Keresés

Részletes keresés

beezer Creative Commons License 2009.09.09 0 0 1588

Dilemma


Mosolyod arany verőfény
Hajad rőt öröm. Nyakad íve
Kecses athéni kancsó.
Szépséged akár egy tőr pengéje.
Bőröd finom delfti porcelán.
Te halhatatlan vagy, én halandó.

Prucika Creative Commons License 2009.09.08 0 0 1587

 

 

Bizonyosság

 

Vannak pillanatok

mikor megszületik

bennünk a bizonyosság,

azon az éjjelen írtam,

amikor a lelkeink

felismerték egymást:

"simogató kezed

a vállamon:

tudom, érzem

majd egy hajnalon."

Honnan tudta a lelkem,

mondd, miből ismerte fel,

hogy eljött az, akire

egész életemben

várakoztam, végre

benned megleltem

az elvesztett

másik felem?

 

muallim Creative Commons License 2009.09.08 0 0 1586

Tenger

 

Tenger hangját

hullámok viszik

kék dalát

 

fentről figyel

sirályok szeme

nem álmom

 

egykor pengett

ő volt a szél

mindenütt

 

bennem kél

delfinek

füttye

 

érzem már

langyos homok

beborít

muallim Creative Commons License 2009.09.08 0 0 1585

 

"életem szerelme, szomorúsága

mind eltűnik, nem több csak mosoly

talán megkapaszkodik a szív

remény, ha felém suhan.. "

Előzmény: dromio (1129)
halkabban Creative Commons License 2009.09.08 0 0 1584

BELLA ISTVÁN:


MARADJ VELEM


Dobol az eső. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád


Mellém is fekhetsz. Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap


És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajadal betakarsz


Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog

blrp Creative Commons License 2009.08.22 0 0 1583

Leopoldo Lugones


A TENGER


A tenger csupa mohó hími éhség,
csípőd körül mint szarvasbika bőg,
s mint roppant kar, óvón ölel a föld
setét szegélye. Bús, opálos fény ég


szemed hártyáján, hajadon, s e tört
csillámok közt mint csillagos fehérség,
őrzöd a haló esték fényességét,
mely soká ring a víztükör fölött.


Akár a melled, lüktető ütemmel
duzzad egyetlen hullámmá a tenger;
magához ránt egy párductáncu forgón,


s morgó, garázda szavakkal becéz,
s hogy finom combjaid közé hatoljon,
hegyesre mered habja, mint a kés.


(Timár György)

halkabban Creative Commons License 2009.07.30 0 0 1582

Fodor András:


Tested kenyerén


Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.


Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.


Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,


és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.


Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.


Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.


Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.

so-veny Creative Commons License 2009.07.08 0 0 1581

Én mindenkiben csalódtam,
Nem sajnált senki.
A szívemrôl, ha daloltam,
Csak néztek rám.


Nem tudtam, hogy a szerelmet
Könnyen kell venni,
És vigaszt sosem kereshet
A szomjas szám.


Örökre el kell temetnem
A boldogságot.
Kit imádattal szerettem,
Rossz volt hozzám.


Én mindenkiben csalódtam,
Nem sajnált senki.
A szívemrôl, ha daloltam,
Csak néztek rám


/Pártos Jenő/

jahorka Creative Commons License 2009.06.21 0 0 1580

Szeitz János:

Viszonzatlan szerelem

 

 

Meg kellett élnem
ennyi évet úgy
ahogy. Nem teszek
számadást másnak
és magamnak sem:
éltem, hogy ezt a
szerelmet megéljem,
viszonzatlanul
fájdalmában is
oly vigaszadót,
élet igenlő
távoli, messze
sugárzó fénye
a titkok mélyén
rejtőzködő ős
kegyes-kegyetlen
akaratából
a kiválasztott
megtartásának.

 

Fénycsepp sugarú
Színes glória
alázat, kegyes
áhítat béke:
úgy makulátlan
életmegváltó
szerelemőrző
fény koszorúja;
bűn televényből
virág nyílása,
hajnal jöttének
vigasztalása;
áldozatkehely
megbékélésre,
buja gyönyörök
megtisztulása;

 


 

jahorka Creative Commons License 2009.06.21 0 0 1579

elnézést...

 

 

Szeitz János:

A kezed ......

 

A kezed, a te kezed
A szemed, a te szemed
A szíved, a te szíved
Hasonlítani máshoz:
Szépet a széphez felesleges.
Számomra így tökéletes.

 

Így él bennem, és vetíti
Lehunyt szemem selymére így:
A kezed, mint a kezed,
A szemed, mint a szemed,
Szíved, mint a te szíved,
Éltetőn ő lüktet véremben.

 

 

Előzmény: jahorka (1578)
jahorka Creative Commons License 2009.06.21 0 0 1578

Szeitz János:

A kezed ......

 

A kezed, a te kezed
A szemed, a te szemed
A szíved, a te szíved
Hasonlítani máshoz:
Szépet a széphez felesleges.


Számomra így tökéletes.

Így él bennem, és vetíti
Lehunyt szemem selymére így:
A kezed, mint a kezed,
A szemed, mint a szemed,
Szíved, mint a te szíved,
Éltetőn ő lüktet véremben.

 

blrp Creative Commons License 2009.06.20 0 0 1577

Olivier de Magny:

HOGY MIT SZERETEK ÉN?


Hogy mit szeretek én kikeletkor, barátom?
A rózsát, szegfüvet, ha szirmát bontja épp,
meg verset írni és kora reggel a rét
víg madaraival versenyt dicsérni párom.


Hűs völgyben szeretem, ha tikkaszt tüze, nyáron
csókolni ajkait, megfogni kis csecsét,
és hozzá fűszerül - mert nincs vágyam egyéb -
nem hús, csak tejszines szamóca kell a tálon.


Ha közeleg az ősz s vele a hidegek,
édes borokat és gesztenyét szeretek,
meg lakmározva a kályhánál melegedni.


Házamba zár a tél, s szobám el nem hagyom,
csak este, maszkosan; és ilyenkor nagyon
szeretek szeretőm karjaiban heverni.


(Rónay György)

beezer Creative Commons License 2009.06.17 0 0 1576
bocs. Ladányi Mihály...
Előzmény: beezer (1575)
beezer Creative Commons License 2009.06.17 0 0 1575
A szerelem olykor...

A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipõfûzõnek, amely kitartott akkor is,
midõn a cipõtalp felmondta a szolgálatot.
nadrágos vakond Creative Commons License 2009.06.17 0 0 1574
Ladányi Mihály: Huszonhat sor a szerelemre

Most kellene elmondani
mennyit jártam utánad, most, amikor
ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt,
ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként,
ismerős a pénztelenség
az éttermek pörköltszagú bejáratánál,
ismerős a gyávák hazudozása,
a sarokbaszorítottak megalázkodása,
és ismerős az álmodozás,
hogy egy sohase-összeizzadt ágyon
tiszta ingben várakozik rám valaki –
Most kellene elmondani: szeretlek,
most kellene mindent elmondani rólad, amikor
ismerős a penge a csuklón,
s a keserű orvosság-íz
az összefogdosott poharakban,
ismerős, ahogy szorongástól
vibrálnak az erek
lehangolt gitárhúrjai,
ismerős a rossz fogak íze a szájban,
mely virágillatot dadogna eszelősen,
ismerős a lassított csoszogás vigasza
a végső nekifutás alatt –
Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt ismerem általad.
halkabban Creative Commons License 2009.06.16 0 0 1573

Váci Mihály:

Nagyon nehéz


Nehéz veled boldognak lenni,
de boldogság veled a fájdalom,
a nyíl tud csak így sebezni:
ha mélyebbre engedi az izom,
nem fáj olyan nagyon.
S ha kitépik talán halált okoz.


Miért cserdült reményeidre
ilyen váratlanul májusi jég?
Ájulást érzek a térdeimben,
ha vigasz szóval hajolok Feléd,
s hogy sírás rázzon, mint szél a virágot,
kézlegyintésed elég.

dromio Creative Commons License 2009.06.06 0 0 1572

Tristan Tzara:

 

 ELÁGAZÁS

 

Nem akarlak elhagyni
Mosolyom úgy a testedhez tapadt
Mint az alga csókja a kövekhez
Hajlott korom mélyén egy jókedvű lármás kisgyerek él
De csak te tudod kicsalogatni házából
Mint kedves hangok a csigabigát


A fű közül
Virágok üde keze tárul felém
De nekem csak a te hangod a kedves
Mint kedves kezeid mint a megfoghatatlan este mint a pihenés


(Somlyó György)

dromio Creative Commons License 2009.06.06 0 0 1571

Pierre Reverdy:

EMLÉKEZET

 

Ha majd eljössz onnét
veled indulok el
de ott tovább is tűz a nappal
és éjszaka egy madár énekel
            Ahogy itt
ha a szelek lehajolnak
eltűnik a hegy
fehér éle megolvad
újra a homokon fekszel
mögötted a sziklapad
aztán semmi
            Felhő halad
az ablakból kiáltás száll
korlátot vonnak a ciprusok
            Sós a szél
még nedves a hajad
Ha majd elmegyünk onnét
valaki ottmarad
visszavár minket
figyeli lépteinket
egyetlen barát
az ott felejtett árnyék
mely a fa alatt únja magát.


(Tóth Judit)

Ezüstcsillag Creative Commons License 2009.06.03 0 0 1570
Zimonyi Zita

Szétpattant öröm

 

Szétpattant az öröm szivárvány burokja,
épp hogy könnyen ráleheltem, érintettem,
észrevettem, óvatlanul hinni kezdtem.
A fénynek nem maradt csak ujjamon nyoma.

Naptalan napommal ürességbe zárva,
nem tart meg, ami tegnap vett tenyerére,
nem vidít fel a színes öröm emléke:
magam festek tájat üres ablakomra.

Hevült önáltatás tűzrakása fölött
arcot pirító megvilágosodásban,
keresve valóságot a hűlt hamuban,
mosolyt tanulok arcomon, korom között.

Fájdalomlépről pergetem le bánatom,
jót teszek a visszanéző változásnak,
nem engedek többé utat ámításnak:
keserű az édes, ha íze ártalom.

 

 

Ezüstcsillag Creative Commons License 2009.06.03 0 0 1569
Zimonyi Zita

Beteljesülés

 

Forgószél volt: ölelt a beteljesülés,
felkapott, vitt szerelmes örömösvényre,
röpített szivárvány szálú képzelődés:
lettem szájhoz szorított csurranó bögre,
szirmot nyitó, bibét nyújtó telt kikerics,
ágon himbálózó napfényfürtös háló,
folyóból felhőbe futó piros kavics,
s ölelt a beteljesülés: bezárt kagyló, –
rézsútos tengelyéből kimozdult a föld,
hócsillagként forró testedre olvadtam,
s lett a naplombot hullató lét örökzöld:
esőcsepp-arcommal szemedre csorogtam, –
kettőnk egébe dobott libidolabda:
előttem villódzó vérvörös karika.

 

Ezüstcsillag Creative Commons License 2009.06.03 0 0 1568
Zimonyi Zita
megalkuvás

 

nem az a fontos, hogy szeress,
hanem, hogy szeretni tudjalak,
érzékeim útjain a színes égők
csodát csillogva villogjanak,
fényárba boruljon fakó hitem,
a hétköznapi örömünnepek
átröpítsenek a kátyúk felett

 

halkabban Creative Commons License 2009.05.31 0 0 1567

Sárközi György


VIRÁGOK BESZÉLGETÉSE

 

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolyongásodban mégis-mégis hozzámhajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.
- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborúlva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
Idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.


- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kiváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

dromio Creative Commons License 2009.05.30 0 0 1566

Apollinaire


MADÁR DALOL


Madár dalol itt valahol
Én azt hiszem hogy a te lelked
Virraszt közöttünk ránkhajol
S tépett bakáknak énekelget


Hallgasd csak oly szeliden búg
Nem is tudom hogy melyik ágon
Teli dalával minden út
Bármerre járok e világon


S mit is mondhatnék lélek ez
De dallá lett s dalol a fáról
S a szívből égi rózsa lesz
Mit is mondhatnék e madárról


Bakáknak ő a szerelem
Az én szerelmem mint a rózsa
Oly szép leány és csak nekem
Dalol a kék madár ma róla


Ó kék madár oly kék vagy mint
Égi szerelmem szíve bájos
Gyöngy éneked kezdd el megint
A távol kattogó halálos


Gépfegyvereknek is ne félj
Talán csak csillag hull sziszegve
Az éjre nap jő napra éj
Kék szerelem hajlik szivemre


(Radnóti Miklós)

blrp Creative Commons License 2009.05.27 0 0 1565

ESŐ


Francis Carco


Esik: ez nagyszerű! Imádlak.
Itthon maradunk, ugyebár:
egymással törődünk mi már csak,
mikor ily késő őszre jár.


Esik. Lenn a sok taxi jön-megy,
autóbusz imbolyog tovább,
s a Szajna uszályai bőgnek,
alig értjük egymás szavát.


Ez nagyszerű; esik. Fülelve
lesem, ahogy az ablakon
pattog a zápor, csepp a cseppre.
S te rám mosolyogsz biztatón.


Imádlak. Ó, hogy sír e csendes
csobogás: akár egy agyő!
Mindjárt elmégy, és mintha, kedves,
szemedben esnék az eső.


(Rónay György)

so-veny Creative Commons License 2009.05.25 0 0 1564

Szép Ernő:
HARAPÁS


Mikor belém mart a foga
Én észre sem vettem bizony
Belém mart, volt hozzá joga
Nyomát nyolc napja hordozom


Megláttam a tükör előtt
Reggelre, édes istenem!
Hogy visszaképzelhessem Őt
Behúnytam elbájolt szemem


Irtózatos hogy meghalok
És elfelejtem a nevét
Sötét hideg semmit falok
Nem szája parfümös hevét


Első reggel viola volt
Az a szerelmes drága nyom
Csuda bolond viola hold
Itt kelt föl a bal vállamon


Borult kék lett (a széle rőt)
Másnap reggelre már a folt
Nézem harmadnap délelőtt
Kerek, kerek hű tintafolt


Negyednap pernyeszínt kapott
Ötödnap lett sápadt hamu
Aztán fehér lett a hatod
Napon, de sárga hajlamú


S tegnap lett barna, halovány
Ma már csak árnyék, lehelet
Nem láttam még ilyen sovány,
Tündéri hervadt levelet.

jahorka Creative Commons License 2009.05.17 0 0 1563

Falu Tamás - Szonett



Mint bolthajtása életednek
Reáhajolok napjaidra.
Én vagyok szíved minden titka
Aki őrizlek és befedlek.

A csillagaid rajtam kelnek,
A holdad rajtam úszik végig,
A felhőd rajtam feketéllik,
Én küldöm könnyét a szemednek.

És oly messziről, mint az égbolt,
Mint ami nem lesz, s ami rég volt
Ledobom magam a kezedre.

S az életedre rácsukódom
Mint drága kincsére az ódon
Hű lakatú ezüstszelence.

</P>

jahorka Creative Commons License 2009.05.17 0 0 1562
Shelley - Indián szerenád


Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még az esti szél nyögött,
Még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
Szellem; az rejtélyesen
Húzott, hozott, vezetett
Ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón
Illat és szél úgy alél,
Mintha mákos álmokat
Tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
A csalogány csöpp szívén,
Mint ahogy a tieden
Kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl fűből!
Halok! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
Szerelmed mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad.

 

jahorka Creative Commons License 2009.05.17 0 0 1561
 

Gyurcsó István:

Szememben hordozlak


Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.
Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.
Gyémánttű reggelek
véstek a szemembe,
hogy az éjszakáim
veled teljenek be.
S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.
Ki tudna elvenni
tôlem, ha nem adlak!
Itt vagy te, a legszebb,
így csak én mutatlak.
Igazítsd meg hajad
két szemem tükrében,
úgyis ritkán látod
magad ilyen fényben.

jahorka Creative Commons License 2009.05.17 0 0 1560

Fodor András:

TESTED KENYERÉN

 

Hogy tested fehér kenyerét

  megosztottad vélem,

ne legyen adományod,

  ne legyen érdemem.

 

Legyen eleve rendelés,

  a sors bocsánata,

amiért pusztulás elől

  kitérnünk nincs hova.

 

Mert nem ott volt a kezed,

  hogy megtaláltalak,

te nyítottad ki értem

  magányosságodat,

 

és nem lopás ,nem önzés

  ha magam rád fonom,

bőrömön átparázslik

  minden tulajdonom.

 

Mig ujjad fűzfarácsa

  tarkóm kosaraként óvja meg,

a hanyatló erő is

  hozzád visz közelebb.

 

Bár fölsebez a hajnal,

  megalvadt csönd az éj,

mig testünk kettős vérköre

  forog, szoríts,ne félj.

 

Mit ér a léten -túli hit,

  a vak remény mit ád?

Utaztunk egymás áramán,-nekünk

 már nem kell más világ.

 

jahorka Creative Commons License 2009.05.17 0 0 1557
Goethe:

Ezer alakban rejtőzhetsz

 

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.

A karcsu ciprus ifju erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.

Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.

Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkaru repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.

Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.

Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!