Mivel többségében háziállatokkal kapcsolatos témák vannak a csúcson, picit nekem hiányozni kezdtek az igazi vadak. Ezért is nyitottam meg ezt a topikot, ahová jöhet minden, ami kerítésen kívül van. Netán kerítésen belül, ámde mégsem egészen odavaló (és nem a rendőrséget hívjuk észrevételükkor ;-) A bogaraktól kezdve a ragadozókig bárkit becincálhattok ide.
Legtöbbünk találkozik a kirándulásai, túrái során olyan állatokkal, amikről szeretne többet tudni vagy legalábbis nevén „szólítani”. Persze vannak olyanok is, amiket a többség felismer (őz, vaddisznó, róka vagy éppen bükk, gesztenyefa), de mondjuk a lábnyomaikkal, netán hangjukkal már gondban vagyunk.
Tehát jöhet ide minden, írások, beszámolók, kérdések és képek, amik az élővilág „vadabbik” részéhez kötődnek.
Megkockáztatom, e különleges Harbi-állatfaj egyik fele a Kukori és Kotkodából jött, így elnevezhetnénk a tervező-rendező Mata János tiszteletére. Szájában egy felsőbbrendű rák potrohát tartja, a többit elfogyasztotta már. Ezzel utal a Desmond Morris által is kifejtett vízimajom-elméletre, miszerint az emberiség őstörténetében szerepelt egy vízi fázis, kétséget kizáróan a kakasokéban is. Az ember a kollektív tudattalanja révén emlékszik ezekre a kultúrtörténeti csodálmányokra, a képen is megfigyelhetjük az ókeresztény művészetben előszeretettel alkalmazott puritán kivitelezést, már ami az arany keretet és ezüst hátteret illeti.
A kakas így próbálja felhívni a bárgyú emberiség figyelmét egy fontos evolúciós állomásra, de azok a sörükkel vannak elfoglalva, ugye, s így lemaradnak a Watson és Crick találmányát is ködbe oszlató, korszakalkotó felfedezésről.
Az első (valójában második) képen Kukori prototípusa, avagy referenciafaja látható. Az utolsón a rák.
Ehhez mit szóltok Művésznők? /Mad árka, zoe? Meggyújtottam egy gyertyát és szétfolyva ezt az ábrát produkálta! Nem az első eset! De még Én is felismertem benne az ábrázolt alakot !
Tudom az ízlések és pofonok között külömbségek vannak, de ha mégis tetszik valakinek, adjunk neki valami tudományos nevet! hehe! Ha nem felejtsük el!
Ismerve többek hozzáállását, arra gondoltam, hogy a wiw-en tucatszámra kapott BÚÉK körlevelek helyett megpróbálom picit lebontani a gyomorperisztaltikát a különféle kívánalmakkal szemben.
Egészen konkrétan szeretném megköszönni többetek segítségét, a hozzászólásokat. Merőben szubjektív, részrehajló és elfogult lesz.
Alpha111-nek (igaz, ezt nemcsak ebbe a topikba szánnám), hogy mindig kész volt a bolond szálat felvenni, s elsőként (s egyelőre utolsóként is :) hozott csigákat a topikba. Borzsarkanynak, hogy behozta az „állatos gyakorlatot”, hasznos észrevételekkel élt, s hamar kiderült róla, hogy figyel is. :) Eguzkinak a rengeteg munkát a leírásokkal, a behozott új színeket, cikkeket, a tucat irányba való érdeklődést (jó példa). Harbinak, hogy létrehozta és erősítette a topikban a rovarvonalat a saját munkáival is, no meg a madarakét. KarkeczAninak, hogy kérdezett, reagált, hogy élénkséget és vidámságot hozott. Szegának a szakmai hozzászólásokat, javításokat, a fürdőben ülő vonzólábú gyepi béka fiúkat, a lényegre törő, nem szétfolyós, nem semmitmondó beírásokat. Sz.zoénak a lendületet, a hozzászólásokból sugárzó zizgést, mozgalmasságot és nem utolsó sorban a tettrekészséget, s hogy behozta a művészetet is a topikba (eredetileg is így akartam, de hát szarka farka, tudjuk). Thicknek a szakmaiságot, a precizitást, a nem megalkuvó vitakészséget, s nem utolsó sorban – nehogy nyálasnak vegyétek, komolyan gondolom, bár ez a kettő nem zárja ki egymást :) – a szellemiséget. S bár nem szép, de van pár ember, akik ide ritkán vagy régen írtak, mégis közel állnak hozzám. Nincs is jobb egy részrehajló, elfogult és ezt még ráadásul hangoztató embernél, csapjunk is bele: Bongnak az emlősvonal erősítését, kár, hogy mostanában nem látjuk itt.
Catkillernek a témához kapcsolódóan a fényképeket köszönöm. :) Meg sok mást is, így távolról, de ez már nem ide tartozik.
Cavecatnek az érdeklődést, a nyitottságot, a kommunikációkészséget, igaz, más topikokban többet beszélgettünk. S köszönöm kritikus szellemiségű, ide nem író barátaimnak, hogy sose átallották felhívni a hülyeségekre a figyelmet. Jövőre visszakapják. :P
Boldog Új Évet minden állandó tagnak, eddig betérőnek is, állatosnak, növényesnek!
Perverzióim közt kiemelt helyen szerepel, miszerint imádok magamra kattintva válaszolni, újfent itt az élő példa. (Abszolút off: "olyan jó vagyok az ágyban, hogy a saját nevemet sikítom.") Itt egy ajánló egy másik topikra, ugyanis a pele szó eredetéhez érkezett egy magyarázat LvT jóvoltából, megleshető: Honnan ered? (Etimológia), 988. hozzászólás.
Közérdekű:
Aki topiklakó hozzám hasonlóan nem tudta megszerezni az alábbi könyveket, de nem szeretné, ha ez mindig így maradna, keressen meg.
A természeti rekordok eléggé állandóak, például nehezen fordulhat elő, hogy 2008-ban a Nílus vagy az Amazonas megdönti az Ob folyó 2007-es "leghosszabb tölcsértorkolat" rekordját, vagy hogy jövőre a vakond(ok) jobban fog szaglászni, mint a lentebb említett lepke. Így a könyv ilyen részeiben főleg az elképesztő adatok ütnek, ezért gondoltam, hogy kicsit feltupírozzák őket.
Semmi gond, közeledik a születésnapom, Cavintont fogok kérni. :-/ Vagy egy új szemlencsét. :)
Eguzki: rájöttem, hogy buta vagyok, imádott első állatrendszertan tanárom pókász, meg fogom tőle kérdezni. (Az első arra vonatkozott, hogy van egy második is, telhetetlen vagyok.) Nemrég jelent meg Attenborough-tól a Gerinctelenek élete, lehet, éppen ebben van benne. Bár időnként D. A. se viszi túlzásba a fajok megnevezését.
Thick: ezen én is elgondolkoztam (Guinness/valóság). Elvben elég szigorú rendszerük van, nem lehet akármilyen rekordot csak úgy bejelenteni (érthető). Csak épp ez is inkább az ő érdeküket szolgálja, hiszen a hitelesség érzetét kelti. Mindenesetre néhány korábbi rekordnál azért átfutott a fejemen, hogy mennyiben valós, avagy egyáltalán: ki ellenőrzi őket? Az agyam másik fele meg azt sugallja, hogy világszerte elég sokakat fűt a Rekordok Könyvébe való kerülés, nem lehet hiány anyagból. No, hát nem tudom.
Köszönöm, hogy segíteni próbáltok, én csak arra emlékszem, hogy David Attenborough is megemlíti ezeket a piciny (pirosas) pókokat, amelyek a legnagyobb összefüggő hálórendszereket hozzák létre. Sajnos azonban arra nem tért ki a film, hogy melyik földrészen élnek ezek a pókok.
Testalkatát és farkát szemügyre véve azt is hihetnénk, egy távgyalogló szibériai repülőmókus tévedt a kertünkbe, de ez jó eséllyel nem így van. Mit látunk? Szürkés bunda, éjszakai életmódra utaló nagy, fekete szemek, körülöttük sötét gyűrű (nem, nem karikák :-). Valószínűleg épp egy fára nézünk, a nagy pele ideje javát odafenn tölti. Mivel talpa szinte mindig enyhén nedves, s így jól tapad, függőleges felületeken is könnyedén mozog.
Pele szavunk egyébként feltehetően szláv eredetű, s a litván pel-, ’szürke’ szóra tekint vissza.* A pelét angolul dormouse névvel illetik (konkrétan fat, azaz kövér dormouse-zal). E szó gyökere a francia dormir-ra tekint vissza, amely annyit tesz: aludni. Más nyelvek kincse is ehhez köthető: (Sieben)schläfer, Dormice, Coня. Hogy miért alszik, s miért kövér, alább kiderül.
Virtuális nagy pelénk kezében makk, mogyoró, olajos magvak fordulnak elő, kedveli a zsenge hajtásokat, az állati eredetű fehérjét rovarok, madártojások és -fiókák formájában. Időnként megrágja a fakérget is, ami – ha tömegesen fordul elő – olykor gondot jelenthet. Szívesen gombászik, valamint előszeretettel kóstolgatja a gyümölcsöket, ezzel idejekorán kivívva a gyümölcsöst gondozó emberek ellenszenvét. A madarasok körében a tojásrablásával kelt rosszallást, de feltehetően az antipátia jóval nagyobb, mint a tényleges „károkozás”.
Táplálkozásából már könnyen kitalálható, hol él. Elsősorban öreg lomberdőkben (cseres tölgyesekben), gyümölcsösökben és kertekben találkozhatunk vele.
Idősebb topiktársaink tán még emlékezhetnek a Kárpát-medence korábbi állatvilágára :P, környékünkön a nagy pele már 10-12 ezer éve jelen van. Más helyek leletei tanúsága szerint a faj jó két millió évvel ezelőtt kialakult.
Ahogy hidegebbre fordul az idő, a nagy pele 30-40 cm mélyen üreget ás magának a földben; lakott település környékén a padláson is áttelelhet. Normál állapotát 35° testhőmérséklet, percenként 450 szívverés jellemzi. Téli álom idején testhőmérséklete 1° is lehet, szívverése percenként 45-re lassul. Egy-egy lélegzetvétel között órás szünetek is eltelhetnek.
Télre már vastag szalonnával bír, nyár végén nagy étvággyal dézsmálja a hizlaló olajos, zsíros magvakat, bogyókat, gyümölcsöket, végeredményben súlyának akár kétszeresére is dagadhat. A zsírrétege teszi lehetővé, hogy jóformán hibernált állapotban élje túl a zord időszakokat, ezt éli fel télvíz idején. Vagy élték fel az emberek, vastag szalonnája miatt előszeretettel vadászták (és tenyésztették is).
Május végén, június elején ébred, igazi hétalvó, képes 7-8 hónapot is átdurmolni. Lesoványodva tér magához, lötyög rajta a bőr. Először a hím dugja ki az orrát, majd picit később a már rögvest párzásra kész nőstény.
Párjukat sokáig keresgélik. „Az ágak sűrűjében mozgó, éjszakai életet élő fajoknál fontos szerep jut a párkapcsolat létrejöttében a hangjelzéseknek. Ilyenkor a nagy pelék hancúrozásától hangos az erdő.” Párzás után 3-4 héttel már aktuálissá válik a gömbölyded, fűből, kis ágakból, levelekből és mohából rakott fészek lakottá tétele. A fészket tollakkal, szőrszálakkal bélelik. Szívesen elfoglalja a faodvakat is, nemkülönben a mesterségeseket, gyakran találkozhatunk pelével madaraknak kihelyezett odúban. Nem ritkán a padlás is otthont adhat a cseperedő kis peléknek.
Általában 4(–6, 11) vak és csupasz porontynak ad életet a nőstény. Három hét múlva nyílik ki szemük, hat hét után már képesek az önálló táplálékszerzésre, egy évesen pedig ivaréretté válnak.
Vannak országjáró magyar pelék is. Angliába 1902-ben kerültek az első nagy pelék, egy Rothschild-birtokra. Mondhatnánk sajátos hungarikumnak is, mivel a kilenc utazó pele Magyarországról származott. Azóta a szabadon bocsátásuk helyétől 40 km-es körzetben honosodtak meg. Nem mondható özönfajnak, nemigen szaporodnak „új” helyükön.
Ha sarokba szorítják, ellenségét kattogó hanggal próbálja elijeszteni (a támadótól függően persze, mindenesetre olykor sikerrel). Természetes ellenségei a nyestek, baglyok, a ház körül a macska fogyasztja szívesen.
A nagy pele Közép-, délkelet- és kelet-európai elterjedésű faj. Magyarországon viszonylag gyakori, elsősorban az Északi-középhegységben, cseres tölgyesekben. Védett.
A pele alapanyagai: Az állatvilág enciklopédiája: Kis növényevők; Határozó Zsebkönyvek: Vadállatok; Határozó Kézikönyvek: Emlősök; Faragó: Gerinces állatrendszertan; Élővilág Enciklopédia: A Kárpát-medence állatai; Természetkalauz: Emlősök. S az internet.
* S köszönet a Honnan ered? (Etimológia) c. topiknak, ezen belül is Yoginak, amiért segített a pele etimológiájának felderítésében.
Hm, most veszem észre, egy bekezdés még csak vázlat formájában van meg a nagy peléről, már nincs erőm belefogalmazni, úgyhogy addig tényleg valami egészen más. ;-) Kedvcsináló, mondhatni. Mihelyst reggel magamhoz térek, jön a pele is.
Pelék a konyhában
Herculaneumban végzett ásatásokon olyan kisméretű edényeket, gliráriumokat [vö. a latin nevével: Glis glis – Madárka] találtak, amelyekben az ajándéknak szánt peléket szállították. Plinius szerint a speciális elkerített területeken hizlalt pelékből lehetett lehet a legízletesebb csemegéket készíteni. A peléket a patríciusok lakomáin mézbe mártva és mákkal megszórva tálalták, a pelezsírt pedig légúti megbetegedések gyógyítására használták. Marcus Valerius Martialis (i. sz. 40–102), a korai császárkor szépirodalmának klasszikusa több epigrammájában is írt a pelékről, és különleges alkalmakhoz illő ajándékoknak tartotta azokat. A pelék irtása olyan méreteket öltött, hogy i. sz. 78-ban már külön rendeletben szabályozták, kik és mikor gyűjthetik ezeket a rágcsálókat. Talán a pelék számának további csökkenése magyarázhatta, hogy Diocletianus i. sz. 300 táján darabonként 40 dénárt fizetett a gyűjtőknek. A 17. században a Balkánon hurkokkal, csapdákkal és hálókkal mészárolták a peléket, az elejtett állatokat pedig besózva rakták el télire. Azonban errefelé a nagyfokú pusztítás évszázadok alatt sem csökkentette jelentősen az állományt. Évszázadokkal később továbbfejlesztett speciális pelehordókkal még mindig százszámra fogták a krajnai parasztok ezeket a kisemlősöket. A 20. század elején évente 800 ezer pelebőrt készítettek ki Krajnában. Különcök konyháján napjainkban is feltűnhetnek a hizlalt pelék: egy angliai hentesüzletben ilyen célból egy pár pelét 84 fontért árusítottak 1990 táján.
Már egy ideje izzadok a kérdésen, egyelőre eredmény nélkül. Kaptam támpontokat is az "óvóangyalomtól", s semmi. Mindent mást már bátran kérdezhettek, visszafelé is el tudom mondani a legnagyobb hálókat, sőt név szerint be tudom mutatni az egyes pókokat :), de hálórendszerre semmi utalás. Thick, melyik kontinens volt amúgy?
A "sógorjelöléshez" pedig sok jót kívánok Neked! ;-)
--
S most valami egészen más, hozok raktárról egy kis írást a nagy peléről.
Nem írta a könyv, ebből a szempontból hiányos. Csak a kontinenst jelölte meg, ahol ezek a nagy pókhálórendszerek előfordulnak, ám azt is elfelejtettem, mert ennyi információnál csak kapkodtam a fejem, de nem sok minden maradt meg benne. A könyv nem az enyém, sógorjelöltem kapta karácsonyra, én csak belelapoztam.
Ezek nagyon érdekesek voltak. Épp a napokban botlottam bele a könyvtárban az egyik Guinnessbe (ég tudja, melyik év, ez a "talpig ezüst" kiadás volt), de eszembe se jutott állatokat keresni benne, pedig annak idején a halászlében lévő ikrát is ki akartam keltetni.
A felsorolt rekordok közül egyetlenegyet ismertem, a galandférgét, a többi teljesen új volt. Az a lepke igencsak figyelemre méltó... S nem szoktam ilyet megjegyezni, de az is, aki erre rájött. Én nagyon köszönöm az utalásokat, tanultam ma is. :-)
Ui. Lehet, hogy már beírtam, ez esetben elnézést, mindenesetre január végéig nem titkoltan folytatódik a gerinces dömping, mivel a mostani írásaim részben a vizsgámra való kiegészítő gyúrás részeit képezik. Tél végétől azonban a növények fognak erősíteni, s a gerincetnekeressbenne lények.
No meg a világ leghosszabb férge, mely a tengerben él, és 55 méteres! A világ legnagyobb egybefüggő pókhálórendszere több négyzetkilométer. A legöregebb élősködő egy 27 éves orvosi pióca, a legnagyobb emberben is fellelhető élősködő pedig a 8 méter hosszú galandféreg.
Ma a kezembe került a Guinness (így kell írni?) rekordok könyve, és elég meglepő dolgok vannak benne az álatokról. Például egy lepke, mely 11 kilométerről is megérzi a párzani kész nőstényt, holott az mindössze 0,0001 mg (elképesztően kis mennyiség) illatanyagot bocsát ki. A hím szaglószervének receptora olyan erős, hogy akár egyetlen illatmolekulát is észlel.
De van a könyvben vérszívó pintyféle, bálnapulzus (percenként 4 szívverés), 7 és fél méter szárnyfesztávolságú (kihalt) ragadozómadár és már nyalánkságok.
"Jellemző bélyegük az a bőrlebeny, amelyet a test mindkét oldalán láthatunk; ez a farokra is átterjed, s ezt egész hosszában szegélyezi. Lábujjait hártya köti össze; a hüvelyken nincs karom."
Nem, az enyém indonéz lebenyesgekkó, de a lába alapján, amennyire látom, az európai lemezesujjú is lehetett volna, csak a hártyát kellett volna kivágni.
Fiaid ízlését nehezen értem, a földigiliszta nem jön be, de az ujjaidat megeszik... :) Rendszertan órán beszélgettünk a gilisztaturmixról, csak már nem emlékszem, annak mi lett a végkifejlete. Talán ez még a biogiliszta korszakhoz kötődött. Áh, nem emlékszem, majd utánanézek.
Nekem a földigiliszta vacsi tetszett belőle, de a fiaim leszavaztak és maradt a sült kacsa, ami már majdnem készre sült az ujjammal együtt. Ja és rengeteg muffin. :-D
Megkockáztatom, e különleges Harbi-állatfaj egyik fele a Kukori és Kotkodából jött, így elnevezhetnénk a tervező-rendező Mata János tiszteletére. Szájában egy felsőbbrendű rák potrohát tartja, a többit elfogyasztotta már. Ezzel utal a Desmond Morris által is kifejtett 
Ehhez mit szóltok Művésznők? /Mad árka, zoe? Meggyújtottam egy gyertyát és szétfolyva ezt az ábrát produkálta! Nem az első eset! De még Én is felismertem benne az ábrázolt alakot !
BOLDOG Ú J É V E T ! Mindenkineeek!
Testalkatát és farkát szemügyre véve azt is hihetnénk, egy távgyalogló szibériai repülőmókus tévedt a kertünkbe, de ez jó eséllyel nem így van. Mit látunk? Szürkés bunda, éjszakai életmódra utaló nagy, fekete szemek, körülöttük sötét gyűrű (nem, nem karikák :-). Valószínűleg épp egy fára nézünk, a nagy pele ideje javát odafenn tölti. Mivel talpa szinte mindig enyhén nedves, s így jól tapad, függőleges felületeken is könnyedén mozog. 
Virtuális nagy pelénk kezében makk, mogyoró, olajos magvak fordulnak elő, kedveli a zsenge hajtásokat, az állati eredetű fehérjét rovarok, madártojások és -fiókák formájában. Időnként megrágja a fakérget is, ami – ha tömegesen fordul elő – olykor gondot jelenthet. Szívesen gombászik, valamint előszeretettel kóstolgatja a gyümölcsöket, ezzel idejekorán kivívva a gyümölcsöst gondozó emberek ellenszenvét. A madarasok körében a tojásrablásával kelt rosszallást, de feltehetően az antipátia jóval nagyobb, mint a tényleges „károkozás”. 
Ahogy hidegebbre fordul az idő, a nagy pele 30-40 cm mélyen üreget ás magának a földben; lakott település környékén a padláson is áttelelhet. Normál állapotát 35° testhőmérséklet, percenként 450 szívverés jellemzi. Téli álom idején testhőmérséklete 1° is lehet, szívverése percenként 45-re lassul. Egy-egy lélegzetvétel között órás szünetek is eltelhetnek. 
Párjukat sokáig keresgélik. „Az ágak sűrűjében mozgó, éjszakai életet élő fajoknál fontos szerep jut a párkapcsolat létrejöttében a hangjelzéseknek. Ilyenkor a nagy pelék hancúrozásától hangos az erdő.” Párzás után 3-4 héttel már aktuálissá válik a gömbölyded, fűből, kis ágakból, levelekből és mohából rakott fészek lakottá tétele. A fészket tollakkal, szőrszálakkal bélelik. Szívesen elfoglalja a faodvakat is, nemkülönben a mesterségeseket, gyakran találkozhatunk pelével madaraknak kihelyezett odúban. Nem ritkán a padlás is otthont adhat a cseperedő kis peléknek. 
Vannak országjáró magyar pelék is. Angliába 1902-ben kerültek az első nagy pelék, egy Rothschild-birtokra. Mondhatnánk sajátos hungarikumnak is, mivel a kilenc utazó pele Magyarországról származott. Azóta a szabadon bocsátásuk helyétől 40 km-es körzetben honosodtak meg. Nem mondható özönfajnak, nemigen szaporodnak „új” helyükön. 
lehetett lehet a legízletesebb csemegéket készíteni. A peléket a patríciusok lakomáin mézbe mártva és mákkal megszórva tálalták, a pelezsírt pedig légúti megbetegedések gyógyítására használták. Marcus Valerius Martialis (i. sz. 40–102), a korai császárkor szépirodalmának klasszikusa több epigrammájában is írt a pelékről, és különleges alkalmakhoz illő ajándékoknak tartotta azokat. A pelék irtása olyan méreteket öltött, hogy i. sz. 78-ban már külön rendeletben szabályozták, kik és mikor gyűjthetik ezeket a rágcsálókat. Talán a pelék számának további csökkenése magyarázhatta, hogy Diocletianus i. sz. 300 táján darabonként 40 dénárt fizetett a gyűjtőknek. A 17. században a Balkánon hurkokkal, csapdákkal és hálókkal mészárolták a peléket, az elejtett állatokat pedig besózva rakták el télire. Azonban errefelé a nagyfokú pusztítás évszázadok alatt sem csökkentette jelentősen az állományt. Évszázadokkal később továbbfejlesztett speciális pelehordókkal még mindig százszámra fogták a krajnai parasztok ezeket a kisemlősöket. A 20. század elején évente 800 ezer pelebőrt készítettek ki Krajnában. Különcök konyháján napjainkban is feltűnhetnek a hizlalt pelék: egy angliai hentesüzletben ilyen célból egy pár pelét 84 fontért árusítottak 1990 táján. 
