azert ne legy naiv! nagyon kevesen voltak azok akik az elmult rendszerben (legalabbis vmelyik szakaszaban) nem kompromittalodtak igy vagy ugy. raadasul a legtobbje, nem nagypofaju, erkolcstelen volt. marpedig manapsag "igazi politikus" csak ilyen ember lehet. nem veletlen, hogy az un. ellenzeki emberek legtobbje kikopott a politikabol es helyuket a torteto, nagypofajuak vettek at. (minden partban)
en azt tapasztalom, hogy politikusnak a jozanabb emberek mar nem mennek, mert nem birja a gyomruk.
igy a meriteskor a legtobb "hal" 2-3 osztalyu selejtes lesz csak.
Ez a Demszky cikk úgyanúgy hibás mint a többi amelyik összemos.
Erre felé az indexhülyék összemosnak mindenkit ügynöknek mert lusták megtanulni a különbséget.
Demszky a másik oldal.
ő mindent nyilvánossá tenne.
az egyik - lustaságból, tudatlanságból - hülyeségeket, butaságokat ír, a másik nem vitatott jóindulatában olyan naív mint a Babi baba.
ime :..."....Ezért erkölcsi parancs az, hogy a lezárult korszak teljes iratanyagát hozzáférhetôvé tegyük, minél nagyobb részét minél rövidebb idô alatt publikáljuk. ........."..........
Tegyük fel, hogy valaki berúg és megteszi.
azonnal kivégeznek 10-20 hírszerzőnket. A szövetségesek is.
Egy jól fedett hírszerző család telepítése úgy 20 év munkája.
Egy nap alatt le lehet nullázni.
Pár éve az egyik NATO tagállam belügyminisztere akarattal / tévedésből közzé tette a hírszerzőik névsorát.
A névsor fele halt meg fél éven belül.
a másik fele lelépett vagy átállt ???
Egy rendszer kiépítése több száz ember több éves munkája.
Felmérte gáborunk, hogy mit írt ?
Belegondolt ?
OK.
Dobjuk fel a saját hírszerzőinket saját elhárítóinkat.
Ki ad helyette másikat ?
Mennyi idő amíg új rendszerünk feláll ?
Mit csinálunk addig ?
"Kár, hogy a történelmi amnézia fenntartásában a két legnagyobb párt — más-más okból – egyaránt érdekelt. Az MSZP rózsaszínre szeretné festeni a kommunista múltat, elbagatellizálni a totális megfigyelést, hogy saját múltját megszépítse. A Fidesz ki szeretné törölni a történelembôl a valódi demokratikus ellenzék működését, mert vezetôi abban még nem vehettek részt, és az egy másik párt, az SZDSZ erkölcsi tôkéjét növeli. Ezt elérendô a régi módszerekhez és a régi gyakorlathoz nyúlnak vissza."
A"z ilyenekről fogja majd G.S. szakértő megállapítani, hogy a szovjeteknek dolgoztak és nem a hazájuknak és mindenfélét jelentgettek a környezetükben élő becsületes antikommunistákról, akkor is ha ennek nincs nyoma."
Jelentgettek ezek mindenrol! Meg arrol is, hogy a kulfoldi utakon ki mit mereszelt mondani a targyalopartnereknek es meg azt is, hogy tobbet mosolyogtak-e a kelletenel.
transport :
Ez ma is kötelező.
Ugyanígy.
Legalábbis pénteken még kötelező volt.
Demszky Gábor
A hónap üzenete
--------------------------------------------------------------------------------
Tíz évvel a rendszerváltás után még mindig beszélni vagyunk kénytelenek a magyarországi kommunista diktatúra százezernyi áldozatának erkölcsi kárpótlásáról. Pontosabban: ennek az erkölcsi kárpótlásnak az elmaradásáról. Pedig a „totalitarizmus gyökereit" csak akkor tudjuk elvágni, ha valóban demokratikus jogállami módon szembenézünk a kommunista múlttal. Ez a szembenézés azonban mindmáig csak nagyon felemás módon történt meg, pedig Magyarország csak egészséges nemzetként juthat valóban vissza Európába. Az egészséges társadalomhoz egészséges környezet, egészséges életmód és egészséges egészségügy kell. De ez nem elég. A társadalomnak mentálisan, lelkileg is egészségessé kell válnia.
Közép-Európában, így Magyarországon is, a két legfôbb szociális lelki betegség: a társadalmi léptékű paranoia és a társadalmi mértékű amnézia. Mindkettô csak akkor gyógyítható, ha a diktatórikus közelmúlttal szembenézünk, ha a megfigyeltek és üldözöttek információs kárpótlási jogát érvényesítjük. Márpedig ez eddig nem történt meg. Ezt bizonyítja az abszurd magyar „ügynöktörvény". És ennek következménye az abszurd magyar megfigyelési botrány.
Ezeknek az abszurditásoknak a gyökere a tíz évvel ezelôtti rendszerváltás idôszakába nyúlik vissza. Amikor egy diktatúrát békésen számolnak fel, elnyomó apparátusát nem zúzza szét forradalom, a társadalom szembekerül azzal a kérdéssel, hogy mi fontosabb a számára: az, hogy a rendôrállam maradványait felszámolja, vagy pedig az, hogy az állam elnyomó apparátusának működôképességét megôrizze. Legélesebben ez a kérdés a megbukott diktatúra állambiztonsági szervezetével kapcsolatban merül fel. Ha a demokratikus állam felszámolja az elôzô rendszer államvédelmi szervezetét, akkor – legalábbis egy átmeneti idôre – lemond arról, hogy hatékony hírszerzô apparátussal rendelkezzen, elveszíti a kémelhárítást, és lemond a politikai rendôrségrôl, amely felderítheti a politikai terrorizmus elôkészületeit, és kezdeti stádiumban meggátolhat minden olyan politikai tevékenységet, amely a demokratikus államrendet veszélyeztetheti. Ha viszont a vezetôk kicserélése után átveszi ezeket az elnyomó apparátusokat és személyzetüket, meghagyva rendôrállami felépítésüket, akkor átmenti a demokratikus államapparátusba a rendôrállam legveszedelmesebb részét.
Az 1990 után kialakult magyar demokratikus rendszer nem hozott határozott döntést egyik irányba sem. Egyszerre próbálta a rendôrállamot felszámolni, és egy ütôképes államvédelmi szervezetet fenntartani. A kompromisszumos megoldás lényege az volt, hogy az egykori belügyminisztérium államvédelmi szervezetébôl, a III-as fôcsoport öt csoportjából egyet megszüntettek, négyet átvettek: az offenzív politikai hírszerzést végzô I-es csoportot, a klasszikus értelemben vett kémszolgálatot, a II-es csoportot, azaz a kémelhárítást, a hadseregen belül működô, a sorozott legénység politikai megbízhatóságát felügyelô IV-es csoportot és a technikai apparátust, az V-ös csoportot. Ez utóbbi végezte a telefonlehallgatást, a helyiségek mikrofonos lehallgatását és egyéb hasonló feladatokat. Megszüntették viszont a III-as csoportot, a politikai rendôrséget. A négy csoport jogutódai birtokolják az elôd iratanyagát, technikai felszerelését, továbbá – ez nyílt titok – korábbi személyi állományát. A kémszolgálat jogutóda az elôd ügynökhálózata felett is rendelkezik. A személyi állomány legkompromittáltabb részét leépítették, de új erôket máig nem alkalmaztak, hiszen ilyen kiképzésben részesült emberei az új, demokratikus államapparátusnak nem voltak. A III/III-as osztály elvileg jogutód nélkül szűnt meg. A Nemzetbiztonsági Hivatal, amely sok tekintetben átvette belbiztonsági funkcióit, nem örökölte iratanyagát és besúgóhálózatát.
A demokratikus állam tehát mindent összevetve inkább a korábbi állambiztonsági apparátus tagjainak az oldalán áll, mint azok oldalán, akiket ez az apparátus korábban megfigyelt és terrorizált. A mai államrezon szerint a volt üldözôket és a szolgálatukban állott besúgókat fedezni kell, mert különben homok kerül a mai állambiztonsági gépezetbe. Elbizonytalanodott apparátus pedig nem mer információt gyűjteni. A volt üldözöttek rossz közérzete és esetleges kiábrándultsága viszont nem akadályozza az állam működését.
A megszűnt III/III-as csoport iratai hozzáférhetôk a tudományos kutatás számára, és elvben mindazok, akiket az állambiztonsági csoport korábban megfigyelt, betekinthetnek a személyükre vonatkozó iratokba. Ezeket az iratokat külön hatósági jogkörrel felhatalmazott archívum tárolja, a Történeti Hivatal. A volt üldözöttnek tehát személyi joga, hogy megismerje a rá vonatkozó iratokat az elôbb vázolt „kompromisszumos megoldásnak" megfelelôen. De személyi jog védi a volt besúgót és a volt állambiztonsági funkcionáriust is. Az egykor megfigyelt nem tudhatja meg, hogy ki volt az ôt megfigyelô ügynök. Ha az ügynök neve elôfordul az aktában, akkor azt a sértett kezébe adott másolaton olvashatatlanná teszik, „anonimizálják". A jogszabály a személyiségi jogra hivatkozik. Ha az összes besúgó nevét nem hozták nyilvánosságra, akkor nem lehet közülük néhányat azáltal meghurcolni, hogy áldozataik tudomására hozzák, mit követtek el ellenük – hangzik az érvelés. Ez azonban csak ürügy. Valójában államérdekrôl van szó, nem demokratikus szellemben felfogott államérdekrôl. Ha a régi besúgógarnitúrát kiszolgáltatnák, akkor a besúgókat foglalkoztató állami szerv a jövôben nem tudna besúgókat toborozni. Különösen nem a demokráciában, ahol megfélemlítéssel már nem lehet ügynököket beszervezni. A védelem még a besúgót hajdanán foglalkoztató államvédelmi tisztre is kiterjed.
Az egykori megfigyelt tehát nem tudhatja meg, ki figyeltette, ki volt, aki a besúgó jelentéseit feldolgozta, értékelte, és ki volt az, aki az így megszerzett információt használható formába öntve tovább jelentette a diktatúra politikai vezetésének. Az elfogadható, hogy a volt állambiztonsági szervezet funkcionáriusait is védi személyi jog. Róla se tudhassa meg a hivatalos iratokból még az általa megfigyelt személy sem, hogy, például, valaha elvonókúrán volt. Azt azonban nehéz indokolni, miért minôsül államtitoknak egykori hivatali tevékenysége, ha napvilágra kerülése a mai állam érdekeit nem sérti.
Az államnak az állambiztonsághoz való jogát még mindig elôbbre valónak tartják, „magasabb jognak", mint az üldözöttek jogát üldöztetésük teljes körű megismerésére. Nemrégiben egy levéltárban titkosíttatták egy hírhedt 1947-es politikai per vizsgálati anyagának egyik dokumentumát, mert olyan megfigyelési eljárást ismerhetett volna meg belôle a kutató, amelyet a „szervek" még ma is alkalmaznak.
Én viszont úgy vélem: a diktatúra működési technikájának széles körű megismerése fontosabb közérdek, mint az aktuális állambiztonsági szempontok érvényesítése. Egy nemzet biztonságát sokkal inkább szolgálja az emberi jogok tiszteletben tartása, mint bármilyen, diktatúrából diktatúrába bukdácsoló nemzetbiztonsági szolgálat.
Ezért erkölcsi parancs az, hogy a lezárult korszak teljes iratanyagát hozzáférhetôvé tegyük, minél nagyobb részét minél rövidebb idô alatt publikáljuk. Ebbôl értheti csupán meg a társadalom, hogy a rendôrállam nemcsak a kínvallatást és a kirakatpereket jelenti, hanem a megfigyelés és a megfélemlítés kiterjedt, finom szövésű hálóját. Akik akkor nem érzékelték, hogy a „Nagy Testvér" szeme állandóan rajtuk van, azok legalább tudják meg utólag, hogy akivel politikai szempontból „baj" volt, annak munkahelyére „szignalizáció" érkezett: az állambiztonság fôhatósági összekötôje „javasolta" a munkahely vezetésének, hogy milyen megtorlást alkalmazzon „dolgozója" ellen. Az államvédelem leggyakrabban a munkahellyel végeztette el a megtorlás piszkos munkáját.
Ma azonban Magyarországon – jóllehet a magyar „ügynöktörvény" parlamenti elfogadásánál a német példát tekintettük mintának – a kommunista elnyomás százezernyi áldozata a sorsát meghatározó hatalmi döntések hátterét a mai napig nem – vagy csak alig – ismerheti meg.
Miután a törvény szerint egyedül a „belsô reakció elleni harc" (III/III-as) ügyosztálya végzett bűnös tevékenységet, az Állambiztonsági Fôcsoportfônökség négy további ügyosztálya – a hírszerzés (III/I), a kémelhárítás (III/II), a katonai elhárítás (III/IV), a technikai csoportfônökség (III/V) – olyan magától értetôdôen simul bele a jogállami nemzetbiztonsági szolgálatok működési rendjébe, mintha semmi baj nem lenne vele. Ha egyetlen áldozatról felfektetett dossziéban egymás mögött vannak lefűzve a hírszerzés (III/I), a kémelhárítás (III/II), a katonai elhárítás (III/IV) által keletkeztetett iratok a „belsô reakció elleni harc" III/III-as ügyosztályának irataival, a kérelmezô a törvény szerint csak a III/III-as jelentések megismeréséért folyamodhat – mivel a III. (Állambiztonsági) Fôcsoportfônökség többi szolgálata ma jogutóddal rendelkezik, a jogutódok pedig éppúgy rendelkeznek az 1990 elôtti diktatúra, mint az 1990 utáni demokrácia irataival. Magyarországon tehát a törvényalkotók tréfát csináltak a társadalmi önismeret kollektív, és az információs önrendelkezés egyéni jogából. Ezért aztán hiába tudjuk, hogy az államvédelmi szervek Operatív Nyilvántartójában 1954-ig közel másfél millió emberrôl vezettek nyilvántartást. Hiába tudjuk, hogy 1960-ban még mindig 600 ezer személyrôl, 1966-ban 186 ezer emberrôl gyűjtött az állam adatokat, és még 1990-ben is 164 900 célszemélyrôl. Hiába tudjuk, hogy az ötvenes években évenként átlagosan 200 ezer ember ült börtönben vagy állt az internáló tábor szögesdrótja mögött.
Ezeket az embereket a rendszerváltás óta a demokrácia pártjai sokszor és sokféleképpen megkísérelték megkövetni. Ám az áldozatok túlnyomó többsége néhány információs morzsát kap csupán, többnyire azt, amit amúgy is tud. A legvérlázítóbb, amikor kizárólag a zaklatás, házkutatás, letartóztatás, per, ítélet, börtönbüntetés, rendôri felügyelet tényét és idôpontját közlik a hajdani áldozattal mint „információt".
Nemcsak elvi okokból, a történelmi igazságtétel egyesek szerint szentimentális perspektívájából nézve közügy az, amit szóvá teszek ebben az írásban. Ha a titkosszolgálatok Magyarországon – ahogy ez egy demokratikus jogállamban szokás – kizárólag az ország, az állam érdekeit védenék kizárólag külföldi hírszerzôk, terroristák, valamint a demokráciát erôszakos eszközökkel felszámolni akaró egyének vagy csoportok ellen, és nem volnának egyúttal a mindenkori vezetô kormánypárt belpolitikai harci eszközei is az ellenzékkel szemben – akkor nem kerülhetett volna sor a „megfigyelési botrányra" a maga groteszk kacskaringóival.
E kutyakomédia elkerüléséhez, amelyen csak kínunkban nevetünk, a következôkre lett volna szükség:
Arra, hogy a titkosszolgálatokat és irataikat az MDF-kormány ne saját párt-hitbizományaként kezelje, és ne tüntessen el, illetve szivárogtasson ki iratokat tetszése szerint, konkrét napi politikai céljai érdekében.
Arra, hogy ugyanaz a kormány ne próbálja eljátszani az „igazságtétel" című színjátékot, amelyet részint a bosszú motivált, részint pedig az a vágy, hogy eltereljék a figyelmet az iratokkal való titkos manipulációikról.
Arra, hogy az MSZP vezette kormány ne olyan iratfelszabadítási törvényt fogadtasson el az Országgyűléssel, amely kizárólag a III/III-as ügyosztály irataira terjed ki, és amely az áldozatok információs jogával szemben az ügynökök és a szolgálatok jogát preferálja.
Arra, hogy ne olyan Történeti Hivatalt hozzanak létre, amely csak ezekkel az iratokkal dolgozhat.
Arra, hogy a Fidesz-kormány antikommunista retorikával ne kommunista típusú hatalmi központként, az állam helyett ismét a kormányt szolgáló intézményekként, propagandacélokra próbálja felhasználni a titkosszolgálatokat.
A társadalmi paranoia felszámolásához arra van szükség, hogy világosan kiderüljön: ki és milyen mértékben volt áldozat, ki és milyen mértékben volt vétkes a diktatúra idején. Különben tudatlanságból, illetve rosszhiszeműségbôl mindenki mindenkire gyanakszik, mindenki mindenkit rágalmazhat. A történelmi amnézia felszámolásához pedig arra van szükség, hogy a diktatúra teljes körű megismerése elsôbbséget élvezzen az államrezonnal szemben.
Kár, hogy a történelmi amnézia fenntartásában a két legnagyobb párt — más-más okból – egyaránt érdekelt. Az MSZP rózsaszínre szeretné festeni a kommunista múltat, elbagatellizálni a totális megfigyelést, hogy saját múltját megszépítse. A Fidesz ki szeretné törölni a történelembôl a valódi demokratikus ellenzék működését, mert vezetôi abban még nem vehettek részt, és az egy másik párt, az SZDSZ erkölcsi tôkéjét növeli. Ezt elérendô a régi módszerekhez és a régi gyakorlathoz nyúlnak vissza.
Demokrataként ugyanazt várom el, amit tíz évvel ezelôtt. Azt, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok valóban csak a nemzet biztonságával foglalkozzanak, és ne a demokratikus társadalomban és piacgazdaságban tisztességes játékszabályok szerint versengô polgárokkal. Azt, hogy tíz évvel a demokratikus rendszerváltás után az állampolgárok múltra és jelenre vonatkozó információs jogai elsôbbséget kapjanak végre az állami szervek jogaival szemben.
Igaz a Viktor megmondta, hogy : nem vagyunk elegen.
De miért van az, hogy ha jobboldali a kormány 1990-94 és 98-02 akkor az állami felső vezetői szinten megjelennek a kétes , kettős kötődésű egzisztenciák.
A jobb ennyire nem bízik a jobb oldali szavazókban ?
A saját bandájától ennyire fél ?
Annyira lenézi azt a több mint kétmilliót aki rá szavazott, hogy nem mer közülük válogatni nagykövetet, felső vezetőt ?
a jobb oldali felső vezetők miért félnek a jobb oldaliaktól, hogy kívülről hoznak 8 vélt) segítséget ?
az már csak a szerencsétlemségük, hogy általában olyanokat kérnek fel segítőnek akiket eredeti hazájukban, a jobb klubbok nem fogadnak be.
De ez csak minőségi próbléma.
A fő kérdés :
Miért nem elég a jobb oldali vezetésnek a két milliónyi hazai jobboldali polgár, merítéskor ?
Ezt a jogállamiság blödlit honnan szedted?
Minden állam jogállam, ahol az állami akarat valami jogrendszeren keresztül érvényesül.
Az már egy másik kérdés, hogy maga a szóbanforgó jogrendszer milyen.
A mostani államiság a a korábbi jogutódja, az egy másik kérdés, hogy volt egy megállapodás, hogy a III/III-as tevékenység nem felel meg a mai jognak, de a többit megfelelőnek itélték.
(Mostan nem foglakozunk azzal a semmiséggel, hogy a III/III feladatát azér van szervezet amelyik végzi.Ennek az ügynökeit majd egy következő rendszerváltás hurcolja meg::))))
Tenyleg eftasak!
Nem kellene kulonbseget tenni mostan akkor??
Mi lesz ha kitor a fasizmus?
Hogyan tudnak az iranyitasban resztvevo eftasak menedekjogot kerni?
Eleg lesz ha bizonyiccsak hogy magyar allampolgarok a koveccsegeken?
Érdekes módon most a komcsik által vezetett NBH problémásnak tartotta a nemzeti oldal két szakértőjének - Gorka Sebestyén, Kiszely Gábor - kettős állampolgársága miatt a nemzetbiztonsági kockázatát.
Ugyanakkor ugyanez a komcsi vezetésű NBH eddig még egyetlen más baloldali "szakértőknél", parlamenti képviselőknél, állam titkárnál, miniszternél sem tartotta nemzetbiztonsági kockázatnak az izraeli-magyar kettős állampolgárságot. Pedig ilyen izraeli-magyar kettős állampolgárságú parlamenti képviselő, állam titkár, miniszter szép számmal fordul elő a mai magyar közéletben. Nem kezdem el a felsorolásukat, mert nem ez a célom!
Továbbá érdekes módon a nemzeti oldal által javasolt Gorka Sebestyén (angol) és Kiszely Gábor (német) külföldi állampolgárságai egy-egy szövetséges NATO államhoz kapcsolódnak
Izrael nem NATO tagállam, jogilag nem is szövetségesünk. Ráadásul Izrael számos ENSZ határozattal is elítélt, agresszor állam, amely módszeres népirtást folytat a palesztin őslakosság ellen.
Ugyanakkor a kettős mérce alkalmazása miatt mélységesen fel vagyok háborodva és teljes erőmmel tiltakozom ez ellen!
"Megtudhatjuk tőle, Magyarországnak a PÁRT volt a vezető ereje. "
Igen vannak akiknek ez ujonan hat mivel azt kepzelik be maguknak mostanaban, hogy:
"Felvetette a kérdést miszerint mindenki leragad a III. ügyosztály mellett, elmennek azon vastag tény melett, hogy a III ügyosztályt maga a PÁRT írányította és kár állandóan azt emlegetni, hogy az elhárítók és a hírszerzők akkor is a hazát védték."
Pedig dehogy. Erre a Mecs nemregiben ravilagitott, hogy a jogallamisaggal nem egyeztetheto volt a mukodesuk.
"– A volt kormánytagoknak az előző rendszer jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytató állambiztonsági szerveivel való kapcsolata és tevékenysége az Alkotmánybíróság elvi döntése szerint is közérdekű, amely az adatvédelmi törvény rendelkezése szerint nem vonható el a közvéleménytől, csak a törvényben megszabott esetben – fogalmaz Mécs Imre. "
Ha nem lenne erre szukseg, hogy ramutassanak, akkor a Gorkanak, a Kiszelynek meg a Mecsnek nem lenne most munkaja a Medgyessy miatt.
Felvetette a kérdést miszerint mindenki leragad a III. ügyosztály mellett, elmennek azon vastag tény melett, hogy a III ügyosztályt maga a PÁRT írányította és kár állandóan azt emlegetni, hogy az elhárítók és a hírszerzők akkor is a hazát védték
Ez a tanácsadó megéri a pénzét.
Megtudhatjuk tőle, Magyarországnak a PÁRT volt a vezető ereje.
Nem tudjuk, hogy mennyit fog kapni a szakértéséért, de azt biztosan tudhatjuk, hogy a ez a pénz a világ legkönnyebben megkeresett pénze lesz.
Kiszely Gábor
Újabb és újabb adatok kerülnek nyilvánosságra a Medgyessy Péter múltjával foglalkozó vizsgálat során. Rejtélyes módon a hírek, a jelentések rendre hamarabb eljutnak a napilapokhoz, mint a bizottság elnökéhez. Legutóbb a Népszabadsághoz, mely szerint a bizottság két szakértője, Kiszely Gábor és Gorka Sebestyén fennakadt a C-típusú vizsgálaton. A tegnapi Magyar Nemzet pedig arról ír, hogy Csatárdi István, az MSZP szakértője III/2-es volt, azaz a rendszerváltás előtt az elhárítás egyik vezető beosztású főtisztje. A kialakult helyzetről és a vizsgálat Magyarországra is kiható következményeiről Kiszely Gábort kérdezte Haeffler András.
Haeffler András: Hogyan érzi magát, mint különleges nemzetbiztonsági kockázati tényező, ugyanis ezt olvastam Önről a Népszabadság pénteki számában.
Kiszely Gábor: Remekül, kivált azért, mert nagyon érdekelne, hogy a Népszabadságnak ugyan mely források állnak rendelkezésére arról a nemzetbiztonsági "C"-típusú vizsgálatról, amelynek alapján ezt le merészeli írni. Ebben a bizottságban, ahol többed magunkkal szakértőként tevékenykedünk, kötelező a "C"-típusú vizsgálatellenőrzés megejtése. Ennek eredményét a nemzetbiztonsági illetékesek eljuttatják a bizottság elnökéhez, aki egyes-egyedül jogosult arra, hogy felbontsa azt a borítékot. Amidőn a Népszabadság leírta ezeket a sorokat, addig a vizsgálat eredménye nem érkezett meg Balogh Lászlóhoz, a bizottság elnökéhez. Fel kell tehát tételezni, hogy a Népszabadság vagy a valótlanságot állítja, vagy pedig olyan forrásai vannak, amelyek a Magyar Köztársaság Alkotmánya, törvényes rendje szerint illegálisak, illetőleg titoksértőnek minősülnek.
Haeffler András: Mit jelent ez a minősítés, hogy különleges nemzetbiztonsági kockázatot jelent valaki?
Kiszely Gábor: Erről talán vagy a Népszabadságot kellene megkérdezni, vagy pedig azokat, akikre a Népszabadság hivatkozik, csak természetesen nem nevezi néven informátorait, azt mondja, hogy az NBH, vagyis a Nemzetbiztonsági Hivatal. Ott ez úgy látszik egy kategória, amivel befolyásolni lehet egy parlamenti bizottság munkáját.
Haeffler András: Amikor az '50-es évek erőszak szervezeteiről, az ÁVH-ról írt könyvet, akkor is hallatszottak különböző híresztelések, hogy vajon honnan tudhat sok minden titkot. Hátha Ön is beépített ember volt?
Kiszely Gábor: Hogyne, kivált az Állambiztonság 1956-1990 című könyvem írása közben, illetőleg utána hallottam ilyesmiket. Akik ilyesmiket terjesztenek, azoknak esetleg ajánlom, hogy a fejezetek után való jegyzeteket is tanulmányozzák, ahol minden egyes jegyzet meg van jelölve, minden egyes forrás, ezek a források fellelhetőek, kutathatóak a Történeti Hivatalban, a Magyar Országos Levéltárban, a Hadtörténeti Archívumban is és valóban a Belügyminisztérum sokat emlegetett archívumában.
Haeffler András: Napjainkban sokszor elhangzik, hogy a titkosszolgálatok a rendszerváltozás idején úgymond lemerültek, vagyis csöndben voltak, vártak egy jobb időre és napjainkban újra aktivizálódtak. Elképzelhető ez?
Kiszely Gábor: Magyarországon 1990 után, annak dacára, hogy a hírhedt III/ III-ast feloszlatták jogutód nélkül, azonban, hogy a többi titkosszolgálat állományából mennyit őriztek meg a jelenlegi igenis szükséges szolgálatok állományában, ez néha okot adhat probléma fölvetésre, kérdéses, hogy az emlegetett III/ III-asból vajon hányan vannak olyan pozícióban, és olyan iratok birtokában mindmáig, amelyek birtokában zsarolhatóak emberek.
Haeffler András: Az Ön könyvében is lehet olvasni arról, hogy 56 után az Államvédelmi Hatóságot formálisan föloszlatták ugyan, de az újjáalakuló rendőrség átvette a volt ávósokat, más egyenruhában, más beosztásban, de ugyanazzal a mentalitással tovább szolgáltak akár a nyugdíjazásukig, évtizedeken keresztül, tehát a III/ III-ast, illetve a III/ akárhányas részlegeket föloszlatták formálisan, de másutt, máshol tovább dolgoztak, dolgoznak az elvtársak.
Kiszely Gábor: Az, hogy másutt tovább dolgoznak, ez csak természetes, mindig a kérdés az, hogy milyen információk birtokában és hogy mennyire tartanak össze. Meg kell mondani, ez ilyen tekintetben egy nagyon hűséges társaság, összetart, zajlik az információ csere és természetesen bizonyos, nem is olyan nagyon megvetendő anyagi ellenszolgáltatások fejében közösködnek ők egymással és dolgoznak tovább, csak ismétlem, nem hivatalos állományban. Azért azt hangsúlyoznunk kell, hogy akiket a nemzetbiztonságba átvettek a volt III/ III-asok közül, azokat valóban ellenőrzik, tehát onnan nem kell semmiféle összeesküvéstől tartani, semmiféle ávós, vagy belügyes, vagy állambiztonsági összeesküvéstől, azonban meglehet az is, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nagyobb pártja érvényesíteni tudja befolyását. Nem zárható ki a titkosszolgálatoknál is, ezt mutatja legékesebben az is, ha beigazolódik, hogy valóban a nemzetbiztonságtól kerültek ki illegálisan dokumentumok a Népszabadsághoz. Akkor meg kell kérdezni, hogy kinek az érdekében áll ez, természetesen az MSZP érdekében, amelynek érdeke az, hogy a bizottság ne tudja elvégezni munkáját úgy, ahogy ezt a törvény megköveteli.
Haeffler András: A Balogh László által vezetett és Medgyessy Péter miniszterelnök titkosszolgálati múltjával foglalkozó vizsgálóbizottságról nagyon sok cikk szól, nagyjából ugyanazokat írják le a lapok. Van-e olyan momentuma a vizsgálat munkájának, amelyről lehet beszélni, ámbátor a lapok nem szívesen emlegetik valamiért?
Kiszely Gábor: Természetesen van ilyen, nem minősül államtitoknak. Abból kell kiindulnunk, hogy történetesen a Medgyessy-féle jelentések a szolgálati szabályzat szerint begyűjtettek egy úgynevezett levelezési dossziéba, ez a levelezési dosszié, ha nagyon érdektelenek voltak ezek a jelentések, akkor megsemmisítették egy bizonyos idő múltán, ha viszont nem, ami azért egy ilyen magas poszton, ahol Medgyessy Péter SZT. tiszt volt, szinte elképzelhetetlen, tehát ennek a levelezési dossziénak nyoma sincs. Annak sincs nyoma, hogy megsemmisítették volna, vagyis a megsemmisítés tényét nem tekinthetjük bizonyítottnak. Ezzel szemben számolnunk kell azzal, hogy ennek a levelezési dossziénak bizonyos részei még mindig valahol kószálnak és fölmerülhetnek akár a Belügyminisztérium, akár a Nemzetbiztonság archívumából, ugyanis kiderül, hogy ott azért mégiscsak több ilyen titkos archívum van, tehát vagy ott, vagy pedig - ami még sajnálatosabb - közkézen forognak, esetleg külföldi titkosszolgálatok birtokában, esetleg az alvilág birtokában. Félő, hogy ilyen dossziék, ilyen dokumentumok még a közeljövőben is előkerülnek és ameddig ilyen dokumentumok, előkerülhetnek, addig Magyarország miniszterelnöke zsarolható és Magyarország is zsarolható. Érdekünk az, hogy minden ilyen dokumentumot felül vizsgáljunk igazságtartalmára, eredetiségére és hadd hangsúlyozzam azt, hogy addig, amíg a veszélye annak fönnáll, hogy ilyen dokumentumok előkerülhetnek, márpedig fönnáll, addig van és lesz Medgyessy-ügy, függetlenül attól, hogy mikor záródik le a bizottság munkája.
Haeffler András: Ahhoz, hogy a dokumentumok előkerüljenek, hogy a dokumentumok felkutatása érdekében mindent meg lehessen tenni, a politikai pártok közötti konszenzusra lenne szükség. Ez viszont nincs, következésképp nem fognak előkerülni a dossziék.
Kiszely Gábor: Ebben nem lehetünk annyira biztosak, mondjuk az egész ügy kirobbanása is, mutatja nekünk, mint a bizottságnak. Nekünk az országért, parlamenti megbízatását hűségesen, felelősségteljesen vállaló bizottságnak okunk van azt föltételezni, hogy vannak még Medgyessy-akták máshol is, és bizony azt is okunk van föltételezni, hogy ezek eléggé hamar előkerülhetnek.
Haeffler András: Ha már az aktákról és az információkról volt szó, a bizottság előtt meghallgatott különböző magas rangú tisztségviselők, úgy, mint volt belügyminiszter és így tovább, egyöntetűen azt mondták, hogy ők nem tudtak semmiről, szinte alig tudtak valamiről, még Medgyessy Péter titkosszolgálati múltjáról sem és egyáltalán a történtekről alig volt információjuk, vagyis a bizottság előtt nem tudtak semmiről beszámolni érdemben. Mint kutató ezt valószínűnek tartja?
Kiszely Gábor: Semmiképpen sem, tekintettel, hogy ott vannak a szolgálati szabályzatok. Ott vannak aztán olyan, nem a bizottság előtt állást foglaló, vagy esetleg még majd a bizottság elé kerülő hajdani operatív tisztek és III/II-es alkalmazottak, tisztek, maradjunk abban, hogy főtisztek szavai, aminek alapján természetesen nagyon hamar kikövetkeztethető az, hogy ezek a politikusok, hajdani fölöttesek miféle amnéziában óhajtanának szembe nézni, illetőleg mennyire szeretnék, hogy ezt az amnéziát elhiggyük nekik. Nem fogjuk elhinni, természetesen nem is hisszük el és erre a jelentésben majd külön ki is térünk. Még nincs befejezve a bizottság munkája, tehát várható még egy-két meglepetés.
Haeffler András: Képes lesz a bizottság a munkáját olymódon befejezni, hogy születik egy konszenzusos bizottsági jelentés, mert hiszen mindig ez a hivatalos vége egy bizottság munkájának?
Kiszely Gábor: Mindent megteszünk annak érdekében, hogy egy ilyen konszenzusos jelentés létre jöjjön. Amennyiben ez mégiscsak lehetetlennek bizonyul, a polgári frakciók megteszik, megírják a maguk jelentését, mint ahogy a szocialista frakció is megírja a maga jelentését, és e jelentéseket a törvénynek megfelelően a Parlament elé, illetőleg az ország nyilvánossága elé fogjuk tárni. Kiviláglik majd, hogy kinek az érdeke volt az igazság megkeresése hűen, a törvényes előírásokhoz és kiknek az érdeke a további ködösítés, dezinformálás és egy olyasvalakinek a további poszton tartása, aki biztonsági kockázatot jelent a Magyar Köztársaság számára.
Haeffler András: Kormánypárti oldalról politikusok gyakran mondogatják azt, hogy kár megbolygatni a múltat, zárjuk le a múltat, az embereket nem érdekli a múlt. Nem jelent-e nagyobb veszélyt Magyarországra az, hogy ha valóban megbolygatjuk a múltat és valóban ezek a dossziék ellenőrizhetetlen helyekről egyszer, csak előkerülnek?
Kiszely Gábor: Ezzel a múlttal, közelmúlttal mindenképpen szembe kell néznie azoknak, akik valami módon, kényszer hatására, zsarolás hatására, esetleg önként, dalolva, és meggyőződésből közreműködtek, kivált, ha politikai funkciókat vállaltak. Azért hangsúlyozzuk, hogy nincs kettős mérce, ez a fajta igazsággal való szembe nézés ez mindenkire áll, pártpolitikai elkötelezettség nélkül és meg vagyok róla győződve, hogy mindez a nyílt beszéd, a kiállás, a szembenézés csakis erősítheti a polgári öntudatot és ezzel együtt a nemzeti öntudatot és a nemzeti erőt.
Haeffler András: Föltéve, hogy nem lesz konszenzusos jelentés, mindenki külön hozza nyilvánosságra a maga változatát, elvezethet-e ez egy nemzetközi botrányhoz, egy hazai kormányválsághoz?
Kiszely Gábor: A nemzetközi botrányhoz és a kormányválsághoz az vezethet el, ha felbukkannak a már jelzett dokumentumok, ezek a levelezési dossziékban összefoglalt jelentések, vagy akár egy, vagy két jelentés. Mondtam, ameddig az a veszély fennáll, hogy ezek felbukkanhatnak, márpedig ez fennáll, ezt nagyon erősen szeretném hangsúlyozni, addig van és volt és lesz Medgyessy-ügy, és addig bármikor kitörhet kormányválság, bármikor az ország nemzetközi hírnevén csorba eshet, és ezt azt hiszem, közös nemzeti érdek lenne elkerülni. Mi, a bizottság polgári szárnyán mindent elkövetünk ennek érdekében.
Haeffler András: Összefoglalhatjuk úgy, hogy Magyarország nyugalma, biztonsága, a külföldi megítélése ezekben a dossziékban rejlik, illetve abban rejlik, hogy akár az alvilágban, akár másutt tevékenykedő volt III/ akárhányas titkosszolgálati tisztek mikor tárják a nyilvánosság elé ezeket a dossziékat?
Kiszely Gábor: Természetesen ezek a dossziék nem csupán volt III/ Isten tudja hányas tisztek kezében, vannak, vannak azok máshol is, de hangsúlyozom, kimondhatatlan nagy különleges biztonsági kockázatot jelent az ország számára, ha egy olyan ember áll a kormány élén, aki zsarolható, ha ő holnap, holnapután, két hét múlva mondjuk legyünk nagylelkűek, egy hónap múlva lemond, azáltal teheti a legtöbb szolgálatot ennek az országnak. Benne saját pártjának is, mert attól kezdve, remélhetőleg egy olyasvalaki fogja átvenni a kormány vezetését, lehet, hogy más párt élén, aki ha véletlen volt is titkosszolgálati múltja, már azzal kezdi, hogy ezt bevallja, úgy indul neki ennek a posztnak, illetőleg egy esetleges új választásoknak.
Haeffler András: Ha mindenki bevallaná a múltját őszintén, az Ön kutatói megítélése szerint mekkora földindulást okozna a hazai politikai életben?
Kiszely Gábor: Hadd, jöjjek elő a német példával, ott egy darabig attól tartottak, még '90 után egy-két évig, hogy nem csupán karrierek hullanak szét, pályafutások, hanem emberi kapcsolatok is, családi, baráti azáltal, hogy kiadják az ügynökök és az operatív tisztek nevét. Kapni azt az ottani történeti hivatalban szép, telefonkönyv vastagságú könyvecskék. Egy statisztika bebizonyította ennyi év múltán, hogy a kapcsolatoknak pusztán nyolc százaléka, ha megromlott, tehát ez a német társadalom megerősödését szolgálta, egyébként biztos vagyok benne, hogy nálunk is csakis így történhet. Mindenképpen pozitív hatása lenne, ugyanis egy fikarcnyival nem vagyunk rosszabbak, mint a németek.
Kiszely Gábor, a Medgyessy Péter miniszterelnök titkosszolgálati múltjával foglalkozó parlamenti bizottság MDF által delegált szakértője, valamint Gorka Sebestyén, a bizottság rendes szakértője titoksértés miatt, közösen feljelentik a Népszabadságot. Haeffler András interjúja hangzott el.
A"z ilyenekről fogja majd G.S. szakértő megállapítani, hogy a szovjeteknek dolgoztak és nem a hazájuknak és mindenfélét jelentgettek a környezetükben élő becsületes antikommunistákról, akkor is ha ennek nincs nyoma."
Jelentgettek ezek mindenrol! Meg arrol is, hogy a kulfoldi utakon ki mit mereszelt mondani a targyalopartnereknek es meg azt is, hogy tobbet mosolyogtak-e a kelletenel.
"Felvetette a kérdést miszerint mindenki leragad a III. ügyosztály mellett, elmennek azon vastag tény melett, hogy a III ügyosztályt maga a PÁRT írányította "
Oriasi felfedezes.
Elarulok egy titkot: Piripocs kozsegi tanacsat is a PART iranyitotta.
Gorka tegnap nagy felfedezést tett.
Felvetette a kérdést miszerint mindenki leragad a III. ügyosztály mellett, elmennek azon vastag tény melett, hogy a III ügyosztályt maga a PÁRT írányította és kár állandóan azt emlegetni, hogy az elhárítók és a hírszerzők akkor is a hazát védték. Hát persze, a szocialista hazát a nép ellenében, amelynek vezetői bűnözők és hazaárulók voltak, vagyis a III. pontosan a hazaárulókat védte értük dolgozott. Ebben volt oszlopos tag Medgyessy. Gorka majd szépen tájékoztatja a NATO-t, ha megkérdezik, de ha nem, akkor majd ír egy tanulmányt a Magyarországon működő vamzer-kormányról. Azt hiszem, ha eddig nem értette, hogy miért is disszidált 56-ban az apja, akkor most már megérti.
Van. Minden kém hírszerző, de nem minden hírszerző kém. Magyarországon a D209-es tiszt felfedése óta politikai okokból az elhárítósokat is (kommunista)kémnek hívják, ha azok 1989 előtt működtek, mint pl. Járai miniszter az Orbán kormányból.
Az ilyenekről fogja majd G.S. szakértő megállapítani, hogy a szovjeteknek dolgoztak és nem a hazájuknak és mindenfélét jelentgettek a környezetükben élő becsületes antikommunistákról, akkor is ha ennek nincs nyoma. Mindezt teszi azért, mert az apját nagyon megverték az 50-es évek elején, de volt az apjának annyi esze, hogy 56-ban lelépett.
ez a gorka annyira degeneralt, hogy nem csodalom, hogy a kezere csaptak mikor a titokba akart nezni :D
azt mondta stefkanak, hogy nem erti miert vezettek "titkos uton" es rejtve a 3/2-es tisztet a bizottsag zart ulesere, nem erti mitol fel? :DDD
szegeny hulyenek nem meseltek el, hogy aktiv "dolgozorol" van szo vagy ennyire szagerto ez a pupak?
tiramisu = belovai, hát ez tényleg megdöbbentő.
juvenalis üldözési mániában szenved.
Aki Belovai mellett szól, az neki mind belovai nick.
Te is az leszel hamarosan, ha írsz belovai mellett.
Másrészt, valószínű, hogy önmagáról tereli a figyelmet, mert amint hírlik juvenalis = Pick Róbert = pindi és a fene tudja még ki. Én nem tartom nyilván az ilyen agybajos menéseket.
