyon jó időérzékkel jártál ott. Egyrészt a hókár, másrészt pedig jelzésfelújítás szempontjából. Ez a zöld körút rövidesen fel lesz újítva és akkor vélhetően a régi Kohász jelzések mind eltűnnek. Ha van még restanciád erre a környékre, igyekezz menteni amit lehet.
Egyébként jó szirtezést, de csak ha biztonságos lesz a táj, mert a többi azért már beljebb van a hegységben.
Bükk szirtjei túramozgalom Az első négy szirt, 14km Molnár-szikla, Szeleta-tető, Fehérkő, Gulicska
Jól aludtam, pedig a szállásommal átellenben lévő Molnár Csárdában esküvő volt, a zene hajnal 4-ig vidított, de ez valahogyan most pozitívan hatott rám is, nem zavart egyáltalán. Az eső is egész éjszaka kopogott az ablakon, de bizakodtam... És lám: mikor reggel 7 körül kiléptem az alsóhámori szállásom kapuján ragyogó reggeli napsütés köszöntött, szemben a Szinva-patak csobogott, hűs, erdei levegő csapta meg az arcom... áááá, ez az, igen, ezért jöttem! Mikor jól érzem magam túra közben akkor dúdolni szoktam, most útban a Csanyik-völgy felé (mellettem a Szinva zuhogott) egyből rákezdtem:
"Egy kis patak, mindig rohan, egyre csak, énekel..."
A Csanyiknál, a kisvasút sínjeinél indul a piros jelzés és a Szinva-tanösvény kék átlója felfelé, a Molnár-szikla, és a Szeleta-barlang irányába, itt kezdtem a kódgyűjtő túrámat. Jól kijárt ösvényen hamar elértem a keresztet hordozó, 300 méter felett valamivel magasodó Molnár-sziklát, (első pont) amely nagyszerű kilátást nyújtott, a völgyben elkészített Nagy-Magyarország "pörformanszra", és Alsóhámorra is.
1. pörformansz 1. , foltos szalamandrák
2. itt indul a tanösvény és a piros sáv jelzés
3. pörformansz 2. , Nagy-Magyarország
Azonnal új dalra váltottam magamban: "Van egy ország, ahol álmomban jártam, Magyarország..."
A Szeleta-tető felé volt még pár kiugró szirt, jó kilátással, majd a Szeleta-Zsomboly víznyelője következett, nagyon érdekes hogy a felszínen csupán egy kis lyuk, aztán meg több tíz méter hosszan egy jókora barlang valahol odalent. A következő sziklakilátó, a Szeleta-tető volt, amely csodás, orgonabokrokkal keretezett panorámát nyújtott a Palota-szállóra, és a Lillafüred körüli hegyekre. Pár perc álmélkodás után lesétáltam a barlanghoz, elolvastam a tájékoztató táblákat, majd bementem egy 15-20 métert, hát mit mondjak, nagyszerű, lenyűgözően hatalmas, és félelmetes, szinte várja az ember hogy morran egyet a sötétben a barlangi medve és felizzanak a szemei! :-)
1. Szeleta-zsomboly
2. a Szeleta-barlang hatalmas bejárata. Odabent koromsötét uralkodik
3. Lillafüred
Gyorsan ki is jöttem, felírtam a kódot, és vidáman gyalogoltam tovább a tanösvényen, amelyen hamarosan ott értem el a Lillafüredi autóutat ahol a múlt heti Dolka-tetős utamat kezdtem. Aszfalttaposás következett, a Hámori-tónál ott sorakoztak a katasztrófavédők, vadászok, erdészek, rendőrök, de az autók szabadon mozoghattak, legalább is itt még. (Mondták hogy pár napja még Alsóhámorig sem engedtek senkit :-O ) A Fehérkőlápa felé indultam, tudtam hogy jó kis mászóka lesz, de megláttam hogy éppen nyit a Herman Ottó múzeum, így aztán bementem a kedves kis házba, ahol éppen kávéztak, és némi könyörgésre nekem is lefőztek egy adagot... örök hála! :-)
1. a Hámori-tó
2. Herman Ottó egykori üdülőháza ma emléket állít a tudósnak
3. a kiállítás pici részlete
Nagyon nagyon érdekes múzeum ez az utolsó magyar polihisztorról, mindenkinek melegen ajánlom! A tárlatvezető úr rengeteg plusz információt ad a kiállításhoz, nagyon tájékozott, jó beszélgetőpartner, a kiállítás sokoldalú, érdekes tárgyakkal, például a barlangi medve koponyája is látható, továbbá egy medvecsontból készült pennatartó. Ez akkor készült mikor még nem tudták hogy az barlangi medve csontja...:-) A Fehérkőlápa felé vezető kapaszkodó a zöld sáv jelzésen gyönyörű bükkerdőben vezetett, régi Kohász Kék jeleket is fedeztem fel ismét, olyanokat amiket eddig nem láttam máskor.
A csúcshoz közeledve egyre több volt a gyökerestől kidőlt bükkfa, ezek a fák a múlt héten még álltak, ezek mind friss kiborulások voltak.
1. Herman Ottó autentikus kis háza
2. régi kék, új kidőlések
3. fény-árnyék a Fehérkőn
A Fehérkő csúcsán szinte másodpercenként változott a kilátás a vonuló felhőknek köszönhetően, csodás volt! A Gulicska-szikla felé továbbra is a zöld sáv jelzésen haladtam, az időjárás kezdett begorombulni, egyre több volt a felhő. Rövid pihenőt tartottam a Hajnalka-forrásnál, majd némi hullámvasutazás egy újabb ördögszántásos, szép erdőben, és már ott is álltam a nap legszebb kilátópontján, melynek szépségéhez jelentősen hozzájárultak a folyamatosan és gyorsan változó időjárási események is.
1.-2. kilátás a Gulicska-tetőről (544m), ugyanonnan, kb 10 perc különbséggel
3. havas eső kísért Alsóhámorig
Több mint fél órát töltöttem itt, a közeledő esőfelhők késztettek továbbindulásra. Alig hogy elindultam, már esett is, de én csak énekelgettem az esőben...:-) "Vasgyár a neve a helynek, Vasgyár, ahol fölneveltek, Vasgyár, Ahol engem mindenki ismer..."
A zöld jelzésen folyamatosan zuhogó havas esőben értem vissza Alsóhámorra, megmosakodtam, zenének beraktam a hármas Eddát '83-ból, és elégedetten indultam haza. "Köszönök, neked Miskolc, sok szép éjszakát, felidézek, egy dalt, Az ő kedves dallamát..."
Ezzel az a baj, hogy maga a fúrás ami baromi drága, viszont egyáltalán nem látványos. Az olyat pedig nem szeretik a politikusok, ami mellett nem mutatnak jól az átadáson. :P
Egy sokadik, uniós milliárdokból épült komplexum persze tragikus lenne, de egy japán mértékű onsen teljesen jó lenne, ráadásul a Palotaszálló kertjében eredetileg is volt medence.
tökéletesen jogos a kiírás, sőt jelenleg a Bükk jó nagy részére is igaz
ott állt a háttérben, lentebb
ez csak úgy: nagyon régi piros(!) és kék jelzés a turistaháznál
Őr-kő
Pes-kő
Tar-kő
Három-kő
