Várdai István, az idén mindössze 31 éves zseniális csellistánk, most már két magyszerű hangszer közül válogathat, mivel az utóbbi időben haszált 1720-as évjáratú Montagnana mellé egy kicsit öregebbet, a Stradivari 1673-ast kapta használatba.
Már a ma délelőtti sajtótájékoztató előtt megismerhettem a hangszert a netről, néhány remek felvételt is meghallgatva korábbi ismertebb használóival, de a maga fizikai valóságában látni egy ilyen különlegességet, és a mostantól megszólaltatójától néhány műrészletet hallani, közvetlenné tette a várakozással teli eseményt.
.
A pódiumon Várdai, a hangszer megszerzésében is némi szerepet játszott impresszáriója, Körner Tamás, illetve a még lepellel takart cselló (együtt éppen 444 évesek :)
.
Először korábbi ismertebb használóitól vetítettek egy-egy videót:
Jacqueline du Pré -vel, a tragikus betegségben fiatalon elhunyt világklasszis angol művésszel, akitől aztán az amerikai Lynn Harrell vette meg a csellót. Nagyon jó felvételeik érhetők el a neten, amelyekből néhányat beemelek az akkori hangzása érzékeltetésére. Ma is hallhattunk ezekből...
.
A karmesterrel a felvétel évében házasodott össze.
.
.
.
A bevezető után Várdai Cassadót, majd néhány kérdés megválaszolása után Bachot idézte meg, közben megemlítve, hogy az ismerkedés rövid időszaka nagyon izgalmas és reménnyel teli volt és kell is tartson még egy ideig, hiszen nagyon vágyott egy ilyen minőségű hangszerre, és méltóan fog bánni vele, amelynek karbantartására régi partnerét, a kitűnő hangszerrestaurátor Tóth Károlyt kérhette fel a szigorú feltételeket szabó kölcsönszerződés alapján.
.
A sajatóanyagot az ORIGO már közölte, így csak hivatkotam rá, kiegészítve egy sztárfotóval. Egyik sem lehet meg a másik nélkül a remélhetően sok-sok évtizedes jövőben, bár bizonyos alkalmakra, műfajok vagy művek, esetleg a társak miatt Várdai variálhatja a fent említett két hangszert.
.
Holnap este a Magyar Rádió Márványtermében, majd másnap a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával már a nagyközönség is ismerkedhet a hangszerrel (VajdaGergelykar-mesterkedése mellett kétSaint-Saëns-műben: azAllegroapassionatóban (op.43) és az a-moll ; majd még e hó végén kétszer a Zeneakadémián és kétszer vidéken (Nagykanizsa, Pécs) is megszólaltatja nyilvánosan Csajkovszkij Rokokó változataival.
.
Nagyszerű volt a bemutató, gratulálok a lehetőséghez!
Várdai István is járja a világot, hogy kivételes művészetével elkápráztassa hallgatóságát, és egy ilyen, Miami Beach-ben tartott koncertről most jelent meg egy rövid videó a tubuson.
Az aláírás: A Faena Art's Soledades-program részeként és a nemsokára átadásra kerülő Faena Forum (ld. lent!) előzetes bemutatása (= sajtótájékoztató) keretében a csellóvirtuóz Várdai István az 1., az 5. és a 6. Bach-csellószvitet játszotta november 1-jén a a vendégek egy csoportjának. Az eseményt Sarah Arison és Thomas Whilhelm vezette be Maacha Le Blanc és Karl Finegan társaságában.
Az alábbi interjúban teljesen megismerhető és megérthető Várdai István élet- és művészetszemlélete. Ilyen mély és tartalmas beszélgetést ritkán olvasni!
Kiegészítem a genfi versenyről mondottakat, mivel volt annak még egy hozománya: az egyik elismerést megtestesítő lemezfelvétel, a nagyszerű Elgar-csellóversennyel és más művekkel. Bővebben, zenei mintával innen!
xxxxx
Mivel nagy gyakorlatom van fűnyírásban, adott esetekben elvállalom Pistiék kronbergi kertjének gondozását, de persze nem pénzért, mert az ottani adóhivatal nagyon rámenős, csupán azokért az élményekért, amelyeket közben szerezhetek gyakorlása hallatán. A fűnyíróm egészen halkan működik, nem zavarja a környezetet. Utána meg együtt teázunk és megyek tovább füvet nyírni, hallgatózni tanártársaihoz :-)
Augusztus közepén nem vállalom, Kaposváron leszek.
Van persze más ötletem is: pl. egy robot fűnyíró, hogy ne kelljen robotolni, ha fontosabb teendő van.
Várdai Pisti fész(e)kébe is bekerült az ismert New Yorki virtuális kávéházban lefolytatott interjú, amelyben Carmen Amoros beszélgetett Istvánnal (január 26-án, 4:11-kor).
Az előbb ajánlott hallgatva javítom a III. tételben (félre)fordított egyik részt (Egy mini-kadencia után egy vontatott Allegro következik.)
A 18:22-től nem vontatott az az allegro, inkább egy vidám lovak által húzott (vontatott :) kocsi vagy szán lendületes és felszabadult mozgására emlékeztet többször is megvariálva; halljuk a lovak patkójának szikrázó hangját stb., élvezve az utazást a muzsika szárnyain a cselló és a zenekar, illetve egyes szólamai kifejező párbeszédében.
Látványos gordonkaszóló utáni újabb ismétlése ezen motívumnak méltán váltott ki sikert a bombasztikusan záruló darabnak.
Várdai István Éneklő cselló című lemezéről lesznek szavak
a Bartók Rádió Kritikus füllel január 10-i adásában (18:30)!
xxxxx
Az 59 alatti Oberon's kritikát egy 22 éve kulturális naplót író NY-i blogger jegyezte a december 17-i koncertről. Most lefordítottam az elejét, benne a Pistit érintő részt.
2015. december 17-én a Carnegie (Isaac Stern) Teremben Leon Botstein dirigálta egyes orosz zsidó zeneszerzők 1874 és 1921 között írt műveiből álló műsort. A zenekar az Amerikai Szimfonikusok voltak (ASO) két USA-beli és egy New York-i bamutatóval, míg a szólista Várdai István volt Anton Rubinstein 2. csellóversenyében.
Alexander Krein 1917 és 1920 között komponálta A Rózsa és a Kereszt című szimfonikus töredékeit Alexander Blok szövegeire, és ez volt a legfiatalabb mű ezen az estén. A nagy szimbolista költő azonos című misztikus drámáját több mint 200 alkalommal játszották a Moszkvai Művész Színházban, de a szvitet, amelyet Krein a költő tiszteletére írt, NY-ban még nem mutatták be.
A mű zenéje, amely az est másik három, korább írt, darabjához képest harmónialilag előrelépést mutat, komor, mondhatni hátborzongató képpel nyit. A továbbiakban filmzenés érzéseim támadtak a trombiták hangjaira és a hárfa egzotikus megszólalása során. A téma visszatérésében dalszerű melódia következik, és az egész szvit diadalmassá válik a "a szívből szóló határtalan energiát sugárzó énekkel".
A magyar csellista, Várdai István, következett az est egyik, de talán egyetlen intim hangulatú művével, Anton Rubinstein 2. csellóversenyével. A mai műsor legidősebb és legkonzervatívabb műve úttörőként mutatja be a zongorista-zeneszerzőt, mivel ő volt az első nagyobb szerző, aki versenyművet írt (Csajkovszkij hegedűversenye négy évvel későbbi). Rubinstein az orosz mélylélekből vette a melódiákat: a darab kifejezetten kedves mű, és komoly feladatokat ró a szólistára.
A magas termetű és fiatalos Várdai rendkívüli tehetség, akit azonnal szívébe zárt a Carnegie közönsége, amikor megszólaltatta hangszerét. Várdai szép, és mélylila hangszínű játékát mindvégig kiérlelt technikai és dinamikai ellenőrzés alatt tartotta. A lélekteli nyitó daltól kezdve, egy szökkelő passzázson át haladt a csellista, majd egy kifejezetten élénk lejtmenetben jut el egy finom trillához. A második téma jut a legszínesebb mélységekbe, ezt pedig egy gyors tánc követi.
A versenymű tételei szünet nélkül követik egymást, és mondössze egy fúvós korál jelzi az Andante kezdetét, Várdai egy optimista dallamba kezd, de a zeneszerző mégsem tudja elkerülni a zene táncossá válását. Egy mini-kadencia után egy vontatott Allegro következik. A zenekari szövet világossá válik, a cselló játéka egy cizellált ötvösmunkának hat, ezután jön a közjáték és egyre fokozódik a nyugalom. Gyönyörűségesen vezet át a darab egy újabb dallamhoz, majd a csellista hosszú kadenciája szólal meg a feltörő finálé előtt.
Várdai remek játékát óriási lelkesedéssel fogadta a közönség, és nagyon remélem, hogy a továbbiakban is élvezhetjük majd művészetét.
Maga a csellóverseny, másokkal:
A szünet után Mikhail Gnesin szimfonikus töredékeit hallhattuk Percy Bysshe ShelleyA megszabadított Prometheus című művére, USA-beli bemutatóként. ...................................................................................... Szintén először mutatták be az USÁ-ban Maximilian Steinberg1. Szimfóniáját
Ha már bővebben szóba került Krein műve, bemásolom egy 1909 nyári verscsokra utolsó tételét Firenzéről, hogy érezzük a szimbolista költő lelkének megnyilvánulásait.
Toszkán völgyek királya: Fölszáll az esti lágy meleg Kéményfüst-kék szinün...
És bőregérként lámpa- Lángok között kereng-kereng Az oszlopok körül...
És ím a völgyeken már Fényeknek ezre gyúl, S kirakatokban immár Kő csillan válaszul,
S a városra borulnak Kék árnnyal a hegyek, S signoráknak dalolnak Canzonét a terek...
Füstöl porlepte írisz, S a serlegben felhabzanak A Krisztus Könnyei...
Táncolj csak, énekelj is, Firenze, áruló ki vagy, Perzselnek rózsaszimaid!...
Őrjítsd meg canzonéddel Szerelmes szívemet, S elvéve álmom éjjel, Gitárod félretedd, És könnyed eltitkolva, Csak rázz csörgődobot! Üres sikátorokban Daloljon bánatod...
/Baka István fordítása/
Blok Rózsa és Kereszt című drámája középkori breton legendákon alapul.
Közben ugyanújabb kritika értékelte igen nagyra Várdai New Yorki-i játékát a mű rövid bemutatása után két bekezdésben részletezve, és ezzel összefoglalva:
"Várdai István elsőrangú produkcióját óriási lelkesedéssel köszönte meg a közönség. Nagyon remélem, hogy újra hallhatjuk majd."
Legfelül Pisti fényképe, alatta pedig a dícsérő szöveg, amit majd lefordítok; egyelőre csak kiemeltem a lényeget az egyébként is érthető szövegből :)
"The Hungarian cellist István Várdai(above) then took the stage for the evening's one (somewhat) familiar work: the second cello concerto of Anton Rubinstein. The oldest and most conservative piece on tonight's bill, it marks the pianist-composer as a pioneer, since he was the first major Russian composer to work in the concerto genre (Tchaikovsky's violin concerto still lay four years in the future). Rubinstein draws upon a very 'Russian' sense of melody; the concerto is a vastly pleasing work, and one which places great demands on the soloist.
Mr. Várdai, tall and youthful-looking, is an extraordinarily gifted musician and seemed to win the hearts of the Carnegie Hall audience this evening within moments of starting to play. His timbre has a lovely, deep-violet colour and his technique is refined in both agility and dynamic control. From his opening soulful song, the cellist moved thru a scampering passage and on to a strikingly brisk downhill scale that ended on a delicious trill.A second theme plumbs the most pungent depths before turning into a rapid dance.
The concerto's movements flow into one another, with a wind chorale signaling the start of the Andante;Mr. Várdai embarks on an optimistic melody but the composer cannot resist a desire to let the music dance. After a mini-cadenza, a jogging Allegro carries us along. The orchestral texture lightens, with cello filigree, then lapses into an interlude and grows quiet.Things slow down beautifully for another injection of melody and the cellist then serves up a more sustained cadenza before a final surge to the end."
Várdai István lejjebb említett New York-i koncertjéről egymás után jelennek meg a kritikák. A New York Classical Review péteki kiadásában és persze a Facebook oldalukon is olvasható a dicsérő beszámoló, amiből a csellóversenyre vonatkozó részeket magyarul is beírom:
Az Amerikai Szimfonikus (Zenekar) erőteljesen támogatja az orosz program gyenge zenéit - emelte ki George Grella
Egy nappal a Jevgenyij Kissin által előadott zenei és költészeti idézetek után (a XIX. század végi és a XX. század elejei Orosz zsidó művészeknek szentelt műsorban) a Leon Botstein dirigálta Amerikai Szimfonikus Zenekar (ASO) ugyancsak a Carnegie Hall Nagytermének pódiumán az Orosz zsidó zeneszerzők alkotásaiból adott műsort.
Miben különbözött a két nap programja?
Nem sokban, de mégis: Kissin előadása is elsőrangú volt. Botstein a csellókat és a bőgőket az első hegedűk közelébe, azok mögött egy sorban helyezte el, miáltal kiemelkedő hangzásukkal határozottan és megnyerően támasztották meg a zenekart, kivált a folytottabb zenei részekben. Kellően kiegyenlített és ideálisan színes volt a zenekari hangzás a programhoz.
A színekre szüksége is volt ennek a ritkán hallható műsornak:
---------------------
Rubinstein 2. csellóversenye... viszonylag jól ismert, de mégis évek telnek el anélkül, hogy megjelenjen a koncertprogramban.
--------------------------
---------------------------
Sajnálatos, hogy az előző napihoz képest óriási szakadék volt e (másodosztályú) művek színvonalában, különösen Krein szimfonikus töredékénél.
Rubinstein csellóversenye tele van kedves dallamokkal, és Várdai csodálatosan játszott. Hangszerét letisztult, kifejező hangon énekeltette. Élvezetes volt hallani, miként bontotta ki a melódiákat, bár a versenymű alig volt több dallamsoroknál. A zene sosem hatott másként, nem lett feszültebb, csupán hangról-hangra mozgott előre. Az egész úgy hatott, mint egy lassan kibontakozó rondó, amely egyre unalmasabbá válik. Mindazonáltal Várdait öröm volt hallgatni, játéka megnyerő volt.
Kitűnő csellistánk, Várdai István, a barátaival való élvezetes kamarázás (december 4., Liszt Ferenc Zeneakadémia) után két nappal Gödöllőn tartott főpróbát Anton Rubinstein 2. csellóversenyével, mivel december 17-én a New Yorki CarenegieHallközel 2700 személyes Nagytermében ezzel lépett fel a Leon Botstein irányította Amerikai Szimfonikus Zenekarral. Közben, 10-én, volt egy kamarázása is az olaszországi Monfalconéban Fejérvári Zoltánnal (Sztravinszkij, Debussy, Schumann és Brahms-műveivel).
Az amerikai fellépés az orosz, illetve oroszországi zsidó zeneszerzők tiszteletére, az ő alkotásaikból válogatott műsor keretében volt (Alexander Krein és Mikhail Gnesin egy-egy szimfónikus töredékével, az említett csellóversennyel és - az egyébként litván származású - Maximillian Steinberg 1. szimfóniájának bemutatójával).
A New York Times alábbi kritikája Várdaira vonatkozó részét magyarul is beeírom, mivel a beszámoló elején a kétnapos program első koncertjéről írnak, Jevgenyij Kissinnnel a főszerepben. A zenekari rész a második napon volt.
"Anton Rubinstein 1874-ben írt 40 perces 2. csellóversenyét és különösen annak elegáns és kiváló szólistáját, Várdai Istvánt lelkesen ünnepelte a közönség. A következetesen romantikus művet kissé könnyednek éreztem, elmélyültebben jobb lett volna részemre. A cselló játéka lendületes és a gyakori dallamsorokban meghatározó volt, de többször hiányzott az adott időszak versenyműveire jellemző kölcsönösség (concertálás) a szólista és a zenekar között."
Pont egy hete fejeződött be a Várdai-variációk legújabb eseménye, amikor Pisti és három társa összesen 10 számban szerepeltek a Zeneakadémia Nagytermében. Ő mint meghívó négyszer, a többiek 2-2 számban.
Az 1-2-3-4 zenészből álló koreográfia bevált: Várdai kezdte J. S. Bach 5. csellószvitjével, amelynek 7 tétele mutatós bevezetéssel örvendeztetett meg minket. A változatos táncok szinte megelevenedtek a kiváló hangszeren az érett (364 hónapos :) muzsikus kezei alatt. Magával ragadó volt pontossága, érzékenysége kivételes, hangszínei egy barokk festményt idéztek, dallamformálása egy korabeli márványszobrot a legkiválóbb alkotóktól.
Beethoven ritkán hallott c-moll vonóstriója (op. 9/3) bemutatta nekünk a két hegedűs-partnert, a biztonságban és rutinban legtapasztaltabb remek brácsást, Lars Anders Tomtert Norvégiából, és a SzergejKrilov helyett beugró másik nagyon fiatalt, a 32 éves Szása Szitkovetszkyt, a Nagy-Britanniából világjáró orosz zsenit, aki finom kézzel és varázslatos játékkal, minden nehézség nélkül társult a többiekhez, mintha régóta együtt játszanának, pedig ekkor játszottak először.
A szünet után a cselló-zongoraszonáta kellett következzen, hogy a végén mind a négy nagyszerű művész együtt köszönthesse fellelkesített hallgatóit. Minden sikerült: César Franck igen ismert hegedűszonátájának átirata nagyon jól érvényesült a különleges gordonkán, míg a könnyed kezű és rutinos argentín zongorista (Nelson Goerner) igazi kamarmuzsikusként festette alá a ragyogó zenei gondolatokat. Költők voltak mindketten, hangszeres megszólalásukkal kifejezve a szavakkal kimondhatatlant. Az átirat Jules Delsart kortárs csellista érdeme, akinek munkáját az élete végéhez közeledő Franck is méltán dícsérte.
A záró Brahms-z4-es, op. 60, szintén c-mollban, aztán betetőzte ezt az örömzenés estét, és itt is a zenei társasjátéknak örülhettünk, ahol az egyenként is virtuóz zenészek kivételes összhangot produkáltak, szinet összeforrtak a rövid felkészülés ellenére. Hihetetlen érzékenységgel figyeltek egymásra is, nem tudnám bármelyiküket a többi mögé helyezni. Főleg a lassú tételekben éreztem az a finomságot, elmélyült könnyedséget, ami a leginkább megfogott, a scherzók felszabadultak voltak, a gyorsabb tételek fergetegesek.
A különleges gordonka hangja most is lenyűgözött, ez a - közel 300 éves - hangszer a legjobb formáját hozza a nagytudású, ugyanakkor alázatos megszólaltatója révén.
A koncert utáni pódiumbeszélgetésben sok mindent megtudtunk a zenészektől, egyben bebizonyosodott, hogy mennyire mesterei a kamarazenélésnek, hiszen a főszereplőt kifejezetten zavarba hozta a magyar kérdezz-felelek Tóth Endrével és az e közbeni angolul folyó szinkrontolmácsolás a többiek és Czinege Ádám között.
A közös nyelv tehát a legmagasabb szintű együtt-muzsikálás volt, nagy-nagy örömünkre.
Egy dologra kellene figyeljenek, hogy online életrajzaikba most már kölcsönösen bekerülhetnek a neveik, mint sikeresen együttzenélő kamarapartnerek, ha van ilyen tartalmi rész a leírásokban! Zenével, képekkel is:
(Férje után) Mathilde Wesendonck (1828-1902) 5 versét zenésítette meg Richard Wagner. Először női hangra és zongorára, majd számos átirat készült a dalciklusról vagy csak egyes elemeiről.
Wagner (és felesége) ideiglenes otthont kapott a zürichi házaspártól, majd - ebből is adódóan - beleszeretett a 21 éves, nála 15 évvel fiatalabb, gyönyörű asszonyba, ami aztán a házasságát is tönkretette. A romantikus történet tipikus romantikus verseket is eredményezett, és ezzel vissza is értem az idézett (1857-58-ban írt) dalokhoz.
Ebbe a témába azért írtam, mert az 5. dalt (Träume, azaz Álmok) cselló-zongora változatban is ismerjük, legkorábban feltehetően James William Slatter 1878. évi átiratában).
Mivel a szöveg nem különös, de azért bemásolom, az átirat találó az éneklő-álmodozó gordonkára (Várdai bizonyára játszotta).
Sag, welch wunderbare Träume Halten meinen Sinn umfangen, Daß sie nicht wie leere Schäume Sind in ödes Nichts vergangen?
Träume, die in jeder Stunde, Jedem Tage schöner blühn, Und mit ihrer Himmelskunde Selig durchs Gemüte ziehn!
Träume, die wie hehre Strahlen In die Seele sich versenken, Dort ein ewig Bild zu malen: Allvergessen, Eingedenken!
Träume, wie wenn Frühlingssonne Aus dem Schnee die Blüten küßt, Daß zu nie geahnter Wonne Sie der neue Tag begrüßt,
Daß sie wachsen, daß sie blühen, Träumend spenden ihren Duft, Sanft an deiner Brust verglühen, Und dann sinken in die Gruft.
A zenei megfogalmazásokból egy gyönyörű eredetit és az előadó cselló-zongora változatát lehet meghallgatni innen. Utóbbi videón további két dal is van (az 1. és a 4.).
Hivatkozhatnék az alábbi linkben olvasható beszámolóra a Hangversenyek vagy a Baráti Kristóf fóruma témában, de - a cikkből is láthatóan - ide kívánkozik, mivel a csodás esemény központi alakja mégiscsak a Pisti volt.
Várdai Pisti mint Huszics-unoka, akit nagyszülei révén szoros érzelmi szálak kötnek Sárbogárdhoz, akit baráti kötelék fűz a nála hat évvel idősebb másik csodálatos muzsikushoz, Baráti Kristófhoz, aki szíves állt kötélnek, hogy már többedszer is együtt szerepeljenek a kisvárosban.
Az "Aranytollas" újságíró természetesen a helyi kórus és mai vezetője személyét helyezte a középpontba, nem csoda, megérdemli, Pekárek Jánosnak igaza van.
Egy dologban azért tévedett:): én is megszámoltam a koncerten résztvevőket, és közel száz fővel többen voltunk a teremben, mert ő nem vette figyelembe a fővárosból leutazó több mint félszáz személyt, akiknek már csak pótszék jutott, vagy a pódiumon ültek és hallgatták gyönyörűséggel a két világsztárt. És persze követték a váltott irányítók mozdulatait, gondolatait, miként a szintén közel ötven kórista.
Az unokájára és kórusára oly büszke nagymama éppen előttem ült, (előtte meg a lánya, Pisti édesanyja), és én sem mondanám többnek hatvankettőnél, ha nem tudnám, hogy Pisti idén volt harminc. Közel együtt izgultunk tehát és élveztük a kedves és csodálni való eseményt.
Kitűnő a fenti link alatti szöveg, igazi lokálpatrióta lelkes beszámolója egy - remélhetően - tartós hagyománnyá váló eseményről, aminek hatására akár növekedhet is a kórus létszáma, csökkentve az átlagéletkorukat is! A körülöttem lévő sok gyerek, és persze szüleik, tehetnek majd a kórus fenntartásáról, élvezetes működéséről. Az akusztika pedig javítható a teremben.
Itt és más témában is többször érintettem Várdai Pisti új lemezét, amiről most az alábbi Hungaroton címen mintákat is meghallgathatunk, és persze most már meg is vehető a hangulatos és kitűnő CD!
Egy mai közös sajtótájékoztatón újabb Várdai-variációkról is szó volt, amikor a Hungaroton egyik új lemezén bemutatták a sajtónakVárdai István és Julien Quentin Éneklő cselló című lemezét.
Nem régen hívtam fel a figyelmet a Hungaroton fülharmonikus beszélgetéseire, és ebben a sorozatban Várdai Istvánnal is beszélget Molnár Szilárd.
Bevezetője így szól:
"Várdai Istvánnal a zenélés spirituális oldaláról, a csodálatosan megmunkált régi hangszerekről, és legújabb lemezéről, a Hungaroton gondozásában megjelent Singing Chellóról beszélgettünk."
Várdai remek előadó, és ez az interjú során is érezhető, érdemes őt is meghallgatni!
Az északi félteke nyári szezonjában nagy a választék zenei fesztiválokban, és a jó muzsikusok válogathatnak közöttük, vagy fordítva: a szervezők szemezgethetnek a zenészekből. Vannak régi és nagy hírű rendezvények, de fiatalabbak is, amelyek a megalapozandó hagyományban bíznak.
Első alkalommal rendezték meg pl. az Auer Hegedűfesztivált Veszprémben, amelynek zárókoncertjéről tegnap írtam Baráti Kristóf kapcsán, akinek még csak nem is ez az utolsó ilyen programja, gondoljunk csak a pár nap múlva kezdődő Kaposfestre. Utóbbinál társ művészeti vezető a kiváló muzsikuspartner és barát, Várdai István, akinek szintén több fesztivál szerepelt a boldogan vállalt feladatai között, és szeptember végén jön a következő, a Kronberg Akadémia Fesztivál (KAF), munkahelyén, ahol mesteri továbbképzése után fiatalokkal foglalkozik sűrű koncertprogramja szüneteiben.
A KAF-ról írt a
augusztus 7-én, amiből látszik, hogy három magyar kiválóság is van a neves fellépők között, köztük Várdai István, az egy generációval fiatalabb nagyszerű csellista. Az alábbi képekkel illusztrált összeállítás éppen Várdaival kezdődik:
Akadémia Fesztivál
A vonósok családjának nagy ünnepe
Szeptember végén ismét összejön a vovósok családja a KAF-on. Az idei jelszó: "Átmenet a zenébe"
Kronberg. Kétévente hozza össze a Kronberg Akadémia a vonósok nagy családját és a KAF-on együtt ünnepelnek a zenészek és a közönség, a tanárok és tanítványaik, valamint a régi és a fiatal zenekedvelők. Idén is ugyanannyi ideig tart: szeptember 26. és október 3. között lesz a Frankfurt Rajna-Majna Kulturális Alapítvány által kitalált téma, az "Átvezetés a zenébe" 26 koncertje, számos szakmai találkozó (magyarul: workshop :) és előadás, a hegedűkészítők kiállítása és a művészetet meghaladó projektek is.
Isabelle Faust
Húsz év óta juthatnak itt a résztvevők a fejlődésüket elősegítő és fenntartó fontos impulzusokhoz. Kronbergben mindig rangos zenészek lépnek fel, mint pl. a hegedűs Gidon Kremer és Christian Tetzlaff, a brácsista Tabea Zimmermann, vagy a zongorista Schiff András, és megoszthatják tapasztalataikati és tudásukat az utánuk jövő nemzedék képviselőivel. Valamennyien visszatérők a KAF-ra: koncerteznek, workshopokat tartanak - és újabb hegedűsöket, brácsásokat és csellistákat hoznak magukkal. Ezen a Kronbergi Őszön először lép fel a hegedűs Renaud Capuçon, Isabelle Faust, Vadim Gluzman és Patricia Kopacsinszkaja, míg a nagyszerű csellisták - Mischa Maisky, Perényi Miklós és Torleif Thadéen - közé Truls Mork kerül be.
Miközben a közönség megtapasztalhatja a nyilvános workshopokon a "muzsika kialakítását", elmélyedhet a szóló-, kamara- és zenekari koncertek zenetörténeti vonatkozásaiban is. Frans Helmerson, a kronbergi csellóprofesszor korábbi tanítványai megbecsült mesterükkel adják elő Beethoven összes cselló-zongora darabját. Gidon Kremer viszont Alfred Schnittke és W. A. Mozart műveit fogja megszólaltatni a Kremerata Baltica és a Kronberg Akadémia Mesterképző jelenlegi fiatal szólistáival.
Szeptember 30-án az Akadémia és a Frankfurti Régi Opera ad közös kamarakoncertet. Isabelle Faust, Gidon Kremer, Perényi Miklós, Várdai István és Schiff András Beethoven-, Schubert-, Schumann- és Mendelssohn-variációkat játszanak. Október 1-jén pedig a Hesszeni Rádió (HR) Stúdiójában zenekari hangverseny lesz a HR-rel közösen: Itamar Zorman, Gary Hoffman és Isabelle Faust, valamint Mischa Maisky és Wenting Kang az Aziz Shokhakimov dirigálta HR Szimfonikus Zenakarral lép fel Brahms, Chausson és Richard Strauss műveivel.
A teljes program követhető a www.kronbergacademy.de honlapon, tehát a szólókoncertektől kezdve a zenekariakon keresztül a gyermekkoncertekig a klasszikus zenétől a flamencóig terjedő műsorral, a fiatal szólisták és a befutott előadók szereplésével, a workshopok, a hegedűkészítők kiállítása, valamint a zene és a képzőművészetek kapcsolatát bemutató projektek.
A jegyek ára: 18 - 78 euró, már kaphatók a helyszínen, telefonon és online ....
A hivatkozott honlapon a Kronberg Akadémia teljes működése megismerhető, benne a művészek elszállásolásban partner 5-csillagos hotel:
a Sclosshotel Kronberg
(zenész)királyi elhelyezés
De addig is: csütörtökön kezdődik az említett Kaposfest, de követlenül előtte kétszer Várdai a közeli pécsi Kodály Központban éppen Kodály cselló-zongora darabjaiból játszik Würtz Klárával egy lemezre valót, majd augusztus 14-én u.ott Kodály szólószonátáját veszik fel vele a Brilliant Classics részére.
A Várdait is foglalkoztató menedzseriroda honlapján mindezek mellett már közel egy évre előre láthatók a lekötött programok, köztük több zenei fesztivál is; lenyűgöző: http://classicalconcerts.hu/
És hogy a zenei minta se maradjon el: a Kaposváron a két Perényivel hallható Stravinszkij-Olasz szvit egy szép előadása a Kronbergben is fellépő Mischa Maiskyval és Martha Argerichcsel:
A kamarazenélés általában egészen kislétszámú együttes muzsikálást jelent, néha állandó partnerek között, de igen változatos is lehet az újabb és újabb társakkal való játék, ami kölcsönösen inspirálja a zenészeket a művek újabb és újabb értelmezésére. Várdai István is sok-sok muzsikussal játszott már együtt, közülük többel kiemelkedő sikert is aratva, mint pl. Fülei Balázzsal a Genfi Versenyen, ahol Várdai az 1. hely mellett 3 különdíjat is kapott, míg Fülei Balázst a legjobb kamarapartnernek ismerték el; egyik jutalmuk egy közös lemezfelvétel volt a következő évben. A verseny türténetében az volt az első ilyen akció a győztes irányába a főszponzor és egy lemezkiadó részéről:
Egy tavaly kiadott lemezen a Claves Records ízelítőt adott a Genfi Zenei Verseny 75 éves történetéből, és a 44 bemutatott előadás (és micsoda nevek) között Várdai is szerepel az említett versenyen előadott egyik produkciójával, Liszt Gondoladalával:
Éppen 3 hete került fel a YouTube-ra István egy 2010-es koncertjének felvétele, amelynek előzményét mi is hallottuk a fővárosban, és mindkétszer a szintén világjáró Fülei Balázzsal adott elő emlékezetes műsort. Annyiban variáció ez is, hogy elsőként egy Brahms-hegedűszonáta (op. 78) csellóra átírt változatát játszották.
Az említett koncertet magába fogadó sorozatról ezeket írták akkoriban, és látható, mennyire érezhető volt már akkor is a társakkal együtt is képviselt alapos és kiérlelt művészetük. A folytatást ismerjük: folyamatosan fejlődnek, sikeret sikerre halmoznak, és persze járják a világot együtt és külön is. Kívánom magamnak is, még sokszor hallhassuk őket.
Az északi féltekén sorra rendezik mostanában a nyári fesztiválokat. Baráti Kristóf Vermontból üdvözli a Marlboró vendégeként a kaposvári közönséget, míg Várdai István éppen Írországban van, ahol augusztus 9-én és 10-én két részletben játssza el a Bach-szviteket, d.u. 1-től (!).
Két kiváló muzsikusunk mostanában többször szerepel a művészeti sajtóban is, nem csupán fellépéseik okán.
Várdai István és Baráti Kristóf idei kezdettel elvállalta a Kaposfest művészeti vezetését, és ennek a kiemelkedő kamarazenei eseménynek a felvezető kampánya maximális sebességgel pörög. Nem véletlen tehát, hogy hirdetések, interjúk jelennek meg velük, és ahogy nemrég Barátival készített magyinterjút Belinszky Anna a
felületén, ma a remek társsal lefolytatott beszélgetés került sorra, "Mindenki azt zenéli, ami ő maga" címmel:
Körültekintő kérdésekre, megnyugtató bölcs válaszok egy kiváló embertől!
Egy képet azért megelőlegezek, mert István épp ezen száll le paplanernyőjével az alma matere elé, hogy hangszerével kapcsolatot teremtsen az emberek és a fentiek között :-)
Szombaton pedig a Magyar Nemzetben beszélgetett Várdaival Kiss Eszter Veronika, a lap zenei szakírója, főként a Kaposfestről, ami a fenti interjú végén is szóba került. Ha lesz időm, beírom, mert nem tudom feltenni az anyagot a fotótáramból.
Ez pedig egy ajándékzene VÉ tiszteletére, ami csak úgy eszembe jutott a beszélgetés során :-)
Várdai Istvánjúlius 10-én a németországi Hessen tartomány Weilburg üdülőhelyén lépett fel, amiről a Nassauische Neue Presse kritkusa, Anneka Jung az alábbiakban számolt be A vezénylés női módja címmel:
A Weilburgi Kastélykoncertek meglepetései: Joana Mallwitz és Várdai István
Weilburg
Még 30 éves sincs, hangszere a zenekar, amelyet mesterien dirigál, Joana Mallwitz a fiatal karmester. A 30 éves magyar csellistával, Vádai Istvánnal ők voltak a csodálatos meglepetései a Weilburgi Kastélykoncert keretében rendezett ARD-díjazottak hangversenyének. Még mindig ritka, hogy hivatásos nagy zenekarokat hölgyek dirgáljanak, különösen a nemzetközi porondon. Egyikük Joana Mallwitz. Működésének állomásai olyan nemzetközi operaházak, mint a rigai Lett Nemzeti Opera, a koppenhágai Királyi Dán Operaház vagy a Hamburgi Állami Opera. Jelenleg az Erfurti Színház főzeneigazgatója, jövőre debütál a Zürichi Operában. Repertoárjában Mozartól kezdve, Verdin és Csajkovszkijon át, Wagnerig és Straussig terjedően vannak nagy operák.
Varázslatos Dvorzsák-estet produkált a Bochumi Szimfonikusokkal a Kastélykoncert hallgatóinak. Valóban úgy éreztem, hogy egy másfajta, nőies vezénylést láthattam tőle: elegáns volt, harmonikusan mozgott, dirigálása mégis erőteljes és igen szuggesztív volt. Pontosan és hangsúlyosan irányította a kimagaslóan játszó bochumiakat, gesztusaiban és mimikájában mindent követett, folyamatos szemkontaktust tartva a zenészekkel. Dvorzsák örökzöld IX. szimfóniájában ( Az Újvilágból, e-moll) a zenekar kiválóan teljesített, elegáns és elasztikus hangzással. Erő- és méltóságteljesek, de sosem brutálisak voltak a rezesek, meghatóak a fafúvosok, a vonósok szélesen hömpölygő dallamvonalakat és gyöngyöző kiséretről gondoskodtak, egyszer fenséges érzéssel, máshol táncos játékossággal e híres szimfónia sikeres interpretációjában. Joanna Mallwitz és muzsikusai egy kis vörös szőnyeget helyeztek el a nagyformátumú fiatal csellista, Várdai István részére Dvorzsák h-moll gordonkaversenyének előadásához. Sok más kitüntetés mellett a szólista tava ly első lett a müncheni ARD-versenyen. A Dvorzsák-versenymű tág lehetőséget ad a tehetséges muzsikusoknak képességeik igazolására. A kivételes technika mellett fontos a beleérzés és az erő is. Nyaktörő futamok, még a legmagasabb fekvésben is gyakori kettősfogások váltakoznak lélekteli dallamvonalakkal, amelyek érvényesülnek is a hangszer zengő hangjában. Várdai látszólag örömteli könnyedséggel és alkalmanként humorosan is játszott. Ujjai fürgén és halálpontosan száguldoztak a fogólapon. A lírai részekben a hangszer erőteljes, de mégis bársonyos hangzása behízelgően hatott a hallgatóságra. A fiatal művész lenyűgöző teljesítménye lelkes ünneplést váltott ki, ami ő két ráadással honorált: Gaspard Cassadó egyik szólószonátájának egy spanyol ihletésű tételével, majd Johann Sebastian Bach d-moll szólószonátájának örületes tempóban előadott Courant tételével.
xxxxx
Természetes, hogy a beszámolót a még csak 28 éves hölggyel kezdték, akit a honlapjáról ismertem most meg:
István ráadásait viszont már többször hallottam, nem beszélve a Dvorzsák-versenyről, amit az említett, győztesen befejezett ARD-verseny döntőjében is játszott. A honlap videói között (is) meghallgatható:
Közben meg eszembe jutott, hogy Várdai július 22-én Bukarestben lép fel a George Enescu Fesztiválon, ahol kamarázni fog: Mhaela Martin hegedűssel és Elena Bashkirova Barenboim csellistával Brahms d-moll és Schubert B-dúr trióját adják elő.
Svájc nyugati részén, a Léman (Genfi-) - tóhoz közeli Bellerive ad otthont annak a zenei fesztiválnak, amelyen július 2. és 16. között számos hazai művészünk lép fel: http://www.bellerive-festival.ch/
Pl.: július 6-án Várdai István szerepelt a Takács-Nagy Gábor dirigálta Genfi Kamarazenekarral Saint-Saëns csellóversenyével...
is 
