Nagy rajongója vagyok Karinthy Ferenc írásainak. Én őt nem csupán zseniális írónak, hanem kitűnő nyelvésznek, utazónak, életművésznek egyszóval egy modern, XX. századi polihisztornak tartom. Róla és műveiről szóljon ez a topic.
Nagy kedvencemben, az Aranyidőben napra pontosan nyomon lehet követni a háború utolsó napjait, holott a regény az emberek belső világáról szól.
Ebben is végtelenül alapos volt.
Meggyőződésem: ha lenne egy jó zeneszerző, akinek felkelti az érdeklődését, kitűnő operát lehetne belőle írni. (Mozartnak biztosan ment volna.)
Jelenetek:
1. Nelli
2. Ferenczyné méltóságos asszony
3. Adri
4. Mikuczné
Ahogyan főhősünk ezeket a nőket a saját legszemélyesebb érdekében, a túlélésért körbeudvarolja és sorban magáévá teszi.
Persze a jó zene mellett csinos énekesnők is kellenének hozzá és egy jó kiállású baritonista (ebben a hangfajban tudom elképzelni), aki Beregit alakítaná.
Karinthy Ferenc alighanem akkor tanulta meg ezt a szisztematikus munkát, amikor megírta az olasz jövevényszavakat. Ott nem volt kecmec, nem lehetett homályosítani.
A naplóban is büszkén említi, hogy egyik olvasója az Ősbemutató kapcsán megkérdezte tőle: Ez a Vak Béla, ami a regényben szerepel, ez egy létező dráma, el lehet ezt valahol olvasni?
Valóban felépített a regényhez egy teljesen valódinak tűnő darabot, sőt az egész történeti résznek alaposan utánanézett Győrffy György segítségével.
Más kérdés, hogy a regényben túl részletezően írta meg ezt a részt. Nem valószínű, hogy az olvasót ez ennyire érdekli.
Irodalom és zene között egy ősi kapcsolat van, oda vissza működik öööööö, jó tudom ez nem a közhely fórum, de akkor is nagyon igaz.
Mondjuk ha már Mozart szóba berült, másik kedvenc íróm E. T. A. Hoffmann nevében az A=Amadeus és Mozart után vette fel, tiszteletből, rajongásból stb. Mi, amikor a gimnáziumban tanultunk róla, csak Etának hívtuk, anélkül, hogy tudtunk volna erről az érdekes névválasztásról.
A topic indításakor is előhoztam, hogy Cini heroikus erőfeszítése, hogy egyszerre legyen író, világutazó, író, és a természettudományok iránt is érdeklődő polihisztor, mindez nekem különösen szimpatikus és ebbe a vonulatba illeszthető szerintem a komolyzene iránti rajongása is. Más korban kellett volna talán születnie. Reneszánsz? ;)
Egyszerűen köze van a zenéhez annak, amit csinált.
Nagy kedvencem ilyen szempontból az Aranyidő. Mozart: Don Giovanni, Figaro, Cosi fan tutte: az mind benne van ebben.
Érdemes megnézni azt az álságos udvarlást, amit az óvóhelyen művel. Annak az alamuszi rámenősségét. És azt a túlfűtött erotikát ami az egész mögött van.
Visszatérve a felsorotakra ezekből egyenként is pl. nagyszerű szakdolgozatot lehetne írni egy jobb irodalomtanszéken.
Azt hiszem hősünk számára a külsőségeiben is "modern" értelmiségi alakja eleve egy vicc volt. Képzeljük Őt magunk elé: még 60 évesen is úgy úszik mint a hal, erős fizikumú, rövidre nyírott haj stb. Bármelyik kocsmába ha belép biztos van respektje. Ilyen fizimiskával mindig is kilógott a "lilák" közül. De az csak a külső. Ő valóban egy olyan irodalmi hagyomány folytatója, ahol azért alapelv, hogy egy történetnek legyenek karakteres szereplői, érthető szóhasználata, eleje, vége, rendes érthető története és hiteles is legyen. Nekem a legszimpatikusabb (és ez nem olyan patikus minta az Örkény ha ha ha), hogy tényleg minden szereplőjének utánament: ha fizikus, képes volt fizikai problémákon gyötrődni, egy szónak, kifejezésnek mindig részletesen utánanézett. Az én szememben ilyen egy igazán jó író.
...Karinthy besorolta Örkényt a modernisták közé (helytelenül). Ami azt illeti, az ultrakonzervatív Cinihez képest mindenki más modernista volt. Viszont én ezért (is) szeretem.
53 után sajnos egy kicsit másképp alakultak a dolgok, s különösen a 60-as évek közepétől, amikor Karinthy besorolta Örkényt a modernisták közé (helytelenül).
Nem tudom,volt-e válasz a levélre, de, ha mondjuk nem 48-ban, hanem 68-ban így íródik, akkor valahogy így hangzott volna:
Tisztelt Örkény István és neje!
Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy levelet kaptam Önöktől külföldi útjukról.
A kitűnő író piszkálódón évődő - s valójában mérhetetlenül hízelgő - leveléről apám jut eszembe: "- Uram! Lángész lobog Önben! - Uram! Önben nemkülönben!".
Mindamellett sajnálattal kell jeleznem, hogy Örkény úr elfogult rokonszenvét legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban hasonló gesztussal viszonozni.
Izraellel kapcsolatban sajátos álláspontja lehetett. Én is a Naplóra hivatkozom, amikor Izlandon járt és véletlenül összehozta a sors egy erős, optimista "győztes" típusú fiatal zsidó sráccal, akiben már nincsenek benne a régi fékek és félelmek (naná, 6 nap alatt zúzták le Egyiptomot éppen akkoriban). Szerintem Cini mégsem hitt abban, hogy önálló zsidó állam a megoldás, persze ezt nem tudom, csak feltételezem. Talán csak arról lehet szó, hogy ő Izraelt teljesen idegennek érezte.
Ennek ellenére - szerintem jogosan - kritizálta a magyar zsidó értelmiség azon tagjait, akik Izrael ellenesek voltak, csak mert a ruszkik is, mert akkor ez volt a magyar vonal. De őket sem elsősorban mint zsidókat, hanem mint szimpla hülyéket kritizálta.
Az ilyen kijelentések után szívesen megkérdezném az illetőtől, hogy ugyan ossza már meg velünk, tudatlanokkal, hogy mire alapozza ezt az állítást.
Teljesen abszurd.
Egyébként ugyanaz a keveredés, mint a fürdősfiúkkal: engem (és talán többen így vagyunk ezzel) nem érdekel, hogy Cini mennyi borravalót adott (vagy nem adott) a kabinosoknak.
Őszintén szólva úgy általában a kabinosok sem érdekelnek.
Ugyanígy ha mondjuk Cini antiszemita lett volna, mint amennyire nem volt, az sem érdekelne különösen, kivéve ha ez a novelláiban, írásaiban valamiféle jelentőséggel nem bírna.
A film elkészült. TV-filmként. Én láttam is. Azt nem tudtam, hogy Szabó István rendezte. Furcsa volt. Időnként megállt a film, és a színészek "kibeszéltek". Kommentálták a szerepüket, volt aki módosítást kért, stb.
Átpörgettem a Naplót, de csak a Marich Géza utolsó kalandja kiadásáról és fogadtatásáról ír. Az viszont nem világos, hogy mikor kezdte el írni a művet.
Nem, egyszerűen nem követhető nyomon.
És ha már a Naplónál vagyunk: többször említi, hogy Szabó István a tévének meg akarja filmesíteni az Ősbemutatót. De aztán semmi...
Megnéztem a filmadatbázisban Szabó Istvánnál: az Ősbemutató szerepel a filmjegyzékében, mégpedig 1974-es dátummal. Mint megvalósítatlan alkotás.
Ez egyszerűen tragikus.
Ez a regény ordít a megfilmesítesítésért, és csak elképzelni lehet, Szabó milyen remek filmet készített volna belőle. (Gondoljunk csak a Csodálatos Júlia bennfentes színházi világára!)
Igen, Marich Géza visszatérő név. Ő egyébként azonos Szlilágyi János Györggyel? Talán ezért írta ajánlásul: Szilágyi János Györgynyek... Én csak kérdezek csak kérdezek.
Bocsánat, én csak most olvasok bele utólag ebbe a Blogba. A Gellért kabinosai szerint Karinthy Ferenc sóher volt. Ok. De tessék mondani kit érdekel a Gellért kabiniosainak véleménye? Ők tulajdonképpen minek vannak ott? Miért tartják a narkukat?
A Naplónak pont ez a gyengéje, vagy talán inkább a Naplót közzé tevő szerkesztők hibája, hogy nincs benne névmutató. Az ember habzsolja és aztán csak néz, hogy miről hol is olvasott...
Én inkább maradok az olvasásnál, illetve itt a fórumon megvitatjuk.
Jó volt látni, hogy új kiadásban is ott vannak karinthy ferenc könyvei a könyvesboltokban, így mindenki beszerezheti, bár mivel annak idején a maihoz képest nagyobb példányszámban jelentek meg a könyvek, így sok a jó antikvár példány.
