Imádság az új esztendőre Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. kötetéből:
'Uram! Neveddel indulunk, Jézus! Áldott légy az új esztendőért, amelynek reggelén kegyelmed ismét megújult rajtunk. Téged kívánunk és téged imádunk, aki ez esztendőnek is fundamentumot vetsz igéddel, és utat készítesz, hogy kedved szerint éljünk. Maradj velünk az egész esztendőben. Eléd visszük mindazokat, akik az elmúlt évben távoztak el a minden halandók útján. Nyugodjanak emlékezetedben, s támaszd fel őket "ama napon". Tudjuk, hogy az új évben újakkal is fogunk találkozni, új családtagokkal, barátokkal, munkatársakkal. Segíts nekünk, hogy bizalommal tudjuk őket fogadni. Segíts szeretni őket!
URAM! Neveddel indulunk, Jézus! Áldott légy az új esztendőért, amelynek reggelén kegyelmed ismét megújult rajtunk. Téged kívánunk és téged imádunk, aki ez esztendőnek is alap ot vetsz igéddel, és utat készítesz, hogy kedved szerint éljünk. Maradj velünk az egész esztendőben! Eléd visszük veszteségeinket: azokat, akik az elmúlt évben elindultak a minden halandók útján. Nyugodjanak emlékezetedben, s támaszd fel őket ama napon. Tudjuk, hogy az új évben újakkal is fogunk találkozni, új családtagokkal, barátokkal, munkatársakkal. Segíts nekünk, hogy bizalommal tudjuk őket fogadni, s vonásaikon észrevegyük kezed nyomát. Segíts szeretni őket! Ámen.
(Forrás: Igeidő című, online evangélikus kötet, napi igékkel és elmélkedésekkel.
Tegnap este az óév esti istentiszteleten ezzel az énekkel búcsúztattuk az Óesztendőt:
1. Isten, ki bölcsen vezérled Az időknek folyamát, Téged áldunk, hogy megértük Az esztendő alkonyát. Te intézed itt sorsunkat, Hatalmad emel s lesújthat. Áldást osztó szent kezed Hűn vezérli népedet.
2. Ez évnek is minden napja Hirdeti jóvoltodat, Békességben lakozhattunk Védő szárnyaid alatt. Hogyha hullott verejtékünk, Jutalmát te adtad nékünk: A hit, remény, szeretet Csüggedni nem engedett.
3. Jó Atyám, sokszor vétettem, Érzem gyarlóságomat; Forrón szomjúhozza lelkem A te hű irgalmadat. Hozzád vezet a bűnbánat, Fogadd megtérő szolgádat Egyszülött szent Fiadért, Ki értem is ontott vért.
4. Te, ki mindeddig hordoztál, Jó Atyám, hű pásztorom, Lelkem téged áld, magasztal, Hála zendül ajkamon. Egy esztendő sírhalmára Leborulok neved áldva, Szívből mondok teneked Örömmel dicséretet.
Mi egy boldog, keresztény pár vagyunk, akiknek már minden megvan az életünkben, csak egy kisbaba hiányzik a teljes boldogságunkhoz. Sajnos az Úr nehéz feladat elé állított, 38 évesen meddőségi műtét eredményeképpen kimerült a petefészkem. Teljes kiszolgáltatottságban párommal petesejt adományozót keresünk, annak a 35 év alatti megbízható , segítőkész anyukának a személyében, aki hajlandó lenne segíteni nekünk életünk legnehezebb kérdésében. Természetesen mi is segítünk, ahol tudunk, hisz tudjuk, egy intim, és igen nagy adomány lenne, amit viszonozni szeretnénk!
Ha valaki úgy érzi hozzá tudna segíteni, hogy mi is szülők lehessünk, kérem írjon erre az email címre:
Nem szoktam ilyet kérni, de mivel a témát tekintve ideillik, a segítségeteket szeretném kérni. Idén diplomázok pszichológia szakon, és egy szívemhez közel álló témát választottam záródolgozatom témájául, a valláspszichológiát. Sajnos, konkrétan nem mondhatom el, hogy mit is kutatok, de annyit igen, hogy a vallás és a személyiség kapcsolatát vizsgálom. Ahhoz, hogy mielőbb meg tudjam írni munkámat, (lehetőleg minél több) emberkére lenne szükségem, akik ezt a pár online tesztet kitöltenék nekem. Körülbelül 15-20 percről lenne szó, nevet nem kell megadni (teljesen anonim), és nekem nagyon sokat segítenétek. Akinek esetleg lenne egy kis ideje/türelme (amit nagyon-nagyon szépen köszönök előre is), az alábbi linken tudja kitölteni:
1. Isten, ki bölcsen vezérled Az időknek folyamát, Téged áldunk, hogy megértük Az esztendő alkonyát. Te intézed itt sorsunkat, Hatalmad emel s lesújthat. Áldást osztó szent kezed Hűn vezérli népedet.
2. Ez évnek is minden napja Hirdeti jóvoltodat, Békességben lakozhattunk Védő szárnyaid alatt. Hogyha hullott verejtékünk, Jutalmát te adtad nékünk: A hit, remény, szeretet Csüggedni nem engedett.
3. Jó Atyám, sokszor vétettem, Érzem gyarlóságomat; Forrón szomjúhozza lelkem A te hű irgalmadat. Hozzád vezet a bűnbánat, Fogadd megtérő szolgádat Egyszülött szent Fiadért, Ki értem is ontott vért.
4. Te, ki mindeddig hordoztál, Jó Atyám, hű pásztorom, Lelkem téged áld, magasztal, Hála zendül ajkamon. Egy esztendő sírhalmára Leborulok neved áldva, Szívből mondok teneked Örömmel dicséretet.
Érdekes kérdés az ember szabad akarata és Isten eleve elrendelt terve közötti összefüggés (egyesek -sokak- szerint ellentmondás), másoknak is belevásott már ebbe a foga! Pedig egyszerű a kérdés, van akaratunk (gondolom, eddig oké), csak az a kérdés, szabad-e az akaratunk? A Biblia szerint (és ezt a tapasztalataink is alátámasztják - bár ez utóbbi mellékes a kérdés kapcsán, még ha megnyugtató is, mikor saját tapasztalataink alapján igazolódni látjuk Isten kijelentett igazságát), csakis akkor szabad az akaratunk, ha belesimulunk Isten eleve elrendelt tervébe, azaz, ha betöltjük az Istentől számunkra elrendelt feladatunkat, ami egyúttal az egyetlen értelmes életcélunk. Mert ha rugódozunk Isten életünkben kibontakozó terve ellen, akkor nem vagyunk szabadok, akkor bűneink megkötözöttségét ismerjük fel. Izgalmas felismerni, hogy Isten szuverén Úr, mi mégis felelősek vagyunk tetteinkért!
Ateista filozófusok elméletei, és zsidó vallási elgondolások alapján szeretnéd megérteni Isten kijelentését? Mi szükséged ezekre?
Olvastad a linket, ahonnan bemásoltad az alábbi két bekezdést? Remélem, hogy nem, mert ha igen, és egyetértesz az ott leírtakkal, akkor baj van! Lássuk csak a 4. fejezetet! (Találomra belelapoztam a linkedbe, és pont kiszúrtam a bemásolt bekezdéseket.)
"[...] Sőt, a hagyomány szerint az egész Szentírás azért kezdődik a második héber betűvel, a béttel, s nem az aleffal, mint a Tízparancsolat, mert a világ sorsa nem egyértelmű: fennmaradása attól függ, hogy az ember betartja-e a Tízparancsolat erkölcsi törvényét, vagy sem."
Butaság (meg persze babonaság és bálványimádás is) a kezdőbetűkből bármi messzemenő következtetést levonni (ez már a bulvárlapok horoszkópjaival egy kategória - meglep, hogy ilyasmivel hozakodsz elő), mikor a teljes Szentírás Isten kijelentése. A Biblia nyilvánvalóan szól arról, hogy a világ sorsa nem az embertől függ, nem az ember akaratától és döntésétől, hanem Isten eleve elrendelt szuverén végzésétől (de szép szó is ez: végzés - Istennek tehát elvégzett döntése van, amit kijelentett számunkra, már amit jónak látott bölcsességében kijelenteni, és ezt következetesen végbe is viszi, ebben egészen biztosak lehetünk). Isten gondviselése nem az ember akaratához, döntéseihez igazodó rögtönzés, mert Istennek terve van, amit véghez is visz. Isten terve nem bukik meg az ember cselekedetein, vagy az ember nem akarásán. Adjunk hálát Istennek, amiért teljesen a kezében van minden! Életünk minden területe Isten kezében van! Boldog ember, aki megérti, hogy Isten kezébe helyezheti életének minden eseményét, és még boldogabb, aki a szerető Mennyei Atya kezébe leteszi az életét, mert Isten el- és felkészítette őt erre, hiszen rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni! Beleteszed, vagy beleesel a kezébe? Mennyei Atyád, vagy ítélő Istened? Ha már tudod, hogy készen van a kegyelem számodra, mert az Atya kijelentette ezt számodra Krisztusban, és Szentlelke által neked adta, amit hit által már megragadtál, és élsz benne, akkor tudod, miről beszélek. Ha nem érted, sebaj, de akkor kérd a bölcsességet Istentől (most még lehet, még tart a kegyelmi idő, de nem tudjuk, meddig, most még szabad), ne pedig hitetlen babonaságok, vagy emberi butaságok alapján próbálj tájékozódni!
"Mielőtt a Biblia szerint Isten megteremtette az embert, egy felszólító kijelentést tesz, többes számban: ''alkossunk embert''. Ám kihez szól ez a felhívás? [...] Isten az emberhez szól, vegyen részt a teremtés művében azáltal, hogy önmagából és társaiból, a szó nemes értelmében, Embert alkosson. És van-e csodálatosabb ezen a világon, mint társul szegődni a Teremtő művéhez?" - még kimásolni is rettenetes...
Kell kommentálni? Az ember besegít Istennek, sőt, Istennek szüksége van az ember közreműködésére a teremtéshez - eszerint. Nem! A Biblia mást mond. Az ember Isten teremtménye, aki noha elbukott, mégis, Isten nem mondott le rólunk, adta a bűntelen, tiszta egyszülött Fiút értünk, hogy általa visszataláljunk hozzá! És Isten csodálatos szeretete, hogy kegyelméből általunk munkálkodik! Nem mi veszünk részt a teremtés művében, Isten teremt és szül újjá, de ha minket alkalmas eszközként felhasznál a céljai szolgálatában, az is az Ő dicsőséges bölcsessége, amiért köszönet és hála!
"Ugyancsak a Talmudban olvassuk: ''Minden Isten kezében van, kivéve az istenfélelmet'' (Nidá 16/b)."
Nem, az istenfélelem is Isten kezében van! Minden Isten kezében van! Még a téves emberi elgondolások, és Isten Igéjének ellentmondó vallási hagyományok is Isten kezében vannak, hiszen lám, most is ezek a szörnyűségek voltak gondolatébresztők, hogy ellene mondjunk ezeknek az Ige alapján, és Isten kegyelméből mondhassuk a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot.
Ezután jön a te két bemásolt szövegrészed.
"A választás szabadsága így az ember legfontosabb és legértékesebb tulajdonsága, döntésétől függhet a saját és a mások sorsa is."
Sajnálom, hogy az ember felelősségéről és lehetőségéről szóló igencsak fontos bibliai igazságokat Isten kihagyásával, csak a bűneiben elbukott, elveszett ember saját hatáskörébe próbálod utalni (pontosabban az általad linkelt tanulmány teszi ezt, de vele egyetértésben te is, ha nem emelsz szót Isten Bibliában kijelentett Igazsága, azaz az élő Jézus Krisztus mellett). Beszéljünk inkább Isten kegyelméről, hogy bukott állapotunk ellenére mégis mehetünk hozzá Krisztus értünk, miattunk és helyettünk elszenvedett kereszthalálának váltsága árán, amiért közösen hálát adhatunk, ahelyett, hogy újra és újra egyre sötétebb butaságokat hozol, mintha felejtenéd, amit korábban tanultál, és így távolodsz Krisztustól, aki valamikor veled volt, pedig most is melletted van! Olvassuk inkább a Bibliát, nem is elemzem tovább a cikket!
"a héber Bibliában többször is felszólítja Isten az embert, hogy ő maga döntsön jóról vagy rosszról, életről vagy halálról. „Lásd, Én elétek adom a mai napon az áldást és az átkot. Az áldást, ha meghallgatjátok az Örökkévaló Istenetek parancsait, amelyeket ma előírok számotokra. És az átkot, ha nem hallgatjátok meg az Örökkévaló Istenetek törvényeit, s ha letértek az útról, amelyet előírok ma számotokra, ha idegen isteneket fogtok követni, akiket nem is ismertek” (Mózes V. könyve, 11. fejezet 26–28. vers). Sőt, maga az Örökkévaló bíztat bennünket, hogy az élet útját válasszuk. „Tanúként hívom számotokra az eget és a Földet, hogy az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot, de te válaszd az életet azért, hogy életben maradj, te és utódaid” (ugyanott, 30. fejezet 19. vers).
A választás szabadsága így az ember legfontosabb és legértékesebb tulajdonsága, döntésétől függhet a saját és a mások sorsa is. Buber, aki nagy hatással volt az egzisztencialista filozófusokra, úgy vélte, az embernek az élet minden pillanatában döntenie, választania kell. A körülmények azonban ezt nem mindig teszik lehetővé. Jean Paul Sartre, a nagy francia filozófus — továbbgondolva Martin Buber szavait — az ellenállás egyik harcosát idézte példaként, akit a fasiszták oly nagyon megkínoztak, hogy már nem tudott tovább hallgatni. Mit tehet ilyenkor az ember? — vetette föl Sartre.
Lehet, hogy beszélnie kell, de akkor sem mindegy. hogy mit mond…"
