Maze és Maze Grill. Elsőben voltam, tiszta szívvel ajánlom. A második meg steakben nagyon erős. Többek között vagyu marha is van. Gordon Ramsey étterme egyébként mindkettő. Nobu és Roka milyen volt?
Felhoznám kissé e topikot, ha volna, ki tippeket ad. Provence és a Cote d'Azur (a kalapos o-t nem találom, bocs!) tekintetében várom a helymegjelöléseket. Természetesen a Bűvös Szakács tippjei kijegyzetelve, a területről szóló Michelin kézben, inkább amolyan személyes jó emlékek, ha volnának. Köszönöm.
1. Fehér hagyma velouté párolt nyúl lábszárral és hagymás brióssal. Egy tányér mártás szerű levest kaptam a lábszárral és vargányagombával, egy kőzetlapon kihozták a brióst mellette egy apró hengernyi májpástétommal Rettentő gazdag ízű, mégis könnyű állagú mártás, amihez tökéletesen passzolt a gomba és az omlósra sütött nyúl. A briós és a pástétom tökéletesen harmonizált a „levessel”. Nem volt túl nagy adag, viszont a markáns ízek laktatóvá tették.
2. Marinált cékla Sairass sajttal, fenyőmaggal és cabernet sauvignon dresszinggel. Hajszálvékonyra szelt savanykás ízű cékla karikák között hengerre formázott elképesztően gazdag, telt ízű friss kecskesajtot helyeztek a tányérra. Ezek között a már ismert savanykás ízű céklát (bébicékla formában), valamint fenyőmagot szórtak és az egészet az édes, roppant tömény ízű cabernet sauvingon dresszinggel tették kerekké.
3. Roston sült fürjcombok libamájjal, dinsztelt zellerrel, és Madeira-szósszal. Két apró comb, gyakorlatilag fűszerek nélkül megsütve, inkább háztáji baromfit idéz az íze, de a végén azért érezni egy kis vadízt. A hozzá adott szép darab libamáj tökéletesre volt sütve, a közepén kicsit rózsaszínre A madeira mártás a fürj ízét kiemelte, a máj töménységét pedig tompította.
4. Serpenyőben sült Szent Péter-hal törtburgonyával, spárgával és bouillabaise-szel.
Tökéletesen omlósra sült tengeri hal, markáns ízének köszönhetően nyugodt szívvel leöntötték egy nagy adag tömény ízű hal levessel, ami valójában mártásként funkcionált, de mennyiségében mégis levesre emlékeztetett. A leves alján durvára tört burgonya darabok pihentek és szívták magukba a gazdag hal ízt. A leves tetején friss, ropogós zöld spárgák úszkáltak. Életem legjobb spárgái. Frissessége abszolút passzolt az omlós erős ízű halhoz és a leves töménységéhez.
5. Sült báránygerinc konfitált báránylapockával fokhagymapürével és fűszeres szósszal. Ez volt egyértelműen a menü sor csúcsa. Két tökéletesen megsütött rózsaszín báránygerinc, mellette egy pogácsa méretű döbbenetesen omlósra főtt, elképesztően tömény ízű báránylapockával, mellé sült fokhagymát és nagyon tömény fokhagyma ízű pürét tálaltak, majd egy fűszeres, vörösboros szósszal öntötték le. Köretként krumplipüré habot adták. Tökéletesen harmonikusan kerek egész fogás.
6. Maze tiramisu
Ezt a fogást már szintén a londoni Maze-ből.. Felespohár-szerűségben tálalt tiramisu variáció, ami sokkal könnyebb mint egy tiramisu. Az alján egy kevés tésztával, rajta az egészen könnyű mascarpone habbal, majd a tetején a kávé ízű, enyhén sós jégkásával mellette egy szelet kávés piskótával. A jégkása miatt már-már sorbet szerűen frissíti fel az ízlelőbimbókat.
7. Vaníliás rizspuding málnafagylalttal Ez az egyszerűnek hangzó desszert volt életem legfinomabb édessége, amit valaha étteremben ettem. Egy bögreszerűségben érkezett a rizs, ami gyakorlatilag egy forró rizottó jellegű tejberizs volt, fantasztikus állaggal, tömény vaníliás ízesítéssel. A bögre aljára, a rizs alá egy friss málnából készült meleg málnakrémet helyeztek, ami feltört a rizs felszínére, ha leértem a kanalammal. A krémben málnadarabok voltak, amelyek gyakorlatilag összeolvadtak a rizsszemekkel a számban. Emellé adtak egy gombóc málnafagylaltot, ami a forró rizzsel és a málnakrémmel tökéletes harmóniában tette fel a pontot az i-re.
Ha Prágában jártok mindenképpen próbáljátok ki az éttermet!
Voltam a Maze Prague-ban. Tökéletes a hely. Tökéletesek a körülmények és ami a legfontosabb tökéletes ételeket ettem. A konyhában egy géniusz alkot, ez nem vitás. Később írok majd részletesen róla, csak most a munkahelyeme vagyok.
Az Oktoberfest kicsit más, iszonyú a tömeg, de egy nagy sörsátorban ülve azért jó a hangulat. Amúgy meg csupa bóvli az egész, vattacukor, körhinta és a többi vurstlis cucc. De egyszer biztos ki kell próbálni.
Turistacsapda vagy sem: nekünk baromira tetszett. Leginkább a hangulata. Csak külön, neked, megmutatom a sörhűtő kamrát is, ahová természetesen nem lehet bemenni.
Sajnos a Chanteclair honlapja vmiért nem jön fel, pedig érdekelne.
Maga a kifejezés (fordításban tiszta/érthetőhangú) csupán annyiban jelent kakast,(coq) mint Fekete Istvánnál a Kele gólyát, Csám disznót, vagy Csitér gébicset, vagy ha egy macsekot karmolharapinak hívsz. Persze ott mindenki tudja, hogy kakasról van szó.
most lesz alkalmam összehasonlítani a Haxnbauerrel - nem lesz. Kiderült, nem engem küldenek ki egyedül, hanem hármónkat, és a Hofbräuhausba már le is foglalták az asztalt. Viszont lesz "tárlatvezetés" is, az üzletvezető felsége magyar, és kiemelt vendégek leszünk.
15 éve járunk a Genfi Autókiállításra, s az utóbbi években inkább a francia oldalon Ferney-Voltaire környékén szállunk meg, mivel ott olcsóbb a szállás, s így is 10 perc alatt ben vagyunk.
Most először kicsit rágyúrtam az egyik estére, s elmentünk Ferney Voltaire-ben a Le Chanteclair (Kakas ha jól tudom) nevű vendéglőbe. Mint később kiderült a Gault Millau nevű kalauz adott neki egy vörös sapkát, hát nem véletlenül.
Bernard, a pincér segített angolra fordítani a kizárólag francia nyelvű menüt. Csuporban főtt/sült zöldségleves, amelyhez díszítésként a tálra néhány fenyőágat és más zöld levelet is elhelyeztek, elképzelhetetlenül omlós kacsa édeskrumpli-szósszal, vöröstonhal-steak picit pikáns salsa verdével, kiváló sajttál minden nap kicsit másként variálva (nem bírtam ki és másnap visszamentem :)) (kecskesajt, brie, Comte stb.) Kandírozott alma erdei gyümölcsökkel és créme brulee-vel, nagyszerű torták.
Múlt ősszel meg Barcelonában voltunk csak akkor még nem ismertem ezt a topic-t. Barcelonában számtalan kiváló étterem van, nekünk a Somorrostro nagyon bejött. Közel van a tengerparthoz, nem túl olcsó, de minden héten más az étlap, a személyzet fiatal és lelkes. Egy 2004 cikk: http://www.barcelona-metropolitan.com/Article.aspx?TabID=2&MenuID=7&ArticleID=180
Voltam mind a 3-ban, és mindegyik tetszett...de persze látni, hogy a turistáknak szánják. Azért a Hofbräuhausnak van egy hangulata, és sokkal több volt a helyi vendég, mint a külföldi. De most lesz alkalmam összehasonlítani a Haxnbauerrel.
Köszi, eleve ezt néztem ki, amikor beírtam a gugliba a münchen szót, majd a honlapjukon elkezdtem keresgélni a Gastronomie szó alatt. Már a hely hangulata is megér egy látogatást, és tűrhetőek (helyi viszonylatban) az árak.
DIE WELTBEKANNTEN MÜNCHNER HAXNBAUER SPEZIALITÄTEN
SCHWEINS- UND KALBSHAXN, SPANFERKEL
VOM SPIESS AM OFFENEN BUCHENHOLZFEUER GEGRILLT - asszem ebből fogok választani. (De mi az a Radi???)
Köszi, megnéztem, ínyenc helynek tűnik, meg is kóstolnék néhány fogást. A dolog szépséghibája az ára...40 euró egy ebédért, 60 egy vacsoráért ital és borravaló nélkül...szállásért sem fizetek ennyit. de kösz, lehet, hogy kívülről benézek...
Stuttgart, a képzőművészeti múzeum (Kubus) tetején. Ez as legtrendibb hely.
Lényege, hogy minden fala üveg, így az egész város panorámája látható. Délben könnyedebb és helyi szinten olcsó kaja van (20 euro alatt), este egy francia és egy német mesterszakács viszi az éttermet, „pacifikus” jelzővel, azaz fúziós konyha van, (amitől én először kicsit borsództam Londonban az Asia de Cuba étteremben, de nagyon bejött). Itt is jó volt, persze egész más. Többnyire halételek vannak, 2 húsétel volt. Az étterem, az étlap, borlap, árak megtekinthetők a www.cube-restaurant.de honlapon. Meglepően kevés, 6 féle főétel van, ill. van még 3 köztes étel, az elő- és főétel között, amit főétel-méretben is lehet kérni, de bor 90 féle van. Azt mondták, mindig aszerint állítják össze az étlapot, mikor mit kapnak. (Később, más helyeken is láttam és meglepett, hogy mindenütt milyen kicsi a választék.) Én Ibaiona sertéskarajt ettem Piment d’espelette mártásban (ez egy baszk csípős fűszerpaprika, de csak franciául találtam róla leírást), parázson sült zöldségekkel és polentával. Az Ibaiona olyan japánosan hangzott, de mondták, hogy spanyol, és olyan sertést jelent, amelyet csak gabonával hizlaltak. Mondjuk jó is volt, és olyan vastag szelet, amilyet még sose láttam. A polentát vizespohárban hozták ki, a tetején lila burgonyából készült chipsszel. De amikor megkóstoltam…azt hittem, elolvadok, nem polenta volt, hanem friss kukorica tejben megfőzve és nagyjából ledarálva, tejszínnel „hígítva”. Amikor rákérdeztem a receptre, azt mondták, az a titka, hogy kukoricadarát kell venni, nem lisztet. És húslevesben kell megfőzni. Mondtam, hogy ez nem az volt, hanem friss kukorica, erre elismerte a pincér, hogy az is volt benne. Szóval őrzik a titkokat. A mártás is remek volt, kicsit csípett, bors is volt benne és eléggé ismeretlen ízek, nem próbálom meg kitalálni. A polentát, pontosabban a tejben főtt, majd ledarált kukoricát azóta itthon is megcsináltam és egész jó lett, de ott jobb volt. Felveszem a repertoáromba. Annyira egyszerű és olyan finom. Desszertnek banános creme bruleet ettünk mindketten, mondta a vendéglátóm, hogy creme brulee mindig van, de mindig más trópusi gyümölcsből készítik, papaya, licsi, ananász stb. nagyon jó volt, mellé egészen keserű csokiból készült fagyit adtak egy gombóckával, ami nagyon jól kiegészítette az édes krémet, és egy mandulás ropogós sütit, amolyan keksz-szerűséget, ami állagában volt tökéletes ellenpont. 100 euró volt a vacsi és olyan nagyon nem húztunk bele, 2 főétel, 2 desszert, 2 ásványvíz és 1-1 dl prosecco aperitifként, ami Németo-ban évek óta nagyon trendi ital.
Turistacsapda vagy sem: nekünk baromira tetszett. Leginkább a hangulata. Csak külön, neked, megmutatom a sörhűtő kamrát is, ahová természetesen nem lehet bemenni.
