Lehet benne némi igazság... a kép 1969-ben készült, ekkor szált fel az első Boeing 747 Jumbo.
Mellette a "kistestvér" a világ addigi legnagyobb utasszállítója, a 707-es.
1969 jelentős év volt a repülés történetében - ekkor repült először hangsebességnél gyorsabban utasszállító, a Tu-144-es, hogy a Holdraszállásról már ne is beszéljek... akkor már 2 hónapos voltam! :)
Tegnap a kis Körút környékén voltam, illetve a Budafoki úton, ahol egy munkásszálló is van, hát, hogy is mondjam, jó sokan voltak arrafelé. Szerintem nincsenek tisztában merre menjenek, vagy mit csináljanak. Kommunikációban biztosan lemaradtunk.
A fészen török és pakisztáni jelöléseket is kaptam, pedig nem kutakodok ismeretlen helyeken, minimálisan használom ezt az oldalt. Hogy kerültem ilyen körbe, nem tudom?
Ha gondolod, írj nyugodtan az e-mail címemre: andreas.schindler@freemail.com
Menekültkérdés: Mivel Németország az egyik fő központja a menekülteknek, itt már régóta vannak táborok.
Nem tudom, most mennyien vannak, de Merkel 800 000 (nyolcszázezer) menekült befogadását vállalta, ami persze nem aratott osztatlan örömöt, egyik kollegám az utolsó munkahelyen rendesen kiakadt és gondolom, sokan vannak így.
Mindenesetre, a mostanában megszaporodott atrocitások ellenére a németek nagyon jól kezelik a helyzetet, nyoma sincs ilyen, civilizált államhoz méltatlan jeleneteknek, mint Magyarországon.
Mondom ezt úgy, hogy tavaly Chemnitzben éltem több, mint fél évig, ahol egy hatalmas, több ezer menekültet befogadó tábor volt a lakásomtól pár sarokra, és soha nem volt semmi probléma.
Igaz, de szerencsére még megvan mind a kettő, így azért csak könnyebb! :)
Történetek... hát, az van, rengeteg minden történt velem az elmúlt másfél évben, számos városban, településen laktam, éltem, Münchentől egész kis városokig, sőt, majorban is, volt hat munkahelyem, vagy tíz szállás, tíz különböző településen, rengeteg emberrel találkoztam, nagyon sok felé jártam, tehát történeteim lennének, bár nem éppen kalandregénybe illőek, de azért mozgalmas időszak volt.
Un. zeitarbeiter voltam, tehát a munkaadóm bérbe adott olyan cégeknek, amelyeknek egy adott időszakban képzett munkavállalóra volt szükségük, ezért ez a sok munkahely és szállás.
A fizetés német viszonylatban is jó, de ez az életmód nagyon megterhelő, nem is akarom folytatni.
Németországot viszont nagyon megszerettem, gyönyörű, nagyon élhető egy külföldinek is.
Zökkenőmentes ügyintézés, magyar szemmel minimális bürokrácia (bár ők soknak érzik, de nem is tudják, mennyire szerencsések), a közlekedési fegyelem egyszerűen döbbenetes, bár erre szükség is van, mert a forgalom, főleg a nagyobb városok közelébe óriási.
Az emberek nyugodtak, türelmesek, jóval udvariasabbak a nagy átlagot tekintve, mint itt - szóval sok a pozitívum.
Mint külföldi munkavállaló, azért voltak kellemetlen élményeim is.
Egy német dolgozó egyszerűen képtelen megérteni, hogy egy nem német anyanyelvű nem érti meg őt.
Ha rossza a németed, nehezen érted meg, mit mondanak és rosszul beszélsz, akkor sokan egyszerűen szellemi fogyatékosként kezelnek.
Voltak, akik nagyon kihasználtak, azt gondolják, a vendégmunkás egy gép, amit a végletekig lehet hajtani.
Szerencsére, ha jelzi az ember a cége felé, az ilyen helyről azonnal áthelyezik, de azért maradt bennem némi tüske.
A többség azért türelmes és toleráns, ha esetleg tartózkodó is, messze nem barátságtalan, elfogadják a külföldit és segítőkészek, ha netán valami probléma van.
Nagyon sok a park, gyönyörűek, zöldek, tiszták, akárcsak a turistalátványosságok környéke, vagy az erdők.
Élmény sétálni, várost nézni, kirándulni.
Hát, most hirtelen ennyi, de ha van konkrét kérdés, szívesen válaszolok, ha tudok.
Én használom ezt a fórumot szakmai olvasgatásra, és más fórumot is. Néha a fórumokon előbb találkozom a NAV, illetve kormányzat adóügyi ötleteivel, mint ahogy megjelenik véglegesen a közlönyben.
Olyan sokrétű és változékony az adózási téma, alig lehet nyomon követni.
Aki nincs fenn a fészen, az nem is létezik! :) :) :)
Nekem is van sztorim szülinappal.
Van egy unokatesóm, aki 600 feletti ismerőssel rendelkezik. Gondolom én, hogy biztonsági okból a szülinapjának más napot nevezett ki. Így mindenki megköszöntötte, amikor nem is volt neki. Még én is, mert csak kb-re emlékeztem, hogy stimmelhet a nap. Aztán magyarázkodott, hogy köszöni, de igazándiból ez nem igazi szülinap. Ez tavaly volt. Az idén is sokan megköszöntötték.
Fész-el kapcsolatban egy aranyos sztori. Május elején unokatestvéremék jöttek látogatóba. Valami derengett,hogy májusban van a szülinapom (május végén egyébként), igy hát megkérte lányát,nézzen utána. Lánya a facebookon rákeresett a nevemre, talált is ilyen nevűt-korút,mint én lehetek, ügyesen gratulált a szülinapjára, az meg (aki persze nem én voltam) visszaírt,hogy köszöni. Úgyhogy ilyen előzmények után unokatesómék megjelentek egy nagy virágcsokorral... Én meg néztem,hogy ez mi? Mondták,hogy hát szülinapod van! Mondtam,hogy igen, majd május végén. Hát pedig a facebookon azt mondtad,hogy igen, meg is köszönted a köszöntést. Mondtam,az nem én voltam. Jót nevettünk, a virág meg nagyon szép volt!
Nekem is bent van még a kedvencekben,valahogy nincs szívem kivenni. Ahogy megláttam,hogy írtál, az jutott eszembe,hogy Annával és veled hárman mi vagyunk a "kemény mag" :)
(Én maradtam a fórumon, azt hiszem azon -nagyon- kevesek közé tartozom,akiket a facebook nem tudott elcsábítani innen,nem vagyok tag.)
3 hét szabadság az elég hosszú, hogy tényleg kikapcsolódjon az ember. És a korunknak van egy előnye: sok szabadságunk van. :) Sajnos már a maxi mennyiség. :)
A képzés a szakmámban nem muszáj, hanem kell! Új híreket hoz a szél, hogy milyen végzettségekkel lehet majd bevallásokat beadni a NAV-nak. Mivel nem zörög ..., ezért inkább felkészülök rá.
Az osztálytársaim fele fiatalabb csak tőlem, a többiek velem egykorúak, kevesen, de vannak idősebbek is. Van 65 éves osztálytársnőm is (mondjuk 50-nek néz ki). :)
Én már túl vagyok a szabadságon, ami 3 hét volt. Többek közt Pécsett voltam,megnéztem a Zsolnay negyedet, és máris visszavágyom, Pécsre is, a Zsolnay negyedbe is. Múlt héten kezdtem el dolgozni,de már egy nap után úgy éreztem, mintha nem is lettem volna szabin. Nem bírom a 40 fokos hőséget és amikor meg jön a hidegfront,azt megérzem... (fejfájás, stb.) Magamban mondogatom a koromat,de valahogy nem érzem mégsem annyinak magam.
Őszintén csodálom azt - téged is - aki önszántából képzi magát... Én egy lusta dög vagyok és a kötelező továbbképzéseket sem szeretem,de azokat muszáj megcsinálni.
Nagy vihar inkább július közepén volt nálunk,akkor fa is kidőlt, most csak borzongással néztem,mi folyt a belvárosban - átvitt értelemben és szó szerint is....
/A Sziget az én életemből teljesen kimaradt, már az elsőnél sem ismertem az előadók nagy többségét,ahogy most sem... És ez tulajdonképpen elszomorító volt akkor és most is. Hiába, eklektikus és nem korszerű a zenei ízlésem.../
Amióta olvastam ezt a bejegyzésedet,azóta forgatom a fejemben ezeket a gondolatokat: mennyire megváltozott a világ, már a mi életünk alatt is. Emlékszem gyerekkorom moziba járásaira, még éppen a filmhíradók végső korszakát "elkaptuk". Apukám viszont mesélte régen,hogy a 60-as években,amikor különféle albérletekben és ágybérletekben lakott Budapesten, ahol ugye korlátozva volt a háziúr (házinéni) által a bérleményben tölthető időszak, sokszor a Híradó moziban aludta ki magát, a végtelenített híradók alatt:)
Ja és még valami motoszkál a gondolataim között: Nemrég vonattal utaztam, a 6 fős fülkében csak nálam fiatalabbak voltak (gyerekeim lehettek volna életkoruk szerint). Rajtam kívül mindenki a laptopján ill. az okostelefonján olvasott vagy azzal töltötte az idejét. Egyedül én olvastam újságot (papíralapon)... Kicsit kőkorszakinak éreztem magam:)
Amúgy egy hete megnéztem egy filmet, a Grand Budapest Hotelt - nem az volt éppen, amit vártam, egy pergő vígjáték, ahogy az előzetes sugallta, de remek film volt, kissé szürreális, lírai, izgalmas, kiváló színészekkel és egy sajátos rendezői látásmóddal.
Éppen ez adja az ontopik értékét: A rendező, Wes Anderson szintán 69-es születésű, és bár én eddig a filmjéig nem is hallottam róla, de ahogy utánanéztem, már van néhány kultikus munkája.
(Tényleg,mostanában vajon mit tanul az ifjúság énekórán?)
Fogalmam sincs. A múltkor ülök a rendelőben (tök jó, mint egy öregasszony :) ), hallgatom a mellettem ülő kb. 20 évvel fiatalabb házaspárt, és panaszkodik a férj: - Hát képzeld már el, hogy most tanulják a "LÓ" betűt. Miért nem lehet normálisan tanulni az abc-t, miért nem lehet normálisan az "L" betűt tanulni? Miért kell hozzákapcsolni egy szóhoz?
Arra is panaszkodott, hogy csak nagy betűvel írnak a gyerekek, nincs folyóírás.
Ott hüledeztek, hogy milyen a mostani a tanítás.
Bezzeg a mi korunkban! :)
Emlékszem, hogy újságot kellett bevinni irodalomórára, és az aznap tanult betűket kellett kikeresgélni és bekarikázni a cikkekben.
