Egy harcos nép történelme - ahol Nagy Sándor óta minden hódító megjárta, angolok, oroszok, amerikaiak. Mi is megyünk Baglanba, remélhetően mi megússzuk...
Az örmények lényegtelen, mivel lényegtelen kisebbséget alkotnak Afganisztánban. Saigonban a tumultózus jelenet nem a reptéren játszódott le a vörösök bevonulása előtti pillanatokban (már nem közlekedtek gépek rég), hanem az USA követség kiürítésekor. Az amcsik tanultak az esetből, Bagramot már kiürítették, a követségen minimális személyzetet hagytak és az őket fedező katonákat, akiket néhány chinook el tud vinni, ha elérkezik az ideje (bár elvileg a talibánnal megegyeztek, tehát őket nem támadnák).
Emlékszem rá, őt robbantották fel a tálibok még az amerikai támadás előtt, volt az Északi szövetség, üzbég-tadzsik törzsek, benne voltak 2001-ben a tálibok megdöntésében.
Még ez sem ilyen egyszerű, az iráni határnál élő, kelet-nyugat irányban oda-vissza vándorló pastuk síiták, míg a pakisztáni határ felé élő, ill. részben/időnként Pakisztánban is éldegélő, észak-dél irányban oda-vissza vándorló pastuk meg szunniták.
Különben sok más afrikai és ázsiai országban is ez a helyzet, a gyarmatosítók által kijelölt határok törzseket vágtak szét és ellenséges törzseket raktak egy országba, egyszerűbb lenne új határokat húzni és sok polgárháború véget érne.
Amúgy ez az egész ország egy mesterséges képződmény, ami hódítás útján jött létre a 1700-as években, fel kellene osztani több részre, a pastuk lakta rész maradna Afganisztán, az üzbégek, tadzsikok és többiek saját miniállamokat hozhatnának létre vagy csatlakozhatnának az anyaországukhoz.
Az még érdekes lehet, hogy a nagyobb nemzetiségek (tadzsikok, örmények pl.) hogyan viszonyulnak majd a tálib hatalomhoz. (Lásd korábban Ahmad Sah Maszúd, ill. Dosztum tábornok.)
Lehet, év végére csak Kabul lesz a kormány kezében és hasonló jelenetek lesznek a repterén mint Vietnamban, ahol verekedtek az utolsó helyekért az országból kijutni akaró menekülők.
Nekem az a döbbenetes hogy a sokkal jobban felszerelt afgán hadsereg szinte ellenállás nélkül omlik össze, pont mint Vietnamban annak idején a kommunisták ellen, pedig ha lenne bennük harci kedv simán lenyomnák a tálibokat, ők nem idegen megszállók, ismerik a helyi terepviszonyokat.
Egy kis emlékeztető az afgán viszonyokra, közállapotokra, a második angol-afgán háború keretében 1880-ban a maiwadi csatában majdnem megsemmisült a brit sereg, a gyalogság fele meghalt vagy megsemmisült, a gárdisták, több, mint 60%-a...
A háborút megnyerték és ki is vonultak (maradt a külpolitikai érdekérvényesítés, pufferzóna az angolok és az oroszok közt)
A kérdés csak az, hogy ki tölti be az üresen maradt erőteret. Nos, várhatóan Kína,de nem direktben, mint a szovjetek vagy az USA, hanem a farvizen. A határrégióban rég jelen vannak.
Gondoltad volna, hogy az afgán hadseregnek volt női altábornagya? Igen! Egy, Szuhajla tábornok, aki most halt meg - afgán főtiszttől szokatlan módon, ágyban, párnák közt.
Tegnap láttam egy kisfilmet a WW1 gyarmati csapatairól, törekvéseiről. Ebben szerepelt, hogy a németek egy németekből és indiai muszlimokból (pakik valójában, de ekkor még India része volt) álló csoportot küldtek Kabulba, hogy az afgánokat rávegyék az angolok elleni dzsihádra.
Le lehet győzni, meg lehet törni, csak ahhoz el kell felejteni a magasztos hadielveket. Az oroszok is sikeresen pacifikálták annak idején a kaukázusi muszlim hegyinépeket (semmivel se voltak szelídebbek a pl. a csecsenek, mint a pastuk, sőt...) azonban tudni kell, hogy addig lehet uralkodni rajtuk, amíg érzik az erőt. Ez volt a cárok, a vörös cárok és hasonló van Putyin alatt is.
Esélytelen megnyerni ezt a háborút az amerikaiaknak, egy szapora, a haláltól nem félő, középkori gondolkodású vallási fanatikusokból álló irányzatot nem lehet legyőzni. Valamelyik amerikai elnök megunja az emberi és anyagi veszteségeket és kivonul majd teljesen.
Tabari a muszlim időszámítás 104. évéről a mai Észak-Afganisztán térségének pacifikálásáról:
[1448] Al-Harashi kiküldte Muhammad b.'Aziz al-Kindit és 'Ilba' b. Ahmar al-Yaskurit, aki elárverezte az erőd ingóságait a legtöbbet ígérőnek. Magának vette az ötödét, a többit szétosztatta köztük. Al-Harashi útnak indult Kiss felé, annak lakosai békéért folyamodtak hozzá beleegyezve, hogy tízezer birkát fizessenek.(*609) Azt állítják, hogy al-Harashi békét kötött Kiss dihqanjával, akinek a neve Wayk volt, negyven napon belül leszállítandó hatezer birkáért cserébe azzal a föltétellel, hogy nem támadja meg őt. Mikor végzett Kissben, al-Harashi Rabinjan felé vette útját(*610), ahol megölte al-Diwashinit, keresztre feszítve őt egy [keresztény] sírhelyen. Kötelezte Rabinjan lakóit száz (dínár) megfizetésére, ha a holttestet bárki elmozdítaná helyéről. Nasr b. Sayyart(*611) bízta meg a Kissel kötött megállapodásban foglaltak beszedésével. Azután elbocsátotta Sawrah b. al-Hurrt, helyére Nasr b. Sayyárt nevezve ki, és Sulayman b. Abi al-Sarit tette meg Kiss és Nasaf katonai és pénzügyi vezetőjének. Al-Diwashini fejét elküldte Irakba, bal kezét pedig Suleyman b. Abi al-Sarihoz Tukharistanba. Forrásunk így folytatja: Mikor Khuzar(*612) áthatolhatatlannak bizonyult, al-Mujashshir b. Muzahim megkérdezte Said b. Amr al-Harashit,"Ajánlhatok neked valakit, aki harc nélkül beveszi a megbízásodból?" Said így válaszolt, "Természetesen." Mujashshir így felelt: "Al-Musarbal b. al-Khirrit b. Rashid al-Naji." Al-Harashi elküldtetett érte abba a provinciába. Al-Musarbal Subuqrinak(*613), Khuzár királyának barátja volt, akinek népe al-Musarbalt nagyra tartotta. Ő ráijesztett a királyra elmondva neki, hogy mit tett al-Harashi Khujandah népével, ezt követően a király megkérdezte tőle: "Mit gondolsz, mit kellene tennem?" Így válaszolt: "Úgy vélem el kellene fogadnod a védelmét." A király így szólt: "De mit tegyek valamennyi kísérőmmel?" Így válaszolt "Foglald bele őket a védelmi megállapodásba." Békéért folyamodott és ők védelmet adtak neki és az országának. Al-Harashi visszatért Marw-ba magával víve oda Subuqrit. Usnannál(*614) ütött tábort, s miután kiküldte Muhajir b. Yazid al-Harashit azzal a paranccsal, hogy hozza el Bardhun b. Kushanishaht, megölte Subuqrit és keresztre feszítette őt, noha védelmet garantáltak számára. Úgy mondják: Ő Buzmajanból(*615 - a jegyzet szerint a szövegben dihqan ibn Majir szerepel) való dihqan volt, aki Ibn Hubayraht környékezte meg és nyert biztonságos elbánást a szogd seregnek. De al-Harashi bebörtönözte őt a marwi fellegvárban. Mikor al-Harashi Marwba ért, érte küldetett. Aztán megölette, keresztre feszítve egy köztéren. A költő így szavalt rajaz rímben:
Nézd, Said elvonult a törzsi csapatokkal a lélegzetet elfogó porban. A legkeserűbb kehely a turkok ellen fordult, akik tevéik hátán menekülnek, Menekülőre fogták, íjuk ideg nélküli.
Érdekes, de történelmi távlatból Afganisztánnal kapcsolatban hasonló megítélése lesz várhatóan Bush és Obama elnököknek, mint Brezsnyevnek, Csernyenkónak, Andropovnak. Gorbacsov pedig egy külön kategória lesz, se nem fehér, se nem fekete.
"Ez papíron igaz, valóságban nem, mert azért csak marad 13.500 külföldi tanácsadó, akik nem a Marsról érkeznek, hanem az USA-ból (esetleg még 2-3 közvetlen szövetségesétől)."
Jelen állapot szerint az ISAF megmaradt erői 2014. december 31-én átvedlettek az új misszió katonáivá.
Szép számmal maradtak még németek, olaszok, s ha minden igaz, a magyarok is maradnak egy kb. 100 fős kontingenssel.
"Nyilván ez a tanácsadó erő, ha szükséges nem csak tanácsokat fog osztani, kiképzést irányítani, hanem lőni is... s nem csak önvédelemből."
Viszont komolyabb hadműveletekhez nem elegendő - most már az afgánokon múlik minden.
Bin Láden kiiktatásához nem feltétlenül kellett volna megszállni az országot. Viszont az afganisztáni bevonulással a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokhoz is hozzá lehetett férni. (támaszpontok és a türkmén gáz fölötti ellenőrzés mondjuk)
A 90-es évekhez képes alapvető változás volt, hogy a Jelcini Oroszország és Kína is fontos változásokon ment keresztül. Putyinnal az oroszok határozottabbakká váltak, és Kína is jelentőset lépett előre gazdaságilag egy évtized alatt. A nyersanyagéhes nagy sárkány mancsait kinyújtotta a közép-ázsiai területek felé is. Már van is egy működő gázvezetékük oda. Afganisztán önmagában is jelentős nyersanyagforrás lehet. Állítólag gazdag ritka fémekben és a szénhidrogén vagyona sem elhanyagolható. (A stratégiai fekvésén túlmenően.)
9/11 után ne becsüljük le a Bin Laden kártya fontosságát
a hatalmi űr reális megállapítás 2000-2001-re, de már az volt cirka 10 éve, s igen jól meg volt mindenki. Egyetlen esetben játszhatott volna az afgán kártya, ha harapófogóba fogják Iránt, de ez nem jött be...
az biztos, hogy nem a mudzsahedek miatt kellett lépni, mivel ők az ország 1/10-ére szűkültek be, s egyébként is az USA barátai voltak még a szovjetellenes időkből, őket nevezték át Északi Szövetségnek... a talibán verte ki őket mindenünnen, kivéve a Pandzsír tigrisének hegyek által körbevett, elszigetelt területét leszámítva.
egyébként semmi se igazolta az amcsik (és szövetségeseik) több, mint 10 éves jelenlétének szükségességét. a talibán kiverését követően 1-2 hónapon belül kivonhatták volna a megszálló erőket egy TASK FORCE erő kivételével, a többit meg elintézik egymás közt a lefizetett törzsfők, hadurak (most is ez van).
egyébként mondok Afganisztánnál nagyságrenddel fontosabb "senki földjét" - Iszlám Állam, s az elmúlt fél év azt mutatja az USA megtanulta a leckét, nem hajlandó sk. elintézni a problémát, légierőt küldi, meg a speciális erőket. Az más kérdés, hogy amíg nem találnak komoly helyi szövetségest addig csak az előretörést tudták megállítani, az ISIS megsemmisítéséhez jól felszerelt, képzett szárazföldi csapatokra van szükség (a pesmergák képtelenek erre, a törökök pedig nem szállnak be, mert utálják a kurdokat, akárcsak az arabok).
Szerintem az amerikai cél az volt, hogy közvetlen katonai jelenléttel izmosítva jelen legyenek egy fontos, "gazdátlanná" vált térségben és a kártyák újraosztásánál erős legyen a pozíciójuk. Mind Oroszo. mind Kína, de Irán és India számára is fontos tranzitútvonalak és nyersanyag/erőforrásbeszerző területek metszéspontjára vonultak be.
Bin Láden, meg a talibán eszköz volt ehhez. Nem Afganisztánról szólt az ügy, hanem az USA világpolitikai érdekeinek megfelelően a felfelé törekvő riválisokkal szemben irányozva zajlott a dolog.
A középkorias talibán hatalmi berendezkedést nagyon könnyen elűzték a városokból és a fontos útvonalak közvetlen közeléből. A hosszas katonai elköteleződésre nem a mudzsahedek miatt volt szükség.
a katonai céljaik eléréséhez be se kellett volna vonulniuk - ugyanis a talibán felajánlotta, hogy eltávolítják Bin Ladent és embereit, ergo politikai okokból vonultak be
egyébként egy ilyen háború a "nép" szemében megnyerhetetlen, ugyanis olyan szintű mészárlással lenne elérhető, amit otthon nem tolerálnának. ezzel ők is tisztában voltak, de nyilván a közvéleménynek nem adhatták ezt elő a bevonuláskor...
Nem meglepő módon az írás a helyzet teljes félreértésén alapszik. Az amerikaiak Irakban is és Afganisztánban is nagyon gyorsan elérték katonai céljaikat. Amire a katonai erő használható, abban sikeresek voltak. Egy olyan hatalmas országban mint Afganisztán nem lehet abszolút biztonságot kierőszakolni pusztán katonai eszközökkel. De nem is ez volt a cél, mert ellentétben sok nagyon nagy tudású véleményformálóval, az amerikaiak nem teljesen hülyék.
