Ne nevetess, ha nem volnál olyan nagyképű és lusta, akkor utánanéznél, és pontosan tudnád, hogy nem vagyok pletykalap-olvasó. Egyszerűen kiszúrok magamnak egy-két virítóan idegesítő, visszataszító, magát a világ urának képzelő senki (és nem nagy) nőstényt, vagy hímet, és - valóban elégedetten - konstatálom bukásukat. (Mellesleg imádom még a maffiavezérek és politikusok bukását is, pártfüggetlenül.)
De nem ez elégít ki, úgy teljesen rendben vagyok, kis szihológuska:-(
Tévedtem, legalábbis részben: te rosszindulatú és naív vagy. Ideális közönség a pletykalapoknak. A turbékolás, boldog családi élet nem ad el egyetlen lapot se, mivel - már megbocsáss a szóért - a magadfajta nem erre kíváncsi. A célközönség azokból áll össze, akik abban akarnak hinni, hogy hiába szebb, jobb, okosabb, híresebb és nem utolsósorban jóval gazdagabb náluk valaki, azért lám-lám, ők se boldogabbak. Ami persze valóban nem feltétlenül (vagy szükségszerűen, ha ez jobban tetszik) van így, de a lényeg az, hogy a Nyájas Olvasó kéjes örömmel tapicskolhasson: naugye, hogy a Dzseniferlopeznek meg a Benefleknek se jött össze! Nekem is szar, de legalább nekik se jobb, éljen!
Voltaképp megértelek, legalább annyira, mint te a domináns leszbikus génvadász Jolie-t. Régen kaptad meg utoljára ezt a fajta kielégülést, ezért vágysz rá újra annyira, és keserű lehet a csalódás, hogy hiába kaparsz elő hónapok óta mindenféle firkálmányokat, gondosan ki is vastagítva a neked tetsző részeket, csak nem élheted át újra a Diadalt.
Egyébként az itt jelenlévők közül szerintem senki nem gondolja, hogy ez a kapcsolat egy rózsaszín leányálom, és boldogan élnek amíg meg nem halnak. Ha így lesz, jó. Ha nem, hát talán majd valaki mással. Ugyanis, és ezen tűnődj el egy percre: attól, hogy nekik, vagy a világon akárki másnak rossz, neked még nem lesz jobb.
'screen historian Jeanine... Basinger says Jolie, back in the days of the Hollywood star system, "could have found steady work playing larger-than-life, even terrifying female characters. Today, she has become one herself . . . It is not a cultural accident that Jolie's one serious, Oscar-winning role was that of a mental patient."'
Másutt, egy olvasói levélben azt írták, hogy az apja nyilvánosan hangoztatta, hogy lányának pszichiátriai kezelésre volna szüksége.
Mit vigyorogsz nagyképűen? Azt hiszed, hogy a Velvet ezeket az ujjából szopja, vagy azt hiszed, hogy ezzel a dumával el tudod tántorítani az embereket, hogy elovassák a Velvet tudósítását, amiből kiderül, hogy több nyugati lapból állítottta össze az anyagát.
De ha több infó kell, itt van a Daily Mirror-cikk. Már mindenki erről beszél. Csak néhány Jolie-rajongó (hogy ez a fajta hogy létezhet egyáltalán?) ragaszkodik ahhoz, hogy benne lássa megtestesülni rózsaszín álmait...
Ugyan miért volna az rosszindulatúság, ha egy számomra ellenszenves, hazug, beteg lelkű alakról (Jolie) nem tudom elképzelni, hogy egy hozzá képest normális férfival ne tudjon kijönni?
Ugyan-ugyan! Majd pont erről lennének képek?! Ugye az úgy szokott lenni, hogy a kapcsolatok örökké tartanak, főleg Joliekáéi. Vagy ha nem is, de mostasztán örökké fognak tartani. Az utolsó pillanatig titkolják, majd jön a bejelentés.
És az ismerősök, közelükben lévők sok mindent látnak, hallanak, és elmondják. Ugyan miért ezt mondanák, ha nem ez lenne az igaz? Ugyan miért ne azt mondaná a portás, a szobapincér, a barát, hogy szépen turbékolnak, s nem igazak a rosszindulatú pletykák, azért is kapnának pénzt, azt is lehoznák az újságok.
Nem kell semmi információ ahhoz, hogy tudjam, ez a kapcsolat születése pillantától halálva volt ítélve, Jolikának ez is csak egy újabb, üres hatalmi játéka volt, megunja, megunják, és semmi értelme se lesz fenntartani.
Mehet vissza korábbi, magasabb tesztoszteron szintű, jobb génjéhez, újra megveretni magát, vagy mehet újra csajokat kábítani, rajtuk basáskodni.
Vigyáázatok, lányok, Jeniffer Lopez Ben Afflecktől való elválásának szükségszerűségét szintén első pillanattól fogva tudtam, és még hamarabb is bekövetkezett néhány hónappal, mint jósoltam.
Én meg már tényleg nem is tudom, kinek higgyek. A sztori azt írja hazugság a szakítás! Hát van ilyen?! Azt hiszem, meg kell várnom a jövő heti Kiskegyedet, hogy végre tisztán lássak. :(
Én csak egyet kérdeznék tőled: hol vannak ezekről a nagy veszekedésekről a képek??? Minden lépésüket paparazzik követik, és ezekről a mozzanatokról (nyilvános veszekedés) egy képe sincs? Érdekes...
A másik pedig: ha otthon veszekednek, azt a kedves ismerősök honnan látják/hallják? Mindenki velük él, repül, forgat, hogy ezekről ilyen pontosan értesülnek?:P
Bennfentesek szerint a hollywoodi álompár napjai meg vannak számlálva. Miután a múlt héten még házassági szerződésről hallottunk, a legújabb dokumentáció már a gyerekek elhelyezését szabályozza. Ami abban az esetben érdekes, ha a pár mégsem marad együtt.
velvet (velvet@mail.index.hu) 2007. augusztus 3., péntek 14:50
Bár múlt héten már házassági szerződésről volt szó, a Pitt-Jolie sztárpár kapcsolata a jelek szerint mintha mégsem az esküvő felé tendálna. A ceremónia szervezése helyett újabb papírmunkába vetették magukat: most arról kötöttek szerződést, hogyan oldják meg a gyerekek közös nevelését arra az esetre, ha útjaik különválnának.
Szerelemből háború
Angelina Jolie és Brad Pitt a Mr. és Mrs. Smith című film fogatásán ismerkedett össze és 2005 óta vannak együtt. A legtöbben csak pár hónapot adtak a kapcsolatnak, hiszen a dúsajkú színésznő előszeretettel csap le férfikollégáira, majd dobja őket nagy hirtelen, és azt sem gondolta volna senki, hogy Brad Pitt tényleg képes otthagyni érte feleségét, Jennifer Anistont. A rosszakaróknak azonban nem lett igaza. A híresség a nevére vette a színésznő két örökbefogadott gyermekét, Maddoxot és Zaharát, 2006. május huszonhetedikén megszületett kislányuk, Shiloh, és idén együtt adoptálták Paxot, a hároméves vietnámi kisfiút. Némi gyanúra maximum az adott okot, hogy az esküvőt egyre inkább húzták és halasztották. Bár a TheRadReport nemrég hírül adta, hogy a páros már előkészítette a házassági szerződést, úgy tűnik ez is csak egy újabb kétségbeesett kísérlet arra, hogy megmentsék a kapcsolatukat. Angelina Jolie állítólag azért egyezett bele a szerződés megkötésébe, mert iszonyatosan féltékeny az exfeleségre, Jennifer Anistonra, aki még mindig nagyon jóban van a Pitt-családdal.
Itt a vége?
Persze ez csak a hab a tortán, az ismerősök azt állítják, hogy a heves, szinte vérre menő viták már májusban, Prágában elkezdődtek. A színésznek egyszerűen elege lett abból, hogy mindig azt kell tennie, amit kedvese mond. „Brad gyakran felpattan a motorjára, amikor elege van. Angelina attól fél, hogy egy nap elfelejt hazajönni.” – mesélte akkor a sztárpár egyik barátja. Mivel azonban mindketten imádják a gyerekeket, úgy döntöttek, hogy az ő érdekükben adnak maguknak még egy esélyt és elutaztak Franciaországba. Sajnos a családi idill nem tartott sokáig. „Reménykedtek abban, hogy Franciaországban rendbe tudják majd hozni a dolgaikat, de egy pár nap után megint egymás torkának estek.” – nyilatkozta egy bennfentes az InTouche magazinnak. „Angie káromkodott és Bradre öntött egy pohár bort. Brad undorítónak találta kedvese viselkedését.” – egészítette ki a sztorit Life&Style újságban egy másik ismerős.
A gyerekekért mindent!
Mivel Angelina Jolie és Brad Pitt számára tényleg Maddox, Zahara, Pax és Siloh a legfontosabb, talán sikerül erőt venni magukon. „Már nem boldogok egymás mellett, de a gyerekek miatt hajlandóak színészkedni egy kicsit. Nem szeretik egymást, csak a négy gyerek miatt maradnak együtt.” – nyilatkozta egy aggódó ismerős. Annak ellenére, hogy a két sztár valóban nagyon tehetséges színész, valószínűleg ez a feladat az ő képességeiket is meg fogja haladni. Bár Brad Pitt egyelőre nagyon jól játssza az aggódó pasi szerepét, pár nappal ezelőtt ugyanis hízókúrára küldte Jolie-t, aki édesanyja januári halála óta egyre soványabb.
A pár végre szakított! Franciaországban leszállva úgy döntöttek, végleg elegük van egymásból. Angelina magával vitte Shiloh-t, Brad viszont Zaharát a repülőtér fönökének ajándékozta és visszarepült Amerikába. Aniston sírt örömében. "Azt mondta rendez egy partit és fel fogja hívni Bradet." - árulta el lapunknak egy jóbarát. Angelina a váróterembe érve elájult, mert 6 napja nem evett már semmit.
Angyali Jolie Bár Angelina Jolie-t nagy szomorúság érte a közelmúltban, zűrös és zaklatott életének mégis legboldogabb időszakát éli. Íme néhány pillanatfelvétel Angie-ről – első kézből Návai Anikótól.
Angelina Jolie életében most először okkal visel feketét. Alig egy hónappal ezelőtt, január 27-én délután, hét és fél év küzdelem a rákkal után meghalt az édesanyja. Angie a csillagokat lehozta volna érte. A legjobb orvosokhoz vitte, aztán amikor kiderült, hogy menthetetlen, az utolsó években beköltöztette egy csöndes Beverly Hills-i luxushotelbe, hogy a lehető legszebb környezetben állandó, teljes ellátást kapjon. A kislányának is azért adott francia keresztnevet (Shiloh Nouvel), hogy a párizsi születésű Marcheline öröksége tovább éljen. (Ez egy gyakran emlegetett téves hiedelem Marcheline-nel kapcsolatban: Angelina édesanyja részben kanadai-francia, részben irokéz indián származású volt, és egyáltalán nem Párizsban, hanem a szeles Chicagoban született és nőtt fel. – Castia) Január eleje óta Angelina New Orleansban vigyázott a gyerekekre, amíg Brad ott forgatott. Ekkor telefonáltak a Los Angeles-i kórházból, hogy Marcheline állapota kritikusra fordult. A család azonnal gépre ült. Brad, Angie és a bátyja, James addig virrasztottak, amíg Marcheline csendesen elaludt.
Húsz évvel ezelőtt Hollywoodban társasági csemegének számított, hogy miután Jon Voight lelépett a családtól, a színészkedésből kikopott Marcheline Bertrand elvált asszonyként teljesen magára hagyva szabadjára engedte a két vadóc gyereket. Néhány korabeli sajtófotó ugyan arról árulkodik, hogy a masnis-lakkcipős Angelina szófogadóan szorongatta apukája kezét a pirosbetűs papaviziteken, de riadt tekintetéből látszik, hogy már tízévesen sem ízlett neki a jó kislány szerepe. Nem sokkal később Marcheline áldásával kedvenc holmijai – kígyók és kések – közé beköltöztette gimnazista szerelmét, fekete cuccokban járt, gótikus ezüstékszerek csüngtek róla, széttetováltatta a testét, éjszakai életét élt, nappal aludt, és kinyilatkoztatta, hogy temetkezési vállalkozónak áll. Az első szerelem persze elhervadt és jött a következő, immár maradandó fellángolás a kamerával. Angie előbb a modellkedésbe kóstolt bele, majd gyorsan átnyergelt a televízióra. Mire megnyerte a Golden Globe-ot a Giáért, a totális teletalálatként ráosztott önsorsrontó manökenüstökösért (egy 1998-as tévéfilmben), bemutatkozáskor már nem kellett kimondania a vezetéknevét. Bálvány volt: Angelina Jolie.
A többi már jött magától: a szexistennőség, az egetverő gázsi, egy újabb Golden Globe és az igazi trófea, az Oscar. A filmeknek köszönhetően lett aztán az első férj Jonny Lee Miller, akiben játszótársat, a második pedig Billy Bob Thornton, akiben apát keresett. Filmről filmre, házasságról házasságra sodródott, ahogy az élet hozta. „Nem volt mintám, hogy milyen szeretnék lenni – tűnődött 2004-ben önmarcangoló őszinteséggel. – Nem is gondoltam rá. Úgy voltam vele, ahogy esik, úgy puffan.” És hozzátette, most, hogy férj nélkül, a bébiként örökbe fogadott kambodzsai születésű Maddoxszal él, továbbra sincs terve. „Még most se találtam meg az igazi énemet. Remélem, addig fogom keresni, amíg élek. Mióta anya lettem és bebarangoltam a világot, két lábbal állok a földön, és egész mást jelent nekem a szeretet, mint régen. Mintha itt belül megszilárdult volna valami, ami régóta feszített, csak nem találta meg a helyét.”
Nem véletlen, hogy Angelina nagy metamorfózisa szintén egy filmhez kötődik. A Beyond Borders, ami Magyarországon csak DVD-n jelent meg, 2003-ban készült, de Angie-t már öt évvel korábban megríkatta a forgatókönyv, melyben egy elkényeztetett londoni fiatalasszony felfedezi a szenvedélyes szerelmet és a külvilág borzalmait. Ő is nekivágott: bejárta a kambodzsai taposóakna-mezőket, feltérképezte az afrikai árvaházakat, végiglátogatta a pakisztáni menekülttáborokat, aztán felhívta az ENSZ menekültügyi bizottságát, hogy adjanak neki hivatalosan is munkát.
Amikor 2003 októberében a londoni Dorchester Hotel egyik lakosztályában kávéztunk és Hollywood csacskaságairól csevegtünk, már az ENSZ tiszteletbeli nagykövete volt. Ott, a Dorchester lakosztályában nem hagyhattam ki a pikírt megjegyzést, hogy a tetkóktól az igazgyöngysorig elég rögös lehetett az út. Éteri mosollyal vette az iróniát. „Annak idején mindenki attól volt kibukva, mekkora vagány vagyok, pedig csak céltalanul kóvályogtam a világban és kétségbeesve próbáltam megtalálni önmagam. Nem az a vagány, aki tetkókat csináltat magára és polgárpukkasztóan viselkedik, hanem az, aki beköltözik a dzsungel közepébe és nekiáll taposóaknákat szedni. Én mostanra lettem igazi, nemes vad. Maddoxtól, meg azoktól a dolgoktól, amiket felfedeztem magamnak és azóta csinálok.” Jótékonyság, mozizás és gyerek – nem sok ez egy kicsit?, kérdeztem tőle. „Ez így sosem merül fel. Csak úgy, hogy istenem, adj erőt, hogy bírjam. Hogy minden, ami fontos, beleférjen a napomba. És főleg, hogy Maddox ne lássa kárát, mert az aztán végképp nem az ő hibája, hogy ennyi dolgot találtam ki magamnak.”
Amíg a kisfiával kettesben élt, Angelina meglepő konzervativizmussal vezette az életét. „Imádok meztelenül aludni, de most még egy szexi hálóinget se engedek meg magamnak. Szigorúan pizsamában alszom, mert Maddox mindig bebújik mellém az ágyba”, nevetgélt fél évre rá, 2004 márciusában, amikor a legbennfentesebbek már azt rebesgették, hogy a Mr. és Mrs. Smith akkor zajló forgatásán nem mindennapi románc szövődik. Nyeltem egyet, rákérdeztem. Gyöngyöző, hangos nevetés és – ma már tudjuk – Oscar-díjas alakítás volt a válasz. „Brad? A legeslegjobb barát. Egy tündér. Laza, édes, profi. Mintha a bátyám lenne, én meg neki a húga.” S hogy megtetézze, pár percre rá kőkemény nemmel csapta le, hogy van-e állandó barátja. „Férfiak, igen. Azok vannak az életemben. De egyik sem olyan, akit hazavinnék. Még olyan sincs, aki félig komoly. Tudom, hogy ezt nem lehet sokáig bírni, mert egy nőnek szüksége van szeretőre vagy legalább egy kicsit stabilabb kapcsolatra…” Ahogy kimondtam a bűvös szót: „szerelem”, elkomolyodott. „Nagyon elbizonytalanodtam, tudod? Már annyiszor nyúltam mellé, de annyiszor! Reménytelenül romantikus vagyok, talán ez a baj. Már nagyon félek a szerelemtől. Főleg azért, mert itt van nekem a gyerek és nem akarom, hogy Maddox megszeressen valakit, aki ideig-óráig elviseli miattam, aztán szépen kisétál az életéből.”
Öt hónappal később, 2004 novemberében, amikor újra találkoztunk, kérdés nélkül folytatta, ahol abbahagyta. „Kétszer voltam férjnél, de egyik válásom sem érintett gyereket. Most azt a társat keresem, aki a lehető legjobb apa tud lenni, akinek ugyanazok a dolgok fontosak, amik nekem, és akivel harmonikusan fel tudom nevelni a gyerekeinket. Ha én még egyszer férjhez megyek, akkor az a házasság már egy életre szóljon a gyerekek miatt. Ezt véresen komolyan mondom. És ezt egyelőre nem látom magam előtt.”
Akkor ki lenne az, akibe mélyen bele tudna szeretni? „Akinek nem ő maga a legfontosabb, hanem a gyerekei, aki tud lelkesedni dolgokért, aki önzetlen, aki képes kirángatni az ágyból az éjszaka kellős közepén, mert valami olyat olvasott, amit muszáj azonnal megosztania velem. Aki nem akarja megváltani a világot, akiben nincs önmegvalósítási kényszer, de hajlandó odafigyelni másokra, és ha kell, gondolkodás nélkül bedobja magát értük.”
Akkor már tudta, kiről beszél. Két hónapra rá, 2005 elején ugyanis robbant a bomba. Egy utolsó keserű, közös karibi szilveszter után Brad Pitt elköltözött Jennifer Anistontól, aki beadta a válókeresetet. És áprilisban megjelent az első közös civil fotó: Angelina és Brad a kenyai tengerparton homokvárat épít Maddoxszal. Aztán Angie londoni villája közelében motoroznak. Beköltöznek Brad malibui nyaralójába. És mert a Good Shepherd stábja nem tett lakatot a nyelvére, 2005 őszén kiszivárgott, hogy Angelina Jolie várandós. Etiópiába már együtt utaztak, bár az újabb bébi, Zahara örökbefogadási nyilatkozatát akkor még csak Angelina írta alá. Nem sokra rá Brad Pitt sajtóközleményben tudatta a világgal, hogy nevére vette Angelina két gyermekét. 2006 elején Párizsban keresett nyugalmat a család, amit aztán márciusban meg is talált, mégpedig egy megközelíthetetlenül elfalazott afrikai tengerparti nyaralóhelyen, ahol a gömbölyödő Jolie, a két gyerek és a sörteszakállas Pitt tökéletes biztonságban érezhette magát a lesifotósoktól. Májusban megszületett Shiloh Nouvel, aki nemcsak boldogságot, hanem milliókat is hozott első sztárfotóiért.
Néhány nappal 2006 karácsonya előtt újra – ezúttal New Yorkban – randevúztunk Angelinával. Most Pitt játszotta a szülőt: korcsolyázni vitte a gyerekeket a Rockefeller Centerbe, amíg beszélgettünk. Nyugodt, letisztult tekintetű Angie ült elém a fotelba. Átkötős selyemruhát, tízcentis tűsarkút viselt, egy gramm fölösleg sem maradt a kismamán. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű, szaladt ki a számon. Elnevette magát, nyoma sem volt a színésznőnek. „Én nem látom magam szépnek… Talán a belső harmónia. Jó hallani, persze, de én akkor éreztem magam gyönyörűnek, amikor anya lettem. Meg amikor utazom és úgy érzem, hogy az egész világ az enyém.”
A kör bezárult, mondtam. Hazaértél. Lustán-lassan elszűkült hatalmas kék szeme, elgondolkozva beharapta az ajkát. „Ennek az útnak az volt a legszebb pillanata, amikor összekerültünk Braddel. Illetve Brad Maddoxszal. Aztán jött Zahara. És a hab a tortán, Shiloh. Erősen hajlok arra, hogy kevesebbet dolgozzak és sokkal többet legyek otthon.” Elmerengtünk még félszomorkásan, hogy hol van már az az idő, amikor egy premier partin húsz percig fecsegtünk Báthory Erzsébetről és a kutya se törődött velünk, nemhogy a fotósok. Meg amikor még megengedhette magának, hogy fürtös farmerben, csapzott-ziláltan üljön az újságírók elé. Vagy leugorjon a szupermarketbe tejért – napszemüveg, csador és biztonságiak nélkül.
„Imádok repülni!”, bukott ki belőle hirtelen, látszólag oda nem illően, valójában a helyén. Mert Angelina Jolie végre boldog. Miért? – kérdeztem álnaivan. Miért szeretsz repülni? „Mert a repülés sokkal kézzelfoghatóbb szakma, mint a színészet. Pontosabban, az egy szakma. És mert a repülés a teljes szabadság. Ugyanolyan szárnyakat ad, mint amikor éhező, beteg kisgyerekeket mentek, szerencsétlen, kiszolgáltatott anyáknak találok kiutat és élem ezt a csodát… a családdal.”
Angelina Jolie beledugja az arcát a rózsaszín pünkösdirózsa-csokorba, melyet a születésnapjára (32) hoztam, és elfutja a szemét a könny. De lefékezi a készülő pityergést. Kiszakad belőle, hogy születése órájában mindig felhívta az édesanyja, s most, hogy már nincsen, milyen rá emlékeztető, gyengéd aprósággal lepte meg Brad Pitt, és mekkora elánnal szólózta a Happy Birthdayt a négytagú gyerekkórus élén a család legfrissebb adoptált jövevénye, a vietnami Pax, aki amúgy még egy nyikkot se tud angolul.
Nyoma sincs annak a rojtos farmeres, kócos vadócnak, aki hét évvel ezelőtt vihorászó ideggócként himbálta magát egy fotelbe kuporodva, és olyan kihívóan zsonglőrködött a káromkodásokkal, ahogy a saját életével. Ez egy tiszta tekintetű, fogpiszkálóvékony, gyászba burkolt ifjú hölgy, az UNICEF nagykövete, Oscar-díjas színésznő, szexszimbólum, a legáhítottabb filmcsillag barátnője és egy fészekalja globális bébi anyja, aki a legképtelenebb pletykákat sem üti le türelmetlenül, csak megadóan mosolyog.
- Hová tűnt az az Angelina, aki estélyi ruhában ugrott a Beverly Hilton Hotel medencéjébe, mikor elnyerte az első Golden Globe-ját?
- Itt ül! És naná, hogy beugrottam! Részeg voltam a boldogságtól, és fölcukkoltak, hogy úgysem merem megcsinálni. Ha úgy hozza az élet, ma is pont akkora fejest ugranék.
- A legendás metamorfózis kulcsáról, hogy a külföldi forgatások során fedezte föl a világot, már sokat nyilatkozott. De azt, hogy a humanitárius munkája fontosabb, mint a színészet, csak mostanában kezdte el mondogatni.
- Csak úgy ne értsék, hogy lenézem a szakmámat! Apám, anyám, a bátyám, mindenki művész a családban. Soha életemben nem vettem félvállról egyik szerepemet sem. Soha! Összesen annyi történt, hogy visszamentem egy kicsit a gyerekkoromba és helyre tettem magamban a világ dolgait. Anyám nemcsak a legjobb barátnőm volt, hanem megszállott jótékonykodó is, aki a maga csöndes módján rengeteget tüsténkedett a háborús károk helyreállítására alakult HALO-organizációban. Amit nem tőle tanultam, azt bepótoltam a saját utazgatásaimmal, és egyszer csak kinyílt a szemem. Hollywood káprázatos, de teljesen fajsúlytalan világ, és igaz, hogy szórakoztatni hasznos és fontos, de tenni valamit azért, hogy a sorsdöntő ügyeket, a gyerekek helyzetét és a nemzetközi jogszabályozást befolyásoljam, sokkal, de sokkal hasznosabb és fontosabb. Mint ahogy az is, hogy jó embereket neveljek a gyerekeimből. Persze tagadhatatlanul a filmezésnek köszönhetem, és óriási adománynak tartom, hogy közszereplőként is odafigyelnek rám. Tehát, ha meg kell határoznom magamat, ma már elsősorban nem színész vagyok, hanem - remélem - nyitott, figyelmes és gondolkodó ember. És mindenekelőtt anya.
- Meg egy jókora idealista, aki egy afrikai kislány és két délkelet-ázsiai kisfiú örökbefogadásával azt próbálja bizonyítani, hogy ha ma még vannak is, hamarosan nem lesznek határok.
- Világpolgár vagyok, legalábbis annak tartom magam, és ez amekkora öröm, legalább akkora bánat is. Évente tűnnek el nyelvek nyomtalanul a világból. Kényszerből olvadnak kultúrák más kultúrákba, mert másképp nem tudnak túlélni. Nincs annál szomorúbb, mint mikor egy nép elveszti a nemzeti karakterét, mert leépül a saját szellemi kincse. Ezért alapítottunk multikulturális családot. A fiaim nemcsak tudják, hogy ázsiaiak, büszkék is rá. Vietnami és kambodzsai tanár jár hozzájuk, hogy alaposan megtanulják az anyanyelvüket. Ismervén a két ország történelmi viszonyát, eleinte hezitáltam, hogy a kambodzsai kisfiam mellé örökbe fogadjak-e vietnami kisfiút. Aztán rájöttem, hogy pont ezért muszáj. Ez a két gyerek épp úgy fogja szeretni a hazáját, ahogy egymást, és talán épp az ő nemzedékük lesz képes hidat verni a két ország között. A nagyobbik kislányom tisztában van vele, hogy afrikai és fekete, és nem is akar másnak látszani. De ez nem fal, amely elválaszt minket, hanem épp ellenkezőleg: ez köt bennünket össze. Tele vagyunk izgalommal, kíváncsisággal és nyitottsággal, hogy minél jobban megismerjük egymást.
- Mindketten folyamatosan azt nyilatkozzák, hogy négy gyerek nem gyerek.
- Így is van. Szeretjük is a gyerekeket, és akarunk is még gyerekeket. Sok kicsit támogatunk, aki nem lakik velünk, és még többet akarunk adakozni világszerte, hogy akiknek jut belőle, legalább az iskolát be tudják fejezni. Otthon pedig ügyelünk arra, hogy az összes gyerekünkre egyformán jusson időnk, nemcsak csapatostul, hanem külön-külön is. Most éppen telt ház van, de ahogy cseperednek a srácok, úgy szeretnénk örökbe fogadni további gyerekeket.
- Nem lehet könnyű, mert mindenhova cipelik a családot, ahol forgatnak, vagy ön, vagy az élettársa. Nem sok ez egy kicsit a nemzeti gyökereiktől amúgy is elszakított gyerekeknek?
- Én pont fordítva látom. Az állandó utazgatás kitárja nekik a világot, rengeteget csiszol rajtuk, és sokkal türelmesebb, megértőbb, érdeklődőbb felnőttek lesznek, mint az átlag. Az én gyerekeim már teljesen hozzászoktak, hogy akár Los Angelesben, akár Délkelet-Ázsiában, akár Prágában, akár Afrikában landolunk, másnap reggel irány egy iskola. Ha nem a helyi francia líceum, akkor ami éppen adódik. A lényeg, hogy nemzetközi vérkeringésben nőjenek fel, hogy élvezzék és szívják magukba a sokféle kultúrát. Ami pedig a stabilitást illeti, a gyerekeknek egyelőre ott az otthon, ahol a család. Persze nincsenek illúzióim, mert kamaszkorukban biztosan lázadozni fognak a vándorélet ellen, illetve azért, hogy kössünk ki végre huzamosabb ideig egy kertvárosban. De ezen még ráérek rágódni.
- És hogyan állnak a vallással? Ahányan vannak, annyiféle?
- Mariane Pearl (Danny Pearl, a Wall Street Journal Pakisztánban meggyilkolt tudósítójának özvegye - a szerk.), akit a Mighty Heartban játszom, a buddhizmusnak köszönheti, hogy ép elmével és lélekkel élte túl a történteket. Tőle tanultam meditálni. Bár nem vagyok gyakorló buddhista, a két fiamat muszáj megtanítanom rá, hogy megőrizzék szellemi örökségüket. Ha Délkelet-Ázsiában járunk, sosem hagyjuk ki a buddhista kolostorokat. Egyébként pedig a mi családunkban egyik vallás sem fontosabb, mint a másik. A buddhizmus talán azért ad nekem lelki iránytűt, mert segített magamra találni, vagyis végképp megértettem, hogy a világ nem körülöttem forog, sőt.
- Amerikában javában zajlik az elnökválasztást megelőző kampány. Van már jelöltje?
- Még nem döntöttem, csak figyelek. Egyelőre úgy vagyok vele, mint mindenki más, próbálom megérteni, hogy melyik jelölt miféle szerzet, és főleg arra vagyok kíváncsi, mit képvisel külpolitikai szempontból. A jelenlegi külpolitikánk ugyanis rettenetesen aggaszt. Nem szorul magyarázatra, hogy ez a vesszőparipám. Olyan elnökre fogok szavazni, akinek van füle a világra, nemcsak a magáét mondja, hanem másokra is odafigyel, képes feldolgozni, amit hall, kellően türelmes, és elég következetes meg erős, hogy korrigálja a mostani fiaskóinkat.
Hollywood, 2007. június Návai Anikó Népszabadság
Angelina Jolie Voight
(1975. június 4.) Los Angelesben született. Anyja a francia-irokéz Marcheline Bertrand, apja John Voight, Oscar-díjas színész. Születése után egy évvel szülei elváltak. Angelina 11 éves korában kezdte színművészeti tanulmányait Lee Strasberg keze alatt a tanár New York-i stúdiójában, de már ötévesen játszott Hal Ashby filmjében (Looking To Get Out). Eredetileg ugyan temetkezési vállalkozó szeretett volna lenni, de tizenéves korától kezdve modellkedett és zenei videoklipekben táncolt. Kisebb-nagyobb filmszerepek után 1997-ben a legjobb női mellékszerep megformálásáért (George Wallace c. tévéjáték), 1998-ban pedig a legjobb női főszerep alakításáért (Gia c. tévéjáték) nyert Golden Globe-díja alapozta meg filmes karrierjét. 1999-ben az Észvesztő c. filmben nyújtott alakításáért a legjobb női mellékszereplő Oscar-díját nyerte. Leghíresebb filmjei: A csontember, Szeress, ha tudsz, Vakrepülés, Tolvajtempó, Lara Croft: Tomb Raider 1-2., Élet vagy valami hasonló, Határokon túl, Életeken át, Nagy Sándor, a hódító, A jó pásztor, és az idén bemutatásra kerülő A Mighty Heart. Két színészházassága (Jonny Lee Miller és Billy Bob Thornton) válással végződött. Miután elhidegült az apjától, hivatalosan lerövidítette a nevét, és második keresztnevét vette fel vezetéknévként. 2004 óta Brad Pitt-tel él, akivel a Mr. és Mrs. Smith c. film forgatása kapcsán jött össze. Három gyereket fogadtak örökbe (a kambodzsai Maddoxot, az etióp Zaharát és a vietnami Paxot) és egy saját közös gyermekük született (Shiloh Nouvel). Jolie az ENSZ tiszteletbeli nagykövete. Los Angelesben, Párizsban, New Orleansban, Berkshire-ben (Nagy-Britannia) és Berlinben van otthonuk.
A sztárházaspár nyaralni ment a gyerekekkel, és tekézéssel űzték el a napi problémákat. A nyugodt családi eseményt aztán Pitt azzal dobta fel, hogy jól eltaknyolt a pályán, később pedig ordítoztak is egymással egy kicsit a gyerekek előtt, csak hogy ne legyen olyan unalmas az élet.
(...)
Jolie a Life and Style magazin szerint állítólag azért kritizálta Pittet, mert az általa producelt A Mighty Heart nézettsége nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pitt ezen teljesen kiakadt és elkezdtek ordítozni egymással, méghozzá elég nagy nyilvánosság előtt. Ami pedig a legrosszabb, hogy mindezt két kisfiuk, Maddox és Pax is végignézte. Amikor Pitt észrevette, hogy ott vannak a gyerekek, beküldte őket a szobájukba, majd Jolie-val megfogadták, hogy soha többet nem fognak a gyerekek előtt veszekedni. Ez indokolt volna, mert ha igaz, amit egy barátjuk állít, ez nem először fordulhat elő:„Ha veszekednek, Maddox gyakran elsírja magát, és könyörög, hogy hagyják abba.”
(...)
A pár egyik barátja úgy fogalmazott az In Touch Weekly magazinnak, hogy "mindketten küzdenek a napi problémáikkal, a gyerekneveléssel és a tűz, az izgalom már eltűnt az életükből. Már nem beszélgetnek egymással, csak olyan hétköznapi dolgokról, hogy kit kell éppen pelenkázni, vagy hogy ki megy a gyerekért a suliba".
További probléma lehet, hogy a jövőjüket is mindketten máshogy képzelik el: míg Pitt szeretne inkább letelepedni valahol az Egyesült Államokban, Jolie világmegváltó körutat tervez, és szeretne minél több szegény országot meglátogatni. Pitt barátja szerint a vakáció is arra szolgált, hogy egy kicsit újra összerázódjanak. „Angelina tudja, hogy Bradnek nehéz együtt élnie vele a hangulatváltozásai miatt. Mindkettőjüknek szüksége van egy kis pihenésre és a családi üdülésre. Nem akarják elhagyni egymást.” – árulta el a jóbarát.
Brad Pitt jelenlegi csaja annyira féltékeny az exre, hogy még talán a sokáig hárítgatott esküvőre is hajlandó. (...)
"Brad Pitt gyermekének anyja maga is nap mint nap beszél előző férjével, Billy Bob Thorntonnal, azt mégis rosszul viseli, hogy a színész is jóban van exnejével, Jennifer Anistonnal, akit pedig miatta hagyott el." [Jellemző:-)))]
"A Pitt-család ráadásul szintén nem szakította meg a kapcsolatot az előző nejjel: a színész Doug nevű bátyja szerint ha öccse jóban van a színésznővel, akkor a család többi része miért ne?"
'A család egy ismerőse a National Enquirernek elpletykálta: Jolie féltékenységének is köszönhető, hogy a színésznő beleegyezett a házassági szerződés előkészítésébe - ez pedig csak akkor szükséges, ha házasságot is tervez kötni. "Mindkettőjük számára ismerős már ez a szituáció, tudják, mi történhet még, és bár szeretik egymást, ez nem egy válságoktól mentes kapcsolat. Megvannak a maguk csatái mindenféle témákban, attól kezdve, hogy hogyan neveljék a gyerekeket, egész a Jennifer Anistonra való féltékenységéig".'
Talán mégiscsak le kéne cserélned a Kiskegyedet az értékesebb kávézaccra, hátha abból jobban megy a jóslás. Teszek ide szmájlit, mert te is vicces voltál. :)
Jolie, Pitt és a gyerekek már két napja Prágában vannak, ld. lent.
"Szvsz Pitt számára ez a kapcsolat maga a borzalmas csalódás, minden, csak nem az, amire vágyott, egy boldog szerelem családdal. És a volt feleség ezt helyesen érzi szerintem. Még akár újra össze is jöhetnek."
A legújabb Kiskegyed hosszú cikke szerint pontosan efelé haladunk. Mint írják, Pitt a gyerekkel otthagyta Jolie-t és meg se állt Anistonig, aki sugárzó arccal fogadta be gyerekkel együtt.
Mondom, hogy jó jós vagyok:-)
Angelina fórumos rajongói újra reménykedhetnek:-DDD
Ez úgy jön ide, hogy amíg írásban van, addig egy megfelelően ügyes emberke úgy ferdít, ahogy akar. Mint a példa mutatja, egyes esetekben még az elhangzott mondtatot sem kell megváltoztatni ahhoz, hogy az adott mondat igazságtartalma megváltozzon.
Ez kétségtelen, csak nem értem, hogy jön ide. Egy teljes interjúban elhangzott szövegnek azért elég nehéz csupán központozással megváltoztatni az értelmét. Az az újságíró, aki erre is képes, már igazán adhat magára annyit, hogy inkább értelmes és érdekes kérdéseken töri a fejét, és akkor nem kell utólag belenyúlnia, hogy felturbózza a beszélgetést.
Az idézett mondatot annak idején valamikor a gimi alatt én is felhasználtam egy kollázshoz, egy felöltöztetett Dávid szoborral és más egyebekkel együtt. De már fél órája gondolkodom azon, hogy vajon mit akartam vele kifejezni... :/
A királynőt megölni nem kell félnetek, jó lesz. Ha mindenki vele van, én nem ellenzem. A királynőt megölni nem kell, félnetek jó lesz. Ha mindenki vele van, én nem, ellenzem.
Ugye, hogy néha ugyanannak a mondatnak az értelme csak a központozáson múlik?
"Ha pedig az összes színésznőt nézzük, akkor hosszan tudom sorolni, kik szárnyalják még túl. :-)"
Ha az összeset, aki eddig valaha élt, akkor én is tudok sorolni, de a jelenleg is aktívan színészkedők közül szerintem ő a legjobb. :) Férfiben meg Robin Williams.
"Bármikor önzetlenül segítenek a rászorulóknak, de a magánéletben könnyen hibáznak, mert vakká válnak az egyéb problémákra."
Igen, valami ilyesmire gondoltam. Ketten csak összehozzuk :)
Pár újabb kép - a csajok lazán pizsamában vannak. :-)
A paparazzik meg miért is ne másszanak a másik ember szájába. :S
