Ausztrália 50 millió forint segítséget ajánl fel a tiszai katasztrófa enyhítésére
2000. június 23., péntek, 21.08
Roger Beale ausztrál környezetvédelmi miniszterhelyettes tájékoztatása szerint az ausztrál kormány 300 ezer ausztrál dollárt - mintegy 50 millió forintot - ajánl fel segítségül az ausztrál-román Aurul cég által okozott tiszai ciánszennyeződés kárainak enyhítésére.
Az ausztrál környezetvédelmi miniszterhelyettes Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszterrel, Gönczy János tiszai kormánybiztossal és Kocsis-Kupper Zsuzsanna kormánytanácsadóval folytatott megbeszélést pénteken Budapesten. A Környezetvédelmi Minisztérium közleménye szerint az ausztrál kezdeményezésre megrendezett tanácskozáson Roger Beale gratulált az új miniszter kinevezéséhez és egyben tolmácsolta Robert Hill miniszter jókívánságait is.
A ciánszennyezés kapcsán Roger Beale személyes felháborodását fejezte ki, s jelezte, hogy a felajánlott adományon kívül UNEP szakértőkkel karöltve képzési programokat szerveznek vállalatok és szakemberek részére a hasonló esetek megelőzése érdekében.
Ligetvári Ferenc beszámolt a ciánszennyezés által okozott környezeti, valamint szociális károkról és hangsúlyozta, hogy kikerülhetetlennek tartja a szennyezésből származó veszteségek pótlásának jogi úton való érvényesítését. Elmondta azt is, hogy a tárca nagyra értékeli az ausztrál kormány pozitív hozzáállását és erőfeszítéseit, hiszen a problémákat egy vegyes vállalat és nem a kormányzat okozta.
Bisits Ádám, a magyar kormányt képviselő Ausztráliában élő jogász kérdésére, hogy van-e az ausztrál kormánynak konkrét álláspontja az Esmeralda céggel kapcsolatban Roger Beale rámutatott: külföldön érvényesíthető ausztrál előírásokat nem ismer. Ezen kívül nincsenek abban a helyzetben, hogy megvizsgálják az Aurul cég helyzetét, viszont minden fontosabb információt az ügy kapcsán eljuttatnak az ausztrál legfőbb ügyésznek.
Roger Beale jelezte, hogy megkeresték az ausztrál bányavállalkozásokat tömörítő Minerals Council-t és szorgalmazták: járjanak el annak érdekében, hogy minden bányavállalkozás lépjen be a szervezetbe és tartsa be annak környezetvédelmi előírásait. Az Esmeralda nem tagja a szervezetnek.
Június 14-e óta ismét működik Romániában az Aurul aranykitermelő üzem, amelynek derítőjéből januárban 100 ezer köbméternyi ciánüledék került a Tiszába és onnan a Dunába.
"az óriásira nőtt orosz busák kipusztultak,
az amerikai eredetű törpeharcsák pedig elszaporodtak."
En ugy tudom a busat Kinabol telepitetek be. A torpeharcsa(brown bullhead) az nem mostani szaporulat elsosorban, mert a holtagakban es a kubikokban volt boven, hanem az aradassal mosodtak be a Tiszaba. Az elso jelentesek alapjan azert elegge az eredeti halosszetetel maradt meg, mert jaszkeszeget , laposkeszeget, nyurgakat es devereket fogtak.
Most már lehet horgászni. Úgy tűnik, hogy nem pusztult el minden hal, de az arányok
megváltoztak. Elszaporodtak - természetes ellenség híján a törpeharcsák.
Érdekesség a mindenben politikumot keresőknek: az óriásira nőtt orosz busák kipusztultak,
az amerikai eredetű törpeharcsák pedig elszaporodtak. Mit szól ehhez Csurka?
Talán kenőpénzre sincs szükség. Korábban az engedélyt a román információs hivatal volt igazgatója adta ki. Ha még most abban a pozicióban van, akkor most is ki fogja adni. Aztán várja az áradást, ami tutira meg fog jönni.
Ez azt jelenti, hogy próbálkoznak, hátha megint sikerül egy jó kis ciánszennyezést összehozniuk. Amíg a derítő és a többi rész gátjait meg nem erősítik és a valószínűsíthető áradásokhoz nem igazítják hozzá, addig fennál a ciánszennyezés veszélye. Na persze erre nincs pénze a vállalatnak, de akkor hogy kaphattak engedélyt, kenőpénzre úgylátszik mindig telik.
"Szerdától ismét működik az Aurul aranybánya
2000. június 14., szerda, 14.41
Szerdától ismét működik az a romániai aranykitermelő üzem, amelynek derítőjéből januárban 100 ezer köbméternyi ciánüledék került a Tiszába és onnan a Dunába.
A működés újraindulását a nagybányai Aurul üzem ausztrál résztulajdonosa, az Esmeralda Exploration Ltd. jelentette be szerdán, azzal, hogy a romániai vállalatnál megerősítették a biztonsági intézkedéseket.
Az ausztrál cég közölte, hogy a jövőbeni kiöntések megfelelő kezelése végett módosította az üzem berendezéseit - egyebek mellett megmagasította a derítő gátját, és megerősítette a gát falait.
Michael Hardy, az Esmeralda ügyvédje a Reutersnek azt mondta: a cég minden kormányzati előírásnak eleget tett, és a körülményeket figyelembe véve "helyénvalónak tartja a működés újrakezdését". A cég megelőző intézkedésként tervezi egy cián-detoxifikáló szerkezet üzembe állítását is.
Hardy szerint a cég még nem kapott értesítést arról, hogy a magyar kormány - ahogy az a Budapestről érkező jelentésekben szerepelt - bármiféle jogi eljárást indított volna, és a vállalat nem tud semmilyen kártérítési igényről sem.
Az Aurul bányavállalatban 50 százalékos részesedése van az Esmeraldának, 45 százaléka a román kormánynak, a fennmaradó 5 százalékon román befektetők osztoznak. Az Esmeralda papírjainak tőzsdei jegyzése február 9. - a ciánszennyezés hírének kipattanása - óta szünetel, a cég márciusban csődvédelem alá került.
Környezetvédelmi szakemberektől hallottam az alábbiakat:
kell tárgyalni, kell kérni, várni pénzt, segitséget mindenfelől, de legelébb mégiscsak tenni kell a magunk érdekében, akár a magunk pénzén is. Romániának pénze, lehetősége kevés, nekünk sem sok, de a borsabányai völgy elzárására még telik magyar nemzeti jövedelemből. Ajánljuk fel egy gát megépítését, még mielőtt a homoklavina, amiről pl. ma beszéltek a Duna TV-ben megindu a Tisza felé.
Tud valaki ilyenféle tervekről? Van valami realitásuk?
Nyilvánosságra hozta a Környezetvédelmi Minisztérium, hogy menynyi hal pusztult el a tiszai ciánszennyeződés következtében: szerintük pontosan 1240 tonnányi. Azt azonban nem közölték, hogy mennyi maradt a folyóban. Miután esténként a híradókban még mindig feltűnnek a február eleji képek a döglődő halakról, mindenki azt hiszi – én is azt hittem eddig –, hogy a Tiszában alig maradt hal. De kiderült, hogy a folyóban a halaknak átlagosan több mint fele megmaradt. A felső szakaszon ennél jóval kevesebb, Szeged környékén jóval több. (Az adatok a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetnek attól a szakemberétől, dr. Györe Károlytól származnak, aki a ciánszennyeződés előtt és után méréseken alapuló, nemzetközileg elfogadott módszerrel állapította meg, mennyi hal volt, és mennyi maradt folyóban.)
A Tisza élővilágát szörnyű kár érte, a baj óriási – fölösleges belőle még nagyobbat csinálni. Közben a hazai közvélemény alig-alig tud arról, hogy a haltermelés 85-90 százalékát adó tógazdaságok a csőd szélére kerültek a médiahisztéria miatt. Belföldön a halfogyasztás a korábbi 30-40 százalékára esett vissza, a termelői árak csaknem 50 százalékkal csökkentek. A külföldi vevők ellenben egyetlen mázsa halat sem mondtak le: vígan szállítják kifelé a természetesen szigorúan megvizsgált árut – a honi hisztéria által levert árakon.
Erősen úgy tűnik, a valós helyzet feltárása senkinek sem érdeke. A tiszai halászok az őket ért kárt a rehabilitációra kapható pluszforrásokkal szeretnék kompenzálni. A minisztériumok játsszák szokott hatalmi játszmájukat egymás és a tiszai kormánybiztos hivatala ellen. A kormány igyekszik európai uniós támogatásokat szerezni a folyó rehabilitációjára, továbbá megnyerni egy gyors játszmát a választások előtt álló Románia ellenében. A média nem szereti, ha a heteken át tartó szenzáció a pőre igazságra csupaszodik.
Arról van szó, hogy a Tisza ügye nem választható el a térség általános politikai állapotától. Nem lehet például úgy vízminőség-védelmi egyezményt kötni a román állammal, hogy közben folyton éreztetjük velük: az ottani magyarok majd jöhetnek a schengeni határon át hozzánk, Európába, de a románok nem. A Tisza körüli együttműködésből és szabályozásból nem hagyható ki Jugoszlávia – akár Milosevics van ott hatalmon, akár más. Ha abban nem szalonképtelen nekünk együttműködni a jelenlegi szerb hatalommal, hogy az ő engedélyükkel tízezertonnaszámra lehessen uszályon Szegedről elszállítani a magyar gabonát, akkor a Tisza jövőjéről szóló programokba is bele lehetne vonni őket.
Csak hát egy érzelmekkel átitatott, agyonpolitizált világban lassan már csak szónoki fordulatként kap helyet a józan ész és a reálpolitika.
Ha az ember meggondolja, hogy már a gátak befövesítésére sincs aki gondoljon, ez nem is annyira pénzkérdés, mint a teljes leépülés. Ejhaj vagy hajhej - mondták erre régen.
most nem tudok eftépézni a zpok-ra, de ide azért felteszem:
Pénzhiány okozza a sorozatos romániai gátszakadásokat
Bukarest, 2000. március 29. (MTI) - Áradások idején Romániában rendszeresen
átszakadnak az ipari derítők gátjai - jelentette ki Radu Berceanu román ipari és
kereskedelmi miniszter. A román ipari miniszter a Máramaros megyei, nováci (Novat)
derítő sorozatos gátszakadásait a pénzhiánnyal és a derítő építésénél alkalmazott
technológiával magyarázta.
Berceanu úgy jellemezte keddi sajtóértekezletén a romániai helyzetet, hogy "ha valakinek
méreggel teli vödör van a kertjében, attól még nem halnak meg az emberek, csak akkor, ha esik az eső, áradás keletkezik, és a méreg kiömlik".
Véleménye szerint a román környezetvédelmi minisztériumnak nem azt kérdést kellene
feltennie, hogy az ipari minisztérium miért nem tett semmit a felügyelete alá tartozó vállalatoknál a környezeti balesetek megelőzésére, hanem a derítők üzemelését engedélyező környezetvédelmi hatóságoknál kellene érdeklődnie, hogy miért szakadt át a gát.
Az ipari minisztérium felügyelete alá tartozó nagybányai (Baia Mare) REMIN társaság
borsabányai (Baia Borsa) bányaüzemének nováci derítője március 10-én szakadt át először, majd vasárnap a víz ismét áttörte az ideiglenesen elzárt gátat. A román környezetvédelmi minisztérium szóvá tette, hogy a borsabányai üzem vezetése az újabb balesetről nem tájékoztatta az illetékes szerveket.
A REMIN vezérigazgatója, Staicu Balanescu kedden azt közölte, hogy az első baleset után
alakult borsabányai bizottság nem tájékoztatta a társaság vezetését arról, hogy bármiféle újabb
rés támadt volna a gáton. A REMIN vezérigazgató-helyettese a március 10-i baleset óta
Borsabányán tartózkodik és személyesen irányítja a mentési és a helyreállítási munkálatokat.
A Kolozs megyei prefektus bejelentette, hogy a megyei környezetvédelmi hivatal bírósági
feljelentést tett egy ott működő derítőt, az alsójárai (Iara) derítőt üzemeltető vállalat ellen, mivel az nem tájékoztatta a hatóságokat, hogy a tartalékként használt derítő gátja március 25-én
átszakadt, és mintegy ezer köbméter iszapos meddőt tartalmazó víz jutott a szabadba. A
prefektus közölte, hogy levélben tájékoztatta Radu Berceanu ipari minisztert az alsójárai derítőnél tapasztalható hiányosságokról és azt a reményét fejezte ki, hogy a minisztérium a gondok ismeretében megtesz mindent az újabb balesetek megelőzésére.
Helyesen látod. Kálmán Erika egyébként nem az Akadémia rendezvényén, hanem az attól független Batthyányi Professzorok zártkörü társaságának tartotta a beszámolóját. A kémiát csak nagyon felületesen ismertette, mert a hallgatóság nagyobb része bölcsész. De azért helyesen felsorolta a lehetöségeket, igaz, úgy tunt, inkább olvasmányai, mint saját gyakorlata alapján. Egyébként Kálmán Erika valahogy vizes KFT-jét hangsúlyozta, nem annyira MTA-kötödését - lehet, hogy véleményét nem az MTA nevében kívánta elmondani. Hangsúlyozta, hogy a kémiai beavatkozást még a világon senki nem próbálta folyóban végrehajtani, és hogy ebben e s e t l e g a vasszulfát az, amit nem lehet eleve azonnal kizárni. A logisztikai problémáról, az oldási problémáról stb. nem beszélt - lehet, hogy ideje nem volt rá. Magyarul a kémiai leírások fozopohár szintjén maradtak., de azt hiszem, a nagyrészt bölcsész hallgatóságot nem vezették félre.
Mindennek fényében a TV2 nyilatkozata teljesen másról szólt, mert ott még az oxidáció meg a biotechnológia is lehetöségként merült fel. Khm.
Keves Trükkirály!
Jól emlékszem, hogy Kálmán Erika már vagy 25 éve a Rózsadomb tetejérol veri az ellenséget (KKKI)? Nem beszélt úgy, mint akinek van környezetvédelmi gyakorlata vagy már látott közelrol folyót, de nem volt bántó a nyilatkozata.
Sajnos a tudományra is egyre nagyobb mértékben igaz, hogy a nyilatkozónak ezerszer meg kell gondolnia, hogy mondandóját hogyan lehet félre- és túlmagyarázni, és hogy mit lehet tenni ennek meggátlására. Én nem tudom eldönteni, Kálmán Erika erre milyen mértékben törekedett.
