Ex azt mondta, hogy forintosítva a mi gyerekünkre több jut havonta, mint az ő gyerekükre. Hát volt ott számla bemutatás bőven, pl. 17 e ft-os villany, no meg mobilkészülék törlesztés havi 2500.- ft-jával, UPC csomag bel- és kültéri egység, stb..... Meg hitel hitel hátán. A bírónő úgy látta, hogy nem indokolt a keresete, mivel az én jövedelmem nem emelkedett kiugróan, az övé meg nem csökkent. Plusz a 20%-on felüli, azaz 80% részből az ő gyerekükre is annyit költ, amennyit akar, de a minimum 20%-ot illene is. Szóval nagyjából ennyi, de még nem kaptam kézhez a határozatot.
De egyebekben gusztustalan volt és undorító.....döbbenet, hogy még mindig tud meglepetést okozni - no nem kellemeset.
Jó lenne tavasz környékén összefutni, már olyan rég láttalak benneteket.... a többi topictársról nem is beszélve. Jól vagytok?
Hahaoooo! Most nezem, hogy jo reg irtal nekem, en azt nem is lattam :o((( De nem maradtunk le semmitol, mert akkortol szamitva is csak marciusban megyunk.
Ez jo hir, hogy nem csokkentettek eddig! Persze nem lennek meglepve egy fellebbezos kor eseten sem, de hatha marad.
Miko voltak az ervei az embernek, hogy o sokallja a penzt?
Ugyan, arra sajnalta a penzt, hgy a levelet idoben es ajanlva feladja, igy 3 nappal lathatas elott magyar cimre ment normal postaval. Mi voltunk odahaza, es szoltam neki elore ismet (szoktam ilyet tenni, de nem erdekelte az elmult 2 evben) es mivel most beperelt ezert nem lett volna jopont neki ha nem jon el. De nem egyedul jott, hozta anyukajat is, ugyhogy az vitte a szot, apuka egyetlen fel szot sem szolt a gyerekhez, szoval elmaradt a nagy kozeledes, ami a pernek egyaltalan alapot adhatna.
Nalunk azt a kort, a gyerektartasosat lezartuk, masodik korben megkaptam a havi 5000 forintot :) Eljen az elet!!
Van azota amugy nemzetkozi lathatasi per, aminek ertelme a nullaval egyenlo, ugyanis odahaza voltunk, 2 ev elteltevel apuka eljott lathatni, es ket ora alatt egyetlen budos szot nem szolt az ot ertelem szeruen nem ismero gyerekhez. Igyhat a gyerek sem szolt hozza. Akkor milyen lathatas az amit o perben rajtam kovetel??? :))
Az ügyvédi munkadíjért meg szoktak dolgozni. Néha nincs is sokkal több emögött, csak úgy látszik. De a gyakorlat szerint ez a célravezető módszer és stílus, és akinek ez a dolga, az próbálja hatékonyan végezni.
Örömmel látom, hogy több régi "arc" is felbukkant a ködbeveszett múltból. :-)) Nagyon örülök, hogy mindenki jól van.
Quilla, úgy látszik én is ontopic maradok, míg gyerek után fizetni kell. Megkaptam az idézést, padlót fogtam a mocsoktól és a gyűlölettől, ami a kerestből fröcsög! Ez van, az igazságban nem hiszek, remélem addigra felkészülök mindenre lelkileg. :-((
Nem akarok kötözködni, de technikailag még nem váltatok el, és nem is nagyon siettetitek. Azt mondod elfogadja, hogy túl van rajta, de négy év mégis kevés volt, hogy megtegyétek a szükséges lépéseket, pedig vita sincs köztetek...
Biztos, hogy a véletlen - és némi technikai baki - műve, hogy még nem léptétek meg?
max annyi, hogy kamionsofőr! amikor megismertem nem volt még az!
most úgy dolgozik, hogy 3 hónapot kint van, 2 hetet itthon.
nehéz így kapcsolatot életben tartani. hiába keres jól, az már nem nekem nem volt elég. amikor elkezdte, akkor mondtam neki, hogy csak egyszer szólok, hogy elég volt, elvárom, hogy akkor hagyja ott, és foglalkozzon a családjával.
nem tette meg...
ennyi!
szép emlékeim vannak, és nem is engedem elrontani. remélem a fiunk később majd elmondhatja, hogy rugalmasan, és az ő érdekeit figyelembe véve bonyolítottuk a válást!
el fog még telni pár év, hogy magamban rendbe rakjam a dolgokat. és jó lenne, ha ő is találna magának valakit, az lenne az ÉN lelkemnek az igazi megnyugvás! önző szempont, tudom!
Mondhatnád, hogy jó dolgomban azt sem tudtam mit csináljak
- dehogy mondom.
Sajnos így működünk, fiatalon összekerülünk, aztán megváltozunk, kiforrunk.
(Kedves kollégámnak van erre egy nekem tetsző hasonlata: mikor két fiatal összekerül, olyanok, mint két egymás mellé fektetett fenyődeszka. Aztán az évek múltával a két deszka kiszárad, csavarodik erre-arra. Ha mázli van, egy irányba, ha nem, hát kétfele.)
Én úgy érzem, teljesen fölöslegesen hibáztatod magad. Ő is változott, hidd el, legfeljebb nem vallja be magának.
mert ha egy olyan nővel kerül össze, aki más mint én,
ő veled akart akkor összekerülni :) Legalább utólag ne gyárts erre elméleteket, önvádakat. 20 évesen nehéz kiforrott nővel összekerülni, hacsak nem a 40 éveseket szereti egy pasi :)
Sztem korrektül vállaltad a döntésed, ne nehezítsd meg a saját dolgod.
(a "jaj, hogy lehetett otthagyni azt a drága embert/asszonyt..." kezdetű mesékben nem hiszek. Minden ilyen drága embernek van vaj a füle mögött.)
Alkoholista szülőktől származom. Életemben először voltam szerelmes, amikor megismerkedtem vele. És neki is én voltam az első, sőt minden tekintetben elsők voltunk egymásnak.
Menekültem otthonról, és csak isteni szerencsémnek köszönhetem, hogy vele kerültem össze, és elkezdhettük az életet együtt.
Megszületett a fiunk, úgy gondoltam, hogy én, aki egy rettenetes zaklatott családban nőttem fel, biztosan nem fogom elhagyni azt, aki biztonságot ad nekem, és a gyerekemnek.
Aztán felnőttem. Rengeteget változtam, ő viszont nem. Már nem akartam egy barátsággá szelidült kapcsolatban leélni az életemet. A családi adottságaimból adódan kimaradtak nekem a kamaszkori szerelmek, a hibák, amik felnőtté, és éretté tesznek egy embert.
20 évesen férjhez mentem, és mire 2 év múlva a fiam megszületett, annyit dolgoztunk, hogy saját lakásban laktunk, a fiamnak tökéletesen berendezett szobája volt, mikor hazahoztuk.
Mondhatnád, hogy jó dolgomban azt sem tudtam mit csináljak, és nem várom el senkitől, hogy megértse.
Mindenesetre amikor úgy döntöttem elmegyek, akkor nem volt célom mindenéből kiforgatni, annyit kértem, hogy a gyereket engedje, hogy elvigyem, és ha segítség kell, akkor segítsen. Ritkán fordulok hozzá.
Nem érdemeltem meg őt, mert ha egy olyan nővel kerül össze, aki más mint én, aki kiforrottabb, felnőttebb, akkor sosem kellene "vasárnapi apukaként" felnevelnie a fiát. (Hozzáteszem, akkor viszi a gyereket, amikor akarja, akkor hozza, amikor akarja!)
Szóval mardos a lelkiismeret sokat miatta! Ha nem bántanám őt ezzel ragaszkodnék hozzá, hogy a barátom maradjon, mert hihetetlenül jó ember! De tudom, hogy nem akarnék vele élni, ezért inkább nem keltek benne felesleges fájdalmat!
Nekem sikerült szépen különmenni a férjemtől. 16 éves voltam, amikor megismertem, 15 évet éltünk együtt, a tizedik házassági évfordulónkat már nem együtt ünnepeltük.
Jelenleg 4. éve élünk külön, még nem váltunk el.
Én változtam meg, ő ugyanolyan jó ember maradt, mint volt. Türelmes, rendes, csendes. Nem érdemeltem meg őt!
Egyszer már elindítottam a válást, de eljárási hiba miatt beszüntették, újra kell indítani. Nem sürgős.
Mindent ott hagytam neki, csak a mosógépet, és a konyhába egy szekrénygarnitúrát hoztam el. Volt egy házunk, nyaralónk, autónk, és egy közös gyerekünk.
Albérletbe mentem, és azóta is segít, ha a szükség úgy hozza, de igyekszem a lehető legkevésbé visszaélni ezzel.
3 éve megismerkedtem egy férfival. Nagyon sikeres kapcsolat. A nyáron lejött hozzánk a Balatonra, és a fiával, a jelenlegi párommal, és velem eltöltött két remek napot. Jól éreztük magunkat. Nem gondolom, hogy rendszeresen így lesz, és nem is akarom, mert nem ez a normális, de nagyon boldog voltam, hogy elfogadta a döntésemet, és az új helyzetet is!
Sziasztok, eléggé pang mostanában ez az oldal. Egy ideje gyűjtöm az erőt, hogy írjak róla, hát belevágok, hátha mégis elolvassa valaki. Egy éve élek külön a párommal. Igen, még mindíg a páromnak hívom, és egyben ex-nek is, bár nem váltunk el. Ha felhozom a válást, azt mondja nem akar erről a témáról beszélni, mondjuk én se, mert mindennél jobban szeretem és fáj, hogy elment. Így aztán eddig mi sem tudtunk szépen elválni. Van egy lakásunk, egy telkünk és egy autónk. Mindhárom a nevemen van. Gyerek sajnos nem. A telket úgy hoztam a házasságba, a lakást a cégem adta szolgálati lakásnak 8 éve, amit nagyon kedvező áron sikerült megvenni a szintén céges részvényeimből, még mindig fizetem a részleteket, jelenleg én lakom benne. Az autót a szakítás elött egy évvel vettük szintén hitelre. A biztosítást én, a részleteket ő fizeti tovább. Az autót ő vitte magával. Most albérletben lakik. Nagyon sajnálom, és nagyon szeretném, ha "hazatalálna," de egyenlőre nem úgy néz ki. Szóban megegyeztünk, hogy az autó az övé, a lakás az enyém, de persze egy kocsi nem olyan, mint egy lakás, mégha vacak 1,5 szobás panel, akkor sem. Sajnos nem tudok félretenni, hogy kifizessem. A telket haszonélvezeti okok miatt egyenlőre nem lehet értékesíteni. A jelenlegi árak mellett egy kisebb lakás sem lenne olcsóbb, sőt(!) Szeretnék segíteni Neki, de közben félek is, hogy megfordul a szíve, és kikényszeríti. Szépen elválni? Álom!
Ha az ismerősök (nem csak a szóbanforgó tieidre gondolok) tűnődései nem mindig csak a balhé után kapnának hangot, nyilvánvalóbb lenne az élet. A szuper házasságokról nem is beszélve.
Túlszeretni szerintem nem lehet, mert nem érdem szerint szeret az ember.
A jószíved? A gyerekedre gondolj inkább jószívvel, ne a férjedre.
Különben sem egészséges szülővel együtt lakni, akármilyen jó is a vsizony.
Tudom, saját bőrömön tapasztaltam, hogy nehéz egyedül egy házat fenntartani, de megéri. Én a szüleimre semmi rosszat nem tudok mondani, mégis együtt élni más.
hát ezekben sok igazság van, csak a jószivem. ő tagadja a megcsalást, de nem csak a fizikai aktus lehet megcsalás, hanem már az is, amikor a mellettem élővel nem törődöm.... :( soha nem gondoltam, hogy az én "szuper" házasságom így végződik. de valószínűleg csak én láttam annak. beszélgettem mostanában egy-két ismerőssel és mind azt mondta, hogy úgy tűnt én rajongok érte, ő meg ezt tudomásul veszi, mert jár neki. azt hiszem "túlszerettem" :(
Azt írod, azért adtad el a saját lakásodat, hogy a feleségét ki tudja fizetni.
Most meg otthagynád a lakást, hogy ne legyen hajléktalan.
Hányszor segítessz neki új életet kezdeni, a magadét meg nehezíted.
Nem a gyereked a fontos? Hidd el, nem fog utcára menni.
Gondolkodnia kellett volna, mielőtt megcsal.
Szerintem inkább ő tartozna Neked azzal a pénzzel, amit a volt feleségnek fizettél ki.
Miért szükségszerű hogy Te segíts új életet kezdeni? Mit csinálnál, ha nem tudnál a szüleidhez költözni? Azt kell babusgatni, aki bunkó módon nem tud alkalamazkodni senkihez?
sziasztok! rég írtam, azóta a gyerekkel elköltöztünk anyámhoz, a férjem nem hajlandó normálisan beszélni, pökhendi kioktató, pedig rosszul áll. beszéltem tegnap az ügyvéddel, kikotortam a papírt, hogy a lakás magánvagyon. úgyhogy élni is fog vele, a gyerekem érdekében. a szívem bele szakad, mert valahol még mindig szeretem és tudom szar lesz neki, de mit csináljak, a gyerekkel élnünk kell.
Sziasztok! Eddig nem jutottam nethez. Köszönöm amiket irtok. Azért parázok rendesen, bár ahogy Mikolt irja, tulajdonképpen nincs miért. Csak jó lenne ha a feleségemmel meg tudnánk egyezni. Bár ez az elúlt 8 év alatt semmiben nem sikerült, valószínüleg most sem fog :(
Anno pedzegetted a par dolgot, csak aztan ugye meghaltunk levlista szinten (ja, Potyke mondta, hogy en vagyok Blan csak fedonev alatt? :D). Olyan jo, hogy azert rendezodnek a dolgok nagyjabaol mindenhol. Persze maximalista nem vagyok, nalunk a gumicsont ragas az a vegtelensegig fog menni megoldas nelkul.
Köszi :o) Az emberlánya, ha nem is mutatkozik, azért nem felejti el az ismerősöket....csak egy kicsit kalandozik, éli az életét...az újrakezdés és egyben a talponmaradás sok energiámat lekötötte.....és amikor már nem a múlton rágódom, hanem a jövőt építem, más dolgok is fontosak lesznek, fontosabbak lesznek. Kétségbeesőknek és az éppen válóknak üzenem (mint régen, ez most is igaz): VAN ÉLET A VÁLÁS UTÁN!!
