Igen, érdekelt volna.
Olvastam, hogy Zsuzsával (Jaj, remélem, nem jelent fel, hogy nyilvánosan az igazi nevén neveztem a topikban! :))) ) ketten nekivágtatok, de eltévedés miatt feladtátok.
A CD anyagai között megtaláltam az 2002-es bejárásra készült itinert, ami tartalmazta a 2000-es ttúra teljesítői listáját is, leszámítva a bicikliseket, a huszonegy-két gyalogos teljesítő majd mindegyikét személyesen is ismerem (néhány kivétellel), az ország igen sok részéből érkeztünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon jó időjárás, és (így utólag ugye már tudom) gyönyörű útvonal fogadott bennünket. Az Uppony utáni szakasz (az utcsó néhány km kivételével) teljesen szűz terület volt addig számomra (sajnos azóta se jártam arrafelé), de nagyon tetszett! A nyomvonal végig jól követhető volt, egyszer sem tévedtünk el, pedig akikkel én mentem, szinte mind először jártunk ott. Kár, hogy a legnagyobb erdőségben éjszaka voltunk, azt szeretném még nappal is megnézni!
Együtt induló 4 fős csapatunkból sajnos csak egyedül én teljesítettem a ttúrát, miután utoljára Besze Nándi is kiesett mellőlem, alkalmi túratársakkal próbáltam menni, végül Istenmezeje után Ők is otthagytak, és a vasárnap délelőttöt egyedül szenvedtem végig néhány jól megtermett vízhólyag társaságában. A slusszpoén a végén volt, a kék jelzés végetértével a városban még egy dombot meg kellett mászni 2,5 km hosszan (aztán ugye még visszasétálni a közlekedéshez :)).
Remélem 2020-ban lesz megfelelő felszerelésem. :)
Egy gyalogos bejárásban benne lennék valamelyik tavasszal, de ugyebár idén nem aktuális, most mást kékeket fogok taposni :))
Köszi a kedves szavakat!
Igen, a 2000-es tt után 2002-ben Zete kezdeményezésére volt nyílt bejárás. Ketten próbálkoztak gyalogosan. Azóta minden évben (idén is) van nyílt bejárás, de csak bringásoknak.
A Mikulás CD-t böngészve értesültem erről a topikról, nem is hallottam anno, hogy a 30 éves jubileumi Kohász Kék ttúra után volt még nyílt bejárás, ráadásul kétszer is.
Egyébként már kíváncsian a 2020-ban rendezendő 50 éves jubibeumi Kohász Kék ttúrát! :))
A 2000-es nagyon szuper volt! Igaz, lábfeltörés miatt az utcsó 30 km elég szenvedősre sikerült.
Örülök, hogy leírtad az élményeidet. Mi is nagyon szeretjük ezt a vidéket, de engem még egy plusz dolog köt a Kohász-kékhez.
Az említett erdészeti út valóban a Kohász-kék vonalán fut és az őr is ismerős. Bennünket is megállított. Azt, hogy pontosan merre jártatok, majd jövőre beazonosítjuk.
Természetesen nagyon szívesen látunk Téged és barátaidat is a jelentkezők között.
Nem kell ragaszkodni az együtt tekeréshez. A sporttársaim közül többen is bejárták már az útvonalat. Tudunk több csapatban is menni. Én egyébként kicsit lassabban mennék, mint a többség. A 12 órás teljesítést érzem optimálisnak.
Valószínűleg én már is jelentkeznék erre az időpontra. Feltétel még, hogy megszerezzem a kellő állóképességet:-)). Egyébként most is együttes teljesítés lesz, vagy le is lehet maradni?
Az elmúlt nyáron az egyetlen értelmes kerékpáros megmozdulásom alkalmával jártam a Heves-Borsodi dombságban (dombság, persze, akinek hét anyja van:-)))) ). Nagyon kellemes élményeket szereztem ott ezért vágyom vissza arra a környékre. Mi Putnok felől kereszteztük az Upponyi hg.t és szorost ( nem hittem volna, hogy ilyen is van Mo-n!! ), Mályinkáról Bánkút Szilvásvárad Csernely Járdánháza útvonalon jutottunk el oda (Ózdot nem mertük bevállalni:-))) ). Járdánházáról egy nyugat fele induló betonos erdészeti úton indultunk (ez egy halovány kék jelzéssel volt jelölve, asszem ez volt a Kohász kék??? ), amíg egy sorompó meg nem állított. Leszálltunk, hogy megkerüljük az akadály, mire a mellette levő bódéból jó hangosan kiköszönt valaki. Egy középkorú bácsi volt kopott katonai nadrágban és bozontos szemöldökkel. Elbeszélgettünk. Kiderült hogy az itteni áthaladásunkkor meg kell adni a nevünket, címünket. Néztünk nagyot, hogy itt a semmi közepén kell ez, de vállat vontunk és bediktáltuk a kért adatokat. Arra a kérdésre, hogy miért kell ez a válasz: Mert őrizünk. No erre kíváncsi lettem, mit öriznek: Erdőt és egyéb dolgokat. Hát ezen majdnem megszakadtunk a röhögéstől. Miután az öreg befejezte az irkálást kedélyesen elbeszélgettünk, arról hogy, merre akarunk menni. Az "őr" javasolt egy másik (nem jelzett) útvonalat, mert a túrista utat elmosta az eső és fák vannak keresztbe dőlve. Megköszöntük szépen és távoztunk, az ajánlott útvonal maradéktalanul bevállt. A hegység gyönyörű és teljesen elhagyatott és furcsa. A völgyekben homokos utak, a gerinceken iszonyú dzsungel. Valszeg mi is megjártuk az Ökör-hegyet, de utána egy gerincre tértünk rá (még mindig a Kohász Kéken), de egy fiatal tölgyes, szedres mix egyszerűen blokkolta a továbbhaladást. A hegyoldalba kellett leereszkedni, úgy kerültük meg ezt a részt és az első völgyben dél fele vettük az irányt, menekülőre fogva a dolgot.
Mindenesetre maradandó élmény volt az első találkozás ezzel a tájjal, mindenképp visszavágyom. Azt hiszem arra az "őrre" mindig emlékezni fogok :-))), meg a hozzáállására, eszébe sem jutott, hogy tilos lenne az erdőben mászkálnunk bringával, hiszen józan, egyszerű észjárású ember volt aki csak a kirándulót látta bennünk, nem a "talajerodáló, vadakat zavaró" drótszamarast.
Bocsánat ha kicsit off és hosszú voltam. Remélem májusban ott tudok lenni.
Reggel 8 órakor volt a találkozó a miskolci Herman Ottó park bejáratánál. Három budapesti, egy miskolci, egy kőszegi és öt salgótarjáni induló jelezte, hogy belevág a megmérettetésbe. Az idő nagyon kedvező volt, ettől függetlenül azért a széldzsekit is bepakoltam. Sofőrünk (akinek a fuvart köszönhettük) úgy döntött, hogy három helyen bevár minket így kényelmesebben pakolhattuk a cuccokat. Az útvonal első fele, a BNP kérésére nagyrészt aszfaltozott erdészeti feltáró utakon vezet, ám itt van a leghosszabb emelkedő is, melynek vége a túra csúcsa, a Farkas-nyak 770 m-es magassága. Természetesen gyalogosan lehet menni az eredeti úton is.
Bár viszonylag korán indultunk, útközben nagyon sok helyen már bőven rotyogtak a kondérok az erdei pihenőhelyeken. Nagy döbbenetet okozott az Ómassa fölött látott hótömb. Közelebbről megvizsgálva olyan volt, mint a kő. Egyáltalán nem lehetett benyomni a felületét. Első találkánk Mályinkán volt. A nap még mindig nem sütött, így nem szakadt rólunk a víz. A Lázbérci-víztározónál több kerékpáros családdal is szembetalálkoztunk. Szerencsére egyre jobban van terjedőben ez a kirándulási mód id. Ózdon nagyon kemény pillantásokat kaptunk. Az nyugtatott meg bennünket, hogy kilencen voltunk. Még csak déli 12 óra volt, és már a Gyepes-völgy bejáratánál készülődtünk a túra második, sokkal nehezebbnek ígérkező szakaszára. Innen már a Heves-Borsodi-dombság völgyeit és magaslatait hódítottuk meg. Aki esetleg úgy gondolja, hogy a dombságokban nincsenek komolyabb emelkedők, az meg fog lepődni az Ökör-hegy kaptatóján.
Egyébként továbbra sem értem, hogy ez a tájegység miért „csak” dombságnak van titulálva. Például a Vértes legmagasabb csúcsa is 500 méter alatt van.
Bár az út ott jártunkkor már kissé bokrosodott, megfelelő fizikai felkészültséggel leküzdhető az 545 m magas csúcs. Úgy gondolom, az ilyen vidékekre mondják azt, hogy „ahol a madár sem jár”. A szép kilátópontokról ugyanis lakott települést csak elvétve lehet megpillantani, többnyire tölgyerdők terpeszkedtek a tájon. Sajnos azonban ezek az erdők az utóbbi években elkezdtek fogyni. Több helyen is óriási erdőirtásokat láthattunk, akadt olyan megoldás is, hogy a komplett domboldalt megfosztották erdőtakarójától, majd teljesen felégették az aljnövényzetet is. Kissé kezdtünk már fáradni, de a Vaskapu hágójának megmászását követően már a Hosszú-rét völgyében található három gyönyörű tó feledtette azt. Óriási majális volt kibontakozóban. Váraszón tartottuk az utolsó hosszabb pihenőt, innen egy „erős 30-as” volt még hátra. Közben a nap is erősen tűzött már, így nem számítottunk könnyű teljesítésre. Ezen a vidéken érezhettük legjobban a szárazság okozta megváltozott talajviszonyokat, a földutak ugyanis vagy betonkeménységűre voltak szikkadva, vagy pedig 10-15 cm mély finom homokban kellett evickélni. Ez utóbbi főleg lejtmeneteknél okozott kellemetlen meglepetést. Erre a hátralévő szakaszra is bőven maradtak 400-as csúcsok, (Fehér-kő, Nádas-orom-tető, Rákos-lápa-bérc, Nagy-kő-feljáró,Három-határ) így igazán csak a Pécs-kő-nyereg megmászása után mondhattuk, hogy megtettük a 3200 m szintemelkedést. Sikerült fél hétre Salgótarján központjába érnünk, így bár fél órával elmaradtunk a tavalyi időeredményünktől, de jónak mondható átlagsebességet értünk el a 130 km-re.
Adatok:
Táv: 130,6 km
Szintemelkedés: 3200 m
Szintidő: 15 óra
Eredmények:
Idő: 10 óra 30 perc
Átlag: 12,46 km/h
Max.seb.: 55,9 km/h
Részvételi díj: 200 Ft
Szolgáltatások: gépkocsikíséret, igazolólap, sikeres teljesítés esetén oklevél és jelvény
Kilencen voltunk (mind baicajos) és ebből hatan teljesítettük.
Várok mindenkit sok szeretettel a 2004-es Kohász-kéken május elsején.
A csönd állandósult is, így a hivatalos rajt akkor lesz, amikor lepakoljuk a bringákat. Ez várhatóan 8.00. Ha valaki szeretne velünk tartani az SOS írjon ide, aki gyalog menne, az is írjon és küldöm Neki az igazolófüzetet mailben.
A túra időpontjához annyit fűznék hozzá, hogy eddig az volt a vélekedésem, hogy a május 1. a kitűzött időpont, máskor nem aktuális a ttúra módra történő bejárás. Szvsz igy teljesen rendjén lenne, hiszen azért kell egy kis kockázatvállalás is - nem lenne szép, ha pl. eső miatt halasztanánk :)
