Jobban meg kellene becsülni még azt a pár korcsolyázót aki itthon van, valóban. Nagyon megvan itthon is a klubok preferenciája, mintha az oroszokat vagy a japánokat látnám, csak kicsiben. Ez egy belterjes sportág, annak minden negatívumával együtt.
A megbecsültség hiánya mellett amiatt is kénytelenek elmenni, mert nem tudnak hova menni itthon, ahol igazán lehetne fejlődni. Egy-két nyári edzőtábor (pl. az oroszoknál vagy Olaszországban) nem elég a fejlődéshez. Én úgy látom, hogy ezek mind összefüggenek.
Manapság meg már tényleg bárki elmehet egy másik ország színeiben versenyezni, ha fogja az adott szövetség. Állampolgárság is csak az olimpián való induláshoz kell, EB-n, VB-n simán lehet versenyezni állampolgárság nélkül is.
Még mindkettejüknek több év mire EB-n, VB-n indulhatnak, hiszen nagyon fiatalok, Vivi viszont az életkorából adódóan ott lehetne majd a 2026-os olimpián, az orosz lány viszont nem, hiszen ő 2009-es születésű, tehát csak 2026-ban tölti majd be a 17. évét. Vivi azt is írta, hogy megküzd ő mindenkivel, az nem probléma, neki az nem tetszik, ahogy a szövetség bánik vele és hogy amint elment az SKSE-ből, nem becsülik meg. Az tény, hogy ilyen fiatalon nem nagyon szoktak külföldi edzőt választani maguknak. Valószínű az csak az utolsó csepp lehetett neki a pohárban, hogy ezek után még egy orosz lányt is idehoztak.
Én is köszönöm, hogy összefoglaltad az infokat és ennyi időt és energiát áldoztál rá.
Azzal egyetértek, hogy ha nem tesznek bele elég pénzt, akkor ez a sport nem fog fejlődni nálunk, és tényleg könnyebb külfödről hozni sportolókat (és nyilván oroszt hozni a legkönnyebb ide, több szempontból is). De attól még nem kellene olyan körülményeket teremteni, hogy aki van magyar, az meg elmeneküljön itthonról.
Mondjuk személy szerint én semmilyen sportágban nem nézem jó szemmel, hogy teljesen általánossá vált ez a honosítgatás (mint ahogy a kettős állampolgárság intézményével sem értek egyet). Megértem a logikát mögötte, csak nem tetszik.
Köszönöm goldenwing,hogy ezt leírtad! Hogy ennyi energiát tettél bele! Én azt még nem teljesen értem,hogy Vivit pontosan miért érinti hátrányosan,hogy ide hozták ez az új orosz lányt. Nem úgy van,hogy a gp-knel 2 állomáson lehet csak részt vennie egy versenyzőnek? És nem vehet részt ezen több magyar is? Mármint nem kell ugyanazon az állomáson lenniük. Ha így van,akkor főleg mivel Vivi nyerte a tesztversenyt, abszolút elsősége van a részvételre. A hazai versenyt is ha megnyeri,akkor ő mehet eb-re vagy vb-re stb. Szóval miért probléma mégis neki, főleg,hogy ő a legjobb,hogy itt van egy orosz? Gondolom,valamit nem jól tudok,vagy nem tudok,ezért kérdezem. Köszönöm
Megpróbálom összefoglalni, mi mindent írtak abban a csoportban az ügyről, kicsit hosszú lesz, előre is elnézést.
Szóval augusztus elején kezdődött az egész, még a tesztverseny előtt, amikor Vivi apukája posztolta az ostravai junior GP női indulóinak listáját, amin tartalékként ott volt a magyarok között az orosz születésű Polina Dzsumanyijazova neve is. Többek között azt írta a poszthoz, hogy szomorúan látja, hogy elkezdődött a műkorcsolyában is az orosz lányok magyarországi honosítása, és Polina honosítását elvileg tavaly a tesztverseny után kezdték meg, viszont ők nem tudtak erről, csak a JGP indulói listán értesültek az egészről. Szerinte kitalálták, hogy van magyar kötődés a lánynál és már intézik is, hogy magyar színekben induljon. Ugyanakkor szerinte a külföldiek importálása helyett a magyarokat kellene támogatni, sajnos viszont a vezetőség nem látja Vivi teljesítményét, pedig hét éve a saját hazájának hozza a hírnevét, annak ellenére, hogy soha nem kap semmilyen támogatást.
Vivien bátyja is kommentelt, ő nehezményezte, hogy Polina a junior GP-re be van nevezve, annak ellenére, hogy neki nem kellett ISU versenyen bemutatnia a dupla Axelt és egy tripla ugrást, míg Vivi majdnem nem indulhatott el a tesztversenyen tavaly, mert úgy gondolták nincs ISU versenyen 2A és egy triplája.
Aztán Vivi maga is kommentelt: kétségbe vonta, hogy mennyire kap majd magyar junior GP-n indulási jogot, amikor vele egykorú gyereket hoznak Magyarországra. Kifejtette, hogy az orosz lány kapott JGP indulási jogot, míg ő tavaly nem, csak akkor amikor hazajött és megmutatta mit tud. Szerinte ezzel semmibe veszik a munkáját, a lényeg, hogy oroszok jöjjenek, holott a világ eltiltja őket. Szerinte sok orosznak lesz még magyar hozzátartozója gyorsan, mert „ott ez nem probléma”, mint ahogy a dopping sem. Bezzeg ha egy magyar doppingolna, akkor örökre eltiltanák. Eleve szerinte az oroszoknak akik ide jönnek, Magyarországon kéne eleve edzeniük, és nem Moszkvában.
Augusztus 13-án aztán a tesztverseny rövidprogram után Vivi ezt posztolta: „Utolsó versenyem Magyarországon, de azért tartom magam, még ha nem is a legideálisabb körülményekben érzem magam! Sajnálom, hogy a magyar vezetőségnek nem hoztam elég sikert, hogy szükségük legyen rám. Pedig soha 1 ft támogatást nem kaptam! De legalább emelt fővel megyek! Mindenkinek mindent köszönök, aki szurkolt nekem, és ígérem sok szép programot fogtok tőlem még látni”.
Ezt követően posztolt Berei József „Pepe” anyukája is, aki az utánpótlássport.hu-n megjelent, a tesztversenyről szóló cikkhez a tényszerűség kedvéért odaírta, hogy Pepe azért nem állt ki versenyezni, mert Covid után lábadozik, és az orvos megtiltotta neki a versenyzést. Ami még tőle elhangzott: „Szerencsére új fejezet nyílt a fiam életében, miután elhagyta az SKSE-t. Olyan szakemberek veszik körül, akik figyelnek az egészségére és a versenyző áll az első helyen. Vége annak a korszaknak, amikor az edző megköveteli, hogy betegen, lázasan, félig gyógyultan, sérülésből nem felépülve jégre lépjen.” Ezt követően Pepe anyukája egy másik kommentben kifejtette, hogy a végsőkig kitartanak, pedig a Sebestyén Korcsolya Egyesület ellehetetlenítette Pepe munkáját, háttérbe szorította az orosz testvérpárral szemben (a Vlasenko testvérpárról van szó), holott tavaly decemberben még Juli könyörgött neki, hogy ne váltsanak edzőt, bízik Pepében, de aztán végül nem lett abból semmi. Pepe most már Vivihez hasonlóan Olaszországban, Egnában edz. Szerinte elszomorító, hogy a magyar fiút oroszok miatt dobják el, és nem szabad elhallgattatni mi folyik, pedig sokan félnek és nem mernek beszélni.
A csoportba Vivi apukája posztolta Fürst Judit saját facebook oldalán megosztott véleményét is, aki azt mondta, hogy az orosz lány csodaszépen korcsolyázott, de miután az egyik forgását rontotta, csak a 2. helyen áll a rövid után, ha hibátlanul futja viszont a kűrjét, akkor toronymagasan nyerheti a tesztversenyt. Miután Vivi nyerte 4 ponttal a tesztversenyt, Judit egy szót sem posztolt vagy írt az eredményről (pedig szereti a véleményét kifejteni). Ehhez a poszthoz 49 komment érkezett, Juditot kritizáló vélemények sora, és mindenki egyetértett abban, hogy Judit iszonyatosan elfogult, Vivi apukája egyenesen ostobának nevezte.
A tesztverseny után Pepe anyukája egy képet posztolt Pepéről és Viviről egy nagyon hosszú szöveggel együtt, amit idézek:
„Sorstársak. Jóban-rosszban együtt: Papp Vivi és Berei Pepe. Ez a bejegyzés értük szól, illetve mindazokért akiknek álmaik voltak korcsolyával a lábukon, de elvették tőlük, vagy el akarják venni. Vigyázzunk rájuk! Egy anya segélykiáltását olvashatjátok:
Nagy reményekkel érkeztünk haza Magyarországra 2018 nyarán. Pepe osztrák bajnok volt, tehetségnek kiáltották ki, Sebestyén Juli és az egész egyesülete tárt karokkal várta. Az akkori korcsolyázók szülei figyelmeztettek, nem hozok jó döntést. Végighallgattam mindent Juli módszereiről és arról, hogyan dobja félre a gyerekeket, ha érkezik egy jobb „portéka” (ezt az elnevezést használták), akit nem ő nevelt ki, hanem megörökölt mástól. Azt is mondták, ha nem vigyázok, megöli Pepe lelkét. Én ezt mind nem hallottam meg, mert nem akartam. Azt hittem, uszítás az egész, és különben is, soha nem avatkoztam bele Pepe sportpályafutása alatt a jeges életbe. Ezért nem volt Ausztriában a jégpályán eltöltött 10 év alatt egyetlen konfliktusunk sem. Szóval, így indultunk itthon is… tiszta lappal. Nem volt könnyű: honvágy, új környezet, az országváltás miatt 1 év kihagyás, majd egy komoly műtét, karantén, 20 cm növés. Juli MINDVÉGIG Pepe mellett állt, és szépen dolgoztak együtt. Többször elmondta, hogy Pepe minta tanítvány, nem szemtelen, szorgalmas és óriási akaratereje van, beérik a gyümölcs. Ez így ment három évig. Aztán valami megváltozott…. Hirtelen észrevettem, hogy ugyanabban a kelepcében vagyunk, mint azok, akik panaszkodtak, de nem vettem őket komolyan. Fogytak Pepe körül a sporttársak, a barátok távoztak az egyesületből. Szépen sorban, … majd Pepe is egy nap mellőzött lett. (A miértek egy külön posztot megérnek) Többször leadtam Julinak a segélykiáltást. Majd Pepe is. A fülem hallatára mondta el edzőjének a fájdalmát. „Ez a felirat, hogy HUN, nekem a hazám, a szívem, az orosznak csak betűk, és te őt választottad helyettem”. Többek között ezt is mondta. Aztán mikor Pepe látta, hogy semmi nem teljesült abból, amit Juli megígért, és egy döntésnél mindig az oroszok irányába hajlott, összepakolt. Egnába ment a régi edzői, barátai közé. Én erről hallgattam, mert azt gondoltam, az idő begyógyítja a sebeket. Ám nem! Főleg, hogy Papp Vivit is érintik az itthon események. Szeretném, ha tudnátok, hogy támogatás nélkül edzenek a magyar gyerekek Egnában, csak azért, hogy ők képviselhessék országunkat a nemzetközi versenyeken. Ez most veszélybe került... Tehát, mi, a szülők adjuk meg a lehetőséget, hogy a gyerekeink a céljaikat elérjék.
Mikor megírtam a ma reggeli válaszposztot(idemásolom), több hívást és üzenetet kaptam, hogy köszönik, hogy meg mertem írni. De…. nem félek a retorziótól? Ugye, ez vicc? Nekem kellene félni és nem annak, aki olyan körülményeket teremt, hogy a gyerekek zokognak a jégpályán, az öltözőben, az edzőtáborokban és rettegnek? Innen üzenem, hogy fontos nekem a fiam álma. Fontos nekem Papp Vivi sorsa. Fontos nekem a hazám és a magyar sport. Kész vagyok kiállni a nyilvánosság elé és feltárni az igazságot. Mindenkiért, akinek akár egy csepp könnye hullt Sebestyén Júlia módszere miatt. Ha azt kérdezitek, miért nektek írom le mindezt és miért nem Julinak mondom el, itt a válaszom: Többször tudattam vele ezt személyesen, tegnap is, de csak gúnyosan nevetett és sértegetett, igaz, én is őt. Az indulataimért elnézést kértem, de amit mondtam, az helyén való volt. A fájdalom szakadt ki belőlem. Sok versenyző és szülő fájdalmával együtt. Pepe covidos volt három hete, ezért nem indult a tesztversenyen. Még gyenge. Az egykori edző ezen is élcelődött, nem csak nekem, másnak is! (Többek között ezt kértem számon, miért bántja és hiresztel valótlanságokat a fiamról? Arról a srácról, aki felnézett rá, bízott benne, szerette és hitt a kettőjük munkájában, de cserben hagyta. És akkor még finoman fogalmaztam).
Mondtam Julinak, hogy azt kívánom neki, hogy élje át azt a fájdalmat, amit ő okozott nekünk. Versenyzőknek, szülőknek. Ugye, halljátok a szavamat? És minden zokogó, mellőzött, megbántott gyerekre vigyáztok? Ő a mieink.
És akkor jöjjön a válaszposztom, ami miatt állítólag „félnem” kellene:
Mi, Pepe és én, a végsőkig kitartunk és nem futamodunk meg, pedig az SKSE ellehetetlenítette Pepe munkáját, szemmel láthatóan háttérbe szorította az orosz testvérpárral szemben. Sebestyén Juli decemberben még a lakásunkban sírt, könyörgött, hogy ne váltsunk edzőt. Mindent megígért, mennyire szereti Pepét, bízik benne, csak benne stb... Aztán nem lett belőle semmi, sőt a helyzet még rosszabb lett, Pepét mentálisan szó szerint "kicsinálta". Ezért hagyta el Pepe az egyesületet, ment vissza a régi közegébe, külföldre, ahol mindig támogatták. Ezt csak azért írom le, hogy tudjátok. A magyar edző, a magyar fiút dobta el az oroszok miatt. (És ha még a teljes igazságot tudnátok, mi minden történt pl. Lázasan, betegen futtatta, hiába kértem, léptesse vissza. Mondtam is Julinak, nem tűröm, hogy portékának tartsa a fiamat, mikor emberéletről van szól!!!!) Nem tudom, Juli versenyző korában mit szólt volna, ha ráhoznak egy erősebb orosz versenyzőt. Fél éve hallgatok erről és arról a megaláztatásról, amin Pepe ment át az SKSE részéről. A mostani vihar felkavart bennem mindent. Pepe Egnában edz Papp Vivienn mellett. A kislány kitartó, szorgalmas és jó!!!! Bizonyított, eredményeket mutat fel, és megérkezett Polina Oroszországból. Jogos a család felháborodása. Ne feledkezzünk meg arról sem továbbá, hogy Vivi is Sebestyén Juli istállójából távozott, szintén nem szép körülmények között (ahogy szinte senki sem). Az igazságnak ki kell derülni! Nem szabad elhallgatnunk. Sokan félnek a koripályán. Értük is szólok! Becsüljék meg a magyar gyerekeket Magyarországon! Becsüljék meg a szülőket, akik áldozatot hoznak a magyar sport sikeréért is. Gyerekeinknek álmai vannak, nem vehetik el tőlük mindenféle érdekek, meg indokok miatt. És ne dőljetek be a szép posztoknak, meg a legeredményesebb egyesület reklámnak, mert ha ilyeneket látok, csak egy kérdésem van: Milyen áron?”
Mindeközben Ekker Léna az SKSE-től átment a KSI-hez, amit posztoltak a csoportban és gratuláltak neki a lépéshez.
Lezajlott az ostravai junior GP, amin Vivi 12. lett, Aleksandr Vlasenko pedig 11. ; Pepe anyukája kiemelte, hogy Vivi 35 főből érte el ezt az eredményt, Vlasenko pedig 21 indulóból lett 11. ami azért különbség. Van, aki nem értette, hogy Vivi hogy-hogy indult, nem úgy volt, hogy országot vált? De felvilágosították őket, hogy egy országváltás nyilván nem három hét alatt zajlik le.
A minap megjelent a válaszonline cikk is (illetve annak nyomán a telex cikke is). Ehhez azt írta Vivi apukája többek között, hogy a szövetség azért „üldözi” Vivit, mert el merték hozni az SKSE-ből, ugyanakkor ők nem kértek és nem is kaptak támogatást. Csak nyugalmat és megbecsülést szerettek volna Magyarországtól, és nem a Polina a probléma.
Időközben azt is leírták, hogy Vivi három országtól kapott már ajánlatot, azt nem írták le, mely országok azok.
Nagyjából itt tartunk most.
Nekem a rövid véleményem az egésszel kapcsolatban annyi, hogy egyénileg valahol megértem a kiakadásukat, főleg Vivi esetében, mert még mindig azért a lányoknál a legnagyobb a konkurencia itthon is. Viszont a hazai korcsolyázás színvonala sajnos nem magas, hol van az az időszak amikor volt magyar Európa-bajnoki aranyérmesünk, GP érmünk, olimpiai Top 10-es helyezésünk…hát sajnos, igen messze. Elhaladt mellettünk a világ és nem sokat fejlődtünk. Nincsenek kimagasló edzők itthon, kevés gyerek kezd el korcsolyázni, szóval egyre nehezebb felvenni a küzdelmet már a középmezőny végével is egy Európa-bajnokságon. Amíg nem kezdenek beleölni több pénzt ebbe a sportba, addig sajnos szerintem nem lesz jobb a helyzet. Emellett itthon is megvan a klub preferencia/nyomás, meg persze a politika. Oroszt a legkönnyebb idehozni, mert sok van belőlük, és nyilván az is segítség hogy itthon Vardanjannak megvan minden kapcsolata az oroszokhoz. A fiúk logikusabbnak látom az oroszok érkezését, mert itthon jóval kevesebb fiú megy el korizni, egyszerűen nincs utánpótlás itthon, és az idősebbik Vlasenkonak legalább van már tripla Axelje, ami manapság azért a férfiaknál elengedhetetlen. Négyfordulatost nem is említek. Nem tudom mi a MOKSZ koncepciója, ebbe nem látok bele, de sokkal gyorsabb/könnyebb idehozni egy kész (készebb) korcsolyázót, mint kis kortól betanítani többeket is, és a sportban tartani, fejleszteni őket, az sok pénz, idő, jó edzők is kellenek hozzá.
Szóval itt a rendszerben látom a problémát összességében.
Nem vagy tagja a Korikalauz csoportnak a facebookon? Az egész ügy kálváriája benne van a csoportban, az elmúlt egy hónap kb. másról sem szólt, hogy az érintettek (Vivi, apukája és testvére, illetve Berei Pepe anyukája) kommentek tucatjai során fejtették ki véleményüket a témával kapcsolatban. A hétvégén tudok majd róla hosszabban írni, ha érdekel.
Nem egészen értem ezt. Hogy lehet,hogy Papp Vivien,aki ha jól vettem ki az eddigi eseményeket az egyik legjobb (ha nem a legjobb) junior korcsolyázó nem és nem kerül be a keretbe? Vagy miért kell elmennie? Nagyon nem tudok egyetérteni ezzel a sok orosz honosítással így...
Akkor nagyon korán keltél fel. :) Én 5-kor keltem, de már előtte fél órával elkezdődött a bemelegítés, ezért a két órából másfelet néztem meg. Nagyon érdekes volt az egészet nézni, hogy milyen kemény munka van mindaz mögött, ami a jégen olyan könnyűnek tűnik. Ezt akarta Yuzu ezzel az élő edzéssel megmutatni, hogy milyen munkat van e mögött, és nem minden csillogás, valamint, hogy sportolóként tekint magára a továbbiakban is. Nagyon jó formában van egyébként, a quad Loopját nem láttuk már tőle egy ideje, erre itt kombinációban 4Lo-3T-t meg ugrott, ilyet még akkor se láttunk tőle versenyen sem, amikor 2016/17-ben behozta először versenyre a 4Lo-t. Láttunk 4A-t is próbálni, bár nem ezen volt a hangsúly ezen az edzésen. A Seimei-t pedig háromszor lefutotta, a harmadik tökéletes volt, gyakorlatilag azt láttuk tőle ami a pyeongchangi olimpián tervezett volt a kűrben, 4 quaddal tisztán itt.
Kb. fél évente tervez majd ilyen élő edzést bemutatni, csak még ki kell találnia pár dolgot, hogyan is csinálja: például a zenék szerzői jogai miatt most elég korlátozott volt, mire korcsolyázhat (nagyon sok pénzbe kerülhet minden dal felhasználásáért a szerzői jogokat kifizetni, és nem is csak a pénzről van szó, hanem eleve engedélyt kell kérni. Emellett egy csomó olyan költsége van egy ilyen streamelésnek, hogy pl. korcsolyapálya bérlése, kamerázás fizetése, logisztika megszervezése).
Látszott, hogy kicsit izgult, hiszen nyilván először csinált ilyet, és szerette volna hogy minden jól menjen a közvetítéssel. Ennek ellenére a nyomást nagyon jól bírja.
Egész döbbenetes volt nézni a számokat amúgy, 107 ezren nézték a Youtube-on amikor a jégen volt, azóta több, mint 2 millióan nézték meg a videót. Ezek hihetetlen számok. Közben pedig 600 000 feliratkozója van már, és mindezt hat nap alatt érte el.
Van, amikor egy-egy korcsolyázó hasonul az edzőjéhez, de Lambielnél jobban érzem ezt. Amikor korcsolyázik valaki és azonnal az edző jut eszedbe róla, és pl. Vasiljevs-nél nagyon ezt látom, de újabban Shománál is egyre inkább.
Anno Javier Fernandezt is kikupálták Torontoban, ahol a korcsolyázás stílusa emlékeztetett engem Orserre, és ehhez hozzájöttek a programjai is, amik szintén visszaidézték az ő stílusát. Yuzunál sose éreztem ezt viszont, neki megvolt mindig is az egyedi stílusa.
Kazuki szerintem kevésbé Misha hatás: ha megnézed a 2017/18-as programjait, akkor is bohókásabb volt már, és akkor még nem dolgozott együtt Misha Gevel. Benne pl. nem látom annyira Mishát, nála is inkább azt, hogy a saját stílusa amit csinál.
Én nem akartam felkelni, de rossz éjszakám volt megint, szóval 3.15-től fel voltam, és akkor már persze megnéztem. Fogalmam sincs, hogy tud bármit is csinálni, miközben kamerák erdeje mered rá és embertömeg áll körülötte pár lépésnyire. Meg lehet ezt szokni?
Nyilván én is jobban szeretem, ha egy korcsolyázóban nem az edzőjét látom, csak azt nem tudom, hogy más edző tanítványai is ennyire hasonulnak, vagy ez egy Lambiel-specialitás? Teszem azt, Tomono Kazukit is azért szeretem, mert mer más lenni, mint a többiek, egy kicsit bohókásabb, egyénibb. De nem tudom, hogy ez mennyire ő maga, és mennyire Misha Ge hatása. (Ha már Kazuki, itt az új rövidprogramja: https://youtu.be/FaLsxOv3p9w)
Én biztos felkelek 5-kor és megnézem az élő edzést Yuzu csatornáján.
Egész elképesztő, hogy 2 nap alatt közel fél millió feliratkozója lett és az első videót több, mint 2 millióan nézték meg, 61 ezer kommenttel (!) alatta, ezek hihetetlen számok. Összehasonlításképpen az ISU-nak 10 év alatt 250 ezer alatti a feliratkozóinak a száma, 4000-nél több feltöltött/streamelt videóval.
Lambiel versenyzőiben Lambielt szoktam látni, Vasiljevs-ben, Shomában is. Szerintem jobb ha egy korcsolyázónak saját, egyedi stílusa van és nem az edzője jut eszembe arról, hogy korcsolyázik.
Yuzuru Hanyu:"Nem szeretem azt a szót, hogy visszavonulok. ' Számomra ez nem egy befejezés, hanem egy kezdet. "Egy cseppet sem vagyok szomorú. Lehetőségeket és módokat akarok teremteni, hogy az emberek lássanak korcsolyázni, ne csak a versenyszínpadon. "…
Kívánom neked jinjang, hogy legyen lehetőséged őt élőben látni valamikor. Sok-sok év áll előtte profi korcsolyázóként, nagyon sok lehetősége lesz, és ki tudja, hova vezet majd az útja. Bízzunk benne, hogy eljön valahova közelre majd.
Szerintem nekünk nagyon nehéz elképzelni, mi mindenen mehet keresztül egy olyan versenyző, mint ő, és itt most nemcsak az embertelen mennyiségű munkáról van szó, amit korcsolyázóként beletett az elmúlt évtizedekben, hanem a sérüléseitől kezdve a hihetetlen mentális teherről és elvárásokról is, valamint arról, hogy a belefektetett munka nem úgy hozza meg az eredményt, ahogy az abból következne. Nem meglepetés, hogy igen fájó lehetett neki szembesülni azzal, hogy hiába fejlődik korcsolyázóként, az nem látszódik meg a pontjain különböző okok miatt és ez is az egyik oka annak, hogy nagyobb örömmel töltötte már el az, ha olyan közönség előtt korcsolyázott, ami jobban elismerte az előadásait, mintsem hogy versenyeken győz-e vagy sem.
Most, hogy a versenyprogramok miatti megkötésektől szabadult, tényleg szabadon korcsolyázhat majd arra, amire akar, úgy, ahogy ő azt elképzeli. Biztos vagyok benne, hogy a korcsolyázását még sokáig élvezhetjük nagyon magas szinten. Népszerűsége a csillagos egekben van, bármennyi show-n vesz részt majd, telt ház lesz majd, és a jövőben is lottózni kell majd azért, hogy látni lehessen őt. Ezt leginkább Japánra értem, de ha valaki, akkor ő a világ bármely pontján képes lesz majd stadionokat megtölteni nézővel. :)
Igen, én is olvastam, amit a pontjai alakulásáról mondott tegnap. Össze is facsarodott a szívem; szegény, mióta emészthette ez őt. :-( Ilyenkor jön ki az, hogy ő egy udvarias japán (noha maguk a japánok sokszor kritizálják, hogy túl nyíltan fogalmaz), aki képes háttérbe szorítani a saját érdekeit mások miatt. Valahogy nem tudom elképzelni egy ... hm, teszem azt Ilia Manilinről, hogy minden szó nélkül lenyelne egy ilyen bírói hozzáállást, ráadásul hosszú éveken át, és nem hagyná ott az egészet jóval hamarabb.
Remélem, a próféta beszél belőled, és egyszer az életben lesz még lehetőségem élőben látni. Pedig azt kutya nehéz lenne megszervezni, mert a rossz lábam miatt én már nagyon nehezen mozgok, a várost se hagytam el már több mint 10 éve. De Yuzu miatt nem csak Pestre, de akár Bécsig is elmennék, vagy bárhova, ahova vonattal el lehet jutni.
Nagyon jól megfogalmaztad. Yuzu azt mondta ma többek között, hogy 2015-ben a program komponensekre közel maximális pontokat kapott és azóta csak fejlődött, a pontjai ennek ellenére csökkentek azt követően. Boldogabbnak érezte magát olyan közönség előtt korcsolyázni, ami több elismerést mutatott, és nem csak a győzelmekről vagy vereségekről volt szó. Azaz, pontosan tudta, hogy bántak vele a bírók, és a nyilatkozataiból úgy tűnt, sokkal inkább szeretett már inkább gálákon részt venni, ahol jobban elismerik őt, mintsem versenyeken. Ez nagyon fájó lehet egy versenyzőnek, főleg neki.
Ne aggódj, mert azt is mondta, hogy szeretne olyan eseményeken is részt venni, ahol olyanok is láthatják majd őt akik eddig nem láthatták. Tudja, hogy szerte a világon mennyi szurkolója van, és szerintem ezt figyelembe fogja majd venni, ha szervezi majd a jövő show-jait. :)
"a második olimpiai arany után érezhetően tolták őt ki a sportból"
Ezt nagyon jól megfogalmaztad, nekem is ez volt az érzésem, és a mostani szabályváltozásoknál is ugyanez volt az első gondolatom. Nyilván nem jó az egy sportnak, ha valaki annyira magasra teszi a mércét, hogy az aztán nagyon sokáig felülmúlhatatlan lesz, de Yuzu annyival több volt, mit a pontjai, a rekordjai, az eredményei. Szerintem nagyon jó felé tolta volna a sportágat, ha nem ellene, hanem vele együtt dolgoztak volna a szabályokról döntők és a bírák.
De hát ez van, így is csodálatos karriere volt, mint versenyző, és mostantól sokkal egyszerűbb dolga lesz, sokkal jobban meg fogja tudni mutatni, mi is van benne. Csak attól tartok, hogy főleg Japánban fog maradni (már csak a Covid miatt is), és mi, külföldiek le fogunk maradni az előadásairól, mert csak helyi közvetítések lesznek. Élőben meg még kevesebb esély lesz látni.
Igen, volt július elején a JSF honlapján a profiljának a frissítése, amiből szintén arra lehetett következtetni, hogy folytatja. Szerintem akkor a JSF sem tudott még semmit. Ez az elhatározása a pekingi olimpia után és a Fantasy on Ice alatt született meg, tehát már régebben. A FaOI alatt volt egyébként az ISU Kongresszus, amin döntöttek a szabályváltozásokról. Szerintem az is közrejátszhatott a végleges döntésében.
Július elején már jelezte Yuzu menedzsmentje, hogy lesz egy sajtótájékoztató, de helyszínt, időpontot kellett foglalni, és közben még a volt miniszterelnök, Abe Shinzo is meghalt, amik mind olyan tényezők ami miatt valamennyit késhetett ez a bejelentése.
Plushenko tényleg kihagyott pár szezont, de nagyon más volt akkor a férfi műkorcsolya állapota. Szinte mindenki csak triplákat ugrott, Plushenkonak könnyebb volt visszatérni. Yuzu szerintem biztosan, nem fog ilyen döntést hozni, akármennyire is hiányzik neki majd a versenyzés.
Az biztos, hogy nagyon sokat lehetett Yuzuért aggódni. Sokat volt sérült, voltak bizonytalanságok. A pontozás az utóbbi időben nagyon negatív irányt vett, és 2018 óta, a második olimpiai arany után érezhetően tolták őt ki a sportból.
De Yuzu nem fog eltűnni, szerintem nagyon-nagyon sok show-n fogjuk őt látni, felszabadultan, szabályoktól kötetlenül. Kíváncsi vagyok, milyen tervei lesznek a jövőre nézve.
"A nyilatkozatai alapján talán arra számítottam inkább, hogy még egy nemzetit+hazai világbajnokságot bevállal, amennyiben az egészsége engedi."
Én inkább azon csodálkozom, hogy pár napja, amikor a szezon elején frissült a japán szövetség honlapja, ő még rajta volt, mintha indulna a szezon versenyein. A szöveg ugyanaz volt, mint tavaly, de amikor rákérdeztek, hogy véletlenül nem frissítették az ő adatlapját, a válasz az volt, hogy de igen, mindenkit megkérdeztek, és az alapján frissítettek. Legalábbis ezt hámoztam ki a Twitteren az angol nyelvű információkból.
Ha ez így van, akkor tartok tőle, hogy a lába állapota rosszabbodott megint, és ez eldöntötte a kérdést.
Nyilván az ISU legutóbbi szabályváltoztatásai is ebbe az irányba lökték, meg sok más is. Brianékkel sem tudom, hogy milyen volt az utóbbi időben a kapcsolata, vagy hogyan értékelte az utóbbi idők 'egyedül készülök' korszakát.
Mindenesetre én egyszerre vagyok szomorú és megkönnyebbült. Sajnálom, hogy csak most, a karrierje végén ismertem meg a tehetségét, de valljuk be, nem az én beteg szívemnek való, hogy folyton aggódjak meg izguljak miatt. (Egy kis ördög ott bújkál bennem, hogy most biztos úgy érzi, ezzel vége, de mondjuk 2-3 év múlva lehet, hogy már nagyon fog hiányozni neki a versengés. A példaképe, Plushenko sem bírta ki, hogy ne próbáljon visszatérni. De inkább nem hallgatok arra az ördögre, Yuzu elég nehezen szánta el magát erre a lépésre, és ő elég makacsul ki szokott tartani a döntései mellett.)
A nyilatkozatai alapján talán arra számítottam inkább, hogy még egy nemzetit+hazai világbajnokságot bevállal, amennyiben az egészsége engedi. Nem így lett.
Megkönnyebbültnek tűnt a sajtótájékoztatón, ez a lényeg. Nagyon fog hiányozni. Páratlan karrierje volt, 12 év alatt 2 olimpiai bajnoki cím, 7 VB-érem, 19 világrekord, Super Slam (junior GPF/VB, szenior GPF, 4CC, olimpia, VB arany). A legteljesebb korcsolyázó volt, kiváló technikával (ugrások, forgások), korcsolyázótudással, előadói és interpretációs készséggel, karizmával, olyan ami másnak nincs a mezőnyben. A műkorcsolya sportnak ez egy nagyon szomorú nap.
Anyagilag nagy problémák vannak az ISU-ban, és ez a bejelentés nem segít a helyzeten. A közvetítések már akkor jelentősen csökkentek a japán televíziókban, amikor sérülés miatt nem vett részt versenyen. Pedig az ISU a média/közvetítési bevételeinek nagy részét Ázsiából kapja, Észak-Amerika jelentéktelen tényező, Európa az orosz nélkül szintén gyenge.
Én 25 éve követem a korcsolyát, de ezután én sem szeretném követni többet a versenyeket. Annyi szép más hobbim van, amire több idő lehet ezután fordítani.
Igen, várható volt, több okból is. Folytatja jégshowkban, a 4A-ról sem mondott le, csak nem érzi azt, hogy versenyen kellene feltétlenül megugrania. Bár, hogy ebből lesz-e valami, az kétséges, mert a jobb bokája még mindig nem gyógyult meg.
Malinin szereplése nem volt meglepetés, első VB-je, csak ő hihetette azt, hogy ha már lemaradt az olimpiáról, akkor rögtön babér terem neki majd a VB-n és érmet is szerezhet akár. Aztán a nyomást nem igazán bírta.
Az amúgy óhatatlan, hogy egyre több és nehezebb ugrást látunk, mert ilyen maga a pontozási rendszer, a minél nehezebb ugrások annál több pontot érnek. Van, akit kevésbé érdekel az előadás, nincs meg a jó korcsolyázótudás, aztán rámennek az ugrásokra, mert az adja a legtöbb pontot. Persze nyilván a fejlődés valahol meg fog majd állni, de egyelőre ez volt a tendencia.
A nagyobb probléma az, hogy a bírók olyan pontokat adnak ezekre az ugrásokra, ami egyszerűen nem megérdemelt, csak azért mert nehéz valami, nem biztos hogy jó minőségű is. És ez már önmagában is ösztönzi azt, hogy még nehezebb ugrásokat mutassanak be a versenyzők. Ha normálisan pontoznának, máris nem érné meg berizikózni ezeket a nehéz elemeket.
Pl. egy példa, Chen Lutz-a pl önmagában nem rossz, mert legalább ok, külső élről indítja és nem csal el belőle mint sok más, de ez nem egyenlő azzal, hogy kimagasló kivitelezési pontokat kellene kapjon rá. Sok más ugrása dettó. Mert nem nagyok az ugrásai, nem nagy pályát fednek le vele, nincsen szép testtartása közben, mert felhúzza a vállát és keményen, merev térddel érkezik meg belőlük, kifutó ív nélkül és ezeknek mind-mind meg kellene látszódnia a GOE-kban. +3 meg +4 pontok helyett 0, meg max. 1. kellene és akkor máris 25 pontokkal kevesbbet kapna.
A másik meg a komponens, hogy automatikusan hatása van rá sok kiemelt kedvencnek, aki sok quadot ugrik, pedig nem szabadna meglátszódnia ez második pontszámban.
Ilia Malinin pedig a rafkós másodedzőjével, Arutunyannal együtt nyilván tudja, hogy ha megugrik 5-6 quadot egy kűrben, automatikusan emelkedni fognak a komponensei is, függetlenül attól hogy korcsolyázik, mert amerikai színekben sok "plusz" jár neki, és az ISU is feltétlenül akar egy újabb "sztárt", akivel el lehet adni jegyeket, növelni akarnak nézettséget. E köré csinálnak jó nagy reklámot is. Csak hát nem valószínű, hogy sikeres lesz a recept, mert Amerikában eleve népszerűtlen a férfi korcsolya, másrészt ott nem tudnak valakit eladni csak quadokkal, ahogy Chen esetében is láttuk, hogy hát igencsak fényévekre van egy Michelle Kwan-féle népszerűségtől.
Igazad van, amit a széles tömegekről írsz, de extra feltételek nélkül is csak nagyon kevés ország van ott a topon, néhány edző iskola kiemelkedik, de nem több, ez a sportág mindig is ilyen volt. Sőt még belterjesebb volt, amikor gyakorlatilag Észak-Amerikában és Európában volt csak népszerű és a Távol-Kelet nem volt még szinte sehol.
Bizony, Yuzu nálam is a megközelíthetetlen csúcs. A legtökéletesebben ötvözi a legmagasabb minőségű technikát a művészettel, ami ráadásul teljesen egyedi, a saját stílusa. Mindenben kiemelkedik (ugrások, forgások, korcsolyázótudás, muzikalitása) és van karizmája, amit nem lehet begyakorolni, az van vagy nincs. És akkor ehhez jön minden cím, ami létezik és amit meg is nyert, a 2 egyéni olimpiai bajnoki cím meg olyan amit 70 év alatt csak neki sikerült megszerezni, ez mindent elmond a nehézségéről.
Más: a kínai GP verseny helyett úgy néz ki, Angliában lesz verseny, Sheffieldben (november 11-13.), az orosz GP helyett pedig Helsinkiben november 25-27-én. Tehát így néz ki a GP szezon: Skate America, Skate Canada, Francia GP, Angol GP, NHK Trophy, GP Finnország és a GP döntő Olaszországban lesz.
Kár, hogy nem tudtam megnézni a fiúkat a világbajnokságon, az ISU csak a női rövidprogramot tette fel a Youtube-ra. De olvastam, hogy Ilja mennyire leszerepelt, legalábbis a várakozásokhoz képest. Hát igen, itt előjön az, hogy egyrészt ami edzésen megy, az versenyen nem biztos, másrészt nem csak ugrásokból áll a műkorcsolya. A cikk említette, hogy kb. minden másban fejlődnie kellene még.
Mondjuk nekem már Nathan Chan esetében is zavart és Iljánál is zavar az, hogy ennyire nyomják a quadokat, és egyfajta alapelvárássá teszik a győzelemhez a sok quadot. Az a tény, hogy egyre többen tudnak ilyen-olyan tökéletességgel, egy-két fajta négyfordulatost ugrani, még nem jelenti azt, hogy ez alapképességgé vált a férfi műkorcsolyázók számára. A négyfordulatos még mindig nehéz, még mindig a teljesítőképesség határán van és valószínűleg ott is marad. Szerintem egy sportág akkor indul virágzásnak, ha széles tömegek képesek űzni. A műkorcsolya nem ilyen, de az extra kívánalmak a legjobbak között csak még inkább beszűkítik a választékot, és ezáltal belterjessé, 1-2 nemzet vagy edzőcsapat priviligéumává teszik az élvonalbeli műkorcsolyát (lásd oroszok/Tutberidze). És ez hosszútávon semmilyen sportnak nem tesz jót szerintem.
Yuzu ... :-) Minél inkább megismerem, minél több programját látom, annál jobban lenyűgöz. Nálam biztos, hogy örökre ő marad az etalon, az első. Utána szakadék, és csak aztán jön mindenki más, akinek szurkolni tudok.
Minél többet mutat, óhatatlanul annál több lesz a kritika is, és ezt el kell fogadni, ha ő inkább az önreklámozást választja. Ehhez az is hozzájön, hogy magát nevezi "szerényen" quadg0dnak, és azt is szóvá tette, hogy nem őt válogatták be az olimpiára (azért a világbajnokságon lett volna lehetősége kiugrónak lenni, és alig fért bele a Top 10-be).
Az idő neki dolgozik nyilván, fiatal, és sok minden áll előtte.
De én azért mégiscsak Yuzunak drukkolok a továbbiakban is. :))
Nekem sem tetszik ez a trend, és sokan kritizálják is a kommentekben ezért a "magamutogatásért" (ahogy nevezik). Legalábbis a Youtube-on, ahova nem is ő teszi ki, hanem mások, akik látták az Instáján a videót; ott többször olvastam ilyen megjegyzést. Ráadásul csak remek alkalmat ad ő is és a "másodközlői" is arra, hogy a fanok egymásnak essenek. Amikor meg nem tiszta ugrást tesz ki, akkor rá is ugornak az ellendrukkerei, és szétszedik, hogy mennyire nem jó még az az ugrás. Hát, kell ez neki?!
