Bocsánat, régebben hallottam a jelenetet (igaz, nem egyszer). Az oldalkocsi ma már annyira nincs, hogy sikerült kibanalizálnom. A főnököt meg azért hagytam ki, mert nem állt szándékomban minden poént lelőnöm.
Kihagytátok a lényeget, a félreértést: a motoros a főnök feleségéről beszél, hogy az veszett el, a főnök meg úgy érti, hogy a motorossapka nincs meg. 'Hát miért nem ült rá?!'
Egy Salamon Béla-kabaréjelenetből való. A sztori lényege az, hogy ketten ültek egy motoron, egy férfi elöl, mögötte a nő, a csaj elvész, és csak azt tudja a pasas, hogy Lepsénynél még megvolt. (Egyébként egyszerű Google-kereséssel kiderül, hogy a jelenet Nóti Károly tollából való.) További adalékok: http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kdc/0/19449/1
Tudná valaki, hogy a "Lepsénynél még megvolt" mondás honnan ered? Állítólag valami filmben szerepel. De ez ott "saját" mondás, vagy oda is már bekerült korábbról?
Ha arra gondolok, hogy az 'Óperencia' motívuma jócskán túlélte a kalandozásokat, a 'fele királyság' őrizhetné akár az Árpád-kori országfelosztások emlékét is a néphagyományban. Ez esetben a 'királylány' csak további hozzáköltés lenne; a választ mindenesetre köszönöm.
Tényleg nem tartozik ide, de pl. IV. Bélát már nyolcévesen megkoronázták, a magyar trónt azonban csak 21 év múlva foglalta el, addig Horvátországgal, Dalmáciával, Szlavóniával, majd Erdéllyel kellett beérnie. Élete végén saját fiának, Istvánnak előbb egyezményben adta át a Dunától keletre eső országrészeket, aztán háborúztak is egymással és István legyőzte apját. Mivel azonban az újkori magyar parasztnép nem Engel Páltól tanult medievalisztikát (a XVIII. században a dunántúli kisnemességnek is csak nagyon közelítő fogalmaik voltak a száz évvel korábbi királyok uralkodási sorrendjéről), én a "fele királyság" magyarázatát sokkal inkább az összehasonlító folklórban keresném, mint a középkori dukátusokban.
Üdvözlök mindenkit. Bár nem tartozik szorosan a témához, érdekes lehet, hogy a 'királylány+fele királyság' népmesei motívumnak van -e bizton tudható eredete. Éppen arra gondoltam, hogy egyik népmesei héroszunk, Hunyadi Mátyás király a valóságban is elnyerte ezeket: a cseh királylány, Podjebrád Katalin kezét + társbérletben Morvaország trónját..
Igen. Aki tud olvasni a sorok között is, annak ez világos volt.
De érdekes nannaa észrevétele is. Ebből felmerül a gyanú, hogy szlovák közvetítéssel is kerülhetett hozzánk a farba szó. Így nem kell a szóvégi mássalhangzó változást magyarázni. De lehet, hogy ezt a kártyás műszót a szlovákok már így vették át a magyarból.
Majd LvT, ha visszajön, vagy más szlovákul jól tudó elmagyarázza.
Igen, ez jó történet. Az én praxisomban azonban ez sajnos úgy realizálódik, hogy évente átlagosan lebuktatok 1-1 ilyen, a szakterületemen garázdálkodó — az ott megkívánt idegen nyelvi és egyéb tudással alig-alig rendelkező, de persze jellembajnoknak sem nevezhető — csalót, ennek eredményeként azonban én egyre többektől elszigetelődöm, míg a csalók kevésbé szigorú kollégák segítségével tudományos fokozatot szereznék, s a végén neadjisten majd még engem fognak kiközösíteni mint a nép ellenségét. Sajnos ez is a mai magyar valóság egyik létező, de remélhetőleg atipikus szegmentuma.
Nekem egy tanmese ugrott be egy csaló deákról, aki jó pénzért fordítgatta mindenkinek az arabus szövegeket, abban a hiszemben, hogy úgysem jön rá soha senki, mígnem egy tudós szerzetes, aki valóban bírta a nyelvet, le nem buktatta, és így a szélhámos alaposan póruljárt.
3x idézte tegnap a Magyarulez plenárisban az "Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul" mondást, amelynek portatájával (franciául portée) végeredményben (in ultima analysi) egyetértek, mégis valahogy sose szerettem.* Azt viszont szeretném megtudakolni Tőletek, hogy ez a mondás honnan ered.
* Egyrészt azért nem szeretem, mert mindig kárvallotti, mondhatnám sértetti pozícióban hallottam e mondást életemben (igaz, mindig többé-kevésbé megérdemelten), másrészt pedig azért nem is mindig igazságos ez a sok esetben merő szellemi gőgöt, kioktatást megjelenítő szentencia. Ha ugyanis nagyon az élére állítjuk a dolgokat, szinte soha senki meg sem szólalhatna semmiféle idegen nyelven, csak akkor, ha az az ő anyanyelve, vagy esetleg csak akkor, ha azt a legmagasabb irodalmi szinten beszéli, tágabban értelmezve a dolgot pedig semmiféle témában nem szólalhatna meg senki, csak akkor, ha ő annak ex asse (ezt remélem mindenki érti!) szakértője. Nekem pl. soha nem szabadna németül beszélnem, mert pl. tévesztem a névelőket, angolul pláne nem, mert ott pl. keverem a helyhatározó értelmű prepozíciókat (q.e.d.). Holott életemben számos és viszonylag sikeres tudományos előadást tartottam e nyelveken, és semmiféle megértési problémát az ilyen szintű hibáim nem okoztak (vö. Kis Ádám unos-untalan hangoztatott érvelését, miszerint a suksükölés meg a nákolás semmiféle megértésbeli problémát nem okoz — na akkor tkp. mi is a probléma???). Sőt bár nem tudok "arabusul" (NB. kicsit barbár csengésűnek hat a latin Arabus alakváltozat az Arabs főalakhoz képest, de ez hic et nunc irreleváns), de azért volt alkalmam életemben néhányszor arra, hogy német és angol nyelvről lefordított, nyomtatásban is megjelent szakmunkákat szaknyelvileg lektoráljak, és ennek során számos nehéz fordítási problémát megoldjak: ennek során nyelvtudásom kisebb lacunái nem képeztek komolyabb problémát.
A Magyarulez plenáris topikban bátorkodtam idézni egy angol mondást: "The right man in the right place".* Ebben a topikban talán a megfelelő helyen utalhatok arra, hogy a mondás egy A. H. Layard nevű úrnak 1855. január 15-én az angol parlament alsóházában elmondott beszédéből származik (ha hinni lehet ennek a helynek: http://aronsson.se/buchmann/0539.html).
*) Hogy 3x-nek — aki őszinte örömömre szorgosan javítgatja angol nyelvi hibáimat — megint adjak egy magas labdát, de valójában inkább az idézet kontextuális overstatement jellegének mérséklése végett, szóval tkp. szándékosan, amott kihagytam a mondat elejéről a határozott névelőt, emitt azonban helyesen írom.
"Amikor utánanéztem, meglepődtem, hogy mennyire könnyű dolgom volt. Nem a bibliai bölcs királyig kellett visszamennem, hanem "csak" a mi Salamon királyunkig, akit Szent László királyunk a visegrádi alsóvár tornyába, a "Salamon torony"-ba záratott, és igen szigorúan őriztetett (Salamon, mint trónkövetelő és a német császár veje, hűbéri sorba vihette volna az országot.). A biztonság kedvéért az őrség éjszakánként töklámpásokkal (korabeli viharlámpa) világították ki a tornyot, hogy az esetleges mozgást észrevegyék. A Dunán hajózóknak a toronyban fénylő "Salamon töke" jó tájékozódási pont (meg beszédtéma) lehetett."
Én olyasmire emlékszem, hogy Salamon király ötletére töklámpásokat faragtak, mindenféle rémisztő pofával, és kivilágították őket egy csata alkalmával, így a babonás ellenség megrémült, és úgymond, demoralizálódott - azóta a töklámpást Salamon tökének is nevezik.