Tényleg szimpatikus az orlando, kár, hogy így alakult. És jöjjön két kotsog megjegyzés: 1. ezt a idióta, óvodás, sértődött fejű gasol-t rossz nézni. Hogy a testalkatáról, meg a mozgásáról ne is szóljak. 2. ki engedte be a stúdióba ezt a szerencsétlen didzsé dominikot??? "Elkapni a fonalat" bazzzeg!!!
Nem ő írta, de szvsz hallhattál róla. Itthon "A féreg" címmel jelent meg, majd a folytatása a "Légy vad!". Nem csak Madonnáról ír, hanem a Spurs-ben töltött időről (jól kiosztja Robinsont), régi Pistonsról, és egy emlékezetes meccsről Barkley ellen, annak előzményeivel (tovább maradt a bárban Charles-nál).
Ha minden igaz, az az emlékezetes derbi volt, amikor McHale úgy döntött, karácsonykor fontosabb neki a családja, mint hogy 25-én reggel dobóedzést tartson New Yorkban. :)
Több régebbi meccset láttam az NBA TV-n: pl. a '80-as években a Celtics hosszabbításban kapott ki a Knickstől (karácsonyi meccs lehetett?). Egészen más volt az az NBA...
"Those great people just did what used to come so naturally. Wyc and Pags, get this: No over-the-top PA man. No ridiculously loud and unnecessary music. No Jumbotron to tell you when to cheer and how to react. No dancing girls. The fans created an atmosphere to remember all by themselves. People in those days actually knew how to cheer. They went to the game to see the game, not for a mini-concert, and not, Lord knows, to see themselves on a big screen.
On the night of June 8, 1984, 25 years ago tomorrow, we had an unscripted evening of serendipitous athletic joy. The Clippers will win a championship before we'll ever have the remotest chance of anything like it ever happening again."
Szerintem kérdezd meg a huszonkilenc másik NBA-csapat GM-jét, hogy melyik cserélné el szívesen saját csapatának lehetőségeit a Lakers lehetőségeire. Ha huszonkilencnél kevesebben mondanak igent, feltétlenül szólj! :)
Praktikus szinten pedig azért talán ne sajnáljuk le azt a csapatot, amelyik az NBA döntő első mérkőzésén éppen 25 ponttal zúzta le az ellenfelét.
Egyetértek ezzel, persze. És főleg, hogy a menedzsment/tulajdonos vonalat emeled ki. Ez a lényeg -- ami persze a lelkes rajongótábor számára mindvégig a háttérben marad.
Egyébként a legjobb NBA-könyv, amit valaha olvastam, a "The Franchise" címet viselte, és a Detroit 1990-es bajnoki szezonjáról szól -- "franchise" szemmel.
a 90-es évek például nem róluk szóltak. pedig akkor is ott lógott Magic meg Kareem meze a plafonról. és én végig arról beszélek, hogy most sem érzem, hogy ez valami olyan különleges csapat lenne, amely 20 pont fórral fut ki a pályára
Fogalmam sincs. Én a kosárlabdáról beszélek. Majd ha a Lakers 10 évig semmit sem produkál, akkor beszéljünk erről újra, addig kitartanék a nézetem mellett.
Ne csapatszinten gondolkozz, hanem franchise-szinten. Egy tradicionálisan sikeres franchise jobb eséllyel produkál egy adott időben sikeres csapatot. Sokkal jobb eséllyel -- ha nem így lenne, akkor vajon mi a fenéért jutna el a Lakers rendszeresen a döntőig? És miért nem jut el soha odáig egy Clippers?
