Keresés

Részletes keresés

AnnKa Creative Commons License 2023.03.14 0 0 44880

 

Juhász Gyula: Altató


Fordulj be csöndesen s feledd el, ami bántott,
A kaján arcokat, a keserű világot!

Fordulj be csöndesen s gondolj egy nyári éjre,
Mely tisztán ott ragyog lelked mély tükörébe.

Fordulj be csöndesen és légy tizenhat éves
És légy szép, fiatal, halálos vággyal ékes!

És ártatlan, szabad, ki azt hiszi, merengvén,
Hogy ifjú elmúlás vár rá egy boldog estvén.

Fordulj be csöndesen és tudd feledni szépen
A rút, unt életet a halál tükörében.

AnnKa Creative Commons License 2023.03.14 0 0 44879

 

Juhász Gyula: Áldott e bánat…


Áldott e bánat, megszépíti lelkem,
Mely únt napoknak holt vizén pihent.
Áldott e bánat, enged énekelnem
S éreznem, mily mély az élet s mi szent!

Áldott vagy Anna! Messze, messze mentél,
Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz,
Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél
Érezzem, hogy az életem egész!

Hogy én is a tavaszi újulások
Fia vagyok, ki síron is kihajt,
Hogy engem is egy végtelen világnak
Mély titka ringat, hol nincs semmi part.

AnnKa Creative Commons License 2023.03.13 0 0 44878

 

Juhász Gyula: Öregek az éjben


Öreg urak hűs holdvilágban
Ballagnak bús nyárfák alatt,
Beszélnek csöndesen halálról
És életről, amely nekik már
A halál mezsgyéjén halad.

S hűs holdvilágban, bús füzek közt
Ballagnak ők halkan, tovább,
A kegyelmes, dúslelkű élet
Halál ösvényén viszi őket
S mutat nekik még pár csodát.

Nézem e ballagó nyugalmat,
A szép, nagy évek csapatát
S nézem az örök, néma holdat,
Mely egyaránt ragyog fölöttünk
S marad, mikor mi már valánk!

Szép öregek, jó ittmaradni,
S érezni fáj, jó öregek,
Hogy én már a ti évetekben
Megfutva minden, minden ösvényt,
Ott alszom régen köztetek!

Előzmény: AnnKa (44877)
AnnKa Creative Commons License 2023.03.12 0 0 44877

 

Juhász Gyula: Béke


Ó mennyi csönd van némely alkonyatban,
Mennyi derű és mennyi nyugalom,
A felhők úgy pihennek a magasban,
Mint a bárányok a domboldalon.

Szelíd békesség árad a világra,
Meghalt a harc, a lárma, a panasz,
Kinyílik a búcsú halvány virága,
A nap végső csókjából fakad az.

Az ember nézi az alkonyt, szivében
Szeretne ő is békét és derüt,
És várja, hogy az éj jöjjön sötéten,
Mint gyásza, melyben oly rég elmerült.

E nagy, mély csönd szent közönyében érzi
Mily idegen már tőle a világ
És a halálra gondol, mely kitépi
Lelkéből vérző gondjai nyilát.

Előzmény: AnnKa (44769)
AnnKa Creative Commons License 2023.03.09 0 0 44876

 

 

B. Radó Lili: Csendes dal


Társam, aki nélkülem társtalan
bolyongsz a nagyvilágban, mondd, Neked
sohsem jutott eszedbe az, hogy én
kisérhettelek volna utadon?

Sohsem gondoltad azt, hogy valahol
van egy szerényke dal, amely Neked
szeretne megcsendülni majd először?

Nem gondoltad, hogy egy virág Neked
bontaná ki tavasszal szirmait
és van és él és ajkaidra vár,
hogy azok szívják ifjú illatát?

S nem gondoltál arra, hogy lesz idő,
mikor elfáradt, ezüstös fejed
jól esnék valahová lehajtani?

AnnKa Creative Commons License 2023.03.09 0 0 44875

 

B. Radó Lili: Lelki tusa


Az én lelkemben vesztett a szerelem
Az érzelem felett győzött az értelem.
Szerelem! mely úgy lebbent lelkünk tavára
Mint a fecske, mint az ima szárnya
Mely olyan mint összekulcsolt kezek
Egymásba nézők, puhák gyermekek

Becsukott ajtók, szent magunkba szállás
A közös gyertyák, értő megbocsátás!
Ki minden durvát álomszínre festő
Az én lelkemben elbukott a szerető.
Zavart szívem folyton azt zokogja
Nem lehet igaz, csak zavart elme álma
Száz gyertyafény piciny reszkető lángja
Gyulladj körül villódzva babonázva

Vedd válladra nyomasztó álmom
Repülj vele messze, át száz határon.
Segítsd meg lelkem, adj tanácsot nekem
Ki győzzön? Az értelem, vagy az érzelem?

 

AnnKa Creative Commons License 2023.03.04 0 0 44874

 

Meliorisz Béla

Egy biztos


nyűgös az este mint a vízen felejtett ladik
s hogy semmivé lesznek a részletek
s már nem tudni ki kinek és mivel tartozik
csak egy biztos a bizonytalanság
s hogy öregszem lassan
bár nem nagyon akarok tudomást venni róla
meglepően hosszú volt a nyár
de ahogy mondják az ősz még inkább az lesz

 


Jelenkor  2019.12.   -1358-

Előzmény: AnnKa (44873)
AnnKa Creative Commons License 2023.03.04 0 0 44873

 

Meliorisz Béla

 

Ebből


ha kiszámítható volna
ami most nem az
mit érne az egész
ha kikelnének az elhullott magok
nem késne a vonat
s ha tudnám hogy végül is
hol leszek majd otthon
charles taylor azt mondja
az életet úgy kell megélni
mint egy történetet
és ez rendben is van
de milyen jó volna
ha időnként ki lehetne sétálni belőle
s nem volnék az aki vagyok
hanem én is inkább
gyík egy napsütötte kövön
ahogy szabó lőrinc ezt már
valamikor szépen kitalálta

 

 

Jelenkor  2019.12.  -1357-

Előzmény: AnnKa (44674)
AnnKa Creative Commons License 2023.03.02 0 0 44872

 

 

Lakatos István

Tükör


Tükröd voltam. Egységben ragyogott
világod bennem: felhők, fák, galambok.
Zúztál ezer darabra, most
ezer szilánk villogja vissza arcod.

AnnKa Creative Commons License 2023.03.02 0 0 44871

 

Lakatos István

Hold


Áramló vizeken
úszik a hold hidegen.

Erdőkön, tavakon
csend van és nyugalom.

Iszonyú, néma bút,
szívtépő-szomorút

súgnak a nádasok.
Felzokogok.

AnnKa Creative Commons License 2023.02.27 0 0 44870

 

B. Radó Lili: Vers varázsa vasárnap


Meleg kályha, régi karosszék mélye,
vasárnap délután. Verset mondok magamban,
szürcsölvén zengő ízét színes szavaknak
s az édes mérget lassan szívemre szívom.

Jaj, Kedves, újra élsz, s én megint menekülőben!

Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman,
azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen:
Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed
s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek.

Még áltatom magam kissé, hogy tán a vers volt,
(hogy csak szó, ami zsong, s ami megint megejtett,
hogy semmisem volt köztünk, már arcom is felejted)

de mosolyos nyugalmam elvitted, Kedves, újra.

 

AnnKa Creative Commons License 2023.02.27 0 0 44869

 

Esnagy József:

 

Sziszüphosz gondolata hegymenetben 

 

 

A kőszikla
csak izmaimnak
büntetés,
a szívemnek soha,
hiszen a büntetés lényege
nem a beteljesületlen,
hanem a valóra vált álom,
amelyről hamar kiderül,
hazugság volt csupán;
üres,
és hiábavaló.

 

AnnKa Creative Commons License 2023.02.27 0 0 44868

 

Oláh András: talán 

 

 

nézek magam elé
két álom közt
a kormozó időben
– hiába a megrendülés
a valóság áztatta ígéretek
a vágy: belemarkolni
a csöndbe félszegen
ügyetlenül morzsolgatni
a bizonytalant – hiába
hisz újra és újra
fölsikolt bennem
tekinteted hiánya
magad vagy
magam én is
– s ketten együtt

egyek… talán – – –

 

Előzmény: AnnKa (44867)
AnnKa Creative Commons License 2023.02.24 0 0 44867

 

Oláh András: lehet-e


lehet-e újrakezdeni…
a tilalom és a véletlenek
borzongató örvényén átkelve
semmivé szűkíteni a teret
egyensúlyozni tekintetedáztatta
tegnapok között fekete kabátban
sértődékenyen
s eljutni oda ahol te vagy
az utolsó – az egyetlen

AnnKa Creative Commons License 2023.02.24 0 0 44866

 

Bertók László: Örökkévalóság


Újra meg újra elkezdi, s azt hiszi
kidobálta már a fölösleges
holmit (terhet), s ami ránézésre
ott van még, csak az apraja, bár
romlik a szeme, s tévedhet. Annyi
bizonyos, hogy miközben a
maradványt rendezgeti, se így,
se úgy, sehogy sem elégedett, hisz
akármit tesz, gyorsabban emelkedik,
mint azelőtt. Hiába koncentrál a
csigolyáiba csempészett, mésszel
teli zsákokra, a derekától a lába
ujjáig feszülő acéllemezre, amely
a legváratlanabb pillanatokban
ketté tud hasadni, vagy a
bukfencező homokórára (a szívére),
amelyben el-elakad a homok, s ha
ismét megindul, úgy érzi,
a világmindenség szakad át
rajta. A fizika törvényeivel
semmi baj, csak a lélek
önállósodott, viselkedik
léggömbként, s bizonyára a
ritkuló levegő az oka,
hogy a test összezavarodott,
egyre nagyobb erővel
kapaszkodik a földbe,
s két lélegzet között is képes
átélni az örökkévalóságot, bár
senki sem tudja, mi az.

AnnKa Creative Commons License 2023.02.21 0 0 44865

 

Juhász Gyula

Férfikarének
              

Az életünk kertjében
Sok szép virág terem,
Az öröm és barátság,
A dal és szerelem.
Boldog, kinek halálig
Virul ilyen virág
S bár jő az élet ősze,
Terem mindig borág.
A borban és a dalban
Édes mámor fogad
S a férfiszív örökké
Talál virágokat.
Szeretni s énekelni
Mindig szabad s lehet,
Szeretve és dalolva
Megszépül életed
S ha jő a búcsúóra
S elnémul éneked,
Az új tavasz virágot
Fakaszt sírod felett!

               1926?

AnnKa Creative Commons License 2023.02.20 0 0 44864

 

Ady Endre

NE HAGYJUK EL MAGUNKAT
              

                                                     Ady Lajosnénak küldöm.

 


Hát adjuk az Álomnak magunkat
S édesanyám, aki megöregedtél
Miattunk gyorsan és sohse vettél
Gyér haj-erdődbe újabb fésűt,
Ez álomban légy ifju delnő.

Egy nagy-nagy dáma, ki egyszer eljő,
Ki soha, soha, sohase untat,
Ki néz bennünket, csókol és üt,
Édesanyám, aki megöregedtél,
Ne hagyjuk el soha magunkat.

AnnKa Creative Commons License 2023.02.20 0 0 44863

 

Ady Endre

NEM FELELTEM MAGAMNAK
              

                                                 A feleségemnek küldöm.

Bizony, lelkem,
Csak magamnak nem feleltem:
De hát választ nem is leltem.

Elfelejtem
Sok örömöm, sok szerelmem:
Szép elmenni: ez az »elvem«.

Ez az »elvem«,
Csúf szó, de csak így feleltem:
Elvvel, szívvel s be nem telten.

Így feleltem,
Bátor hangon énekeltem
S néha nyáron harcra keltem.

Bizony lelkem,
Én az Életet elejtem,
Én magamat már elrejtem.

Ki nem »fejtem«:
Megint rossz szó. Elfelejtem.
Ezt és mindent. Nem feleltem
Magamnak.

AnnKa Creative Commons License 2023.02.20 0 0 44862

 

Ady Endre

TEGNAPBA ÉLNI BELÉ
              

Delelő s fűtő búsongásnak
Rég kicövekelt határai,
Itt hagylak, lám, titeket is már
S adom szavaim nagy fájásnak,
Nagynál is mérhetetlenebbnek,
Mert nem tehetnék úgyse szebbet.

Mert nem tehetnék úgyse jobbat,
Mint a Tegnapba élni belé
S átkozni silány emberségünk,
Kit éltettünk és mégse jobbad
S ki ha lobbad: rosszabbra készül
S kényje szerint pusztul vitézül.

Óh, drága, véres szerűségek,
Be sokra is rá taníttatok:
Embernek lenni szégyen és csúf.
De mégis a régi Hit éget:
Marad Ember, a Régit vallva
S szavát egy Isten tán meghallja.

AnnKa Creative Commons License 2023.02.15 0 0 44861

 

Ady Endre

TÉLBE-HULLÓ EMBER VÁGYA

Napjaim: koldus, Télbe-hulló,
Csöndes, elszánt betegek,
De vidáman zúgnak körültök
Tavaszi csergetegek
S futó hó alól zöld kacsint:

Meggondolom, hiszen a láz: láz
S én mégiscsak roncs vagyok
S kezdődő Télben várt Tavasszal
Mindhiában baktatok
S aligha érek már Tavaszt.

De csergő, friss álmaim vannak
S tépik Tél-est biborát
S rohannak utánam kölykökként
A nyilandó ibolyák:
Hát hogyha együtt érkezünk?

Előzmény: hanneton (4089)
AnnKa Creative Commons License 2023.02.09 0 0 44860

 

Kamarás Klára

MADÁRNYELVEN

                        Lajos Bélának

Ha van barátod, ki melletted áll,
hogy megteremthesd ékes szép világod,
becsüld meg, mert ma kincs egy jó barát!
Ne szedj úton-útfélen új virágot!

Ki mindig dicsér, bókol, többet árt ám,
mint az, ki rád szól, s őszintén beszél.
Tudom, nehéz tükörbe nézni, mégse várjad,
hogy jó hírt suttog minden csalfa szél.

Nehéz a szívem, s vége már a dalnak.
Kik együtt éltek, nem mind együtt halnak.
A madár énekét megértheted.

Ki madárnyelven nem tud, lelke rajta,
az egyik jobbra megy, a másik balra.
Magának árt, kit óvni nem lehet.
 

Kamarás Klára
Mint fák a szélben    -20-

AnnKa Creative Commons License 2023.02.09 0 0 44859

Ady Endre
Kötetekbe nem sorolt versek
Ady Endre: [A barátság...]

.

 

Ady Endre

[A barátság...]
 
A barátság Vesta-tüze
Sziveinkben lánggal égjen
És ki addig ne aludjék,
Amíg csillag van az égen.
 
Theseusi barátság az,
Amit teirántad érzek.
- S hogy emlékem híven tartsd meg,
Jó barátom - arra kérlek!

 

Zilah, 1893. jún. 16.
               igaz barátod
               Ady Endre

 

AnnKa Creative Commons License 2023.02.09 0 0 44858

 

Kun Magdolna

Csak adni akartam

Csak adni akartam abból, amim van.
Átölelni, szeretgetni az élet-viharban.
Megmutatni lelkem azon darabját,
mit nem vérzett még át, e kegyetlen világ.

Csak hinni akartam, hogy a jó érzés
megláttatja veled mindazt, ami szép,
ami belőlem sugárzik, belőlem szakad,
amiről hiszem, hogy örömöt adhat.

Csak meg akartam osztani azt a csillogást,
mi szemfényed tükrözte szemeimen át,
miben benne parázslott az-az emberi érték,
mely magában hordta a szív szeretetét.

Csak adni akartam abból, amim van.
Fellelni magam a kedves szavakban,
és elrejtőzni bennük, hogy mindig érezhesd
azt, amik elmondatlan könnyekbe vesztek.

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=j6qwtMVd9Vk

 

Csak adni akartam vers zenével

Magdolna Kun

 

           *

Előzmény: szomorúfűz (43981)
AnnKa Creative Commons License 2023.02.07 0 0 44857

 

Sík Sándor

Csak eltűnődöl csendesen 

 


Tűzben a vonat, tűzben a mező,
Zengő zsarát hull.
Már nem is tudod, merre az elől,
Merre a hátul.

Már nem is érzed: igent vagy nemet
Dobol a véred.
Már nem is érted: meddig a halál,
Meddig az élet.

Csak azt tudod, hogy már nem is tudod,
Azt, amit régen.
Csak eltűnődöl csendesen
A mindenségen.

Találgatod, hogy merre van
Eleje, vége.
Egy ismeretlen mozifilm
Kiszakadt töredéke.

Előzmény: mousot (36846)
AnnKa Creative Commons License 2023.02.07 0 0 44856

 

Sík Sándor

Ezeréves dallam

Lányok, lengő ruhákban, lebegő
Aranyvásznán az esti napsugárnak
Fátyol pillék a zsongó víz felett,
Összefogózva körbe-táncot járnak.

Oly fiatalok, oly könnyűdedek,
Le sem verik a fűről a zománcot,
Lejtenek, ezeréves dallamon
Kétezeréves hajadoni táncot.

Mögöttük mosolyog a Balaton:
A pillanatnyi hullámok zsibongnak
Tízezeréves altató zenét
A százezer esztendős Badacsonynak.

Mögöttem Pest felé, Párizs felé,
Lohol a jött-ment vonat sivalogva.
Elönt egy mérhetetlen nyugalom,
És fölnézek a rejtett csillagokba.

Előzmény: mousot (36846)
AnnKa Creative Commons License 2023.02.05 0 0 44855

 

 

 

Kamarás Klára: Partravetve



Ezer véletlen összecsengett,
hogy éppen Te és éppen Én…
Hány kavics fekszik együtt,
mégis árván, a tenger fenekén?
És melyiket sodorja ki eléd
a hullám a partra,
s ha arra jársz, a napfény csalfa fénye
épp akkor megcsillan-e rajta?
Tengernyi víz és homoktenger
és kavicstenger…
Jaj, miért tűnik el az ember
ebben a szédítő tömegben
árván, magányosan és megtaláltan,
és újra, mindig újra elveszetten?

 

AnnKa Creative Commons License 2023.02.05 0 0 44854

 

Bertók László

A megváltó zene

Furulyád néma világűrében,
ahol most lyuk van, volt az éden.
Végleg elveszett, mért tagadnád,
zsebedben barna almacsutkák.
Zeneszó helyett vízszintesen
siklott az űrben minden isten,
vasárnap volt, vasárnap délután.
Árnyék villámlott át a furulyán,
kivágódott egy ablak, így esett,
mindig így esett, függőlegesek
kései nyomán bezuhant a fény,
és megvakultál, és nem volt remény,
de akkor, mint az élet szelleme
kiszökött, szólt a megváltó zene.

AnnKa Creative Commons License 2023.02.04 0 0 44853

 

Várady Szabolcs


Hadrianus-változat

                                       Réz Pálnak

 


Te csellengő, incselgő lelkecske,
animula, mulattass, mulandót,
félbe a tréfáidat ne szakaszd,
testem vendége, útitárs,
kószácska, kedveske, ne kerekedj fel
sápatag, sivatag, hallgatag
helyekre, te lengeteg, ingatag,
hol van hiszen, hol még, mikor
elnémul a, vakul a, kondul a
hang, a szem, a harang?


*


Jégcsapok

Mindenben élet fodrozódik
a jobb percekben. Te csak ne legyintgess.
A jégcsapok is! fürtökben, figyelj,
szikráznak szeretetreméltón,
bár szél süvít, és
kétes szándékok hópora alatt
roskad az erkély.

AnnKa Creative Commons License 2023.02.03 0 0 44852

 

Boda Magdolna (pók és hálója) 

 

Ahogy a pók hálót sző
áldozatának,
szőj meg engem,
itt a mindennapok
ágbogai között
Magadnak, magamnak.

Előzmény: AnnKa (44851)
AnnKa Creative Commons License 2023.02.02 0 0 44851

 

Boda Magdolna (légy áldott)


Légy áldott velem
és átkozott nélkülem
ezt gondolom
és így és eszembe se
jut a keresztényi megbocsátás
vagy erkölcsi illem
különben sem vagyok keresztény
de mit tudsz te rólam
egyáltalán.
Egyszer amikor bementünk egy templomba
én belenyúltam a szenteltvíz tartóba
te kérdőn néztél rám
ezért előre engedtelek
hogy ne lásd amikor mégis keresztet vetek
pedig éppen téged köszöntelek
meg istennek illedelmesen…
hát isten adta, isten visszavette…
Légy áldott velem
és átkozott nélkülem
ezt gondolom és
eszembe se jut
a keresztényi megbocsátás.

Utánad minden olyan,
mint fölgyújtott erdő.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!