A képeket fotók alapján rajzoltam... és jelenleg még csak a szürkeárnyalatos változatokban próbáltam alkotni valamit, hiszen, mint említettem még csak most kezdtem rajzolni... (május 17-20-a között végeztem a tanfolyamot, úgyhogy még nincs egy hónapja, hogy egyátalában ceruzát rajzolás céljából vettem a kezembe) Épp ezért teljességgel tisztában vagyok vele, hogy gyakorlatlan vagyok, de viszont nagyon lelkes. Már azt is megszerveztem, hogy ősztől hova fogok járni tovább-képzésre, ahol a hagyományos rajzoktatás keretein belül fogom elsajátítani a színes technikát is és különösképen a festészetet, mert az nagyon érdekel. Már alig várom, hogy tájképeket festhessek...
Azóta is készítettem egy-két rajzot, majd felteszem őket ide...
Miattam kár volt levenned a honlapcímet, nincs rajta semmi szégyellnivaló, sőt. És nem is pellengérre állítani akartalak.
Az csak egy dolog, hogy én eléggé szkeptikus vagyok az indigójelenséget illetően, de ettől még nem dőlt össze a világ, lehet, hogy én vagyok tulok :) Sorry, nem kellett volna felhoznom a témát.
Egyénként csak azért szúrt szemet, mert bár írtad, hogy a jobb agyféltekés rajzolásnak nincs köze az ezotériához, rosszmájúan "hókuszpókuszhoz", mégis feltűnő, hogy ugyanazok érdeklődnek mindkettő iránt.
Amúgy én sem látok ebben a rajztanulási technikában semmi "hókuszpókuszt", végülis az alap, amelyre építkezik, már régóta ismert és tudományos berkekben is elismert tény.
(Az indigó-jelenséggel kapcsolatos véleményem meg tényleg nem tartozik ide.)
Szeretném megkérdezni, hogy fénykép után rajzoltad-e őket? (Mert mindegyik statikus modell, nem ábrázolsz a képen mozgást, dinamikát.) A szemből készült portré szerintem jobb, mint a topikban eddig szereplő arcábrázolás bármelyike, de az alsó, amelyen a nő elfordul, már kevésbé "realisztikus", a bal oldali szemnél és a száj alsó részénél olyan érzésem van, hogy "élőben nem ilyen szokott lenni". Felülről a nagyedik kép, a virágos, tetszik. Csak szürkeárnyalatosban rajzolsz, vagy próbáltad színesben is?
Abban hiszel, amiben csak jólesik! (lásd: indigógyerekek)
De engedd meg, hogy én is ezt tegyem...
Ez a téma nem igazán jön az előbbi jobbagyféltekés rajzokhoz... mi köze a kettőnek egymáshoz? Semmi!
Ami pedig a hagyományos rajzolás-oktatást illeti, semmi kifogásom a dolog ellen, sőt! Hiszen én is, most hogy kedvet (és merszet) kaptam a rajzoláshoz, ha tovább akarok fejlődni, (pl: tájképek rajzolása és festészete) magától érthetően a hagyományok oktatási rendszeren belül kerestem tanfolyamot.
Nem zárja ki egyik módszer a másikat... Nem is értem, hogy miért gondolják ezt mások így.
Én is részt vettem egy ilyen jobbagyféltekés rajztanfolyamon.
Mielőtt még a hagyományos rajzot tanulok fanyalogni kezdenének, szerintem teljesen mindegy, hogy milyen módszerrel tanul az ember rajzolni, a lényeg, hogy sikerüljön.
Nekem a tanfolyam igen sokat adott... legfontosabb dolog, hogy önbizalmat ad, lesz merszem egyátalában nekifogni bármit lerajzolni... ezen kívül olyan sok pozitív elégedettséget éreztem a 4 nap alatt (amit a hagyományos rajzoktatás során kevésszer tapasztaltam), hogy igen is képes vagyok én is erre.
A "hitetlen musztafáknak" csak annyit tudnék mondani, hogy nem szabad ennyire elzárkózni az új dolgoktól. Ebben semmi ezoterikus hókusz-pókusz nincs... bár tudom, hogy jónéhány helyen ezzel vegyítik a dolgot, bár teljesen feleslegesen, hisz nem ettől működik a dolog.
Én is ideteszek egy-két képet...
egy előtte-utána rajzot... és pár azóta rajzolt képet, csak hogy kedvet csináljak a dologhoz.
Azert nem ertem a negativ hozzaszolasokat, mert 12 evig "tanitottak" az iskolaban rajzolni, de az annak nem nevezheto, kiadtak a feladatokat, aztan csinald... Ez az anyag altalanos iskolai feladatnak tekintheto, semmi extra nincs benne. A meghokkento az benne, hogy mennyire egyszeru, ezert lehet par nap alatt nagynak tuno eredmenyt elerni. En a konyv es a video alapjan kezdtem el, szerintem ehhez nincs szukseg 40e ft-os tanfolyamra.
elképesztő... már azt sem gondoltam volna, h ennyire precíz mozgásra képesek az orrmányukkal - de a festés végképp szenzációs, mert nem hiszem, h ilyesmire be lehetne tanítani, anélkül, h tudná mit ábrázol
én a hátam közepét se nagyon érem el, hát még ceruzát is tartsak hátrafelé. Ne viccelj már. Én valami olyasmire gondoltam, hogy el van függönyözve a lap, hogy ne lásd, és a függöny mögött rajzolsz. Vagy hogy melletted derékmagasságban van a lap, és fejjel lefelé rajzolsz..
Csak azt tudom mondani, hogy én megtanultam rajzolni 4 nap alatt, amit addig nem tudtam, ezzel azthiszem elmondtam azt amiért ide jöttem.
A különbség aközt, amikor odamentem és aközt amikor befejeztem a tanfolyamot óriási....
Ez volt a célom, hogy előcsalogasam a bennem rejlő rajzolót , sikerült! ugyanúgy mint ahogy annakidején a bennem rejlő szakácsot, vagy varrónőt, vagy anyát sikerült. És a tanulság amit levonhatok belőle, hogy nagyon sok mindenre képesek vagyunk, csak hinni kell benne .
Na de akkor ha háttal voltál a rajzlapnak, akkor a jobb kezeddel a hátad mögött kellett matatnod, amiből nyilván nem származik semmi jó.
Nem nem a két kép nem ugyanaz az elsőt élő modellről rajzoltam, a második volt fénykép.
Ez már önmagában óriási segítség a második rajzhoz. Kíváncsi lennék arra, hogy megengednék-e hogy valaki az első nap is fényképről (ugyanolyan fényképről) készítsen rajzot, és aztán ahhoz hasonlítsanak a kurzus végén. Biztosan nem lenne ennyire erős a különbség.
Nem nem a két kép nem ugyanaz az elsőt élő modellről rajzoltam, a második volt fénykép.
Ezt az összehasonlítást még mindig nem tartom reálisnak. Akkor lenne reális, ha mindkét alkalommal élő személyt rajzolnának. Mert így, hogy az első alkalommal élő személyt, a végén pedig fotót, nem lehet megállapítani az igazi különbséget, mert nem ugyanaz a két feladat nehézségi foka.
"Ezt nem tudom elképzelni, mármint hogy hogyan rajzoltál "háttal a rajzlapnak". Hogy is volt ez pontosan?"
Háttal voltam a rajzlapnak a bal kezemet szemmagasságban tartottam és a jobb kézzel lassan, úgy ahogy a szemem követte a kéz konturját húztam a ceruzát egyfolytában a ceruza felemelése nélkül abban az ütemben ahogy a szemem ment a bal kéz konturján, a redőket, hajlatokat is végigvittem, érdekes volt ...
Próbáld ki ha nem is elsőre de biztos sikerül .:)))
Ugyanaz a fénykép volt előtte is és utána is? Ugye nem? Az egyiken szemből, a másikon profilból van a modell.
Nem nem a két kép nem ugyanaz az elsőt élő modellről rajzoltam, a második volt fénykép.
Ami a honlapon van azok is ilyen képek, az első élő modelles , valaki a tanfolyamról, a második készült fényképről, de olyanról aki nem kötődik hozzánk semmilyen szinten. tehát itt még az érzelmet nem vittük bele a rajzokba csak volt egy feladat amit elvégeztünk...
Én pedig arra lennék kíváncsi, hogy a tanfolyamon szerzett tapasztalatokkal próbált-e valaki élő alanyt lerajzolni. Be lehetne tenni ide olyan képet is. Sőt, ha saját képet tesz be valaki, melléírhatná, kiről-miről rajzolta, milyen módszerrel és mennyi idő alatt, illetve hogy a tanárától milyen kritikát kapott rá. Nekem például eszembe sem jutott, hogy esetleg fotóról történik a rajzolás.
Ráérősebb koromban mögéálltam néhány szabadtéri portrérajzolónak, akik a forgalmasabb helyeken jövedelemkiegészítésként szénnel lerajzolták a külföldi turistákat és azok izgő-mozgó gyermekeit, ha sikerült egy-két órás helybenülésre rávenni őket. Az arc közepén kezdték, az orral. Utána pár halvány, kósza vonallal felvitték a szemöldököt és az arc ívét. Nézegették egy ideig, ha nem találták jónak, igazítottak rajta. Ha a fő vonalakat sikerült eltalálniuk, onnantól nehezen lehetett elrontani a képet, de ha nem sikerült, akkor szépen kimunkált rajzok keletkeztek, amelyek mindazonáltal a modelljükkel nem mutattak átütő hasonlóságot. Annyira azért sosem rontották el, hogy a megrendelő ne tartson igényt a végeredményre, de a borravalóból és a megrendelőnek a képet szemlélő arckifejezéséből kiderült, ki mennyire elégedett. Az alapvető vonalak megléte után következett az arc satírozása, utána, elég sokáig, a szem, végül a száj és a hajzat. Ez nem szigorú sorrend, hanem ahogyan általában haladtak a munkával.
amit eddig rajzoltam, és szerintem nagyon sokan rajzolnak, az csak a tárgyak szimbóluma
Persze, ez a klasszikus hozzáállás, az analitikus ábrázolás, a gyerekrajzoktól folyamatosan megmarad. Az autista gyerek pont abban különbözik a normálistól, hogy egyből úgy rajzol, mint ezeknél a példáknál a második képek. Félelmetes.
Mindenesetre a profi rajzoló is analitikusan rajzol, ezért tanul pl. anatómiát.
Érdekes módszer pl amikor háttal a rajzlapnak lerajzoltam a kezem
Ezt nem tudom elképzelni, mármint hogy hogyan rajzoltál "háttal a rajzlapnak". Hogy is volt ez pontosan?
Ugyanaz a fénykép volt előtte is és utána is? Ugye nem? Az egyiken szemből, a másikon profilból van a modell.
Fotóról rajzoltuk a sajt képmásunkat igy legalább nem mozdultunk el :))))
a faágat vagy a cipőnket viszont nem fotóról, hanem az eredeti háromdimenziós modellről rajzoltuk.
Szerintem a négy nap amit adhatott megadta, nem olvastam a könyvet, de tudom ajánlani így látatlanban is annak aki a rajzolást szeretné kifejleszteni magában profi szinten.
/Egy kis pletyka: a volt kolleganőm testvére festőművész, és rajztanár az egyik neves művészeti gimnáziumban. Amikor szóba került, hogy megyek és négy nap alatt megtanulok portrét rajzolni szinte lehülyézett, hogy ilyen nincs, ez lehetettlen, hogy nem azért tanítanak éveket rajzolni embereket, hogy ez ennyire egyszerű lenne stb....
Szóval kaptam a lelkesítést ...:DDD
És amikor megjöttem a négy nap után és megmutattam mit rajzoltam tátva maradt a száj.... ja és vett magának rajzlapot, és intenzíven érdeklődött, hogy mit hogyan csináltunk... Tőle tudom azt is, hogy a festő bátyja is fényképet készít a modellről és nem ott ülteti napokat mert az kicsit drága mulatság lenne ... nade erről ennyit /