A lódarazsakról szólva el kell mondjam, hogy annak a bringás lánynak az esete adta vissza a hitemet az emberekben. Előttünk mentek ugyanis, és szegény már a földön ült szederjesen dagadó arccal, amikor odaértünk. Kisebb csoport állt fölötte, bringások és gyalogosok vegyesen. Akkor már el lett látva kalciummal. Az egyik gyalogos srác odaadta a mobiltelefonját nekik, hogy mentőt tudjanak hívni, és azzal ment tovább, hogy maradjon náluk a telefon, majd a célban adják le! Ez a mai világban egy olyan fokú bizalom, amit a hegyeken kívül nem nagyon látni! A célban le lett adva a telefon, és visszajutott a gazdájához, minden probléma nélkül.
A rajtban egyébként Mészi kihirdette, hogy lódarázsveszély van, és mindenki, akinek kedves a testi épsége, menjen a kéken Nógrádig, kerülje a kék keresztet.
A csípésre melegen tudom ajánlani a Calcimusc fedőnevű készítményt ampullában, mintegy 500mg Ca-tartalommal. Ha megiszod, simán lebírja az egyszerű darázs csípését. A lódarázs már nehezebb ügy, ahhoz izomba kéne beadni, de még így is sokat segíthet. A háziorvos kis bíztatásra felírja, mert sajna úgy tudom, vény nélkül nem kapható. Előnye a pezsgőtablettákkal szemben, hogy gyorsabban szívódik fel, és biztos, hogy benne van az anyag.
Hát mi gyalogok, jobban beszívtuk a lódarázstámadást.
Engem csak egy csípet meg a felkaromon, de most se tudom használni a bal kezem.
Ilyen bicepsznövekedést nem látott a világ. Egy nap alatt 5-7 cm. (Nincs olyan csodaszer, ami ezt utána csinálná.) Mondjuk, lassan megállhatna a dagadás, mert tegnap átterjedt az alkaromra, és kicsinálta a könyökömet. Attól félek, hogy ha eléri kézfejemet, akkor nagyon oda leszek, mert az izmom csak dagad, de nem annyira fáj. Ellenben az ízülettel (ami talán nem tud annyira dagadni), ha megmozdítom/megmozdul, az nagyon fáj. Ez sajnos most délutánra bekövetkezet. Olyan mintha lángnyelvek szaladgálnának időnként az ízületeimen.
Sokat gondolkodtam, hogy ha már bekövetkezett a baj, (az első lódarázstámadás), akkor miért nem lehet a többit elkerülni. Az egészhez hozzá tartozik, hogy amikor én elértem a lódarazsas környéket körülbelül 200 m-enként bandukoltunk egymás mögött. És hiába kiabált rám az előttem levő, és én az utánam jövőre mindannyian szépen lassan komótosan belesétáltunk a veszélyeztetett részbe. Az hogy én hülye vagyok, és nem figyelek oda hát az én bajom, de hogy mögöttem is mindenki ugyan úgy belemenetel, az lelkileg talán jobban fájt. Először persze legkönnyebb mást okolni. Én is a szervezők hanyagságának tekintettem azt, hogy ez bekövetkezett. Biztos, ha bejárják volna, akkor ki lehetett volna irtani az egész fészket, vagy más utat kijelölni. Vagy ha mostanában költözött oda a lódarázs raj, akkor legalább szólhattak volna az előző ponton. Aztán, hogy csitult a fájdalmam kezdtek megjönni a gondolatok is: A támadás előtti utolsó ellenőrzőpont 5-8 km-re volt ezt körülbelül 1, 1.5 óra alatt teszem meg, ha itt mondogatják a pecsételésnél talán elkerülhettem volna. De valószínűbb, hogy akkor is elsőre bele gyalogoltam volna. Most, hogy már megvan az első csípésem és nagyon szenvedek, valószínűbb, hogy legalább a darázsfészek helyét és elkerülésének lehetséges módjai után érdeklődtem volna és ez valószínű így is lesz még pár évig. (A mostani lódarázsfészek szerintem a kéktúra Nógrád és Csóványos közötti szakaszán a Cseresznyés patak előtt 30-50 m-rel volt {Nógrád irányába} az út patak felöli oldalán egy öreg fatönkben, enyhén lejtős szakaszon. Mondjuk ez utóbbi azért szerencse, mert ha emelkedőben van a fészek, akkor több csípéssel tudtuk volna csak eltávolodni tőle.) Mivel én 8.10-kor indultam az első futók az adott szakaszon, akiket megcsíptek a lódarazsak csak 1-2 órára távolodhattak el tőlem, így könnyen beleshettem abba a vak időbe amikor a riasztás elért a figyelmeztető ellenőrzőpontig. Tehát a túra szervezői engem értesíteni nem tudtak.
A bejárás: A kéktúra e szakaszát, ha nem is napi szinten, de hetente szinte biztosan járják. Valószínűleg már jó páran találkozhattak a lódarazsakkal, de azok egy egy csoport láttán még nem fújtak riadót, vagy mire fújnánk, és összejön, a brigád (kimásznak a fészekből) addigra a kéretlen látogatok (mi), már tovább is állunk. Valószínű a túrabejárók is így mehettek el a fészek mellett. Had valljam be őszintén, egy bejárás során egy két látott lódarázsról én se szúrnám ki azt, hogy mekkora kellemetlenséget okoz jelenlétük a túrán. A teljesítmény túra esetén viszont a lódarazsak folyamatos izgatásnak vannak kitéve. Aminek Ők hangot is adnak. (Számomra felejthetetlen az a ZZZZZZZZZZZZZZZZ.) Tehát igazából én nemcsak hogy vak vagyok, mellette még süket is. Amikor egy nagypárnányi darázsraj gomolyog (nem kis hangot csapva), akkor mi a nyűnek nem térek ki. Szó, ami szósz, a lódarazsak szóltak.
Ha nem derült volna ki, had írjam le még egyszer. Maga a túraszervező nagyon kevés eséllyel tudnak befolyásolni a túrázókat egy ilyen esetben. (5-8 km múlva ki emlékszik ki mit mondott ) Meg ha a túrázok, nem értesítik Őket mobilon, akkor csak a következő pontra beérés után lehet a dologról tudomásuk. Ami olyan idő vesztesség, hogy ez idő alatt már a túrázók nagy része áthaladt az előző értesítő ponton.
Ha viszont a túraszervezők semmit se tehetnek (vagy amit Ők tesznek az nem ment meg). Akkor nincs más hátra, mint az hogy mit tehetnek, a maguk a túrázok. Kiabálással figyelmeztethetnek, de az jó pár kritérium miatt nem ideális. 1. Nekem is kiabáltak, mégis csak az első csípés után fogtam fel, hogy mi a helyzet (akkor sem a kiabálás miatt). Álltalába az ember nagyobb távolságot tart a veszélyes területtől, mint amit át tud kiabálni. 2. Az az, hogy egyhelyben állni és kiabálgatni a hosszútávon fárasztó, meg az ember be is reked Meg aztán nem egy felüdítő látvány látni azt, hogy akár hogy kiabálok, a szerencsétlen ugyan úgy belesétál Ezt meg tudja tenni az én erőfeszítésem nélkül is bárki. A harmadik: hogy azért szintidő minket is szorít. Jó-jó, hogy segíteni akarok máson, de azért, ha lehet, ne veszélyeztessem a saját teljesítésemet. Szerintem, ha életveszélyről nincs szó körülbelül egy, fél óra az az idő, amit jószántából mások segítségével foglalkozik az ember.
Akkor mit lehetne tenni
Tudom, hogy hülyeség, de valami jelzést kellene elhelyezni Ami jól elkülöníthető Fára írt szöveg kizárva. A mellett én is elgyalogolok. (Még akkor is, ha rovásírással van írva.) Valamit az útra kéne tenni Mondjuk a legideálisabb, ha az útra keresztbe, sárga 10-20 cm vastag szalagot helyezünk. Tudom-tudom azon is bárki továbbmehet, de hát csak nem feszíthetem ki a szalagot 1 m magasan (pedig az aztán biztos, hogy megállít, mert azt a biciklisek nagyon megszívnák. Amin ez az ötlet elbukik, az az, hogy honnan lehetne ilyen szalagot szerezni Ha nagyon erősködünk, akkor még lehet krepp papírt olcsónszerezni, osztani, de ezzel meg az a gond, hogy: ha az ember, ha szerez is ilyet egy év múlva már nem rakja be a hátizsákba. Márpedig nagyon kicsi az esélye annak, hogy 1 éven belül két támadást is elszenvedjen a túrázó Mi az, ami a túrázok többségénél előfordul, és jelzést lehetne csinálni belőle?... Némi ruházat, de azt nem hagyja ott az ember Kaja?... Azt nem vennék figyelembe Marad a papírzsepi, meg a WC papír Hüm Ez utóbbi szalagszerű. márpedig 4-5 m wcpapírt már csak nem sajnál az ember a túratársaitól. Szöveget írni belőle azért butaság, mert mire rájön az olvasó hogy szövegen gyalogol, addigra úgy összetapossa, hogy az olvashatatlan lesz A ráírt szöveg az kicsi. (Nem biztos, hogy olvasható.) Meg könnyen kerülhet az alsó oldalra, meg melyik felén keressem Akkor maradjunk az útra keresztbe kitevésnél. Hüm Egy szalagot könnyen átlépünk komolyabb érzékelés nélkül, de ha kettő vagy több lenne, akkor már sokkal valószínűbb, hogy eszünkbe jut az, hogy ezzel jelezni akartak valamit. Tudom, tudom. Ennek is megvan a szépséghibája. Általában a veszélyes darázs lakta területet a haladási irányba hagyjuk el. Márpedig még kétszer átmászni/megkerülni a veszélyes területet nem biztos, hogy van kedve/ereje a megtámadott embernek. (A turistaúton még el tudunk futni, de ha egy meredek dzsindzsásba támadnak meg (mert ránavigáltuk magunkat a fészekre), nincs esélyünk elmenekülni se.) Tehát ha valaki erre vesztegeti az erejét, legalább annyira legyünk figyelmesek, hogy megpróbáljuk érdemezni, figyelembe venni fáradozását. Ha ráfutunk a jelzésre, és meggyőződünk annak helyességéről, lódarázs esetén ZZZZZZZZZZZZZZZZ, akkor az eredeti jelzést hozzuk felismerhetővé, és ha nagyon jogosnak érezzük, akkor akár meg is duplázhatjuk.
Félreértés ne essék, nem akarok fölösleges új jelzést létrehozni. Ha van ilyen vészjelzés, szóljatok.
Tehát a javaslatom a következő lenne: Ha valamelyik turistatárs vészhelyzetre okot adó dolgot észlel, amire figyelmeztetni akarja társait, akkor helyezzen el a veszélyes területtől (mindkét irányba) 50-100 m távolságban keresztben az úton (az út teljes járt szélességében) (minimum) két wc papír csíkot 1 m egymástól. (Ez a távolság és az ismétlés azért kell, hogy nehogy összerúgják/avarral fedjék a figyelmezetlenebb túrázok, a két csíkot.)
Ha belefutunk ilyen vészjelzésbe és jogosnak ítéljük, akkor a jelzést hozzuk rendbe, esetleg duplázzuk meg (helyezzünk le még csíkokat). Fölöslegesnek ítélés esetén pedig semmisítsük meg.
(Érdemes nem terepszínű {újrahasznosított} wc papírral jelölni, hanem jobban felismerhető fehérrel. Több rétegű papír esetén spórolás képen szétszedhetjük a rétegeket. {Inkább, mint hogy ne jelöljünk.})
Kérem szépen a vastagított szöveget véleményezzétek. És ha jónak találjátok, alkalmazzátok.
Mivel fenti sorok túllépnek ezen túra keretein, a Teljesítménytúra honlapra is felteszem, úgyhogy inkább ott válaszoljatok.
Mi Oszkar00-val 24:58-ra értünk be és legszebb vágyamat is túlszárnyalva nem csak a Virágosnyeregtől vertünk oda neki, hanem már a Kevény nyeregtől, illetve Csobánka felső szélétől. Oszkar00-nak volt egy hihetetlen feltámadása ott, de ezt inkább majd ő mesélje el. Ilyet még nem láttam. :-) Először csak itt-ott kocogtunk lefelé, meg vízszintesen, de ahogy fogyott az idő a reptér után már gyorsítanunk kellett, de később ez sem volt elég fokozni kellett, mert Oszkar00 állandóan nézegette a GPS-t és sosem mondott jó híreket. A házak között futva, mikor végre megláttuk azt a hidat, elkezdtünk vágtázni, ahogy belefért és magunk sem hittük, de kitartottunk az óvodáig. Igy lett meg a 24:58.
És gratulálok mindenkinek, jó volt megint együtt küzdeni veletek!
Ha valaki tud már pontos indulási/teljesítési létszámot, legyen szíves írja be. Én is sikeresen abszolváltam az újabb Maximat. Az időjárás most nagyon kegyes volt hozzánk, a Börzsönyben szinte ki se sütött a nap. Nekem nagyon nyugis volt minden idén, se darazsakkal se kutyákkal nem futottam össze, az erdő is mély csendbe burkolózott. Az utolsó 20km-re elfogytam, bebattyogtam. Klassz volt így is!
Gratulálok minden teljesítőnek! És külön köszönet a Lajosforrási finomságokért!! ;)
7:45-kor engedték el a szervezők az indulókat, bár jópáran már a 6:53-as vonattal ott voltunk. Ez még így is jó döntés volt, mert jó fél órát nyertünk a következő vonattal érkezőkkel szemben. 1** indulót hallottam (száz valamennyi) de hogy ebben benne voltak-e a bringások vagy sem, azt nem tudom. Mindenesetre rengeteg bringás volt most. Én gyalogoltam, de viszonylag elől haladtam végig szerencsére.
Ugyanis ismét történt lódarázs támadás.. Ahogy hallottam, a Saj-kút bérc környékén. Lajos-forrásnál a pontőr mesélt. Őt 6 megcsípte, de szerencsére komolyabb baj nem látszott rajta. Viszont egy női bringás pórul járt, mert vissza kellett menniük valahogy Nógrádba, és mentőt hívni :( Én ennyit tudok, de ki tudja hogy hányan jártak még pórul :-( Én szerencsére megúsztam, de láttam jópár dögöt, és éjszaka is ezt a hangot hallottam a fülemben. Lassan már fél az ember elmenni túrára :(
Na de egy kis pozitívum: 6. BEAC-omat is sikerült megcsinálnom, 22 óra 15 perc alatt. 50-ig eléggé sietős volt, a 4 órás kompot sikerült is elérnem. Túloldalon jó negyed óra pihi, majd Szentlászlóig kicsit haladás. Világosban megcsíptem a Kis Rigót. Innentől már annyira nem akaródzott működni a futómű, így kényelmes battyogással, de biztos célbaéréssel abszolváltam ezt a részt. A célban gulyás, és milánói makaróni(!!) közül lehetett választani. A makaróninak borzasztóan megörültem, ez egy nagyon jó pont volt a célszemélyzettől.
Mi 7:43 kor indultunk. A Börzsöny reggel felhős volt, Nagymarosig türhető volt a meleg, Barát-halomtól aztán már ütött, sötétedéskor kellemes szellő lengedezett, igaz 22:10 re be is értem.
beac maxi behúzva, ahol lehet futva...a kettes kompot elértük, sőt morcosak is voltunk, mert elkényelmeskedtük, az egyes is meglehetett volna, kb 30perc+ kompozás, bruttó 14:29 lett. Jó volt.
ezért írtam, hogy ez a terv, nem voltam még, akiket kérdeztem, azt mondták, ha nincs rossz idő , akkor azért kényelmesen behúzom 6 óra alatt. Meglátjuk. lehet hogy nem. de ez a terv.
Megbeszéltük. Gondolom a lehető legkorábbi rajtot tervezed Magyarkútról. 8 utáni rajttal nagyon nehéz a 2 órás kompot elkapni. A táv és szint adatok alapján nem tűnik annak, de gyakorlati tapasztalat szerint csak néha-néha van futó azon a réven a bringásokon kívül.
Van egy pontos útvonal, de mindenki arra megy, amerre akar. A legkispistásabb túra az egész naptárban, a főrendező biztatásával és ajánlásával. Pl. megjelenik a jobb parton, és azt mondja, menjünk a piroson, mert a kéken vadászat van (és nincs). Egyelőre még nem büntetik, ha követed a kijelölt útvonalat.
Amennyire a pontőrökkel és a rendezőkkel eddig lefolytatott beszélgetésekből leszűrtem, az útvonal csak ajánlott, arra méssz, amerre akarsz, csak az ellenőrzőpontokon legyél szíves megjelenni. Ezzel nekem nincs is bajom, ez is egy - egyébként teljesen szimpatikus - megközelítés, csak ez így szerintem nem 110 km-es teljesítménytúra. De ez csak az én véleményem.
