Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok című tavaly megjelent könyvét gondolom már többen olvastátok. Én szó szerint az elmúlt percekben értem a végére. Akinek még eddig nem került a kezébe, annak nagyon ajánlom, hogy szerezze be és olvassa el. Időigényes, több, mint 400 oldal, de nagyon megéri a ráfordított órákat.
Engem már a külső megjelenés, a borító is nagyon megfogott. A csodás lila szín és a címlapra helyezett kép. Belül a fejezetek számai és címei is lilával íródtak. Ezt külön is értékelem. A könyv rengeteg képet tartalmaz, többet most láttam először. Maga a mű engem nagyon megfogott. Árad belőle az Erzsébet szeretet. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas kutatómunka áll mögötte az író részéről. Tökéletes, valósághű, mindenki számára érthető eredmény született. Nevek említése nélkül írom, hogy több író is példát vehetne róla.
Szívből gratulálok Káli-Rozmis Barbarának és köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodát.
Halkan jegyzem, meg, hogy ebből kellene filmet készíteni ahelyett a borzalom helyett, amit némrégiben láthattunk a televízióban.
Azt hiszem mi akik bajárjuk az emlékhelyeket, akiket minden kicsi részlet is érdekel amivel emlékét ápolhatjuk Erzsébet királynénak, igazán megindító volt ez a történet...
Én csak 14 éve csatlakoztam a 1993-ban bejegyzett Sisi Baráti Körhöz elmondhatom a 20. és 25. évforduló alkalmával nagyon sok információhoz jutottam arról hogy mit tettek emlékének fennmaradásáért!
Sok ilyen és hasonló történet, kering és lett megörökítve a kiadványokban, hangzott el sokszor előadások alkalmával!
A cél a kezdetektől amit a 90-s években a társaság kitűzött, hogy kutatásokkal hiteles képet kialakítva, emléket állítani Sisinek. Az egyre nagyobb létszámú társaság elhatározta, hogy megkeresi azokat a helyeket ahol a királyné megfordult illetve valamilyen szempontból kapcsolódik hozzá... természetesen ez az évek során kiterjedt a szűkebb majd teljes családjára, és környezetére! A havonta találkozó társaság, minden alkalomra előadásokkal készül, meghívott vendégek és a tagok jóvoltából nagyon értékes tudás van a birtokunkban!
Nem csak az írott és olvashatóakra gondolok, de a személyes ismeretségekre kiterjedők soros kapcsolatok lehetővé teszik a folyamatos információhoz való jutást is!
Sok csodás ember hunyt el azóta, de sok új ismeretségre is szert tettünk...fiatalabb generációk személyében!
A remény még tart hogy létezik egy ilyen társaság, és egyre több, történész, művészettörténész, tanár stb. csatlakozik, részvételével a megemlékezéseinken, hiszen a bázis, rendszerességgel megjelenik, minden előadáson, könyvbemutatón és kiállításon, pl. a Gödöllői Királyi Kastély eseményein, így bizakodhatunk!
Sajnos sokan vannak azonban akik komoly kutatómunkát végeznek és oldalaik vannak...még sincs lehetőségük a csatlakozásra, pl. a távolság miatt! Azonban ez remek dolog hogy nincsenek kevesen! Jó lenne itt megjelennének, hogy vagyunk, dolgozunk, kutatunk...
Hogy valami szépről is olvassunk, találtam egy régi újságcikket:
"Glück Frigyes ibolyái
Ravatalán pihen Glück Frigyes, a régi nagy magyar vendégfogadós, a nemesízlésű műgyűjtő, a melegszívű emberbarát, városának szerelmese, hazájának hűséges fia.
Az ő életének egy kis epizódját mesélte el nekünk egyik barátja, Keblovszky Lajos, ny. miniszteri tanácsos. Egyszerű, rövid kis történet, amely mégis fényesen rávilágít boldogult jó Glück ˝Frici bátyánkra˝.
Pár évvel ezelőtt történt, 1928 őszén, Svájcban. A Simplon-expresszen találkozott Keblovszky Lajos Glück Frigyessel. Örömmel üdvözölték egymást, amikor kiderült, hogy Milánóig együtt visz az útjuk. Zakatolt a vonat a Lae Léman partján, aranyból szőtt őszi napsugár ragyogott a tóparti fürdővárosok fölött. Kedélyesen diskurált a két magyar utas. Amikor a vonat elhagyta Veveyt, Glück hirtelen izgatott lett; nem figyelt már oda a beszélgetésekre, kinézegetett az ablakon; kérdezte, mikor érkeznek Montreuxbe, óráját kapkodta elő. A vonat sorban áll meg a világhírű fürdő-állomásokon, egy-két perces tartózkodás után folytatja útját. Alig érkeztek Montreuxbe, Glück felkelt, leemelt a podgyászhálóból egy selyempapírba göngyölt csomagot s kisietett a folyosóra.
Utitársa rögtön felismerte a csomagot: virágcsokor volt, hatalmas ibolyacsokor, magyar nemzetiszín szalaggal átkötve. Alig villant át agyán az első gondolat: ejnye-ejnye, hiszen itt Frici barátunk egy kis gáláns kalandjának lesz a szemtanúja, amikor a vonat ismét megállt, Territet állomáson. És Glück gyors lépésekkel eltűnt a pályaudvar kijárójában. A magára maradt utas mosolyogva nézett még utána...
Aztán felhangzott a jel az indulásra. Alig két perces várakozás után indult a vonat. Az utolsó pillanatban kapaszkodott fel újra a kocsira Glück Frigyes, nekipirultan a sietségtől. Szótlanul állt Keblovszky mellé az ablakhoz.
A vasúti vonal a pályaudvar után a territeti temető mellett húzódik el. Már odaérkeztek s Keblovszky éppen egy tréfás megjegyzést akart tenni ˝gáláns˝ barátjára, amikor a tekintete rátévedt az előtűnő temető egy részletére. Tíz-tizenkét lépésnyire a sínektől áll ott Erzsébet királyné síremléke. És a szoborművön ott feküdt egy nagy ibolyacsokor, piros-fehér-zöld szalaggal. Torkán fagyott a tréfás megjegyzés. Glück Frigyes pedig újra elpirult, mint akit tettenértek s mélyen lehajtotta ősz fejét.
- Igen még Lausanneban vettem a virágokat, a szalagot hazulról hoztam - felelte halkan a kérdésre.
A vonat most már nyílt pályán zúgott, zakatolt a kék tó partján, Keblovszky pedig némán szorította meg Glück Frigyes kezét.
Kitűnt, hogy Glück, valahányszor életében átutazott ezen a kis svájci állomáson, mindig megismételte ez a vasúti kalandot; mint boldogult Erzsébet királyné nagy tisztelője, hűségesen, kedvesen, magyar színekkel díszített virágcsokrokat hozott a svájci síremléknek, valahányszor útja Territet mellett vitt el.
Glück Frigyest vasárnap délután négy órakor temetik a kerepesiúti temető halottasházából az ág. ev. egyház szertartása szerint. A temetésen ott lesz a magyar közélet minden rétegének képviselője és ott lesznek nagyon nagyon sokan azok, akiknek tiszteletét, elismerését és barátságát Glück Frigyes áldásos életében kivívta."
Igazad van. A királyné csak pénzforrás egyesek szemében. Nem szeretem ezt a pénzéhes világot. Az ilyen kihasználás, élethamisítás is szerintem a rabszolgakereskedelem egy formája, más (még élő vagy holt) ember megalázása, csak még meg van fejelve népbutítással is. :(
Sajna, ez evidencia lenne, de... nem a nagy nézetségre vágyó (összevissza)forgatókönyvírók számára. Sisi az üzlet. Akárhogyan is írják a nevét...
Amire Mi vágyunk az valójában egy dokumentumfilm lenne, ha lehet tele olyan információkkal amik már nincsenek is mert megsemmisítette valaki...
Persze biztosan van, de inkább rokonok tarthatnak már vissza olyasmit ami érthető módon jobb ha a családi archívumban marad...Talán egyszer valaki aki már nem tiszteli a témát és megszorul, eladja azt is, mert bizony a pénz nagy úr!
Én szeretném olvasni Mária Valéria, nagyrészt fel nem dolgozott naplóit,hiszen a legjobb forrásunk a hétköznapjaikra vonatkoztatva, azért abból következtetve, hogy már Valéria megsemmisitette egy részét, majd a SCHAD házaspár sem kapott meg mindent, biztosan lett volna olyami amit mi szívesen olvasnánk!!! Titokba...mert én úgy vagyok, a naplók nem nekünk szólnak...
" Az egyes források szerint csodaszép, míg mások szerint csúnyácska nő, "
Sokan szeretnének olyan "csúnya" lenni, mint Erzsébet királyné volt. :D
A Sisy 2021-ről:
" Leginkább Sisi m*szturbálós jelenete verte ki a biztosítékot a nézőknél, ami azért furcsa egy kicsit, mivel 2022-ben ilyesmiért már senkinek sem veszik a fejét Európában...) "
Erzsébet királyné szűzen ment férjhez. (Hasburghoz máshogy nem is lehetett - az uralkodó családoknál ez a tiszta vérvonal miatt annyira fontos, hogy még jóval később Diana hercegnő megkéréséhez is lényeges szempont volt a brit királyi udvarban). Sisynek házassága után volt nemi élete, de egyáltalán nem volt olyan nimfomán, mint bemutatták. Kurtizán udvarhölgye se volt, aki vitte neki a mű férfi nemi szervet és csókolózás után nem nyalogatta alulról az udvarhölgy, mint a sorozatban mutatták. Azért vagyunk felháborodva, mert a császárné nemi életét is meghamisították.
Amúgy elkeserítő, hogy úgy írnak újságírók cikkeket, hogy semminek utána se néznek.
Sajnos a cikk szerint a Netflixről is várható Sisy feldolgozás. A Netflixen se fontos soha a történelmi tény. 99%, hogy egy új borzadályt adnak ki, a tinik által nézett felüleleten. Végleg átformálják a Sisy képet.
A Netflix Sherlock Holmes sorozata a Baker Street-i vagányokkal sem volt semmi. Kifordította teljesen Conan Doyle világát és meleglobbit nyomtak bele, pedig Sherlock és Watson közt csak haverság volt. Holmes veszélyes a mai világban, mert erkölcsei vannak és gondolkodásra tanít. Sározni kell. Viszont milyen érdekes, hogy évtizedek óta Erzsébet királyné nem érdekelt külföldön senkit, hogy filmre vigye és pont akkor kezdik el egyszerre több feldolgozásban gyalázni a magyarok királynéját, mikor a megbolondult Európa lengyel- és magyarellenes lett. Pont Erzsébet alakját kellett megtámadni, többek közt azért, mert ő nem volt magyar mégis nagyon szerette a magyarokat.
Amúgy beajánlottam egy kulturális rovattal is bíró helyre egy kulturális oldalt, amin művészek alkotásai találhatók. Elutasítottak, de párszor el kellett olvasnom az indokot. Közölték, hogy hasznos az oldal, de Pákó és Győzike népszerűbb, ezért ők ilyenekkel foglalkoznak.
Hal ki a kultúra meg az értelem, akárcsak a történelmi tények. :(
