Azt írják, hogy keresztülmennek a Madeira Laurissilva erdőn, ami 1999 decemberében az UNESCO által a világ örökségének nyilvánítottak az erdők és hegyek kategóriában. Hűű, biztos szép lehet!
Sikerült megrajzolnom, Virágos-nyeregtől még visszamegyek a sárgán Hüvibe és egész jó kis távot és szintet össze lehet így szedni. Nem tudok eljutni a Börzsönybe, de valami szinteset csak kellene futni és így összejön majdnem 30 kili és 1200 szint.
Tudja valaki, hogy UTMB-n van e tömeg minimum a zsákra vonatkozóan? Egyedül a hosszú felsőre láttam ilyen kritériumot,(180g), de a komplett zsákra nem. Viszont a szabályok között van egy olyan mondat, hogy:
At any time during the race, the marshals can verify the bag, its weight andor its contents. The runner is obliged to accept these controls in a friendly manner, at the risk of exclusion from the race.
Nehéz elkezdeni. Sok minden kavarog az ember fejében ilyenkor. Ami tény: újkori történelem: 0 teljesítés. Volt, hogy 88-on indultam és azon is értem be (2009). Volt, hogy 115-ön vágtam neki a Hegynek és megint 88 lett belőle (2010). Akkoriban „spílerek” kevésbé látogatták még eme szivatást, így megeshetett, hogy mindkétszer elsőként szakíthattam át a 88-as célszalagot. De már a második esetben is hiányérzetem volt. Ez nem „a 115”. No, akkor majd 2011. A legnagyobb bukta. Papíron 55 lett belőle. Igaz, kb. 69-ig jutottam. Majd autóval a célba. Nem esett jól a taps. Sosem lesz ez már meg az új évezredben ? 2012.június 2. – hajnal. Forgolódom az ágyban, pedig még van idő. Végre csipog az óra. Kelés. Mindent összekészítettem már jó előre. Ugrás be a kocsiba. Pesten felveszem Rushboyt, GJuditot, majd martyet és moiwat. Gurulunk. Göngyös. Abasár. Markaz. Domoszló, majd Fittipaldi-Vinatti letol egy Daciaval és megelőz. Ha előttem van, nincs esély beérni szintidőn belül. Ja, ez még nem az. Kisnána. Tömeg. Nevezünk, gyorsan. Már indulnék, de még nincs 7. Egyetlen probléma megoldását keresem már csak: hogy jut át a kocsi Tarjánba. (na és én ?) Elővillan matuspeti mint rendező, új oldaláról ismerem meg: van jogsija. Hoppá, a legideálisabb sofőr.
Na végre, elindulunk, elindulunk. Töményen kérjük. Sokan elhúznak. Mi lépésben haladunk, moiwa is alig csattog. Nem fogyasztunk sokat a reggeli levegőből. Oroszlánváron pikk-pakk fent vagyunk (8 km – 1:21) Ha már ennyit cipekedtek a derék pontőr-legények, akkor lehúzunk pár felest. Aztán uccu neki. Dögunalmas de egyben csodás etap végén jutunk a Csúcsra, Kékes: 17.1 km – 3:00. Érzem, sokkal több is lenne bennünk. De nem és nem. Nem toljuk jobban. Ez egy szellemi sport. A körülmények ideálisak, a fejünk is a helyén. A síházban támad az első habzsi-asztal. Enni kérek. Nem hibázhatok, mint tavaly, amikor a sóhiány miatt 20 kilit toltam két begörcsölt vádlival és két combbal. Paradicsomot eszem olivával és sajttal. Majd sajtot paradicsommal és olivával. Na és lecsúszik egy-két coke is. GJudit tartja velünk a lépést, kemény csaj. Zúgunk, de nem is, csakis ésszel gurulunk tovább. Paradsasvár előtt máris bélproblémák. Jaj-jaj. Egy Hubertusnak nagyon örülnék.
Eljön az is (26.6 km – 4:15; by the way medvegyu, ez a résztáv így jó ? túl gyorsan jöttünk. Sztem ez a pár évvel ezelőtti feljebb lévő pontra vonatkozhat). Pecsét után bekéretőzöm a Hubiba. Megkönnyebbülök. Izó-coke-sajt-süti. moiwa sürget. Hát jó, induljunk pajtás. Piros és plusz. Nem sok jót sejtet. Kis-Lipót, Nagy-Lipót, még nagyobb Lipót. Lipót hegyek. Hegy Lipótok. De aztán csak jön a touchdown. Kék és plusz. És akkor jött a doktor – szólt a nővér… pesza doktor. Röviden csatlakozunk egymáshoz és boldog születésnapot kívánunk neki. Doktorok a doktornak. Jaj, tényleg kéne már egy doktor ? Fejben még jól vagyunk. Na de meddig ? Ki nyer ma ? Játék és szopika 1010 percben.
De végre, csak eljő Galya (31.4 km - 5:34). És a húúúúslevi. A dilemma a szokásos: mikor is csúsztassuk le ? Kör előttem vagy kör utánam? Előbbi mellett döntünk. Hátha elfogy. pygmea pincérkisasszony szolgálja fel a gőzölgő nedűt. Vicces ez a 6-os átlag. Sosem eszik, nem pihen. Elhúzott a rohadék. Itt nem vele versenyzünk, ez az ő pályája. Dögöljön meg. Na, karikázzunk egy kicsit. Nicsak-nicsak, ki csapódik mellénk ? Ez bizony lászlószilvi. Még csak itt, még csak ő ? Na ja, Mátraháza után. Zutty, együtt esünk be Mátraalmásra (34:8 – 5:19). Almát nem kérek, de egy kis süti jól jön. Újabb futo-lady esik be, yoyo, ő is megnézett már ezt-azt. moiwa egyre inkább sürgetősre fogja.
Nincs mit tenni. Fööööööl-fööööl proletárok ! Vár a Galyavár. Én nem, 2 hete már megnyaldostam. Elég volt belőle akkor. Sajnos nem lett kisebb. Süvít a szél, zihálunk, tüdőre szívjuk a környék összes oxigénmolekuléját, de suhanunk felfele. Csak lesz ebből pöcsét drága barátom. Innen már csak egy csusszanás Galya – olyan ismerős. Jártunk mi már itt ? Ennivalóval kinálnak, ismerős arcok. Mikor is találkoztunk ? Sajnos nem emlékszem. Evés-ivás-evés-ivás. Aztán gogooooo. Fúúúúúúúj, esik. Víz felülről. Víz oldalról. Csak ne legyen sár alulról. Lefele-lefele, lesz ennek még böjtje. Fázom. Fussunk ? Á, dehogy ! Győznünk kell és győzni is fogunk. Kerülgetünk jobbra-balra, aztán jelzés sehol. Ezt bizony benéztük moiwa-sporttárs. Go back. Ott egy feltételes sátor. Patak, kimászunk. Ebben a hűvösben Mátraháza meg sem kottyan (47.5 km- 8:51). Habzsi. Dőzsi már kevésbé. De azért jól jön a szokásos trojka: sajt, pari, oliva. Plus more coke. Nem tudok kivetkőzni magamból: mozgalmazzunk pajtás, ha már itt vagyunk. Egy beazonosíthatatlan mozgalom pecsételőlapjára ráütöm az OKT-t. Uh, még felénél sem vagyunk. Hülye gondolatok ezek, itt és most. Kis bokaficam, egy átlagos lépéshiba, majd meghalljuk a lajosházi kisvasutat. Sajnos már nem látjuk – sihuhuuu, elpöfögött. Louisville 51,9 km – 9:38. Itt megint találkozunk GJudittal. Hihetetlenül jól tolja. Egyre kevésbé tudok ételre nézni. Bezzeg ők, bámulnak engem. Váltok – csúsztatok egy lekvároskenyeret. Igazából nem esik jól, de enni kell. Sósat, sósat, édeset, édeset. Ó, édesem.
Megint lerágott etap. De jő a zuhééééé. Esik. Nem esik jól. Ugye moiwa nem ez lesz holnap délig ? Az égre bámulva, óóóóó, nem sok jót szűrünk le. Eddig minden olyan szuper volt. Na nehogymá’. Nem szívhatunk. Nem és nem. Ebben maradunk. Lassan erdészház, műút, temető. Aszfalt. Vizes. De most jól esik. Szentimre – Hóvirág, na ez már tényleg a féltáv. De azért nem ad medvegyu semmit. Max egy kis levest. Minimális mennyiséget kérek, inkább barackkal próbálkozom. Az még csúszik. Akárcsak a faluból kivezető ösvény. We go down to the river, to the river Narád. Meglepem magam – nem taknyolok. Aztán kimászunk. Mintha a nap is ránk merengne. De ebben még nem bízunk. Mátraszentlászló (direkt nem néztem meg, fejből írom, lehet, hogy Szentisvtán, de ez sucks). Majd downhill. Itt is alig futunk. Na jó, egy nagyon kicsit. Egy műút, még egy és még egy. Nyugi moiwa, majd ha kiérünk az erdőből. Szoros és patak (67.7 km – 12:27). Jók vagyunk. Eddig mindig eljutottam, de ilyen hamar még sosem jártam itt. Korog a hasam. Mitől? Újabb váltás: banán. Meg egy kis sajt. Elköszönünk a pontőröktől. Idén már nem akarom őket látni (tavaly még elindultam innen kínszenvedve, majd visszafordultam 2 kili múlva).
Most érzem az erőt, Yoda mester. Ágasvári th (71:9 km - 13:25) tényleg rutinból. Semmi izgalom. Lecuccolunk, egy falat hamm. Come on baby, light my fire !!! Kék háromszög. Hány ezredszer? Fent csanya. És a jó puklin üldögél az aljas. 2 perc pihi. Még látjuk gyakorlatilag a naplementét. Turn back. Ez rosszabb. De csak lent vagyunk. Még váltunk pár szót Átolcsabival, de azt már nem beszéljük meg, hogy a blancok miért előzték meg a blau-granat. Forca Barca. Mes que un club !
Bent a házban rántottával fogadnak. Gazdagon. Benne szalonna, hagyma, paprika, krumpli, paradicsom. Uh, most összefut as nyál a számban, na de akkor…. Az adagom felét átpasszolom moiwának, aki ekkorra már csak egy bottal mozog. A másiknak annyi. Hiába, no, a Mátra mindent amortizál. ÉN futócipőben vagyok. Eddig bevált. De most elkezd rászáradni benne a zokni a lábamra. De ez NEM LEHET akadály. Félhomályban indulunk, lámpák elő. Szalag itt-szalag ott. Újabb patak. Újabb mászás. Falloskúton már tök sötét és Maki fogad. Minden mi szem szájnak ingere. A belem kicsit (nagyon ?) kavarog, de azért óvatosan pusztítok az asztalról.
Elhagyjuk a pontot. No more coke, no more heroin – jelez a hasam. És hoppá rézi, minden ki is jön. Sugárban festek az aszfalton. Ideiglenes túratársunk érdeklődik, de mondom, hogy csak a szokásos. Dőlünk be balra az aszfaltról. Ismét szalag. Csúszik, keskeny. Szopás. Sűllyedek. Valóban erre kellett jönnünk ? Mindegy, csak vége. Mátrakeresztes. Mélypont. De nem fejben. Kertészkedő néni (éjjel…) mutatja meg, hogy merre megy a sárga. Feljön a hold. ÉS teli ! Hullámzunk, aztán Hidegkút (81.9 km – 15:56) Elfekszem, de tolok egy kis levest. Sajnos a cipőm vizes. Nem foglalkozunk vele. Látszólagos döntést közlök az officerekkel: átneveznék. Le ? Nem ! Fel ! Ez persze csak álca. Sosem gondoltam eddig a túrán a 88-ra. Innen egy 4-5 fős társasággal indulunk tovább. Nagyparlagon nem időzünk. Jöjjön aminek jönnie kell. Zöld négyzet- kis aranyos. Zöld háromszög - Eine kleine nachtmusik – csak ínyenceknek. Minden véget ér egyszer, bíztatom magam. Na de tényleg ? Irdatlan ez a két kili. Mi utolérjük Orsipankáékat, közben elhúz mellettünk egy kíméletlen versenyző: 6-os átlag kistesója, ő az 5-ös. Nem eszik, nem áll meg ő sem sehol. Nem lassul felfele sem, éjjel is tolja. Mátrai csávó. Hol van már az a rohadt Múzsla ? Itt: 90 km – 18:05. Kicsit leülök a kőre. De olyan lassan jöttünk, hogy az már pihentető volt.
Gurulunk lefele. Kicsit talán be is gyorsulunk, előzgetünk. De nem érdemes rohanni – mondom én. Más itt a Bércen, a cél-adrenalin futtat lefele. Na, de most hol a cél ?! brrrrrr.... Kellemes tűz fénye tűnik fel a cipőnk alatt. Sitty-sutty el is érjük Diós-patakot (95.5 km – 19.22). A tűz mellé huppanok – On fire ! Nicsak ki beszél ? Tőlem balra ebola, jobbra Jaat. Mit kerestek itt cimborák? ebola hasonló dörzsivel szenved, mint én. Ki akar állni. Győzködöm. Nem megy. Tavaly fordítva volt. Neki sem ment. Jaat csak pihen. Milyen igaza van. Én nem tehetem, moiwa ellentmondást nem tűrően előre mutat. Előre! Jellegtelen terepen hullámzunk. Jobb is a sötét. Állj, passport controll – feltételes pont. Kénesforrás. Majd Johannesburg. Tényleg egy gettó. Felmászunk, inkább kézzel, mint lábbal. Bélbajok. De a lényeg: agyban a pályán. A sok magnézium tabletta az izomzatomat is kíméli.
Havas – egy rohadt hegy ez. Sosincs vége. Aztán mégis, 104,5 km – 21: 48. Leülök egy tuskóra. Kis banán le, majd minden ki. Tuskó vagyok. Fel sem kelek az akcióhoz. Szerencsére a pontőrök nem foglalkoznak vele. Próbálnak azért etetni, de már nem kérek semmit. Csak iszom. Most érzem először, hogy az anyag-kiáramlás kicsit elgyengít. De már átlátható messzeségben a cél. A fejem behúz – ez biztat. Orsipanka két energiazselével kínál. Elfogadom. Az egyiket letolom. „Lerongyolunk:-)” Fajzatpusztára. Ennél hülyébb nevet… Úgy döntök, hogy magamévá teszem a rendezői nyugágyat és abban élvezem a kelő nap sugarait. Úgy 8 perc 14 másodpercig. Tömény lekvárt kanalazok. moiwára nézek. Kár volt, Go ! Mászunk: feltételes pont Káva. Majd lefele. Egyszer csak remeg a föld. Mi dübörög itt ennyire? Egy óriási vadkan száguld el mellettünk. Hang bennszakad, vér megfagy. Ilyet még sosem. Már látszik Tót-hegyes. Jelzés hegyek minden fele. Be is nézünk egyet. 5 perc bukta. Számít ez? Ah… Felkanyargunk a csúcsra: 113.9 km – 24:13. Már egy napja gyaloglunk. Őrültek. Palacsintát kapunk. Védjegyem évek óta: a felét visszaadom. Visszafordulunk. moiwa elűnik. Én haladok a kitűzött útvonalon. Belehúzok. Nem látom. Te jó ég ! Telefon. Rossz fele indult. Megvárom. Csüccs. Újabb 5 perc. Sebaj. Babik kút, majd világosan látszik már Világos-hegy. Oda már tolatva, kézen állva is. Az utolsó csúcs. Feltoljuk magunkat. Balatonszelet. Fél. Jajj, le is kell innen menni. 118 kili után szólok moiwanak, ha akar, menjen. Én a gyomromra vigyázva kímélem magam. Sűllyedek, de nagyon. Majd már kevésbé. Aztán már egyáltalán nem. Erdő, mező, gyümölcs.
De egyszer csak az van kiírva, hogy Petőfi utca. Hopsz, csak nem Gyöngyöstarjánban járunk ? Szalagok mindenfele. Majd egy molinó: CÉL ! Taps. Na, ez már jólesik. Le sem huppanok. Semmi fáradtság. Csak katarzis. 1995 és 96 után újra megvan: 124 km – 26:30. Célfotók, díjazás és öröm. Azonnal lecsapok egy teljesítői polóra.
Mindenkinek köszönöm, hogy itt lehettem ! Jövőre ugyanitt !!!
medvegyu & Co pedig ismét hozta a szokásost. A lehetetlent.
Igen, az nincs eléggé hangsúlyozva, hogy a régi útvonal más volt, ezt majd valahogy ráírom az erdménylistára (pl. csillag és apróbetűs szüveg :-)).
Szerintem ha Manbó elindul a 2000-es évek pályáján normál vagy tűrhető talajviszonyok mellett, biztos megcsinálja 15 órán belül, a kérdés csak az, hogy mennyivel.
De a 90-es évek időadatit a mostaniakkal ilyen értelemben nem vetném össze, alma volna a körtével, még ha 3 óra nincs is köztük az élmezőny esetében.
93-ban találtam egy kis gumikorongot, amit átfúrtam, bele egy csavart és rögzítettem rá egy nyelet. Ezt végigtoltam a térképeken és lemértem jópár akkori teljesítménytúrát és ez alapján kiátlagoltam a kerületét.
Ezzel az eszközzel méregettem az akkori ,,mátrai álom'' teljesítménytúra változatainak a hosszát, végül maradt egy 115-ös.
Így lett Mátra 115 :-).
Aztán lemértük egy mérőkerékkel (Tihanyi Petitől kaptam annó) terepen részletesen és emlékeim szerint 112 km-t mértünk (talán egy 6-os excel fájlban megvolt a sok mérési eredmény, de sajnos már nincs meg).
2009-ben mikor újra nekiláttunk a szervezésnek, mindenen tökéletesíteni akartam, így az útvonalon is, szerintem sikerült :-) (bár sokak szerint a Nagy-Hársast kifelejtettük, épp most mondta egy teljesítő a célban, hogy a Galagonyás-bérc - János-vára - Mészpest = ,,Hortobágyi-szakasz'' kicsit unalmas :-)).
A mostani útvonal GPS-el (vagy tuhun) mérve 115-116 körül van, ill. a szigethalmiak mérőkerekével 124 km-nek mértük.
Valójában ahány mérési módszer és eszköz, annyi érték.
A túra neve maradt Mátra 115, de lehet javasolni jobbat (úgyse változtatjuk meg ;-)) :-)!
Köszönöm hogy írtál, azóta Kabócával már beszéltetek is.
Kedves Norbi és Glockner!
Olipapa tudja megmondani, mit tervez Kabócának a két edzőtáborra. De úgy gondolom, ez is majd csak az addig elvégzett edzésmunka és akkori forma függvénye lesz.
Hirdetünk Futaneten, Edzésonline-on is. Jelentkezők száma 0, olyanoké akik "ismerek valakit aki jó lehet", több. Azonban az így ajánlott emberkék szintén nem érnek rá.
Nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan reagáltatok. Dorkapapa hozzászólását konkrétan jelentkezésnek veszem, Mariann egy kicsit sejtelmes volt. Nem értem mit szeretnél Mariann, jönnél vagy sem?
Téged Ipr ismer, ezért ha jönni akarsz, előnyben vagy. Ha nem, Dorkapapát ismeretlenül is szívesen látjuk. A célunk egy jó hangulatú futás, a képességeink a mezőny második felébe utalnak bennünket. Ugyan tavalyelőtt két Ősz Apó fejbében született az ötlet, de sem a hajszín, sem a családi állapot nem kritérium.
Szemezek két jún 30-i versennyel, az egyik Veitsch (54 km/2200 m szint, Ausztria, 330 km Bp-ről), a másik a Brixen Marathon (42 km, 2340 m szint, végig felfelé!, Olaszország, 800 km Bp-ről). Jó lenne társ(ak)at találni valamelyikhez, akinek megmozgatta a fantáziáját, vagy már amúgy is tervezte bármelyiket, az lécci írjon ide vagy emailben!
