...sajna sántít a hasonlat, bármily csábító is, lévén sejtjeink igen távol állnak attól a tudati szinttől, ami minket jelent... így arról beszélni, hogy "szívesen" alkotnak-e mindekt, könnyed gondolat ;-) ...ám mégis van valós elem benne: nélkülünk kevés sejtünk él tovább... mondjuk gyermekeinkben páran...
...mondom: csábító elmejáték, de roppant kicsi valóságeséllyel...
Asimov: érdekes gondolat, de nem szívesen lennék a tagja egy ilyen monstre EGO-nak... akármilyen jónak is tűnik, s akármilyen gyatra is az én ego-m, valahogy nem kívánkozik a dolog...
Azt hiszem most a GAIA elmélettel kapcsolatban is sokan beleesnek egy olyan csapdába, ami a természettudományok és a vallások, filozófiai rendszerek kapcsolatánál elég gyakran elő szokott fordulni (ld. még leggyakrabban: evolúció viszonya a vallásokhoz)
Szóval a tudományos elméletek (márha nem vagy pozitivista) nem azt állítják, hogy az elméletek a valóságot tükrözik, csupán annyit, hogy az elmélet a valóságos folyamatok egy jól használható modelljét adják, függetlenül attól, hogy mennyi közük van a tényleges folyamtokhoz, illetve még inkább a folyamatok értelméhez.
A GAIA elmélet is egy ilyen dolog. Az két megközelítés, tehát a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás, illetve a GAIA féle önnfenntartó rendszer abszolút nem zárják ki egymást, csupán arról van szó, hogy a két modell eltérő célokra használható.
Az alkalmazkodási modellből az egyes élőlények, fajok, fejlődését, szaporodását lehet jól vizsgálni, míg a GAIA modell a teljes makrorendszer vizsgálatához használható.
Maga a tudományos elmélet összesen ennyit mond. Ettől függetlenül a GAIA-nak, illetve az elméletnek, adhatsz transzcendens értelmet is, (tehát valami olyat, hogy a valóság működésének megfigyelt állapotának értelme pontosan a GAIA szerű működés, és a többi modell, megfigyelés az csak ez alá rendelődhet) de ekkor ez már kívül esik a tudomány körén, és hitté válik. - Ettől persze még érdekes marad a dolog.
A nevét akkor kapta, amikor hazatértem Angliába: egyszer William Goldinggal, a neves íróval, aki szomszédunk és barátunk volt, megosztottam elképzelésemet. A legtöbben nem tudják, hogy Golding eredetileg fizikus volt, így aztán jól értette a tudomány nyelvét. Amikor felvázoltam a hipotézisemet, azt mondta: - Jim, egy ekkora ötletnek egy megfelelô nevet kell találni! Én azt javaslom, hogy kereszteld el Gaianak!
Nos igen, valóban ilyesmiről van szó. Olyan, mint egy tudatos törekvés. Bár a vasgolyó is tudatlanul gurul a lejtőn lefelé, mégis egyensúlyi állapotra törekszik.
a földi élet maga tartja fönt a környezete egyensúlyát saját maga részére
...én úgy érzem, hogy nem kicsi antrpomorfizmus húzódik meg emögött :-))) ...hogy mi ez? Nos egy folyamatot "akarattal", "tudattal" ruházunk fel, amikor így fogalmazunk...
Mint már írtam, még nem olvastam még idevágó és alapos elemzést a GAIA elméletről, s így egyelőre amögött is ugyanezt érzem... keresem a könyvet, s majd utánna érvek is jöhetnek, most csak ezek az érzések :-)
Asimov jó koponya volt, de én nem a sci-fi részre gondoltam. Arra, hogy a földi élet maga tartja fönt a környezete egyensúlyát saját maga részére. Az elv úgy tűnik, hogy működik is. Engem az a rész érdekelne, hogy vajon hogyan indult el ez a folyamat, és hogyan vált egyensúllyá.