"Pedig hinni is nagyon igyexem. De leginkább Jézus Krisztus szimpatikus nekem, szemben az atyjával, miközben tudom, h ez a kettő egy a szentháromságban a Szentlélekkel együtt. Ez pedig egy pszichózis, h van egy vérszomjas szadista Atya, aki egy a minden szeretetet megtestesítő Fiával... Ezt sem tudják megmagyarázni nekem, h a MINDENHATÓ Isten miért tűri a szenvedést!"
Ez eléggé súlyos... nem gondolod?
Még olvasni is borzalom!
Talán szállj magadba, és gondolkozz el azon, hogy Neked mit kellene tenned!
Istengyalázó lettem, pedig csak felmerülnek a kérdéseim, és se testvértől, se lelkésztől nincs rájuk válasz! Csak ilyenek, h istengyalázó vok... Ez nem segít! Szándékom szerint szeretnék egy kegyelmes, irgalmas, jóságos Istent. De nem találok...
Az istentiszteleten való részvételem nem a szándékomon múlik. Gondozója vok egy 4 végtag bénult embernek, ezért nagyon esetleges, h mikor jutok el Istentiszteletre. Ráadásul hó eleje van, tehát Úrvacsorás Istentisztelet lett volna, úgyh nagyon kívánkoztam már egy ilyenen részt venni, mert múlt hónapban is elmaradt sajnos...
Közel két évvel ezelőtt hatalmas veszteség ért, amit mind a mai napig nem tudok feldolgozni. Az azt megelőző életszakaszaimat is a csapások jellemezték. Nagyon rövid szakaszra lehet azt mondani az életemből, h boldog, biztonságos volt. De ez megszűnt. Ezért fordultam Istenhez, illetve ezért kezdtem gyülekezetbe járni, h ne legyek öngyilkos, illetve, mert élni voltam kénytelen, mert az öngyilkossághoz gyáva vagyok. Ezért kerestem Istent.
Fájlalom, h a református tanítókat lelkészeknek nevezik, ugyanakkor fingjuk nincs a pszichológiáról, sőt ellenzik azt, h az ember pszichológushoz járjon. Nos, én elkezdtem pszichológushoz járni, h kezelni tudjam a felmerült problémáimat, és érdekes módon a pszichológussal való beszélgetések segítenek. Sok helyzetet tudok könnyebben kezelni, mióta járok ilyen beszélgetésekre. És a lelkészem ezt nem nézi jószemmel... Mert az nem Istentől van. Pedig a pszichológusom megérti a keresztény gondolkodásmódot. Szóval a lelkész csak azt tudta mondani, h imádkozzam, meg, h higgyek... Pfff...
Pedig hinni is nagyon igyexem. De leginkább Jézus Krisztus szimpatikus nekem, szemben az atyjával, miközben tudom, h ez a kettő egy a szentháromságban a Szentlélekkel együtt. Ez pedig egy pszichózis, h van egy vérszomjas szadista Atya, aki egy a minden szeretetet megtestesítő Fiával... Ezt sem tudják megmagyarázni nekem, h a MINDENHATÓ Isten miért tűri a szenvedést! A te magyarázatod sem elfogadható! Nem, nem akarok több fájdalmat! Biztonságot, szeretetet, és boldogságot akarok! Jókedvet, derűt, és sok nevetést! Bűnös vagyok ezért!? Ha igen, akkor vállalom, na bumm! Az egész lelkigondozás úgyis csak ennyit tudott előhívni, h amikor össze voltam törve, mint egy kivert, kiéheztetett, és agyonvert kutya, akkor még szt is jól a képembe kaptam, h olyan bűnös vok, h Krisztust egyenesen az én bűneim vitték a keresztre!... És én ezt abban az állapotomban még el is hittem... Ó! Krisztust a saját vérszomjas atyja feszítette meg, mert a vérét akarta inni!
Szóval ezeket kaptan lelkigondozás gyanánt, amikor egy hónap alatt elveszítettem az anyámat, a páromat, a kutyámat, a lakhatásomat, és a megélhetésemet... Szted ez hozzáértésről tanúskodik?
Vagy van egy idős néni, akit szintén jól meggondoznak lelkileg! A néni agyvérzést kapott, és teljesen lebénult. Egész nap fexik egy kórházban, és nem tud napirendre térni afelett, h elveszítette minden képességét. Most a gyülekezetből néhányan a lelkésszel együtt járnak hozzá gondozni, h keresse Istent a néni, és ő fog megnyugvást nyújtani neki. De a néni nem tud ilyen módon hinni, és szenved. Mondtam, h rakjanak alá egy joysickos kerekesszéket, meg fog tőle változni. De nem lehet, mert én ne szóljak bele! Meg van körülötte család... Pff... Szóval szerintük majd az Isten. Szerintem meg egy joystickos kerekesszék... De ők imádkoznak a néniért... Hát jó... én sem tehetek mást... Csak nem tudok imádkozni egy vérszomjas Istenhez...
Nahh, nehéz ez, amikor sima életű emberek elmélkednek a szenvedés romantikájáról... A SZENVEDÉS NEM ROMANTIKUS !!! Nem szép, és nem hasznos! Ha van Isten, igenis szüntesse be ezt az intézményt!
A lelkészeket pedig nem irigylem. De humbukk, amit csinálnak...
Két dolog jön le az írásodból, egyrészt az, hogy haragszol a lelkészekre (miért pont rájuk, és miért úgy általában mindre, ezt te tudod), talán azért, mert nem oldják meg a problémádat, a másik pedig, hogy nem vagy bekapcsolódva egy élő közösségbe (10:47-kor írtál vasárnap, ha református vagy, akkor ebben az időpontban vagy istentiszteleten vagy, vagy pedig istentisztelet után a gyülekezet közösségében). Egyik sem a te hibád, de mindkettő ellen tehetsz. Régebben két gyülekezet között dilemmáztál, most akkor két szék között a pad alá kerültél? Az ''ide is oda is''-ból ''se ide, se oda'' lett?
Az a meglátásom, hogy túl sokat vársz a lelkészektől, és túl keveset a lelki testvérektől! Ez viszont olyan probléma, amin érdemes lenne elgondolkozz! Nem biztos, hogy olyan emberi tekintélyre van szükséged, aki megmondja helyetted, mit tegyél, mit érezz! Ezért ne lelkésztől vagy pszichológustól várd, hogy helyetted megoldják a problémádat, ők csak segíteni tudnak neked (és ez nem kevés, de nem is minden), ám a megoldást saját magadnak, vagy az ő segítségükkel velük együtt, de akkor is neked kell megtalálnod! Inkább baráti közösséget keress, Jézus Krisztusba vetett hitben járó lelki testvérek közösségét, akik előtt meg tudsz nyílni, és akik szavára adsz. Örvendek, hogy reformátusok között keresgélsz, és kívánom, szólítson meg az Ige, de ne felekezetben reménykedj, hiszen a reformátusok is csupán emberek, hanem Jézus Krisztusnál keresd a megoldást. De Jézus Krisztus nem ilyen-olyan templomban lakik, ahová elmenve ott találod őt, hanem az ő követői között van esélyed, hogy találkozz vele, ahol az evangéliumot tisztán hirdetik és valóban meg is élik. Szóval maradj ott istentisztelet után, beszélgess, barátkozz!
hha Istent jónak feltételezzük, akkor miért tűri a gonoszt! - írod
Bár nem kérdőjel van a mondatod végén, hanem felkiáltójel, mintha határozottan kijelentenél valamit, de ha ezt kérdezné valaki tőlem, én azt mondanám, hogy azért, mert szeretni tanít téged, türelemre formál téged mások és önmagad iránt, és ha nehézséget enged meg az életedben, akkor is tudd és éld meg, hogy ő veled van, nem hagy el, és ha most nem érted, miért történik ez vagy amaz, talán életed egy későbbi pontjában rájössz, éppen ez volt az az iskola, amiben olyanná formálódtál, hogy másokon segíthetsz majd, akik akkor lesznek abban a cipőben, amiben most te vagy, és olyan hasznos segítsége leszel másoknak, amilyenre neked most szükséged van, és hiszem, amilyent az Úr a szükséges időben fog is rendelni számodra. Talán pont egy olyan valakit, aki átment már hasonlókon, amin most te.
Amúgy ne irigyeld a lelkészeket, szerintem nekik sem könnyebb, mint másnak! Csak annak a lelkésznek van áldás a szolgálatán, akit az Úr lelkésznek hív el, a megélhetési lelkészek ugyanúgy szenvednek az üres életük miatt, mint a gyülekezetük. Akire többet bízott az Úr, attól többet is fog számot kérni! Mindenkinek a maga helyét kell megtalálnia, és ott kell áldássá válnia mások számára Isten dicsőségére.
Azt gondolom, h református lelkésznek lenni tök szupi. Csak be kell vágni a Bibliát, hirdetni az igét, és az ember egész életére van terülj asztalkám, fizu, koszt, kvártély... Tulképpen a semmiért cserébe... Dogmákat átadni, mesélni kell tudni... És nem kell megfelelni arra a kérdésre, hha Istent jónak feltételezzük, akkor miért tűri a gonoszt! És nem kell empatikusnak sem lenni, mert minden emberi problémára az a tanács, h imádkozz... Ha pedig nem oldódik, vagy még mélyül is a lelki eredetű problémád, akkor nem imádkoztál elég jól, vagy elég mennyiséget... Mert Isten állítólag megadja, amit kérünk... Szóval ekörül forog az egész lelkészség. Csak hetente ki kell választani egy néhány soros igét, köréje fonni egy 30-40 perces dumcsit, és máris van terülj asztalkám...
Sérülés. Hogy ki mit cipel és mióta? Apám iránt az érzéseim vegyesek. De. Bármi történt, 16 éves koromban kaptam tőle egy Károli fordítást. Bármi történt ezt be nem árnyékolja. Semmi. Láttam milyen apám mikor üresek a zsebei. Láttam milyen amikor a zsebei tömve voltak. Láttam mire képes a pénz. Mit épít vagy képes rombolni. De mégis egy intézet jár most a fejemben, gyerekekkel. 2015 nyarán az egyik gyerek felvágta az ereit. Hála Istennek túlélte. Azon gondolkodtam, hogy igazából bármilyen a múltam okom panaszra alig van. Én nem intézetben nőttem fel, a négy fal nem kergetett az őrületbe. A négy fal nem késztetett sem arra, hogy szökni próbáljak sem arra, hogy elhagyjam az életet. Nagybátyám mikor a neje intézetbe rakta mondvacsinált indokkal, sok-sok hazugsággal kitámasztva, beékelve, akkor ő elszökött. Kimászott a kerítésen, többször is. Mindig azokhoz szökött az intézetből, akik beerőszakolták a négy fal közé, az intézetbe. Azokhoz, mert ő szerette őket és abban a hiszemben volt, hogy ami benne létezik mindaz kölcsönös. Ezek az egyesek is istennek képzelték magukat. A felelősség? Lehet elment nyaralni és még nem ért vissza. Lehet lekéste a repülőt. Szóval a lényeg. Azon vagyok, hogy túléljem a hullámokat. Bár néha vágyom rá, hogy rántson a mélybe és vége legyen a hullámmal való birkózásnak. Most pedig egy koncerten nézem a tömeget. Emberek, férfiak és nők. Együtt énekelnek Mr. Probzal. Csak dobjon ki a víz újra, ha már nem bírom tovább.
Szerintem ezen mindenki elgondolkozik olykor, olykor...
73. zsoltár Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. 2. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10. Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11. És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12. Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15. Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16.Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17.Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22. Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26. Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27. Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Talán még az ilyen gondolatokhoz (melyekben egyeseknél megerősödhetne, hogy NINCS Isten) hozzáfűzném ezt a kis történetet, melyet klipben is láttam, csak nem találom:
Valóban, de hogy kerekebb legyen egy kicsit a történet (mármint az enyém), kicsit kiegészíteném. Tehát nem Isten okolható, hogy ma olyan sok rossz van a világban. Mert kezdetben nem így volt. Ezért kérdeztem Calamaycatól hogy a valódi kérdés az, hogy mióta ilyen ez a világ? Kezdetben ugyanis Isten teremtett világában tökéletes békesség, bőség és biztonság volt. Egyetlen tilalmat kapott az ember, és arra is felhívta Isten a figyelmét, ha azt megszegi, mi fog történni. Az ember megszegte, aminek következtében, mintegy zsilipet felhúzott, és beáradt a világba a bűn. A békesség helyett békétlenség lett, a bőség helyett nélkülözés, a biztonság helyett pedig bizonytalanság. Most pedig fel van háborodva az ember, hogy hogy engedheti meg mindezt Isten? Újra írom, ezt nem Isten adta. Isten békességet és tökéletes harmóniát adott az embernek. De az ember fellázadt Teremtőjével szemben, és kivette kezéből az irányítást. Mindezt tehát az ember saját magának köszönheti, hogy ilyen a világ. De mint az édenkertben (az asszony adott fáról, a kígyó szedett rá stb) úgy most is szeret az ember hárítani és terelni, az "Isten a felelős, hogy ilyen rossz a világ." Pedig mint előzőleg írtam, érvényesült egy törvény. Isten megmondta ha eszel a fáról meghalsz, az ember evett, és most fel van háborodva. Ráadásul úgy, hogy Isten mindezek ellenére, a tőle fellázadt embernek Jézus Krisztusban szabadítást készített.
Ezen is sokan fel vannak háborodva, hogy mi az hogy Isten büntet, hiszen Ő a szeretet Istene, vagy nem? Akkor ezek szerint ha valaki törvényt szeg a világban, azt nem kell megbüntetni? Szabadon lehet lopni, csalni, ölni és agyon ütni valakit? Természetesen nem, ez nem is kérdés, de akkor az vajon miért kérdés, hogy Isten megbünteti a bűnöst? Egy bűnözőt börtönbe lehet csukni, ez rendben van, de ha Isten büntet meg valakit, akkor fel vagyok háborodva? Ahogy tehát egy világi bűnözőnek felelnie kell a tettéért, úgy az Isten ellen fellázadt embernek is felelnie kell a tettéért. És itt van az evangélium, hogy az ember aki megérdemelné a halált, nem neki kell meghalnia, mert meghalt helyette Jézus. Isten tehát az ember bűnének következményeként kimondta a halálos ítéletét, de ezt a halálos ítéletet mégsem az emberen hajtotta végre, hanem Jézus Krisztuson. Mert a bűn következménye halál, ezt Isten előre megmondta :"mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz" (1Móz 2,17) Isten viszont ezt az ítéletet Jézuson hajtotta végre: "Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen."(1Pt 3,18) Jézus helyettünk és miattunk halt meg. A mi halálos ítéletünket szenvedte el. Aki pedig hittel így tekint a keresztre, hogy ott az én halálos ítéletem hajtatott végre, annak Isten tovább nem tulajdonít bűnt, hanem Krisztus igazságát számítja be. Az ilyen ember hálás, hiszen tudatában van bűne súlyának és annak következményének, de mivel kegyelmet kapott, nem neki kell szenvednie és meghalnia miatta, ezért nagyon hálás Istennek. Hálából vele akar élni, és neki akar engedelmeskedni.
Én senkit sem tartok érdemesnek a felsoroltakra, senkire sem mondom azt, hogy megérdemli azokat. Nem az én dolgom az ilyesmi.
Én nem kapom a habzsi-dőzsit, és nem is kérem, mert nincs szükségem arra. Ha visszagondolok a múltamra: akkor sem szerettem, amikor a habzsi-dőzsit kergettem és kaptam.
Én csupán (és még ki tudja hányan) imádkoztam értük, míg te tettleg cselekedtél: talán te sokkal többet tettél, mint én.
Nem is tudom: kell magyarázni a családnak, hogy az Isten szereti őket is? - esetleg úgy, hogy az Isten nem szereti őket, csak az a sok-sok segíteni vágyó ember?
Segíteni akartál nekik, és segítettél is. Megnéznélek, kedves bizalmatlan hölgy, egy hosszabb ruhában (rövidebben hosszabban is). :)
Helyesen látod, S remélhetőleg hamarosan lesz is efféle kezdeményezés, mindenféle vallási körítéstől megszabadítva. De hatalmas ellenállásra kell számítanunk. Ép az a lényeg mindenki számára, hogy ezt az ellenállást tudatosan és aktív módon elfojtsuk, és közkinccsé tegyünk olyan ismereteket amik sokkal fontosabbak annál mint pl. az, hogy mikor volt a pun háború, vagy mik az elektronhéjak kvantumszámai a kémiában.
Szinte alulról kezdeményezve követelni kellene az életvitelt normálissá tevő tudásanyag terjesztését. S ebben mindenkinek a segítségére szükség van! A saját jövőnk áll vagy bukik ezen!
S az is igaz, hogy nem szabad tiltásokat erőltetni (amint nemrég írtam, a Parancsolatok sem azok eredetileg), ahogyan én is csupán következtetési lehetőségnek vázolom (tiltásnak csak a régi törvényekben jelentkezik), s így fennmaradnak azok akik értelmesek, akik meg másképp gondolkodnak, azok - a javaslatok ellenére - előre megírták sorsukat.
A kereszténység nem ez, bár már nagyon korán ráépültek ilyen elemek is, és még ma sem tudott mindtől megszabadulni (van aki csak így tudja megélni).
A kereszténység egy szemléletforma, néhány alapvető kinyilatkoztatásból (lásd hitvallás) levezetve, és az abból következő életmód (ezt nevezik Krisztus követésének). Sokat segít az írások (Ószövetség, Újszövetség) helyes, és ellentmondásokat kiszűrő értelmezése (Exegézis), de nem fundamentalista módon (nem úgy mint az iszlám). Különösen az utóbbi évtizedekben ez állandóan fejlődik, pontosodik, de a fejlődése sohase fog leállni. Ezért ma már az ateisták bajban vannak. Mozgó célpontra tüzelnek, mert egy-egy megrekedt, de azóta helyesre értelmezett nézeten rágódnak - feleslegesen.
Csak egy példa: a Tízparancsot (eredetileg a Parancsokat), ma már jobb helyeken nem parancsnak értelmezik (bár az sem hibás szemlélet, sőt érthetőbb), hanem egy jövőbe mutató ismertetésnek. Arról szól, hogy ha megismered, hogy valójában milyen is az Isten, akkor nem keresel helyette semmilyen bálványt, a nevét nem fogod használni feleslegesen semmi másra, az Isten napján majd nem dolgozol, a szüleidet tisztelni fogod, nem fogsz ölni, nem fogsz házasságot törni, nem fogsz lopni, nem fogsz másra hamis tanúságot tenni, nem irigykedsz másnak se feleségére, se házára, se szolgáira, állataira. Itt az a nyelvtani kétértelműség érvényesül ami a magyarban is létezik, amikor a jövő idő formailag megegyezhet egy paranccsal tiltás esetében. (Pl. a "nem lopsz" <majd> hasonló, mint amikor látunk valakit csenésre készülni, és rákiáltunk: "nem lopsz!", azaz megtiltjuk neki.) Ha a fentiek közül bármelyiket is megteszed, akkor nem ismered jól az Istent, s cselekedeteid elhibázottak, célt tévesztettek (a bűn eredeti jelentése: célt tévesztett nyílvessző), s bajt hoznak rád.
Az a baj, h ezeket nem tanítják az iskolákban! Még vallásos körökben is az Istennek való megfelelés kap hangsúlyt a házasság előtti tisztaság megőrzésének okaként. Felvilágosítással többre lehetne menni, ha nem csak szimplán az Istennek való megfelelést hangsúlyoznák ezzel kapcsolatban, de a tudományos tényeket is hozzátennék a magyarázathoz.
Már írtam vhol, de sztem ide is illik, h készítettek egy kísérletet repülőgép-szerencsétlenség szimulálásával. A kísérlet lényege az volt, h két csoportra osztották a kísérleti alanyokat. Az egyik csoport csak sima utasításokat kapott, h szerencsétlenség esetén mit kell tenniük a túlélés érdekében. A másik csoportnak a stewardess nem csak azt mondta el, h mit kell tenni, hanem azt is, h MIÉRT! Azt találták, h az a csoport nagyobb arányban "élte túl" a szimulációt, amelyik rövid magyarázatot is kapott az utasításokhoz, mint amelyik csak szimplán az utasításokat kapta magyarázat nélkül.
Tehát nem elegendő pl. a házasság előtti szex tilalmáról úgy beszélni, h azért tilos, mert ez a parancs, slussz! Hanem fel kell tárni ennek okait, miértjeit. Az emberek nem hülyék! Nem kell doktori disszertációkban taglalni az okokat, elegendő a néhány mondatos érv, és megértik. És, ha megértik, óhajtani is fogják azokat az előnyöket, amiket a házassági tisztaság nyújtani tud.
Az első bekezdésed nagyon tanulságos. Mindenkinek, aki mielőtt belekezd a szexbe kívülről kellene ezt tudnia, hogy mi várhat rá, vagy társára.
A másodikkal nem vitatkozom, ez lehetne egyéni döntés kérdése, bár nem tudni, hogy a gyakorlat mit igazolna. Helyette megemlítem a középkorban lendületesen fejlődő kereszténységet (bár a mai mértékkel a technikai oldalt nézve lassúnak látszik), amely mellett ott volt az iszlám, az engedélyezett poligámiával. S a hadjáratait felénk éppen az inspirálta, hogy képtelen volt ezt a lendületet követni.
Ha elővesszük J. D. Unwin 80 évvel ezelőtti munkásságát, akkor megértjük az okát. Nem akartam itt részletezni, s most is csak tömören a lényeget. Ő akkor azt vizsgálta, hogy mi okozhatja azt, hogy némely civilizációk magasra ívelnek, mások csak megrekednek egy szinten, illetve mitől kezd hanyatlani egy kulturálisan felfutott társadalom. Olyan összefüggést tárt fel, amelytől maga is elkeseredett. 80 alacsony szinten stagnáló társadalom mellett volt még 15, amelyben felvirágzás indult be. És következetesen, kivétel nélkül akkor és csak akkor, ha ott - időtől, helyszíntől, szokásoktól függetlenül - bevezették a szigorú monogámiát (házasság előtt nincs szex, házasságban csak a házastárssal; egyébként súlyos szankciók). 3 nemzedék alatt a fejlődés jól láthatóvá vált, és egy jó ideig tartott. Aztán a társadalom elfelejtvén az okokat, elnyomásként élték meg ezt a korlátozást, és előbb utóbb lazítottak rajta. Következetesen akkor és csak akkor kezdett hanyatlani a kultúra, és semmi más nem befolyásolta. Itt is 3 nemzedéknyi késésben vált nyilvánvalóvá. Némelyik csak visszasüllyedt a kiindulásra, de voltak amelyek el is pusztultak.
A szexforradalom 50 éve söpört végig az egész fejlett nyugati civilizáción, eltörölvén ezt a hosszú évszázadok óta fennálló szokást (régen helyenként felbukkantak renitens területek, ám ott a fogyó népességet a közeli területekről pótolták áttelepítésekkel). Az eltelt időszakban világossá vált a fogyás, kivéve a civilizálatlan III. világban, ahol meg túlnépesednek. A 3. emberöltő 15-20 év múlva telik le, és akkora az elöregedett népességű társadalmak helyzete nyilvánvalóvá lesz. Tehát nagy tömegben olyan szokásokat javasolni, erőltetni, amely kipróbálatlan, éppen most nagyon helytelen, sőt olyat amely még tovább rontja a helyzetet (gender), még kevésbé kívánatos. Ebből látható, hogy vannak akik valahol mindenről tudnak, és a saját elképzelésüket kívánják végigvinni.
A törvény ránk is érvényes. Abból az i betűn a pont sem lesz eltörölve. a Kereszténység vitte tovább, ők ugyanis nem egy új vallást akartak, hanem a Jézusi tanítással kiegészíteni az addigiakat.
És azt is be lehet látni - még ha nem is mindenkinek egyértelmű -, hogy honnan ered ez az áteredő bűn, mi bennünk az alapja. Ezt pontosan megírták az Ószövetségben a bűnbeesésben, csak szimbolikus eszközökkel.
Ettünk a Jó és Rossz tudásának a fájáról. Ez volt valójában az emberi értelem kisiklásának a pillanata. Az eredeti szövegben a "tudás" abban az értelemben van - s magyarul is van ilyen értelme -, hogy mi magunk meg tudjuk mondani, azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Pontosabban Istentől függetlenül, az értelmünk felhasználásával megkíséreljük az egyes dolgokra ráaggatni, hogy ez Jó, ez Rossz. Pedig Istennél nincs jó és rossz. A dolgok csak vannak. A teremtésben is a jó azt jelenti, hogy VAN. Ami nincs és azt mondjuk rá, hogy van, az Istennél értelmetlen, az hazugság, paradoxon. Tehet minden teremtett dolog VAN, de mi azt mondjuk az egyikre, hogy Jó, a másikra, hogy Rossz, azaz a dolgokat szétválasztjuk jóra és rosszra.
Mindez abból adódik, hogy az emberi gondolkodás véges, és kénytelen használni az egyszerűség kedvéért a tagadószót: NEM. Képtelenek vagyunk nélküle élni, és életünket csak úgy tudjuk berendezni, hogy nekünk van Jó és van NEM-JÓ, azaz Rossz. Ezt a logikai rendszerünket örököljük át, és születésünk óta bennünk van. Messzire vezetne Kurt Gödel teljességi tételeit elemezni, de aki ismeri, az meglátja benne azt, hogy bármilyen logikusan is gondolkodunk, s bármilyen módon is osztjuk fel a világot jóra és rosszra, mindenképpen ellentmondásra tudunk jutni. Azaz, igaz ugyan, hogy a Parancsokat betartva a legtökéletesebb életet tudnánk élni, de akkor is adódnak olyan helyzetek, hogy bűnt fogunk elkövetni. Mert nekünk van Jó és Rossz (azaz van tagadószavunk). Istennél nincs felosztás ( ha már nála vagyunk nem is tudunk bűnt elkövetni), ezért ha hozzá kerülünk, akkor a bűnt eltörli. Csupán mi emberek vagyunk azok, akik ragaszkodunk a felosztáshoz, s halálunk pillanatában a felosztás miatti ítéleteinkhez. S ott magunkkal állunk szemben, és próbáljuk megítélni magunkat. A saját igazságosságunkkal próbáljuk meg objektíven, részlehajlás nélkül magunk fölött ítélkezni, és gyakorta nehéz ezért az Istenhez lépnünk (a bűneink miatt nem volnánk rá méltó - gondoljuk). Ennél igazságosabb - bár felesleges - ítélet nincs. De ott van Jézus, és az a megváltás, ami azt mondja nekünk: mindezt dobjuk ki a francba, mert nincs szükség rá Istennél, ő ugyanis akkor is szeret. S a ragaszkodásunk miatti ettől való megszabadulásunk lesz az a tisztítótűz, amelytől hozzá tudunk menni, ő ugyanis csak hív, nem erőszakkal, de nem is küld el, hanem csak szeretettel vár. Ez a megszabadulás az, ami Jézus által sokkal könnyebb lesz számunkra.
