Egy urartui istenkatalógus: a Meher Kapis-i felirat
In: Sic Itur ad Astra XII/1–2 (2000), 49–88.
A nem-indikatív igemódok szerepe az urartui nyelvben
In: Cs. Jónás Erzsébet szerk.: Bölcsészettudomány a millenium évében; Nyíregyháza, 2001, 147–58. (Nyíregyházi Főiskola Doktorandusz Füzetek 2.)
Mellette és ellene: az adósságelengedés vitája a hurri-hettita bilingvisben
In: Czövek István szerk.: Tanulmányok az egyetemes és magyar történelem köréből II.; Nyíregyháza, 2002, 7–18.
Interpretations of the Dative and Ablativ-Instrumentalis in the Urartian
In: Bács A. Tamás szerk.: A Tribute to Excellence – Studies Offered in Honor of Ernő Gaál, Ulrich Luft, László Török; Bp., 2002, 117–25. (Studia Aegyptiaca XVII)
In: Czövek István szerk.: Nemzetekés birodalmak – Tanulmányok Dr. Kávássy Sándor 70. születésnapjára; Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2005, 9–22.
"Az isten is ember" (?) – A hurri-hettita bilingvis egy töredékes szöveghelyének értelmezési lehetőségei
In: Galó Miklós–Vass Lajosné szerk.: A humán erőforrás szerepe, fejlesztésének, hasznosításának lehetőségei az Európai Unióban – A "Magyar Tudomány Napja 2003" alkalmából rendezett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos konferencia anyagának bemutatása; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos közalapítvány Kuratóriuma, Nyíregyháza, 2004, 132–5.
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos közalapítvány füzetei 20.)
In: Sağlamtimur et alii szerk.: Altan Çilingiroğlu'na Armağan – Yukarı Denizin Kıyısında Urartu Krallığı'na Adanmış Bir Hayat (Studies in Honour of Altan Çilingiroğlu – A Life Dedicated to Urartu on the Shores of the Upper Sea); İstanbul, 2009, 383–94.
Philo Laos Mills. Prehistoric Religion a Study in Pre-Christian Antiquity 1918 vö. etruszk: THESAN, THESN-S, THESNIN, THESAN-E aura, reggel, hajnal THESANTHEI jóslás, ragyogás THESI világítás THESNIN tanusítani, jósolni THESNX jóslás THESVITI tiszta
És megvan a tisztítótűz a sztyeppei népeknél is, pl. a mongoloknál az idegeneknek kellett kiállniuk valamiféle tűzpróbát. Az, hogy a perzsa kultúra a médeken(mita, szarmata, magyar), kassukon(oguz, úz, asz, kus, kossean?) és más „turáni” népességeken keresztül elég sok mindent szippantott fel a mezopotámiai kultúrából valószínűleg csak neked okozhat meglepetést.
Afrikaans: szerinted kellő óvatossággal elfogadható, hogy a perzsa hagyomány árják előtti uralkodóháza a KAYÁNI dinasztia neve a türk-avar kagán tisztségnevet rejti magában? vö. avesztai kauui „király”, szakaur KOGGANOY > KOYYANOY?
„The Kayanians (also Kays or Kayanids or Kaianids) are a semi-mythological dynasty of Greater Iranian tradition and folklore. Considered collectively, the Kayanian kings are the heroes of the Avesta, the sacred texts of Zoroastrianism, and of the Shahnameh, Iran's national epic. Towards the end of the Sassanid period, Khosrow II (590-628, named after the Kay Khosrow of legend) ordered a compilation of the legends surrounding the Kayanians"
A 8. táblán (19. o.) csaknem talpig vasba öltözött magyar lovag a IX. századból... felette VIII-IX. századi kazár, alatta X. századi alán lovag (a szerző rajza)...
Buhály Attila főiskolai docens
E-mail: buhalya@nyf.hu blog
Buhály Attila 1972-ben született Gyöngyösön. 1997-ben végzett a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán mint történelem szakos bölcsész és középiskolai tanár. 1997-2000 között az ELTE Egyiptológiai Doktori Programjának hallgatója, amelynek keretében 2005-ben védte meg „Urartui rítusok” című PhD-disszertációját. Közben 2001 szeptemberétől tanít a Nyíregyházi Főiskolán, előbb a Történettudományi Tanszéken tanársegédként, majd adjunktusként, 2007-től pedig szervezetileg a Pedagógusképző Kar Tanárképző Intézetében főiskolai docensként.
Szűkebb kutatási területe Urartu története, hurri és urartui nyelvészet, vallástörténet. Kutatási témájához kapcsolódva 2000/2001-ben összesen hat hónapot töltött „Eötvös József” kutatói ösztöndíjjal a Würzburgi Egyetemen, az amerikai Mellon Research Fellowship támogatásával 2007-ben két hónapot, 2008 nyarán pedig pár hetet Ankarában és Kelet-Törökországban tartózkodott, ahol az ankarai ARIT-ban (American Research Institute) és az Anatóliai Civilizációk Múzeumában, valamint a vani múzeumban végzett kutatómunkát az urartui epigráfiai anyaggal kapcsolatosan.
Az Ókortudományi Társaság tagja.
Fontosabb publikációk:
Interpretations of the Dative and Ablativ-Instrumentalis in the Urartian
In: Tamás A. Bács ed.: A Tribute to Excellence. Studies Offered in Honor of Ernő Gaál, Ulrich Luft, László Török; Studia Aegyptiaca XVII (2002), 117–25.
Megjegyzések az urartui trónutódlás kérdéséhez
In: Cs. Jónás Erzsébet szerk.: Diszciplinák találkozása, Nyíregyháza, 2003, 19–30. (Nyíregyházi Főiskola Doktorandusz Füzetek 3.)
Ki végzett Melartuával, az urartui trónörökössel Kr.e. 714-ben?
In: Cs. Jónás Erzsébet szerk.: Magyar tudományosság – európai dimenziók; Nyíregyháza, 2004, 9–21. (Nyíregyházi Főiskola Doktorandusz Füzetek 4.)
A szóvégi -Ce, -Ci jelek kiejtése az urartui nyelvben
In: Czövek István szerk.: Tanulmányokaz egyetemes és magyar történelem köréből III. Nyíregyháza, 2004, 9–26.
“Az isten is ember” (?) – A hurri-hettita bilingvis egy töredékes szöveghelyének értelmezési lehetőségei
In: Galó Miklós–Vass Lajosné szerk.: A humán erőforrás szerepe, fejlesztésének, hasznosításának lehetőségei az Európai Unióban – A “Magyar Tudomány Napja 2003” alkalmából rendezett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos konferencia anyagának bemutatása; Nyíregyháza, 2004, 132–5. (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos közalapítvány füzetei 20.)
A liminalitás az urartui vallásban
In: Czövek István szerk.: Nemzetekés birodalmak – Tanulmányok Dr. Kávássy Sándor 70. születésnapjára; Nyíregyháza, 2005, 9–22.
Új utak az urartui vallástörténetben, avagy mit keres Marduk Karmir-blurban?
In: Czövek István szerk.: Tanulmányok az egyetemes és magyar történelem köréből V.; Nyíregyháza, 2006, 97–110.
Die Erscheinungsform der Liminalität in der urartäischen Religion
In: Acta Antiqua 46 (2006) 25–32.
Egy újonnan felfedezett urartui sztélétöredék
In: Czövek István szerk.: Múlttöredékek – Tanulmánygyűjtemény Hársfalvi Péter emlékére; Nyíregyháza, 2008, 175–189.
Mi a dolga az urartui „vízügyi miniszternek?”
In: Czövek István szerk.: Tanulmányok az egyetemes és magyar történelem köréből VI.; Nyíregyháza, 2008, 9–16.
Pirigyi István: "A források csak Bulcsú és a gyula megkereszteléséről beszélnek, de biztosra vehető, hogy Termacsu is felvette a keresztséget. Őt ugyanis VII. Konsztantinosz ... philosznak, barátjának nevezi. Ez viszont a bizánci szóhasználatban azt jelentette, hogy nemcsak szövetségese a császárnak, hanem annak hitét is felvette."
Megjegyzések az alánok és a magyarok 10. századi együttes beköltözéséhez
In: "Hadak útján" – A népvándorláskor fiatal kutatóinak XII., simontornyai konferenciáján elhangzott előadások anyaga (= A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXIII);Szekszárd, 2001, 321–42.
A mai magyar Alföldön és talán a Dunántúl déli részén Hérodotosz szerint a Médiából származó, méd viseletben járó szigünnák éltek, akiknek kocsiját alacsony, hosszúszőrű lovak húzták (V, 9). Bóna lehetségesnek tartja, hogy a mezőcsáti kultúra népével (vagy annak egy részével) van dolgunk. A Hérodotosz említette alacsony, hosszúszőrű lovat a mezőcsáti kultúra népessége terjesztette el a Kárpát-medencében. A szigünnák lovainak archeozoológiai vizsgálata megállapította, hogy 135 cm-es marmagasságukkal közbenső helyet foglaltak el a 145–150 cm-es marmagasságú szkíta lovak és a lényegesen kisebb termetű nyugati lovak között. Bökönyi és Harmatta szerint a venétek is ezeknek a Médiából származó szigünnáknak a lovaira alapozhatták híres lótenyésztésüket és -exportjukat. Vö.: Bökönyi in Acta Arch. Hung. XVI, 1964, 234. skk.; Harmatta: A görögök kapcsolatai a Kárpát-medencével Dareios szkíta hadjáratának idején; in: Antik Tanulmányok XXIX (1982), 3.
1600–1700 évvel később a médek és a velük a Kárpát-medencébe érkező többi népesség már jóval nagyobb termetű lovakat használtak:
A kutatók megvizsgálták a lócsontvázakat is. Mint kiderült, a közhiedelemmel ellentétben a honfoglalás kori törzsek nem az alacsony, a mai hucul vagy Przsevalszkij-lovakhoz hasonlatos lovakon érkeztek. "Azt találtuk, hogy lovaik megegyeztek a mai Türkmenisztánban található akhal teke fajtával. A középkorban ezek a lovak Rolls Royce-nak számítottak, ugyanis nagyon kevés táplálékkal napi 120-130 kilométer megtételére voltak képesek" – mutatott rá Raskó István (MTI/Múlt-kor, 2007. febr. 2.).
BN' kirtak or dastkirt (pusztaság, kopár terület) 'estate'.
Compare Armenian geographical names in -kert (cf. Hubschmann 1876 and Noldeke 1879). See also wywkrt, wykrt, wykyrt, Waykirt name of a vineyard and a village < *Wayu-krta-. This "suffix" for the formation of place names was transferred to Central Asia by way of Christian missionaries: it is met with as a testimony of Christian settlements in the region of Sogdiana; cf., e.g., Wazkard (W. Barthold, Turkestan down to the Mongol Invasion, 3rd ed., London, 1968, p. 94, Ibn Haukal ír róla), south of Samarqand, or Winkard (ibid., p. 170) in Cac. It is tempting to see in Avest. aekrta- V. 1.7 the same word (name of a country [AIW 1313], Gandhara according to I. Gershevitch, The Avestan Hymn to Mithra [Cambridge, 1959], 176; but see recently M. Witzel. "The Home of the Aryans," Name-ye Iran-e Bastan, 2.2 [2002-3], 5-59, with bibliography, esp. p. 39). Another interesting example is the place name 'spsnqrt, the Parthian equivalent of Gr. [SIGMA][pi][alpha][sigma][iota][nu][omicron][upsilon] X[alpha][rho][alpha][xi], Palmyr. Krk 'spsn'.
Der muslimische Geograph und Historiker Abu-´l-Qasim Muhammed Ibn Hawqal aus dem 10. Jahrhundert beschreibt in seinem Reisebericht Darstellung der Erde ein bei Samarkand gelegenes christliches Kloster, das er um 970 besuchte. "Al-Sawadar ist ein Berg südlich Samarkands. Beim Berg Sawadar sieht man ein Kloster, wo Christen zusammenkommen und wo sie ihre Zellen haben. Ich traf dort viele Christen aus dem Irak, die sich wegen der guten und einsamen Lage und des gesunden Klimas hierher zurückziehen. Der Ort thront über Sogdien, er heißt Wazkard." (Ibn Hawqal: La Configuration de la Terre. Ca. 988. Introduction et traduction par J.H. Kramerd, G. Wiet. Maisonneuve & Larose, 2 Bde. Paris 2001. S. 477f.)
A Dzsajháni-hagyományban arról van szó, hogy az eszkilek és a besenyők országa között húzódik a m.dzs.gh.r-ok egyik határa. Ha Ibn Ruszta vagy a forrása azt akarta volna kifejezni, hogy a m.dzs.gh.r-ok az '.sz.k.l-ekkel határosak, akkor bizonyára akként fogalmaz. De nem így történt.
Amennyiben hármashatárról akart volna beszélni, akkor Ibn Ruszta vagy a forrása úgy fogalmaz, hogy az eszkilekkel és a besenyőkkel határosak, vagy a besenyők és eszkilek országa között van a m.dzs.gh.r-oké. De ő nem a m.dzs.gh.r-ok országát helyezte az említett két nép földje közé,hanem a m.dzs.gh.r-ok egyik határát: „A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a m.dzs.gh.r-ok határai közül az első határ”. Két ország között nem húzódhat ezeknek egy harmadikkal közös határa, csak egy harmadik ország, vagy pedig a harmadik országnak egy különálló határa, amely nem érintkezik az előbb említett két ország határával. A Don jobb partjánál húzódó besenyő és a Volgánál kirajzolódó '.sz.k.l határ közötti több száz km-es térségben keresendő tehát a m.dzs.gh.r-oknak a Dzsajháni-hagyományból ismert határsávja.
Egyúttal az ő forrásköre az, amely Kazária és a volgai bolgárok közötti területen először említ egy burtász nevezetű népet a kaganátus hűbéreseként. A burtászoktól a volgai bolgárokig három, míg a kazárokig 15 napig tartott a gyalogút. Országuk nagy valószínűséggel kiterjeszkedett a Volga mindkét partjára, s bennük az ászok (alánok) egy csoportját látják1. Ezektől a burtászoktól közvetlenül északra, az eszkileket a Don-kanyarral összekötő sávban kell tehát a m.dzs.gh.r-ok keleti határát keresnünk.
Konsztantinosz: „Ötven évvel ezelőtt pedig a szóban forgó úzok a kazárokkal egyetértésben haddal támadtak a besenyőkre, s rajtuk diadalmat vévén, kiűzték őket lakhelyükről, s azt az úgynevezett úzok birtokolják mind a mai napig.”
Szenzáció. Megtaláltuk a kazárokkal szövetséges és a besenyőket nyugat felé szorító úzokat, akikről a császár tesz említést.
A mohamedán szerzők elsősorban a Volga nyugati partján említik őket, a kazároktól közvetlenül északra. Isztakhrí szerint a egy, „az Atil völgye mentén szanaszét lakó nép”, amely faházakban lakik, és nyelve eltér a volgai bolgárokétól meg a kazárokétól. „Burtās földjétől a bağanākig mintegy tíz állomás van” – írja.
Ibn Ruszta szerint ezek az ászok közé tartozó burtászok tevéket és marhákat tartanak. . „…hatalmas török nemzet Hwārizm vidéke és a kazárok királysága között, amely azonban a kazárokhoz tartozik” – jegyzi fel róluk Maszúdí.
Ezek szerint őket sem kell mindenáron a Volgán túlra taszigálni...? Megáll az ész...
Mondjuk, eléggé logikus, hogyha a mohamedán szerzők szerint az ászok közé tartozó burtászok egy kazárokkal szövetséges nép, akkor egy tőle nyugati irányban élő etnikumot vagy néptöredéket szorít még nyugatabbra. Meg is találjuk Theophanész folytatójánál, Szkülitzésznél, valamint Kedrénosznál a besenyőknek azt a csoportját, amely a Don folyó nyugati oldalán lakott, és akiket a DAI szerint nyugati irányú elmozdulásra késztettek az úzok. Mindhárom szerző hozzáteszi, hogy ellenük építette Kazária a túlparton Sarkelt.
A kazárokkal szövetséges burtászok földjén, pláne magukén a kazárokén nem is jöhettek volna keresztül a besenyők, amennyiben az Ural hegység felől jönnek, legalábbis ilyesmiről nincs tudomásunk. A DAI mindössze annyit állít, hogy a "türkök" földjeire telepedett a legyőzött népcsoport. A burtászokét és a kazárokét leszámítva más útvonal pedig nem állt volna rendelkezésükre, mivel a burtászok földje már részben az erdőzónába esik (vannak, akik szerint teljesen), Isztakhrí szerint pedig a burtászok "a kazárokkal határosak; köztük és a kazárok között más nemzet nincs".
1 Harmatta János szerint pl. elnevezésük az alán boratä és az ās név összekapcsolásával jött létre (Az alánok Kelet-Európában a korai középkorban; in: Antik Tanulmányok XXII, 1975/2, 261.). И. Г. Добродомов szerint is egy alán nyelvjárást beszéltek (Буртасский язык – Исчезнувший аланский диалект в Среднем Поволжье; in: Uralo-indogermanica – Балто-славянские языки и проблема урало-индоевропейских связей – Материалы 3-ей балто-славянской конференции 18–22 июня 1990 г. II., 1990.)
Prof. dr. Kamallettin Köroğlu
In: Sağlamtimur et alii szerk.: Altan Çilingiroğlu'na Armağan – Yukarı Denizin Kıyısında Urartu Krallığı'na Adanmış Bir Hayat (Studies in Honour of Altan Çilingiroğlu – A Life Dedicated to Urartu on the Shores of the Upper Sea); İstanbul, 2009, 383–94.
Philo Laos Mills. 
A zsebkönyv különválasztja Przsevalszkij lovát a takitól (10. o.)
A taki vagy más néven Przewalski-ló leírása a Búvár Zsebkönyvek egyik kötetéből (Móra, Bp., 1986, 8.)